Aktuális

Most éppen zümmögök – bloggerek kérdeztek blogról, szakmáról, babáról

Nagyon örülök, hogy egyik kedvenc csoportom, a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők játékában részt vehetek, amelynek keretében bloggertársak kérdeznek engem mindenféléről: nagyon jók a témák, gyerekek!  Csapjunk is a húrok közé…

“Ha sikerül megfogalmazni azt, amiben vagyok, amit gondolok”

Sz. Árpád.: Hogyan indult ez az egész szöveggyáros dolog? Mikor kezdtél el írással foglalkozni? Mikor indítottad a blogod?

Megtanultam írni hétévesen, és rögtön elkezdtem egy regényt filctollal  “A kiskutya” címmel, négy fejezetig jutottam, aztán tizenegy éves koromtól húszig naplót vezettem. Szóval, mindig írtam. Blogot először 2004-ben a vampirefreaks.com oldalon, főállásban aztán 2006-ban lettem cikkíró-szerkesztő (az utcáról estem be, hirdetésre) az akkori Origónál, az Eszter’s Offtopic blogot pedig 2008 áprilisában kezdtem: igen, most lesz 10 éves, nagyot fordult azóta a világ. :)

Mit jelent számodra a blogolás?

Kreatív outlet, közösség, önismeret, kikapcsolás, kapu új lehetőségek felé.

Mi az, ami jó a mai magyar blogoszférában? Mi az ami rossz a mai magyar blogoszférában? Mi az ami érdekes a mai magyar blogoszférában?

Az elmúlt egy-két évben elképesztően beszűkült a hazai médiapiac: megvett mindent és mindenkit a kormánymédia, a többieket megszüntette, sarokba szorította. Egyre szűkül a közélet fővonalas szegmense, marad a blogszféra. Már szinte minden underground és közösségi támogatású, amit még olvasok. A személyes blog is egyre kevesebb, azt a szegmenst meg a Facebook alakította át, a régi kedvenceim jelentős része már nem ír, legfeljebb a Facebookra, Instagram, Twitterre gyárt tartalmat. Örülök, hogy van még legény/leány talpon a vidéken egyáltalán!

Munka Korfun

M.-né R. Adrienn: Volt már kínos, vicces szitud blogolás kapcsán? Volt már olyan, hogy az utcán, közértben szólt valaki, hogy olvas téged?

Ott nem, de a kormányablaknál egyszer igen. Az ügyintéző hölgy közölte, hogy követ engem pár éve, és emiatt rögtön protekciót is kaptam, ügyfélfogadási időn túl foglalkozott az ügyemmel. Fene se gondolta volna, kicsi a világ.

J. Anna: Nekem egy érdekes kérdésem lenne: Látom, hogy minden személyes profil megosztásod publikus. Szerinted biztonságos mindent nyilvánosan posztolni Facebookon?

Ez tényleg érdekes kérdés. Régen ez nem így volt, csak a szűkebb baráti köröm látott mindent, aztán rájöttem: nincs olyasmi az életemben megosztható részében, amit ne vállalnék bárki és mindenki előtt. Olyat persze nem osztok meg, amiből nekem vagy másnak bajom lehet, ill. igyekszem mások határait is tiszteletben tartani.

P.-Gy. Nikolett: Szeretem, hogy sokféle témát dolgozol fel igényesen, objektíven és érdekesen. De ha választani kellene, melyik áll hozzád legközelebb, miről írsz a legszívesebben?

Köszönöm (bár az objektivitást nem tudom, mindenesetre igyekszem több nézőpontot is bemutatni). Mindig az a kedvenc, ami épp érdekel, de a legjobb, ha személyes történettel tudom hitelessé tenni a leírtakat, legyen szó önismeretről, emberi kapcsolatokról, életmódról. Szeretem a különféle társadalmi jelenségek, közéleti kérdések alapos vizsgálatát is. Igyekszem nem megmondóember lenni, ez persze néha nehéz. Ugyanazt megírni – ugyanabból a szemszögből-, mint mások, szintén olyasmi, amit nem szeretnék.

Többször írsz megosztóbb témákról. Szoktál izgulni a publikálásukkor? Vagy te ezen már rég túl vagy?

Izgulni nem szoktam, de elégedett bizsergést érzek, ha sikerült megfognom a számomra fontos témát egy új nézőpontból. Azokkal a posztokkal vagyok a leginkább elégedett.

A. Bernadette: Látom, hogy utazás témában is vannak bejegyzéseid. Milyen gyakran utazol, és hogyan (irodával v. saját szervezés, inkább a rövidebb v. a hosszabb utazásokat kedveled, egyedül/párban(gyerekkel)/csoportosan)? Mit jelent számodra az utazás, mit vársz tőle, és mit adott neked?

Szeretek utazni, de az elmúlt években ez már nem volt olyan hangsúlyos (kb. évi 2-3 külföldi út). Volt, hogy a munkám kapcsán utaztam, legutóbb például tavaly ilyenkor Ciprusra: tiszta vicc, hogy még szabadúszóként is pottyant ölembe ilyen lehetőség, de többnyire inkább azért saját szervezésben szoktam, irodával most szeptemberben mentünk először. Mindenhogy jó, párral és/vagy baráttal, barátokkal egyaránt, legközelebb gyerekkel megyünk. :) A legfontosabb, hogy egyszerre lazítok és látom egy kicsit más szemszögből a világot. Szeretem látni azt, amit a helyiek, nem vagyok tipikus turista: a múzeumokat és templombelsőket általában kihagyom.

Zakintosz

M. Ágnes Hanna Melyik a kedvenc saját posztod?

Húúúúúúú… mindig az, ami éppen frappánsan kifejezi azt, amiben vagyok, amit gondolok. Tehát nem tudnék egy konkrétat mondani.

P. Viki: Hogyan kezeled a negatív kritikákat, személyeskedést?

A negatív kritika lehet hasznos is, annak örülök, még ha nem is esik jól. Pontosan tudom, mennyi didaktikus, modoros posztom van régről… A személyeskedés más kérdés, azzal nem tudok mit kezdeni: most vitatkozzak egy arc nélküli trollal olyasmiről, amiről neki fogalma sincs? Úgyhogy az nem érint meg különösebben, inkább csak vállat vonok.

Mi a célod a blogolással, hogy látod a blog jövőjét?

Gondolkodtam több tematikus blogon, például babázóson, de nem írok annyit (privátban). Úgyhogy marad ez, eklektikus.

“Amikor más szerkeszt, és még csak nem is érti hozzá”

P. Andrea: Mi háborít fel a legjobban a szakmában? Illetve, mivel gyakran írsz meg személyes történéseket is, hol húzod meg a határt a kitárulkozást illetően? Illetve, hol kellene ezt szerinted meghúzni? :)

A politikai indíttatású bulvárt nagyon utálom, valamint az elfogult véleményfasisztákat, megmondóembereket is. Utálom, ha a közmédiát propagandacélra használják, az ellenzéki hangokat pedig kiiktatják: egy demokráciában a tájékoztatásnak kiegyensúlyozottnak kell lennie. Személyes történetek? A velem és környezetemben előforduló történteket gyakran írom meg, de igyekszem úgy, hogy a szereplők ne legyenek felismerhetőek, pláne támadhatóak. A határ persze mindenkinek más: a szeretteimet nem vonom be, mert számukra lehet, máshol van ez a pont, mint nálam.

K. J. Ildikó: Szerinted mi a legrosszabb a pénzért tartalom gyártásban határidőre, másnak?

1. Ha az anyagot más szerkeszti.
2. Ha olyan szerkeszti, aki nem ért hozzá (nemhogy a szerzői szándékot nem látja át, de még az írástudással is hadilábon áll).
3. Ha mindezek tetejében még a nevemet is kiírják az anyag mellé (ilyen esetekben azt inkább kerülöm).

Blogger, szövegíró, content creator, influencer, újságíró, író. Mit gondolsz egy blogger lehet mindez? Szerinted van éles határ? Ha igen mi az? Melyik blogot/blogokat olvasod, követed és miért?

Lehet, persze. Meg még mellé tűzoltó, katona és vadakat terelő juhász is. :) Az emberek és megnyilvánulási formáik annyira sokfélék, hogy több szerepben is jelen lehet az, aki tartalomgyártással foglalkozik. Más kérdés, hogy sokszor egy-egy terület van, amiben igazán jó.

P. Judit Vivien: Újságíróból blogger vagy újságíró és blogger? Mi a különbség mondjuk a szemléletmódban?

Lehet is-is, az egyetlen szabály az, hogy nincs szabály, ezek a keretek elég lazák, és sokféleképpen testreszabhatjuk őket. Sokan mondják, hogy a különbség az, hogy az újságíró mindent megír, amit rendelnek tőle, a blogger meg specifikusan ír és kizárólag a saját szemszögéből, de természetesen létezik egy-egy feladatra (jó) pénzért dedikált céges blogger, én is voltam már tamponlány hangja a néhai freeblogon, és intimhigiéniás terméket gyártó cég névtelen bloggere is. Szóval, ezek eléggé tág fogalmak, de alapesetben a blog egyfajta személyességet, személyes érintettséget feltételez, míg az újságírás másról szól, még ha a szubjektum ott is törvényszerűen megjelenik.

M. Eszter: Huhúúú:) Akkor kérdezek én is. Szerinted hogyan alakul át a (magyar) média, mi lesz 2-3-5 év múlva a bloggerekkel, és mi lesz az újságírókkal, az újságírással? (Kiindulhatunk abból is, hogy szerinted mi van most, te mit látsz, mik a tapasztalataid.)

A média ma annyira Facebook-centrikus, hogy azért nehéz erre a kérdésre válaszolni, mert épp mostanság zajlanak a legdurvább algoritmus-változások, ami biztosan sok mindent átír. Akárhogy is, ma más minden, mint mondjuk 10-15 éve, amikor csak szamárlétrát végigjárva juthattál előre a szakmában, míg ma egy jobb okostelefonnal és/vagy egy ingyenes blogfelületen a nulláról felépítheted magad úgy, hogy multi kínáljon meg középvezetői székkel/kitűnő együttműködési lehetőséggel, ill. komoly hirdetőpartnered is lehet. Mivel a nagy cégeket kiírja, átírja a politika, el tudom képzelni, hogy idővel egyre több közösségi finanszírozású, nagy olvasótáború felület lesz, és egyre több autodidakta tartalomgyáros növi ki magát a semmiből a “csinált” médiamunkások mellett-helyett, hiszen technikailag nem kell sok a minőségi outcome-hoz, az információáramlás pedig szinte korlátlan. Huxley-nak less igaza, nem Orwellnek: nem elhallgatják előlünk a lényegi információt, hanem a nagy zajban mi nem halljuk meg azt.

U. Anita: Tíz év múlva hol szeretnél tartani szakmailag? Mi az álmod?

Ugyanaz, mint most, még több izgalmas és testhezálló projekttel. Tanítani többet is szeretnék, azt hiszem.

“Most éppen zümmögök írás közben…”

M.-é R. Adrienn Az anyaság mellett hogy bírsz időt szakítani a rendszeres írásra? Mikor?

Cikkírás-szerkesztés napi 2 órában most is van. Mellé a blog. Hát most éppen mellkasomon a gyerek, és már húsz perce zümmögök neki:

Bori zümmögést hallgat

Technikailag amúgy a szoptatás jó időszak témagyűjtésre, olvasásra, aztán előbb-utóbb csak alszik, eljátszik egyedül a ded. :) (Persze van, hogy napok alatt születik meg egy cikk, mert mindig van valami, ami miatt fel kell állni, intézkedni kell, elviszi a figyelmet.)

P.-Gy. Nikolett: Megváltoztatta valamennyire az anyaság a világról alkotott képedet, a nézeteidet? Ha igen, hogyan?

Nem hinném, már elég szilárd világnézetem van. De persze mindig tanul az ember, és hát kisbaba mellett extra gyorsan. :)

G. Kamilla: Gratulálok a babához, sok szép pillanatot kívánok nektek. 😊 A kérdéseim a babával, apával, anyasággal kapcsolatos tapasztalatokról szólnak. Ez most hozzám is közel áll Igyekszem, hogy ne kérdezzek túl intim dolgokat, amik már csak rátok tartoznak. :) Mit adott neked eddig az anyaság? Hogy érzed: változtál/változol (drasztikus változásra gondolok) vagy új dolgokat fedezel fel magadban (is)? Idegesítenek a jó tanácsok a babával kapcsolatban, nem érzed soknak, hogy most mindenki megmondja a tutit, még ha sokan segítő szándékkal is teszik? Te adsz kéretlen tanácsokat? Mi az, amiben a párod a legtöbbet adja ebben az új helyzetben? Hogy látod az apa-baba kötődés kialakulását, mennyiben más, mint az anyai? Tudsz új, értékes kapcsolatokat kialakítani gyerekkel? Mennyire tudsz másra figyelni vagy most minden csak róla szól? Van bevált napi rutinotok, rendszeretek? Mennyire érzed magad következetesnek – magaddal szemben is? Kíváncsian várom a bejegyzést!

Köszönöm szépen. :) Az anyaság nagyon tetszik, hihetetlen érzés, hogy egyrészt van valaki, akinek még én vagyok a minden, másrészt persze egy két lábon járó cumisüveg vagyok. :) Mindenképpen erőt ad, hogy képes vagyok ellátni és szeretni, de drasztikus változás sem világnézetben, sem a hétköznapokban nincs. Inkább az van, hogy egyfajta teljesség-érzet jött: nem biztos, hogy azért, mert mindenkinek ezt hozza az anyaság, inkább azért, mert én régóta vágytam rá.

Nem tudtam, hogy mindenki ért az országban a csecsemőgondozásoz, mi több szakértő, mi több tanácsadó, mi több térítő. :) Nehéz mit kezdeni azzal, hogy egy mondatot nem tudok leírni úgy, hogy ne érkezne rögtön öt tanács nyilvánosan, hat privátban. És hogy az emberek ilyen durván össze tudnak veszni életmódbeli érdéseken (bár persze logikus: mindenki a legjobbat akarja a gyerekének, így erős érzelmek kerülnek terítékre). Én igyekszem nem adni tanácsot, ha nem kérik, de fogalmam sincs, ez később is ilyen jól fog-e menni.

Apa-baba kötődés annyiban más, hogy nem uralják szuperintenzív hormonlöketek, így ők többnyire higgadtabban tudnak gondolkozni, ha helyzet van. Amikor Bori kéthetes volt, és a bátyja (féltesója) fújta az orrát és köhögött, keservesen sírtam, hogy a kicsi is le fog betegedni és kórház lesz a vége, ő meg nyugtatgatott, hogy az anyatej megvédi, és Boti már nem fertőz amúgy sem… kellett a nyugtatás, teljesen irracionálisan óriásinak láttam a problémát. A legtöbbet én személy szerint azzal kapom, hogy az említett lelki támogatás mellett meleg ételt tesz az asztalra apuci, és szeretgeti Borit.

A napi rutin még eléggé esetleges, nehéz előre tervezni, és dolgozunk rajta, hogy ne délben induljon a nap, mert így télen fényt se látni nagyon.

Bori aszondja: I can do it!

Cs. Judit: Volt-e olyan dolog újdonsült anyaként, ami meglepett, megdöbbentett, máshogy képzelted, stb.?

A gyerekesek és gyerektelenek között az egyik fő különbség az, hogy aki nem látott még csecsemőt, nem érti: hogy lehet az, hogy a babák alvásszükséglete napi 15-18 óra, mégis legendásan kialvatlanok a friss szülők? Hát úgy, hogy a babák másképp alszanak, mint mi: 20 perc REM-alvás és 40 perc mélyalvás ismétlődik, hogy ha szükségletük van, azt jelezni tudják, evolúciósan ez segíti életbenmaradásukat, ezért gyakran ébrednek. Gyomruk kicsike, nem tudnak hosszú időre jóllakni, az anyatej a leggyorsabban emésztődő táplálék a világon, ezért két-háromóránként szükségük van rá. A gyomorizmaik még erőtlenek, éretlenek, igen gyakran sokat buknak (kijön belőlük a még emésztetlen kaja), ilyenkor az etetést meg kell ismételni. Kezdetben érzékenységük miatt hasfájósak (már annyitól, hogy levegőt nyelnek étkezés közben), később olyan izgalmas számukra a vadonatúj világ – igen, egy függöny is -, hogy keményen küzdenek az álmosság ellen, és már olya nyűgösek, hogy nem tudnak elaludni… és akkor még a fogzásról nem is beszéltünk. Nem termél még szervezetük melatonint, így a babák nagy része összekeveri az éjszakát és a nappalt. Emellett az első 12 hét még amolyan negyedik trimeszter, a baba testmelegre, ringatásra és dünnyögésre vágyik, sőt azt igényli, mert “odabent” ahhoz szokott, így aztán jó eséllyel anyu/apu karjaiban alussza a legjobbakat, akkor meg ugye a szülő nem tud közben aludni… Néhány hajnali mélypontot leszámítva viszont egész jól alkamazkodtunk mindehhez.

H. Zsuzsanna: Hogy zajlott nálatok az apróság névválasztása?

Átnéztük az adható utónevek listáját a végétől az elejéig, hogy bekarikázzuk a szóba jöhető neveket. Mindketten melegséget éreztünk, amikor a Bori névhez értünk, úgyhogy tudtuk: ez lesz az. Aztán álmodtunk is vele. Úgy gondolom, ő választott.

Ha kérhetnél egy szuperképességet (láthatatlanság, repülés, mittudomén), mi lenne az?

Teleportálás. A közlekedéssel sok fölösleges idő eltelik (különösen, hogy másfél éve kertvárosiak lettünk a korábbi belvárosi élethez képest, és jogsink még nincs), plusz vannak barátaim az ország és a világ minden részéről. Meg úgy egyáltalán, utálom a telet, napközben lehetnénk egy hawaii strandon például, legalább délután egy pár órát…

 

Reklámok
Eszter névjegye (883 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

16 hozzászólás Most éppen zümmögök – bloggerek kérdeztek blogról, szakmáról, babáról bejegyzéshez

  1. Féltesója van Borinak? Hogy éled ezt meg?

    • Igen, minden péntek-szombat-vasárnap kétgyerekes család vagyunk. :) Örülök neki, hogy van tesója Borinak, nagyon szereti a kicsit, vigyázni fog rá, ha nagyobbak lesznek. Klassz kiskölyök, nálunk itthon van. Ami meg a szülei között történt – még jóval előttem – az meg nem tartozik rám (a sztorit persze ismerem).

      • A teleportálás nekem is gyakran eszembe jut az elővárosi tömegközlekedés kapcsán…. :D
        A kislányod elképesztően csodás, hátha egyszer élőben is láthatom majd. Sok boldog együtt töltött időt és jó egészséget kívánok!

  2. Pontosabban a párod szempontjából ismered a sztorit…
    Nekem ha én lennék a féltesó anyja nagyon rosszul esne, hogy félted a gyereked a saját testvérétől. Ha lesz, lenne második gyereked, akkor se pakolhatod ki a nagyobbat csak azért, mert ott egy újszülött. Nem azért tudott normálisabban gondolkodni a párod, mert ott nincsenek hormonok, hanem azért, mert neki mindkét gyerek a gyereke, neked meg nem. És ne vigyázzon a kicsire, az nem az ő feladata.
    Nekem ezt a részt borzasztóan rosszul esett olvasni.

    • Nem egészen, a babás csoportban minden két- vagy többgyerekes anya ugyanezen ment keresztül, amikor az újszülött kistesóhoz hazajött a nagytesó az oviból/suliból valami ronda nyavalyával. A vérségnek ehhez semmi köze, annak annál inkább, hogy egy újszülöttet egy influenza vagy rota sokkal súlyosabban érint, mint egy nagyobb gyereket. Természetesen senki sem “pakolta ki” a nagyobbik gyerekét, ahogyan mi sem, de ettől még az anyák a hormonlöket miatt általában hisztérikusabban izgulnak, mint az apák (plusz ugye, az anyák mennek a kicsikkel a kórházba is, mivel az apa nem tud szoptatni, és ebben az esetben bizony az idősebb, vérszerinti gyerek is anya nélkül marad, tehát joggal rettegnek).

    • Nálunk mindkét gyerekkel ugyanez volt: nagyobb beteg volt ötévesen, óvodából hazahozott valami szart, anyuka a kicsi miatt hisztérikusan sírt aggodalmában. Pedig mindkét gyereket ő szülte. Egyszerűen újszülöttkorban még nagyon kockázatos egy csomó betegség, ami egy óvodásnál nem az, 3-5 nap alatt kiheveri. Persze, a nagyot ettől még nem tette ki senki az utcára.

  3. Nekem 5 gyerekem van, tehát van ebben tapasztalatom, soha nem rettegtem ilyesmiről. Ez ez egyik, a másik, hogy egy ilyen helyzetet neked, aki nem vagy annak a gyereknek az anyja még sokkal jobban kéne kezelned, pont azért, mert annak a gyereknek ez egy nagyon nehéz helyzet már eleve. Én sosem hisztériáztam, nálunk mindig én voltam a higgadt minden vészhelyzetben.
    Csak azért írom, mert én a másik oldalról élem ezt át, a gyerekeimnek vannak mostoha “testvérei”, meg féltestvére is (ez is megérne egy misét, hogy milyen hülyék vagyunk mi nők, hogy olyan férfival vállalunk gyereket, aki egyszer már 5 gyereket otthagyott…), és baromira érezhető, hogy ha választani kell, akkor persze mindig ők szívnak, na meg a lány ingyen bébiszitternek van használva rendszeresen.
    Azért a gyerekek jobbára túlélik, hogy van testvérük, különben mindenkinek csak egy gyereke lenne. :) Sokkal strammabbak a kicsik, pont azért, mert nincsenek egy steril környezetben.

    • Drága szép jó bobe, látom, hogy rengeteg fájdalom és frusztráció van benned a családi helyzeted miatt. Őszintén sajnálom, nem lehet(ett) könnyű. Ettől függetlenül nem tartom jó ötletnek, ha általánosítani akarod a nálatok meglévő problémákat. Ha egy évig agyalok, akkor sem fogom megérteni, miből gondolod, hogy elmondtuk a nagynak, hogy szétaggódtam az agyam, elkapta-e tőle a nyavalyát a kicsi. Ennek a ki-kit- szült kérdéshez semmi köze nincs, magamtól pl. ugyanúgy féltettem volna, ha elkap a takonykór. Annak pedig, hogy a családotokban te vagy a leginkább higgadt tag, szívből örülök, gratulálok hozzá. Lehet, ha kicsit fesztelenebbül ki mered engedni a fáradt gőzt, kevésbé érzed szükségét a trollkodásnak. Minden jót, jó egészséget az egész családnak!

    • Látom, elképzelni nem tudod, hogy az a gyerek szeretve van és otthon érzi magát mindkét helyen. Írod, “mostoha”, meg az apa,a ki öt gyerekét elhagyta. Hát tudod, meg tudom érteni, miért mondasz ilyeneket, ha nálatok ez van. Ez szopás, de ha te másképpen állnál hozzá, talán másképpen is állnának a dolgok. Mindegy is. Van aki nem ilyen irigy szarrágó, mint te vagy, hála az égnek.

      • Na mondjuk azért te sem valami megértően reagáltál rá. Az meg teljesen fantázia termék, hogy azért van akármilyen helyzetben, mert rajta múlott, múlik. Pl. az is lehet, hogy pont külső okok miatt van így, és a helyzetéből következik a viselkedése.

  4. Azért engedtessék már meg Eszternek,hogy azt a kicsi embert,akit alig pár hónapja hozott a világra,jobban féltse egy náthától,mint azt,aki nagyobb is és nem is ő szülte.
    Igen,persze rohadt szar érzés a másik anyukának,de most komolyan,ti nem a sajátotokat féltenétek jobban?

    • Miért lenne ‘rohadt szar érzés’ a másik anyának, neki is volt újszülött gyereke, ilyenkor az az ésszerű, hogy a kicsit védjük. Mert gyengébb, fejletlen az immunrendszere.

      • Mert ilyenkor az emberben feltamad,hogy “de biztos azert mert az en gyerekem es nem.az ove”.

        • Nem akarom senki érzéseit megbántani, de aki így gondolkodik (ti. az ő nagyobbacska gyereke nem mehet köhögősen kisbabához hétvégére, mert ‘az én gyerekem, nem az övé’) – annak valami zűr lehet az önértékelésével.

        • El se tudom képzelni, hogy bennem feltámadna. Nyilván amikor fullosan beteg volt a nagy, maga az anyukája nem engedte a mi kicsink közelébe (és ugyanígy a saját kisebbjét is óvta a baciktól), amikor viszont csak köhögött és én beparáztam, azt nem mondtuk el sem a nagynak, sem az édesanyjának (miért mondtuk volna? mit mondtunk volna? jézusom), hanem megnyugodtam pár nyugtató szó után, hogy nem lesz baj. A piciket még jobban kell védeni ilyenkor, ez természetes. Azt is el szoktuk mondani kedvesen, normálisan, hogy babázás előtt kézmosás van, és nincs belőle sértődés. Tisztelettel, udvariasan mindenkinek mindent el lehet mondani, és minden normális felnőtt é gyerek megérti, respektálja.

  5. Elsiklottam a beteges rész miatt, vissza kellett olvasnom, hogy mivan? :)
    Nem, az anyatej nem csodaszer, ami a nagynak kis nátha meg köhögés, az a babának simán lehet magas lázzal járó betegség. Nem fogja megvédeni az anyatej, kétheteshez meg nem is kellett volna beteg gyereket küldeni. Mi nagyobbhoz sem mentünk babalátogatóba kis torokfájással, pedig ott csak pár órára és csak az anyja kezében láttuk a babát.

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. Válaszok olyan kérdésekre, melyek két hete még nem is léteztek :) – Tudatos Öregedés

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: