A “majdnem-kapcsolatok” sokszor nehezebbek, mint a beteljesültek
Többségünk élete során legalább egyszer belekóstol a “majdnem kapcsolatok” helyenként szappanoperaszerű és röhejes, legtöbbször azonban sötét és kilátástalan világába. De mégis mi is ez az egész?
A “majdnem kapcsolat” a felszínen szinte megszólalásig hasonlít az igazira. Sok időt töltötök együtt, hiányzik a másik, ha távol van, úgy érzed, összeköt benneteket valami igazán mély és komplex dolog, és csupán “a körülmények” hátráltatják a kapcsolat kiteljesedését. Ugyanakkor gyakran azt is érzed, hogy parkolópályára kerültél, úgy tűnik, minden más fontosabb nálad. Hiányzik az igazi elköteleződés és az, hogy 100%-ig felvállaljon, és teljes értékű partnerként kezeljen.
Én is jártam ebben a cipőben fiatal csajként: csodálattal teli rajongással szemléltem a büszke és erős alfahímet, aki ugyan jól elvolt velem – amikor kedve úgy tartotta -, de esze ágában nem volt sem az elköteleződés, sem a kizárólagosság. De még csak az sem, hogy a lelkét megnyissa előttem, és közelebb kerüljünk egymáshoz. A barátai és a családja nem igazán tudtak rólam, és bár rajtam kívül nem volt más kapcsolata, soha nem merült fel, hogy ténylegesen egy pár legyünk. Kényelmes volt számára ez a helyzet, és egy ideig nekem is megfelelt, de aztán már hiányzott egy igazi bensőséges kapcsolat. Hosszú ideig szenvedtem, míg beláttam, hogy ezt a történetet le kell zárnom, méghozzá egyedül.
De miért ragadunk bele?
Folytatás a megjelenés eredeti helyén…
Eszter's Offtopic 