Ezektől a mondatoktól kíméld meg azt, aki kórházban van
December első két hetét kórházban töltöttem, mert nyolc hónap panaszmentes terhesség után kevésnek bizonyult a magzatvíz, így megfigyelés alatt tartottak minket Bori születéséig. Ebben a tizennégy napban volt szerencsém végighallgatni egy sor idegesítő megjegyzést, így elhatároztam, hogy ezeket messzire kerülöm a jövőben, ha a környezetemből bárki – akármi miatt is – kórházba kerül.
Á, ez igazán semmiség. Ennyit muszáj kibírnod a cél érdekében!
Amikor az ember kórházban van, hirtelen pitinek tűnnek a korábbi kellemetlenségek: a derékfájás, a hátfájás, a gyomorsav. Ha viszont azokat vesszük alapul, akik komoly betegséggel küzdenek, és állapotuk hetek óta kritikus, már a mi nyűgünk tűnik jelentéktelen, szóra sem érdemes apróságnak. A valóság azonban, hogy mikor te vagy benne a szituban, az ettől még nehéz. Ahogy ahhoz képest, hogy a világban mennyien éheznek, igazán apróság lehet, hogy szakítottak veled, de attól még neked ugyanolyan rossz érzés. Ezért értékelnénk, ha senki sem bagatellizálná el kényelmetlenségünket, kiszolgáltatottságunkat és magányunkat az otthoni karosszékből.
Folytatás az eredeti megjelenés helyén…
