7 dolog, amit nem vettünk meg a gyereknek
Írok én persze ide-oda mostanában is, de az elmúlt időszakban a blogot kissé (nagyon) elhanyagoltam, pedig mára már egy hathetes nagylány eszméletlenmód büszke anyukája vagyok. Gondoltam, mesélek egy kicsit – első körben a fogyasztói társadalom hívságairól, merthogy természetesen a gyerek-projekt is az első perctől kezdve a híres vásárolj-vásárolj mantrát sugdossa a fülekbe…
Alvós kincsem.
- Babamérleg
A babák mérése az első hónapban minden héten kötelező, így aztán az első látogatáskor a védőnő mondta, hogy ha szerzünk mérleget, ő jön, ha pedig nem, akkor mi megyünk hozzá (se neki, se nekünk nincs kocsink, így a mérleg szállítása nem volt opció). Először terveztük, hogy kölcsönzünk egyet a kényelem kedvéért, de aztán megvilágosodtunk: halálra aggódnám csak magam, ha ott volna a lehetőség, hogy minden étkezés előtt és után méricskélhetek… hiányzik az ezzel járó stressz a francnak, amúgy is kell a séta. Bori így is szépen fejlődik: 2973-mal született, 2770-nel hoztuk haza, és a hazaérkezés hónapfordulójának napjára 3780 grammot mutatott alatta a mérleg. 100 százalékos anyatejes baba, nagyon szeret cicizni.
- Légzésfigyelő
Kezdettől imád hason aludni ez a pici lány, de eddig csak felügyelet mellett engedtem, fő a biztonság. Mivel most már ügyesen kiemeli a felsőtestét és megtartja magát, valamint a fejét is profin fordítja egyik oldalról a másikra, pár napja éjszakára is így teszem le. Azt hiszem, ha lett volna légzésfigyelőnk, hamarabb kezdem hason altatni, de úgy tudtam, azt csak a korababáknak és a légzésszervi problémákkal küzdőknek ajánlják, illetve ha külön szobában alszik a gyerek, tehát eszembe se jutott venni… egyébként is minden sóhajára és nyekkjére ébredek. Azt hiszem, ez valami anya-dolog, tutira hormonális lehet, mert apa alszik nyugodtan tovább…
- Pihenőszék
Amilyen tájékozatlan vagyok babadolgokban, nem tudtam, hogy ilyesmi is létezik. Biztosan nem rossz találmány, de nálunk – eléggé fapados módszer, szó szerint – a törökülésbe kulcsolt lábaimon szokott pihenni Bori, plusz a babzsákfotelemhez rendeltem egy szoptatópárnát is, azt imádja. Hangosan követeli, hogy ültessem bele, de fektében hozzábújni is szeret. Ezeket persze egyelőre szintén csak felügyelet mellett engedem, mert a babzsákcuccok azért csúszósak lehetnek, Bori meg már nem az a kis odateszed-ottmarad újszülött, mint pár hete volt, imád ficánkolni. Fontolgatom viszont, hogy babahintát majd kap, az jópofának tűnik.
- A méh hangját utánzó plüssjáték
Merthogy ilyen is létezik, egészen ledöbbentem, mikor tudomást szereztem róla… Csakúgy, mint a ringatógép: betáplálod a kívánt mozgásformát, és az ringatja a csemetét, míg te teszed a dolgod. Először aszittem, robotporszívó ÉS PLUSZBAN ringatja a gyereket (ahogyan a bevásárlókocsi elsődleges funkciója is a bevásárlás, és csak mellékesen dodzsem), de csúnyán benéztem: ez kérem, csak ringat, az anya mozgását utánozva. Nem vagyok egy ősanya alkat, de azért ezt így konkrétan túlzásnak érzem…
- Elektromos mellszívó
Vettünk egy kézit, amitől centis ganglion nőtt a csuklómra, és akkor azt kívántam, bárcsak befektettem volna az elektromosba. Aztán telt-múlt az idő, és le is szoktam a fejésről, úgyhogy hála az égnek, hogy nem. Megértettem, hogy a szoptatás sikere két dolgon múlik, és egyik sem a fejőgép. Az egyik az, hogy a friss anya időben megérti-e a tejtermelés és leadás működését, és így igény szerinti szoptatással be tudja-e állítani a kereslet-kínálatot. A másik pedig az, hogy élethelyzete megengedi-e, hogy ennek bizonyos mértékig alárendeljen minden mást: ha ugyanis nagyobb gyerekek, lusta férj és nulla segítség van, nem fog tudni türelmesen kísérletezni az elején a megfelelő pózokkal és helyes technikákkal (Bori tíznaposan még másfél órákat szopizott éjszakánként), nem fogja mindent sutba dobva 24/7 tépni le magáról a felsőt, mint David Hasselhoff a Baywatchban, ha kell… később pedig épp ennek hatására fog csökkenni a tejmennyiség, és kénytelen tápszerrel pótolni az ember… ami egy ördögi kör.
- Játszócumi
A cumizavar ugyebár az a jelenség, amikor a poronty ráébred, hogy a cumisüvegből könnyebben (és eleve más technikával) jön a tej, mint a ciciből, ezért aztán az utóbbival nem tud többé mit kezdeni, nem lesz türelme hozzá. A legjobb tehát, ha a kicsi semmilyen cuclival nem találkozik, és még a játszócumit is elkerüli. A játszócumi ugyanis bűnös szenvedély, mint a cigi a felnőtteknél: ront(hat)ja a szopitechnikát, csökkent(het)i a mellen töltött időt (tehát a tejmennyiséget), szájpenészt okozhat, nehezebb leszokni róla, mint a heroinról… satöbbi. Nos, ennek tudatában én nem vettem cumit a gyereknek, de az önkormányzat orvul megajándékozott minket eggyel (nehéz ilyenkor nem a reptiliánokra gondolni), és hát… egy gyenge pillanatban elbuktunk, odaadtuk a cuclit az ordító négyhetes gyereknek, aki – lássatok csodát – azonnal megnyugodott, és vígan szipákolni kezdett (így butítják el a nemzetet, igen). Vártuk, mikor jön rá, hogy csúnyán át lett baszva, de egyelőre élvezi azt a vackot (voltaképpen a helyettesemről beszélünk), még ha szerencsére ritkán is él vele. Ügyelek rá, hogy ne csússzon rá teljesen…
- Babafülbevaló
Sokan már a kórházban kilövetik a pici fülét, de én ezt még korainak érzem. Meg egyáltalán: majd ha ő kéri, ez azért mégis csak egy testmódosítás a maga módján. Olyan kis pici, finom fülecskéje van, imádom.
Hogy pluszt is mondjak, van viszont a Bori babának háromféle hordozóeszköze is (ezekről bővebben később), valamint befektettem egy ún. hordozókabátba, merthogy csókolom, ilyen is van. Örököltünk ám mi babakocsit, mint minden normális gyerek, de arra azért hamar rájöttem, hogy batár nagy és nehéz monstrum, bonyolult (BKV-n egyenesen lehetetlen) vele a közlekedés, ráadásul télen a gyereket alaposan fel kell hozzá öltöztetni, ami a spontán sétákat csírájában szabotálja. A polárbéléses, softshell hordozókabát, amit használtan szereztem 30-ért (újonnan ezek 70-be kerülnek), ehhez képest annyival tud többet, hogy csak felveszem a kendőre, és már indulhatunk is, védve vagyunk mindketten széltől, fagytól, esőtől, hótól, hidegtől (mínusz 15 fokig aláöltözet nélkül is), és bárhol könnyen, gyorsan tudunk mozogni – ráadásul Bori folyton szem előtt van, annak minden előnyével.
Ti hogy álltok, álltatok, állnátok a különféle termékekkel, amelyeket a többség beszerez?
Eszter's Offtopic 
Én valamit sajnálok utólag, hogy nem használtam (a cumi altatashoz lehet, hogy jól jött volna) es vannak dolgok amikre egy idő után váltottam. Ilyen a sport babakocsi amiben kb fel éves kora óta jól alszik (ezt is meg kellett szoknia) sokszor mentem úgy sétálni hogy hordozó is volt nálam, és ha nem tetszett a kocsi, felvettem. A bebietelek viszont totál kimaradtak (kiveve a szopokas gyümölcsök, ebbol van újratölthető tasak is)
No ezeket mi sem. Pihenőszékről most hallok először. Nem is látom a hasznát, az a pár hét, amíg megmarad benne, elröppen. Utána meg csak izgulhatok, hogy mekkorát esik, mikor kimászik-forog belőle.
Nekünk a cumi emlékbe van csak elrakva. Igazából csak az autista fiamnak kellett, neki is 12 évesen, mert az autizmus már csak ilyen, de akkor is csak pár hétig., hogy hangzik)
A légzésfigyelőről nem tudok mást mondani, csak azt, hogy mindhárman eljátszották, hogy nem vesznek levegőt, de mivel akkor még velünk aludtak, így észrevettük. Szóval, az jó lehet.
Anyatej: hát, abból nálunk mindig sok volt.
Fülbevaló: a kisebbik lányomnál elmaradt. Ma már 13 éves, és nem igazán vágyik rá, hogy legyen fülbevalója. És akkor még enyhén fogalmaztam. :D
“Azt hiszem, ez valami anya-dolog, tutira hormonális lehet, mert apa alszik nyugodtan tovább…”
Téves. Többen vannak az ismeretségi körömben, ahol az apa ébred minden gyermekhangra, mocorgásra (másra viszont nem) és az anya alszik édesdeden.
:) Jó olvasni végre Tőled egy helyzetjelentést, hogy hogy vagytok!
Abszolút homályzóna a gyerekvállalás meg gyereknevelés, meg a babázás, de most így a cikket olvasva – inkább fogyasztói társadalom szemszögből – az jutott eszembe, hogy régen is felnőttek a babák az összes ilyen cucc nélkül. Persze akkortájt oda voltak nagyanyáink szegezve a kiságyhoz pólyához. Nagyon érdekes látni, hogy mennyi technikai újítás igyekszik megkönnyíteni az anyák/apák dolgát, bár a 70 000-es termékáraktól kiguvadt a szemem. Az tudtam, hogy nagy biznisz, de ezt így leírva látni nagyon durva.
Legyetek jók! :)
*füles dolog előtt meghajlok, teljesen korrekt.
“régen is felnőttek a babák az összes ilyen cucc nélkül.” Na azért nem mind. Mondjuk mind ma sem :( de azért a csecsemő- és gyerekhalandóság jelentősen csökkent. Persze, túlnyomórészt az egészségügy és a higiénia javulása miatt, de azért vannak otthoni dolgok is, amik eben is segítenek. Nyilván nem a pihenőszék meg a plüssjáték az, ami létfontosságú, de a légzésfigyelő lehet az – ha mindkét szülő mély alvó. Ahogy Kriti Kusan írta, nem minden anya ébred fel, és természetesen nem is minden apa, és mi van, ha épp a pár mindkét tagja alszik vígan, mikor fel kellene kelni? Nem szólva persze pár dologról, amik ma léteznek, de a fenti listán – pl. épp azért, mert Eszter is hasznosnak tartja őket – nem szerepelnek.
Jó, persze, a “létfontosságú” dolgok többsége a gyártó számára létfontosságú csak, egy része valóban könnyít a szülők életén, de elég nagy részük egészen konkrétan pénzkidobás. Van aztán olyan is, ami egyes babáknál jól jön, mások meg rá se néznek. Ilyen tapasztalatom szerint a cumi.
Hát, hogy “oda voltak nagyanyáink szegezve a kiságyhoz pólyához”? Annyira azért az sem. Magukra kötötték/földbe ásták a gyereket, osztán mentek kapálni, szántai, gyomlálni, mikor mit. Meg hagyja a dagadt ruhát másra, engem vigyen a padlásra… De pihenőszék mondjuk tény, hogy nem volt. :)
Régen az sem volt gond, ha naphosszat ordít a gyerek.
Cumi első gyereknél volt, másodiknál nem. A többi meg szerintem akkor fontos, ha gond van, korababa vagy nem szopik, nyugtalan, stb. Nem alapkellék. De a forgó-zenélő, játszószőnyeg később nagyon jó lesz, úgy 3 hós kortól.
Nekünk volt mérlegünk kölcsön, az elején pedig kellett is, úgyhogy örültem neki. De a mi esetünk speciális volt, mivel nem hízott rendesen. Ahogy helyrerázódtak a dolgok, mi sem nagyon méregettünk, elég volt a státuszon.
Szia!
Először is: gyönyörű a kislányod, ezektől a szempilláktól komolyan elolvadok :)
Nekem saját gyerkőc még nincs, de egy csodaszép, most már egyéves leányzó nagynénijeként egy picit én is belelátok a holmidömpingbe. Babamérleg, légzésfigyelő volt neki, cumi csak alváshoz, de azon belül is csak nyűgösség esetén (nálunk mondjuk nem is volt hagyománya, tesóm (az apuka), amikor már tudott járni, elegánsan kibattyogott a kukához, és kidobta magától, én eleve ordítva köptem ki :)), a mellszívót nem tudom, milyen van nekik. Pihenőszék nincs, erről a plüssről szerintem nem is hallottak még, a kis fülét neki kilőtték a kórházban egy nagyon aranyos pillangóval, szerencsére nem is volt gond vele, jól állt a kis hajas babának.
Ami nálunk feladja kicsit a leckét (de örömteli lecke), az a játékok kérdése. Január elején született a kislány, közel a karácsonyhoz, és bár a családból senkivel sem szalad el a ló az ajándékozást illetően, vagyunk annyian, hogy még úgy is, hogy mindenkitől csak egyet kapott alkalmanként, és nem is a felesleges kacat típusúból, rengeteg van neki, és pont az egyik nagyival beszéltük a múltkor, hogy ha majd egyszer lesz kistesó, ő a klasszikus babajátékokat már mind elörökli tőle, mit lehet majd még kitalálni?
Összességében véve úgy gondolom, hogy a babaholmikkal is úgy van, mint a gyerekneveléssel általában: ami nem alapvető szükséglet kielégítésére kell, ott abszolút szülőfüggő, hogy mire van igény, mi válik be, nem kell ezt se túlgörcsölni (mondom én könnyedén, szülőségen innen, aztán majd ki tudja, milyen fészekrakási lázat hoz ki belőlem egy nap az anyaság :)).
Öt helyről kapnak ajándékot a gyerekek, na ez szorozva az ünnepek plusz gyerekek számával nemcsak anyagilag, hanem tárolókapacitást illetően is kihívás. Fölösleges. OK, a gyerekek örülnek, de komolyan várom azt az időt, amikor már NEM ajándékozunk, hanem csak tőlünk kapnak valamit, többiektől semmit vagy pénzt. Nem férünk el. Legutóbb is meg kellett mondanom a sógornőmnek, hogy ne ajándékozzunk, mert nem kell, azért, hogy legyen még egy kacat, amivel nem játszanak, minek. Legóra, könyvre bármikor igent mondok, de a műanyag kacatokból elegem van, vegyenek élményt, ha a gyerekkel akarnak lenni, ha meg nem akkor meg minek a kötelező ajándékozás, tudjuk le egy csokival a dolgot.
Szia, baromira tetszik a cikk :)