Aktuális

Megérkezett Bori

Itthon vagyunk. Itt alszik a kiságyban a világ hetedik csodája, Bori. December 12-én 11:42-kor 2973 grammal, 52 cm-mel, valószínűtlenül hosszú szempillákkal megérkezett, és azóta olyan, mintha szerelmes lennék: bármit is csinálok, mindig eszembe jut közben, legszívesebben állandóan a kis selymes, hosszú babahajas fejecskéjét puszilgatnám, és látom magam előtt a hatalmas, sötétkék szemeit és formás fülecskéjét, ahogy szopizik. Egyébként tényleg jól sikerült gyerek, nem csak az anyai elfogultság beszél belőlem.

Üdvözletem a világnak

Az úgy volt, hogy tizenegy nap kórház után válogatott szenvedéseimnek egy rövid féllegális kimenő vetett véget, vagyis szépen csendben a reggeli vizsgálatok után otthon töltődtem egy kicsit, és az esti vizitekre loptam csak magam vissza (az orvosomnak nem volt ellenére a kis kimenő, de hivatalosan az ilyesmit tiltja a kórházi protokoll). Pizzazabálás, sorozatnézés, kiskiflinagykifli, szerelmeskedés, fürdés, csupa olyasmi, amit odabent nem tehet az ember. Azért óvatos voltam, jalapenót már nem kértem a pizzára. Beláttam, hogy ezen a ponton már sosem lehet tudni – és milyen jól tettem…

Másnap reggel a kisvizit után, a nagyvizit előtt bejött az ügyeletes orvos, és annyit mondott: már ne egyek-igyak semmit. Mindjárt jön, és tájékoztat. Na, mondom, ejha, akkor ez lesz a nagy nap: tudtam, hogy mindenképp kilakoltatás volna, hiszen faros maradt a kis drága, akárcsak én annak idején. Kisvártatva jött is vissza a doktornő, és elmondta, hogy a konzílium úgy döntött, a tegnapi UH alapján drasztikusan csökkent a magzatvíz mennyisége (6,5 cm), úgyhogy a műtét most lesz. Nem klasszikus vészhelyzet, de mivel a 38. hét megkezdődött és a kisasszony tüdeje, gyomra, veséje kitűnően működik, nem érdemes várni, amíg szélsőséges állapotig jutunk. Pakoljak össze, zuhanyozzak le, értesítsem a páromat, aztán irány a műtéti előkészítő helyiség a szülőszobán, addigra az én orvosom is megérkezik, már elindult.

Tíz óra után pár perccel jelentem meg a szülőszobán, az előkészítést végző nővér kedvesen bemutatkozott, és miközben kedélyesen elcsevegtünk, hozzálátott a munkához: NST-re kötött, vérnyomást mért, bekötötte a branült, savlekötőt itatott, infúzióra tett. Közben megérkezett a doktornő, elismételte a döntés hátterét, elmondta, mi fog történni, én pedig míg – még egyszer utoljára a saját lábamon műtét előtt – elmentem vécére, Peti is megérkezett, beöltözve. Pár perccel később betoltak a műtőbe, ahol egy regimen orvos és ápoló nyüzsgött, beszúrták az érzéstelenítést a gerincembe, függönnyel takarták el az altestemet, és kezdődött is az akció. Fura érzés amúgy egy nagyműtétet éberen figyelni, kicsit ilyen kint-is-és-bent-is-vagyok érzés, de alapvetően mindenki kedves és profi volt, így nem aggódtam.

Az első fotó apué volt

Igyekeztem mélyeket lélegezni és a zöld függöny akasztójára fókuszálni, mikor egyszer csak hallom, hogy valahol lent felsír egy baba, és a következő pillanatban egy vidám hang: “11:42-kor megszületett, gyönyörű kislány”, mire a bal karomnál álló hölgy: “nahát, milyen hosszú szempillája van”, és az arcomhoz érintette Bori kis magzatmázos fejét. Amikor megszólaltam, hogy üdvözöljem, a csöppség egy pillanatra abbahagyta a sírást, nekem pedig könnybelábadt a szemem, valóban annyira gyönyörű volt. Mondták, hogy viszik ki apuhoz, amíg engem rendberaknak, aztán újra találkozunk. A szomszédos helyiségben már várták, és a kis drága az ő hangjára is megnyugodott és elcsendesült kicsit. Közben mondták, hogy 2973 gramm és 52 centi, és én is mindjárt készen leszek. Igyekeztem nem tekintgetni jobbra-balra, mert felhívták a figyelmemet, hogy attól megfájdulhat a fejem, de már nagyon vártam, hogy együtt legyen a kis család.

Betoltak a megfigyelőbe és ágyra tettek, bejött a doktornő gratulálni és mondta, hogy minden rendben ment, és hamarosan hozzák Borit. Hozzátette, hogy nagyon kitartó voltam az elmúlt napokban, magamban meg vigyorogtam, hogy hát sok választásom nem volt, de ez már mindegy is, lényeg a végeredmény. Közben a szomszéd ágyon egy kismamát szoptatni tanítottak, ezért Petit (érthető okokból) kiküldte a nővér, de elég udvariatlanul letorkolta, hogy nem lábatlankodhat itt férfi, majd jöjjön vissza pár óra múlva, lesz elég időnk – fél óra múlva viszont már engem cseszett le, hogy nem maradt mellettem “hozzátartozó”, mert ő ugyan nem fog turkálni “senki táskájában”, hogy megkeresse az ásványvizes flakont. Két órával később ezzel szemben már az volt a baja, hogy nem ettem-ittam semmit, és így nem fogok tudni “neki” lábra állni, majd egy óra múlva kis híján gutaütést kapott, hogy a drága Matifától kapott isteni tejszínes-gombás tésztát zabálom két pofára, mert hát nekem tudnom kéne, mit (nem) szabad nagyműtét után enni. Egyébként ő volt az egyetlen, aki pokróc módjára viselkedett (még egy szülésznő, aki pár nappal korábban beszólt, hogy “tiszteljem meg a kisbabámat azzal, hogy nem telefonálok NST közben”), a többiek végig nagyon kedvesek és segítőkészek voltak a 15 nap bentlét alatt. Becsülöm őket, mert ritka fos fizetésért nagyon kemény munkát végeznek, amiben könnyű kiégni.

Aranyóra anyuval

Ennek a kis intermezzónak köszönhetően aztán apuka már messze járt, mikor a műtét után nagyjából fél órával Bori a kórházi védőnő társaságában megérkezett, de így is nagyon szép bő egy órában volt részünk. A kicsi a mellkasomra került, a védőnő pedig addig igazgatta óvatosan, amíg a kis drága ügyesen cicire kapott, és tankönyvbe illő profizmussal elfogyasztotta az előtejet. Most láttam először meztelenül a kicsit, pokrócba csavarva hozták, jól megnéztem mindenét, nagyon jólsikerült kölyök, állapítottam meg elégedetten. Ezután a védőnő mutatott még néhány szoptatási technikát, majd mondta, hogy holnap jön hozzám folytatni a munkát, most mennie kell. Sajnálta, hogy nincs velem hozzátartozó, mert amíg nem tudunk lábra állni, felügyelet nélkül nem maradhatunk a babákkal (ez érthető, egy ép ember nehezen alkalmazkodik a deréktól béna léthez, plusz itt különféle mellékhatások is felléphetnek), de biztatott, hogy nemsokára mehetek érte én magam, saját lábon. Számoltam a perceket és az órákat, annyira vártam már, pihenni egyáltalán nem tudtam. Hála az égnek, hogy jött látogatni Matifa és közben Peti is visszaért, így jobban telt az idő.

Viszik vissza Borit, amíg a megfigyelőben

A lábraállítás nem volt túl kellemes, de a lényeg, hogy ha kicsit görnyedten is, hat óra előtt néhány perccel már be voltam rendezkedve új helyemen, az 528-as baba-mama szobában (ez egy kétágyas alapítványi szoba, hatezer per éj, extra szolgáltatás a Flórban), és tudtunk menni a babáért. Onnantól Bori végig velem volt, műtéti mellékhatás – például fejfájás, remegés – szerencsére nem jelentkezett. Ajándék a sorstól, hogy első nap nem kaptam szobatársat, így jobban tudtunk ismerkedni, de Bori nagyon éber volt, nem sokat aludtunk. Másnapra szobatárs érkezett egy szöszi kisfiúval, és hát itt értettem meg, milyen kemény lehet az ikres anyák élete: az egyik sírt, a másik aludt, majd fordítva, végül pedig kórusban bömböltek mindketten. El se tudom képzelni, mi lehet a hatágyasokban… Mondta a csecsemős nővér, hogy a második éjszaka mindig kritikus, mert addigra megéhezik a baba (általában 24-36 órára elegendő tartalékkal érkeznek, kis meggyméretű gyomrukat kibéleli az előtej), de többnyire ezen a ponton még nincs elég tej, ezért minél gyakrabban cicire kell tenni, hogy termelődjön elég. Délelőttre nagyon ki is volt szegény, ordított nagyon: kiskezeivel, kislábaival kalimpált, rázta a fejét, és tágra nyílt szemekkel nézett közben… az életéért küzdött. Úgy lefetyelte a fecskendőből a pótlást, mintha nem lenne holnap, de aztán már rögtön tettem vissza cicire.

Hosszútávú befektetés

Próbáltam neki magyarázni, hogy munkája hosszútávú befektetés, ezért akkor is dolgoznia kell a cicin, ha még csak pár csepp tej jön, de igazság szerint kétnaposan eléggé nehezen megfogható még a “hosszútávú befektetés” koncepciója, így nem remélhettem sokat. Az elkövetkezendőkben tehát az maradt, hogy két-háromóránként cicire tettem előétel gyanánt, aztán kapott 20-30 ml pótlást, ami után édes kajakómában szundizott a végtelenségig. Az egyik ilyen mélyponton jött pechünkre a kórházi fotós, így szegény kölyök olyan morcos a képeken, mint akit vasvillával vettek el az anyjától – pedig amúgy nyugodt, kiegyensúlyozott, mosolygós baba. Mára már könnyebb a helyzet: úgy néz ki, lassan beáll a kínálat-kereslet, és nem fog éhezni a kis vacak. Van neki huzatja, négynaposan már bever ötven mityókat húzóra, és nem bukik belőle egy grammot sem. Hát van nagyevő a családban bőven, megértem mondjuk a dolgot. Ezen a ponton hosszan írhatnék a szoptatás izgalmas kérdéseiről, de tekintve, hogy ez csak az érintettek szűk körét érdekli, szkippelem a témát. :)

Összességében véve elégedett vagyok a Flór Ferenc Kórházzal – annál is inkább, mert épp a napokban olvastam egy múlt héten szült kismama panaszát az egyik csoportban, miszerint műtét után csak másnap (???) vitték ki hozzá a babát (!), senki nem mutatta meg neki a dolgok mikéntjét elsőbabás létére, így csak akkor merte kikérni a kicsit az újszülöttosztályról, amikor látogatója érkezett, egyébként baba nélkül volt végig. Összeszorult a szívem, ahogy olvastam, mennyire hiányzott neki a kisfia, és hogy az a kis csöpp is milyen hiányt szenvedhetett. Nálunk azért mindenkinek mindent szépen megmutattak, jöttek segíteni folyamatosan, megmutatták a bimbóvédőt és a mellszívót, és csak gondos mérés után adtak pótlást a babának, átmeneti megoldásként, előre egyeztetve. Sok helyen – hallom – ki se viszik a kicsit a lábadozóba aranyórára, a síró, éhes babákat cukros vízzel tömik, amíg anya teje meg nem indul, és senki sem mutatja meg az elsőbabásoknak, mit hogyan kell csinálni.

Ami magát a műtétet illeti… Azt hiszem, kevés kivételtől eltekintve a többség klasszikus, komplikációmentes, gyors, gátvédelmes hüvelyi szülésről álmodik, ahol apu masszírozza végig a hátát, és a vajúdás-tágulás-kitolás egyfajta mély szakrális élmény, aztán a baba sokáig az anya hasán pihen. Az igazság az, hogy erre nem mindig van lehetőség, és erős túlzásnak érzem a párbeszédet arról, hogy a nő mit tehet – önismerete szintjén – saját háborítatlan szülésélményéért, és mit kell tennie a rendszernek az elnyomó orvostársadalom ellen. Tény, hogy a tájékozottság, a felkészültség, a gátedzések, a relaxációs készség sokat segíthet abban, hogy a természetes élettani folyamat gördülékenyen menjen, a tágulás megfelelő mederben zajljon és így ne kerüljön sor sürgősségi császárra, ahogyan az is igaz, hogy az orvosok sokszor bőrüket féltve a legminimálisabb kockázatot sem vállalják, illetve saját kényelmükhöz alakítják a folyamatot, háttérbe szorítva ezzel a baba és az anya érdekét. Ugyanakkor ne vitassuk, hogy vannak helyzetek, amikor a műtét a leginkább biztonságos megoldás, és ha a b, opció lehetséges ugyan, de rizikós (mint esetünkben a farfekvés miatt), teljesen fölösleges megkockáztatni egy potenciális sérülést, károsodást, amikor a császármetszés ma már lényegesen profibb és kíméletesebb technikával zajlik, mint anyáink idejében. Én tehát nem korlátként, hanem lehetőségként tekintek erre az útra, végeredményben azonban nincs is jelentősége, ha az ember egy egészséges, 10/10-es Apgar-értékű babát tarthat a karjában egy órán belül, akinek aztán egy életen át az édesanyja lehet…

Kajakóma

Reklámok
Eszter névjegye (885 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

32 hozzászólás Megérkezett Bori bejegyzéshez

  1. Kovakövi Vilma // december 17, 2017 - 15:32 // Válasz

    Szívből gratulálok, gyors felépülést és sok-sok örömöt kívánok! :)

  2. Szép volt ez is, köszönet érte.
    Vén nyugger vagyok már (és férfiként is) megkönnyeztem.
    Sok sikert, egészséget kívánok!

  3. Gratulálok! Remélem sokat írsz majd magatokról, szívesen követném a sorsotokat így ismeretlenül is!

  4. Szívből gratulálok, jó egészséget, sok-sok örömöt Mindnyájatokak és persze szépséges ünnepeket is.

  5. Gratulálok a babához, jó egészséget és minden szépet kívánok nektek! ❤

  6. Köszi az élménybeszámolót! :)
    Úgy örülök, hogy minden jól lakult és hogy egészségesek meg boldogokvagytok mindannyian!

  7. Sok boldogságot, gratulálok !

  8. Sok boldogságot kívánok, gratulálok!

  9. Sote 2.sz női Klinikán pl. sajnos a fent leirtak tortennek: a babat nem vittek, friss mutott hassal kellett menni erte a folyoso tulvegere, semmit nem mutattak meg, cserebe mindenert uvoltottek a “kedves” csecsemos noverek. Ertem en, hogy szar a fizetes, meg ki lehet ebben egni, de akkor menjen inkabb a Tescoba arufeltoltonek.

    • Jogos, én sem hiszek abban, hogy mentség bárhol, bármire is a kevés bér. Vagy csinálja az ember becsülettel akármennyiért, vagy – érthető módon – pályaelhagyó lesz, esetleg külföldre megy. Szóval, szomorú, igen.

      • Először is sok boldogságot és egészséget!
        A kevés bérhez: már csak azért is, mert a Flór Ferencben pont ugyanannyi a bér, mint mondjuk a SOTE klinikán. Egyébként gyanítom, hogy itt aztán tényleg a fejétől bűzlik a hal, az adott kórház/osztály vezetése nagyban tehet arról, hogyan bánnak a betegekkel.
        Mondjuk a Flór Ferenc szülészetéről hallottam egyet-mást, jót most hallok először róla, de nagyon örülök, hogy épp tőled ;)

        • Köszönjük! Gondolom, bunkó ápolók és orvosok mindenhol vannak, de maga az alapgyakorlat, a protokoll a Flórban elég kedvező, a többség elégedett. Ha az emberi részét – ami nagyon szubjektív – félretesszük, marad az, hogy sajnos a vécék, mosdók eléggé ocsmányak és a szobában sem elégszer és elég jól takarítottak (holott én még nem is vagyok túl faksznis e téren), valamint van pár terület, ami nem az erősségük. Szobatársnál az IUGR-ral pl. nem annyira tudtak mit kezdeni, 3 hét bentfekvés után is csak 150 grammot nőtt a baba, átfektették más kórházba végül.

          • Én régebben hallottam róla, pár éve utoljára, ha jól emlékszem, de akkor pont a protokollra illetve a bánásmódra is panaszkodtak (hogy merev, gépies).

          • Én se hallottam még soha semmi jót a Flór Ferenc kórházról, már akkor sem, amikor még 15 éve orvoslátogatókkal kettős viziteltem, úgyhogy most eléggé meg is lepett, hogy ilyen jól álltak hozzátok.

            • A többi osztályról mondjuk nincs infóm, azért elég nagy eltérések lehetnek.

              • Én konkrétan a szülészetről beszélek, pl. a szemészeten egész jók voltak a tapasztalataim, igaz, hú, annak vagy 18 éve. Mondom, konkrétan merev, esettel, nővel-gyerekkel nem annyira számoló, protokoll-fétis gyakorlatra panaszkodtak, és az a gyanúm, hogy nem is biztos, hogy a gyakorlat változott ekkorát, hanem te a program-császárral ezt nem észlelhetted, hiszen itt nincs vita, nincs sok egyéni lehetőség, itt tényleg a protokoll van. Aki viszont hüvelyi úton szül, és mondjuk nem bánná, ha nem akkor és azért kötnék be az oxitocint, mert van egy ilyen protokoll, hanem akkor és azért, mert tényleg szükség van rá (meg a többi része a protokollnak), az bizony megérzi, talán ma is.

                • Azt tudom, hogy a babaszobás szobatársamnak nagyon szép spontán hüvelyije volt, fogadott orvos nélkül. De ettől még lehet, hogy neki szerencséje volt, és többen megszívták. Alapvetően elég sokszor gyorsítják a szülést sajnos, a baba érdekére hivatkozva, miközben ugye az orvos kényelme a kulcs, nem lennék tehát meglepve.

                  Holland barátnőm mesélte, hogy náluk mennyire más minden. Eleve alapértelmezett üzemmód az otthonszülés, csak komplikáció esetén van kórház (az otthonszüléstől fosók tömegével hamisítják a papírt a veszélyeztetett terhességről, hogy TB alapon kórházban szülhessenek). Ha faros a baba, simán megordítják, ott ez napi gyakorlat, nálunk szinte sehol nem vállalnak ilyet (nagy a burokrepedés kockázata, mondják). A faros szülést mondjuk ott se szívesen vállalják, nálunk is csak az idősebb orvosok, a fiatalok már nem is láttak olyat. Szóval, más világ.

                  A Flórban elég nagy a császáros szülések aránya, 30 százalék körül, de ebben az is benne van, hogy sokan bizonyos komplikációkkal eleve oda mennek, pl. ilyen cukor- és magzatvízproblémás és korábbi sérüléses-balesetes dolgok eléggé gyakoriak, sokan specializálódnak ott erre. Azt nem tudom, mi van, ha a tágulás nem megfelelő, mennyi türelmi idővel, milyen arányban vágnak.

                  Ami mindenképpen pozitív az az, hogy a babákra odafigyelnek, a friss anyákat segítik.

    • Miért van az egy ápolónőnek megengedve, hogy üvöltözzön?! Miért engedik ezt meg?

  10. Nagy gratula Eszter!
    Jó egészséget, és boldog napokat kívánok nektek!

  11. Gratulálok, sok boldogságot és erőt az első időszakhoz :)

  12. Gratulálok, sok boldogságot és jó egészséget.
    Megjegyzem nem hetedik, hanem nyolcadik világcsoda. :-)))) A hét már az ókorban is meg volt.:-))))

  13. Nagyon édes baba! Sok boldogságot és jó egészséget!!

  14. Gratulálok, és örülök, hogy nagyjából minden rendben ment! Ez a szempilla tényleg nem semmi – én mindkét kölyöknél kb. két hetet vártam a megjelenésére. :D

  15. Éljen, éljen! Gratulálok és sok boldogságot kívánok az egész családnak!
    Nagyon szép baba! És örülök, hogy jó étvágya van. :)

  16. Sok boldogságot, jó egészséget és nyugodt éjzakákat kívánok nektek!

  17. Cukorborsó! Milyen gyönyörű már, :) örülök nektek! <3 <3 <3

  18. Az egyik legjobb napon született! :P Avagy szívből gratulálok! ^^

  19. Gratulálok! Gyönyörű babó, sok boldogságot és hasfájás mentes éjszakát kívánok. :)

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: