Aktuális

Spirituális rákfenéink II.: a szexizmus, avagy: egyenlő-e nő és férfi?

Sorozatunk három spirituális rákfenét mutat be: a spirituális áldozathibáztatást (lásd előző cikk), a spirituális szexizmust – ez mai témánk -, illetve a spirituális sovinizmust (erről később olvashatsz). Meggyőződésem, hogy ideje ezek mindegyikét magunk mögött hagynunk, hiszen egyiknek sincs szellemi alapja, avítt hatalmi kérdésekről van szó csupán, amelyek súlyosan korlátozzák szellemi kiteljesdésünk mellett hétköznapi megéléseinket is.

kép: pixabay.com

Először is, mi is az a szexizmus? Nos, a közvélekedéssel ellentétben semmi köze a szexhez: akkor nyilván nem ágálnánk ellene, hanem örömmel keblünkre ölelnénk. A szexizmus  előítélet, diszkrimináció, amely az emberek (férfi vagy női) nemén vagy nemi szerepén alapul. A definíció szerint: általánosságban az a hiedelem, miszerint az egyik nem értékesebb, felsőbb rendű, mint a másik. Ez az európai kultúrkörben és az uralkodó monoteista hitrendszerekben a férfi, de egyes irányzatokban a nő az, akit szellemileg magasabbrendűnek tartanak, ezért extra hatalommal ruháznak fel. Konkrét példával élve: szexista dolog azt mondani, hogy a nőnek a konyhában a helye, de ugyanígy szexista az is, ha azt állítjuk, hogy „minden pasi csak dugni akar”, és a a sörön, focin és szexen kívül más nem érdekli őket. Az élet ugyanis ennél színesebb, és persze az emberek is, az ilyesfajta sztereotípiák pedig mindkét nem képviselőit korlátozzák, ami nem csak lelkivilágukra, de társadalomban elfoglalt helyükre, ezáltal hétköznapjaikra is kihat.

És hogy ez a szexizmus hogyan jelenik meg a spiritualitásban? Nos, azt pontosan tudjuk, hogy a patriarchális (férfi dominanciájú, férfiközpontú, férfit vezetői szerepbe állító) kultúrkörökhöz tartozó fővonalas spirituális irányzatokban a nőket a konyhába száműzték: az ókori görög és római gondolkodók számára természetes volt a homoszexualitás, mivel “igazi szellemi kapcsolat” csak két egyenrangú fél – vagyis két férfi – között jöhetett létre, később pedig szó sem lehetett zsidó, keresztény vagy épp muszlim női szellemi vezetőkről. Ez a hatás máig olyan erős, hogy nem vagyunk mostanában sem kisegítve a hazai katolikus gurukkal sem: Beer Miklós váci püspök nemrég épp a nők egyházban való aktív szerepvállalása ellen rendezett kirohanásokat. Szerinte a nő ne szóljon bele a spirituális kérdésekbe, pelenkázzon inkább (mintha az minden nő vágya volna, és mintha a kettő kizárná egymást).

Noha a teremtéstörténetből világosan kiderül, hogy Isten a saját képmására alkotta meg az embert, a köztudatban a korai, elfogult értelmezésnek köszönhetően máig az él, hogy a férfi volt az első teremtény a földön, s mivel „képmásról” van szó, magának a Teremtőnek is hosszú, ősz szakálla – és persze pénisze – lehetett csupán. Isten női arcát a monoteista vallási irányzatok teljesen elrejtették, az egyházban a nő önálló akarat és tudat nélküli mellékszereplővé alacsonyodott, majd hamarosan tovább durvult a helyzet: a gaz csábító, az eredendő bűn letéteményese lett. Mivel persze „minden nő Éva”, a nőnek a 4. században alkotó Szent Jeromos szerint le kell mondania a szexualitásról, Aquinói Szent Tamás pedig nyíltan ki is mondta, hogy a „nő a természetétől fogva a férfinak van alárendelve”. A közvélekedés kanonizált változata nem sok mozgásteret ad a léha fehérnépnek: „nem engedem, hogy asszony tanítson, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem maradjon csöndben” (1Tim 2.13). Mindezt azért, mert „a teremtésben is Ádám volt az első”, a nő viszont csupán testével hódító, bűnre csábító ördögi lény. Érdekesség, hogy feminizmus ide vagy oda, de a lelkész-szentelés épp erre a passzusra hivatkozva lett beszüntetve, ez a harc tehát máig nincs megvívva. Csodálkozunk, hogy Beer Miklósok uralják a hazai közgondolkozást is a témában? (Még részletesebben a nők szerepéről és helyéről – és az ehhez képesti spirituális valóságról – az egyházban itt olvashatsz…)

Folytatás a megjelenés eredeti helyén…

 

Reklámok
Eszter névjegye (989 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.
%d blogger ezt kedveli: