Aktuális

Anyaság: amit én sem sejtettem azelőtt

Kérdezik sokan, milyen. Hogy élem meg, és miben más ahhoz képest, amit azelőtt elképzeltem. Van egy csomó dolog, amire persze nem számított az ember. Én sem.

Lepihent

1. Bekerülsz egy klubba, ahol olyanok is szóba állnak veled, akik eddig nem.

Ez egy egészen döbbenetes jelenség, amire nem voltam felkészülve: lesznek rokonok, akikkel Bori érkezése rendezi a kapcsolatot. Lesznek régi barátok, akik a gólyahírre veszik fel újra a fonalat velem. Lesznek távoli ismerősök, akik épp azért kerülnek közelebb hozzám, mert már én is a klubhoz tartozom. Ez egyrészt abszurd és aggasztó, hiszen nem anyaságunk személyiségünk alapja (márpedig ideális esetben az emberi kapcsolatok erősen perszonalizáltak), másrészt viszont valahol mégis érthető: van valami univerzális, minden egyében átívelő, minden egyebet felülíró egységélmény az anyaságban, amit kortól, társadalmi helyzettől, osztálytól, hitvilágtól, világnézettől függetlenül mindenki hasonlóképp él meg. Ebben valahol tényleg egyek vagyunk, nem egyediek, míg a módszerek technikák, utak nagyon is eltérőek lehetnek.

2. Mostantól mindenkinek lesz véleménye, tanácsa mindennel kapcsolatban, amit csinálsz.

Igen, ezen a ponton az anyai döntés valahogy közüggyé válik, és szinte mindenki fontosnak tartja, hogy megossza tapasztalatait és tanácsot adjon. Ez részben jól jön, hiszen kezdő szülőként sokszor nagyon fogalmatlan és tanácstalan az ember, szembeszökő ugyanakkor a bőség zavara is: ha egy egyszerű képet posztolok éjjeli szoptatásról, rögtön százas kommentáradatban kapok tippeket arra, hol és hogyan aludjunk, mit (t)együnk, valamint szenvedélyes vita alakul ki a – példának okáért – szigorú napirend vs. igény szerinti szoptatás témakörében is. És akkor még arról ne is beszéltünk, hogy szabad-e sírni hagyni a babát, mert erősödik a tüdeje, vagy épp a cserbenhagyottság értetlenségét plántáljuk ezzel belé egy életre… Meg kell tanulnom, hogy a gyerekes dolgokról nem posztolhatok olyan szabadon, mint saját személyes ügyeimről, mert kétszáz kommentes vita alakul ki, míg oda se nézek…

3. Rengeteg az erős érzelmeket kiváltó téma, vérre menő vitákkal.

Most kezdem megérteni, hogy azért tudnak vérre menő viták kialakulni egyes témák mentén, mert a friss anyák hormonháztartása felborult és napi négy-öt órát alszanak három részletben nagyon-nagyon erős, intenzív érzéseket születnek az emberben, ha a belőle lett csöpp ivadékáról kell gondoskodnia, és a sok kudarc és siker, fájdalom és öröm, felelősség és játékosság, kétség és bizonyosság elemi erővel kísért sokszor évek múltán is. Mindenki a legjobbat akarja a gyerekének, és közben személyisége, élethelyzete és persze porontya is teljesen egyedi, mással össze nem hasonlítható…

4. Ez egy napról napra erősebb szerelem. Nagyon intenzív érzés.

Amikor először meghallottam Bori sírását, nem volt annyira katartikus az élmény, mint amikor a Jön a babát nézem Hadas Krisztával (pedig az még nem is különösebben púderezett riportműsor a születésről, eléggé nyers jelenetek vannak, semmi sallang megható zenével meg ilyesmi). Inkább meglepődtem: jé, ez a kis élőlény bennem volt? Hogy fért el? Nahát, micsoda hangja van! Hadd nézzem, mindene megvan? Hogy kell megfogni? Az első percek inkább kíváncsi nézegetésről és csodálkozásról szólnak, az utána következő 48 óra pedig a túlélésről. Valahogy úgy van ez kitalálva, hogy aztán egyre szorosabb a kapocs, és kialakul egy nagyon intenzív, erős kötődés. Szerelemféle ez: lehunyom a szemem, és őt látom, álmodom vele, mindig azt nézem, hogyan és mit adhatok neki többet, tökéletesnek és különlegesnek látom, csodálom a szépségét, hiányzik az illata, puhasága, ha pár órán át nincs velem, mellettem, rajtam.

5. Azért vannak durva flessek hormonálisan.

És igen, azért persze vannak durva fizikai reakciók is, amikor az ember agyát elönti a prolaktin és oxitocin különös elegye. Van egy kritikus periódus, amin belül mintha az egész világ minden frissen születettjével kapcsolódnék egy pillanatra: sírok, ha koraszülöttmentőt látok, sírok, ha a bulvárlap címoldalán feldarabolt csecsemőről olvasok, sírok a hármasikrek korán elment édesanyján, sírok a kis madárfióka sorsán, aki kiesett a fészekből, és legfőképpen sírok, hogy milyen gyönyörű ez a kis élőlény a mellemen, még ha fel is ébreszt sokszor éjszaka. Aztán kitisztul az ember agya persze.

6. És persze vannak ezek a nagyon sötét napok.

Ilyenek:

“Pokoli ez a nap. A gyerek szeme éjfélkor kipattant (mintha megérezte volna, hogy épp akarunk már lefeküdni), és azután délután 3-ig ment a kínlódás: ordítás ciciért, tíz perc szünet: hányás, aztán fosás, peluscsere, majd ordítás ciciért. Hajnali 5-től már nem hányt, nem fosott, “csak” hol hüppögött, hol ordított, legfeljebb 5-10 percekre aludt bele, aztán kezdte elölről. Délután 3-ra úgy kifáradtam, hogy rendeltem kaját, és míg a konyhában megettem, egykedvűen hallgattam, ahogy ciciért ordít szegénykém (fél órával szoptatás után), és szaranyának éreztem magam. Három után valamivel végre kidőlt, és én is aludtam fél hatig: most itt állok büdösen, lehányva, éhesen, kaja nélkül, hulla fáradtan az izgő-mozgó, hüppögő gyerekkel. Értem én, hogy növekedési ugrás, de egyszerűen nem tudom félóránként szoptatni, eleve félóra nála egy szopi. Ja és a legszebb: mindkét csuklómon óriási, sajgó ganglion van az állandó emelgetéstől, és valahányszor felemelem – ez óránként kétszer minimum előfordul – olyan, mintha tűvel szurkálnának.”

Ezek nem érdemelnek további kommentárt, mert utána meg pár óra alvás, egy kis mosoly, és minden a legnagyobb rendben van. Olyankor olyan, mintha soha nem is lett volna semmi baj.

7. Nem változol meg, de mégis.

Szoptatás közben nagyon szeretek riportműsorokat nézni, például Veiszer Alinda, Kardarkai Endre, D. Tóth Kriszta meg a Péterfi Juditos privátszférák. Észrevettem, hogy Kadarkai minden “gyerekes” nővendégétől megkérdezi, miként változtatta meg őt az anyaság, olykor még hozzá is teszi, hogy a színésznőknél az különös fordulópont. Eddig ezzel mindenki egyet is értett, kivéve Alindát, aki kerek perec közölte: baromság, hogy az ember más személyiség volna gyerekkel, mint anélkül. Ugyanaz a világnézete, az érdeklődéi köre, a motivációi, ambíciói, erényei és gyengeségei. Kinek van igaza? Mindenkinek. Merthogy tényleg ugyanaz az ember marad mindenki, még ha valami végérvényesen más is lesz.

Nem tudom még megfogalmazni, mi az a más: hogy másképp vigyáz az ember magára, mert tudja, hogy egy védtelen kis lényért felelős, hogy a széltől is óvná a picit, hogy hirtelen a világ összes gonoszsága távolinak és értelmetlennek tűnik. Ez persze csak hormon, mondod most, de közben meg ez egy életen át így marad: a tényleges életfogytosok büntetésének része, hogy nem fogadhatnak látogatót, csak levelezhetnek, évente egy-két telefonhívás engedélyezett. Amikor ezeknek a többször gyilkosoknak az anyja meghal, a kapcsolatuk a külvilággal örökre megszakad.

Néha arra gondolok, ha a világ minden szuperhatalmának vezetőjének a mellén picibaba pihenne, nem léteznének tömegpusztító fegyverek.

Nézelődöm

Reklámok
Eszter névjegye (878 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

14 hozzászólás Anyaság: amit én sem sejtettem azelőtt bejegyzéshez

  1. Kitartást :)

  2. ” Bekerülsz egy klubba, ahol olyanok is szóba állnak veled, akik eddig nem.” No persze azért ennek része az is, hogy TE is szóba állsz velük, a közös téma miatt. ;)
    “Mostantól mindenkinek lesz véleménye, tanácsa mindennel kapcsolatban, amit csinálsz.” Eddig is mindenkinek volt, csak egyrészt te nem foglalkoztál vele, másrészt az igaz, hogy nem volt annyira erős a tanácsolhatnékjuk, hogy el is mondják neked. Na meg itt az első pont megint: a tanácsadók egy részével egyszerűen nem voltál egy klubban.

    • Én elég speckó fajta vagyok kapcsolattartás szempontjából, a nem kezdeményező fajta. Vagyis ha a rokony nem forszírozza a kapcsolatfelvételt, én nem fogom. Tudom, kettőn áll a vásár, igyekszem is proaktívabb lenni, de vannak rokoni kapcsolatok, amikről már letettem, egyéb családi viszályok miatt. Na, ilyen is felélénkült a klubba kerülésem kapcsán. Ehhez tény, hogy az is kell, hogy aki viszont már kezdeményez, annak én sem mondok nemet.

      Vita: persze, más témában is – lásd homeo :) – indulnak parázs viták, de azok általában eleve vitatott témák, lásd homeó. :) Gyerek-témában nincs olyan ártatlan, átlagos dolog, aminek kapcsán ne lennének véleményütközések, szekértáborok. Ez egész meglepő.

      • Na igen, a gyerek, az egészség, a vallás (hit) és a politika – ezek lehetnek kb. a leginkább érzelmileg megközelített területek, márpedig ahol érzelmek vannak, ott lesz parázs a vita! Más területek (sport, tudományok, állatok) is sok embernél kötődnek érzelmekhez, de messze nem annyinál. A homeo meg kiváló példa, :) mert egyszerre egészségügy és hitrendszer.

  3. Nekem még ugye nincs,ugyhogy csak ahhoz tudok hozzaszolni,hogy mit látok kívülről,mi változik. Amikor az egyik legjobb baratnom anya lett(amiota ismerem erre vagyott) akkor két dolog volt nagyon vicces. Az egyik,ahogy a gyerekkel viselkedtunk(ha megnyomom az orrat felebred?) A masik pedig,ahogy a kulvilag vele. Megszunt az eredeti személynek lenni,onnantol Ő ANYA volt. Nem a neven hivtak hanem xy anyukajanak es ez rettentoen zavarta. Mert persze anya lett,de attol meg onmaga is. Ha rairtak,nem azt kerdeztek,hogy vagy,hanem hogy mi van a gyerekkel. Amikor kicsi volt a gyerek es nelkule ment valahova,akkor mindenki csodalkozott,hogy hol a gyerek(az apjaval ?).
    Szoval szerintem a koroluttunk levo vilag is másképp kezd el reagálni ilyenkor. Nekem minden anyuka nagyon hálás volt,amikor rola erdeklodtem, es nem csak a gyerek volt tema:)!

  4. Csere Veronika // január 24, 2018 - 19:04 // Válasz

    Nekem rengeteget segített Vida Ági blogja, könyve.

  5. “Olyanok is szòba àlltak velem, akik eddig nem, csakmert anya lettem.” Na ez az, ami az igazàn gusztustalan az egészben. Mert fordítva is megtörténik ez, pl velem, mint tudatosan gyerektelennel: osztàlytàrsak, régi baràtok, ismerôsök, CSALÀDTAGOK tiltanak le és ignoràlnak, amint megtudjàk, hogy elôbb vàgom ki szikével a méhemet, minthogy valaha is gyereket szüljek (ennek több oka van, soha nem az, amire elsôkörben mindenki gondol). Amikor meg közlöm, hogy màr nézegettem a magànklinikàkat, beszéltem orvosokkal, kik vàllalnàk el a végleges beavatkozàst, hogy a fogamzàsgàtlòval se kelljen bajlòdnom, ne tudd meg miket kaptam màr.
    Közben meg pontosan tudom, hogy akàrmekkora volt az ellenszenv közöttünk (rokonok / osztàlytàrsak között), azonnal közelítenének és ölelgetnének, ha meghallanàk, hogy valaki teherbevà… izé, ejtett. Dehàt ugye mivel nem ùgy döntöttem, sajnàljuk, nem nyert. (És ezek a Szent Édesanyàk, akikben CSAK szeretet van). A nôvéremet pl làtvànyosan körülajnàrozza az összes rokon, mert ô màr szült. És csak ezért. Engem pedig ignoràlnak a szokàsos kérdések utàn.

    Undorító. Magyarorszàg, 2018. Merthogy Angliàban nem érdekel senkit ez a döntésem és attòl ugyanùgy szeretnek, az baromira érdekes.

    Bori egyébként nagyon cuki és làtszik a képeken, hogy nagyon örülsz neki. :) Nagyon sok boldogsàgot kívànok nektek. (Az utolsò mondat mondjuk erôs volt az én gyomromnak, de ezt a hormonfröccs szàmlàjàra írom és ùgy teszek, mintha nem làttam volna :D)

    • Nyilván oda-vissza durva: ha azért igen, ha azért nem, de talán a legszörnyűbb a kapacitálás, mikor gyerekteleneket próbálnak rábeszélni, hogy babázzank már. Ez mindenhogy gáz: ha akar gyereket, azért, ha nm akar, azért. Egy barátnőm most épp ebben van, közeli barát vonta kétségbe a házasságát, hogy t.i. a férje nyilván nem “az igazi”, ha nem önti el őt mellette a babázhatnék… szegénykém magyarázhatja, hogy nem ettől függ, kurvára senki “mellett” nem öntené el, és örül, hogy a párja is így van ezzel. Oké, van, amikor csak a hasonló élethelyzet az, ami közelebb hoz embereket, de közben meg tény, hogy sokan valóban csak akkor vesznek emberszámba, ha neked is van gyereked. Uccsó mondat: :) :) :)

      • Minek ilyen marhaságra magyarázkodni? Közölni kell, hogy a téma lezárva, többet nem kíván róla beszélni, aki nem tudja elfogadni a férjét, az akkor őt sem fogadja el, kész. Ja és őt magát is úgy kell elfogadni,hogy nem akar gyereket, ha nem, hát nem, evvan. Ultimátum ;)

    • Ha ignorálnak, jobb is nélkülük.

    • Engem azért ignorálnak néhányan, mert van gyerekem és_irigyek_
      Nekem nem lehet bajom az életben, mert ‘de neked van gyereked, nekem még az sincs’ Régebben panaszkodtam egy barátnőmnek, hogy mennyire be vagyok zárva és iszonyú magányos vagyok néha, otthon, egyedül, kisbabával, mire megkaptam, hogy higgyem el, milyen sokan boldogan cserélnének velem, hiszen semmi gondom: otthon vagyok egy édes babával! Nem kell dolgozni! Oda megyek, ahova akarok! Ja, persze. Csak addig volt egy pörgős munkahely, felnőtt emberekkel, és nem az volt a téma, hogy Ubulka milyet kakilt.

      • Semmi gondod nem lehet, mert van gyereked?? Micsoda kitekert logika ez? Pont, hogy akkor van több :D Plusz egy főről kell gondoskodni. Nem dolgozol? Ja, hát akkor pénz is lényegesen kevesebb.
        Nekem is mondták már, hogy de jó neked, van, férj, gyerek, mintha ez megoldás lenne mindenre és akkor naná, hogy nem lehet probléma. Mekkora szűklátókörűség kell ehhez?? Kollégától is hallottam ezt és pont olyan életszakaszban, amikor gond volt a gyerekkel, olyan, ami nem is fog elmúlni, munkahelyen is emiatt volt kis vita, erre közli, hogy de megvan mindenem. Meg, de nem adják ingyen, semmit, tessék a gondokat is irigyelni.

  6. Képzeld, ez még csak az eleje a dolognak, mi lesz majd még az oviban, iskolában. Egyre durvább. Tényleg mindenki tudja, hogy kell nevelni a te gyerekedet és mi a jó neki, te meg nem tudod, ugye. Főleg olyan témában ugatnak be, amihez közük nincs, se infójuk. Sok persze a jó szándékú ember is, sőt több, mint a bunkó, de valamiért a bántás jobban megmarad.
    Az anyaság, igen, egy klub, van, akinek van gyereke, meg van, akin látszik, hogy nincs, ez is eléggé gonosz dolog, hogy ez alapján ítélnek meg bárkit is.
    A gyerek viszont megváltoztat, hiszen egy plusz tapasztalat, akárki akármit mond :) Hozzá kell igazodni, bár személyiséget gyökeresen nem formál, azért kicsit változik az ember, néha jó, néha rossz irányba.

  7. “Néha arra gondolok, ha a világ minden szuperhatalmának vezetőjének a mellén picibaba pihenne, nem léteznének tömegpusztító fegyverek.”

    Ez egy nagyon fontos és remek mondat!!!

    Ráadásul a mások fölötti hatalomra vágyók még ráadásul elmebeteg pszichopaták is, akiket autót vezetni sem engednék, nemhogy országot. És ezeknek tapsol a nép…mert a többség végtelenül ostoba, gyáva és erkölcstelen. És mert őket nem szerette igazán soha senki sem, az anyjuk sem…nagyon sok anya nem is szereti a gyerekét. Döbbenet, de így van. Ezért hiszik el rengetegen, hogy az is szeretet, ha valaki agresszív, hazug, képmutató, lekezelő, cinikus és durva, mert otthon sem kaptak és láttak mást.

    Én csodálom is, hogy egyáltalán van, aki önként szaporodik egy ilyen velejéig romlott világban…bár szerintem muszáj valami fordulatnak lennie. Ha nem lesz, mi sem leszünk…Talán a most születettek valami jobb világban nőnek majd fel. Bízom benne.

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: