Ezt üzeni számomra a nő, aki fejenállás közben szoptat

„Öncélú magamutogatás… ugyan már, a jógához ennek semmi köze”, „Szörnyű, hogy már egy intim pillanatot is a bazári majom szintjére hoz a média”, „A francért kell szexualizálni a nőt szoptatás közben is, legközelebb szülés alatt mutogatja majd a seggét?” – olvasom a kézen- és fejenállás közben szoptató nő videója alatti kommenteket. Nem ő első jógi/sportoló, aki a sirsászanát – az ászanák királyát – a szoptatással kapcsolja össze, mégis most érzem a leginkább erősen, hogy mit is üzen számomra a friss felvétel, és a mögötte álló mozgalom.

Igen, merthogy számomra nem öncélú, nem a bazári majom szintje, és nem az ő beteges szexualizációjáról szól. Valóban üzenetet látok abban, ahogyan ez a légiesen karcsú, csinos nő megitatja három-négyéves forma kicsinyét (még ha én magam nem is tudom elképzelni, hogy ilyen korú csemetét szoptassak), és ahogyan a többi jógázó, sportoló anyuka hasonlóképp cselekszik a mozgalom keretein belül, egyre több színes, érdekes válogatásvideón és fotón. Lehet velem vitatkozni, de felém ez a felvétel jelen pillanatban a következő erős üzeneteket küldi:

A szoptatás nem korlátoz, megélhető teljes szabadságban is.

Akinek volt már 100 százalékos anyatejes kisbabája hat hónapon át, az tudja, hogy minden a szoptatás rítusa köré szerveződik: üres gyomorral nem indulunk el, utána tisztába tesszük a csemetét, és úgy járunk-kelünk, hogy tudjuk, nagyjából mikor kér majd enni, és számolunk, mennyi időt vesz majd az igénybe. Mivel a szoptatás nem csak táplálás, de nyugtatás és fájdalomcsillapítás is, reménykedünk, hogy nem lesz olyan váratlan helyzet, ami miatt lemaradunk dolgokról, amelyek fontosak. Vannak, akik csak otthon veszik elő a cicit, mások elbújva, kendő alatt szoptatnak, egy kisebb réteg bárhol kigombolja a melltartót… de mindenképpen komoly szervezés az élet, hogy mindenkinek – az anyának, a babának, az apának, a családnak,  a nagyobb testvérnek stb. is – jó legyen, és egy sor lemondás is van mögötte, hiszen főállású cumisüvegként mindig ott kell lenned, ahol a kicsinyed van. Ehhez képest csodálatos, felszabadító üzenet, hogy ezt a fajta csendes, meghitt gyakorlatozást, ami a  történet főszereplőjének identitásához kötődik, igenis meg lehet élni úgy is, hogy közben a kicsinyével is szoros kapcsolatban marad. Nem kell tehát lemondásokhoz kötni a szoptatást, maradhatunk önmagunk is, a számunkra fontos dolgokkal életünkben, a saját utunkon: akár – extrém példa, de – tótágast állva is.

A női test gyönyörű és sokoldalú: egyszerre lehetsz vonzó nő, oltalmazó anya és erős sportember is.

A felvételen látható nő tagadhatatlanul vonzó, bár szextárgyként, túlszexualizált alanyként semmiképp nem azonosítanám: egy tetszetős külsejű nőt látok, aki békében van önmagával. A gyerek magától értetődő természetességgel lép oda: őt a kontextus nem érdekli, csak maga a tartalom foglalkoztatja: maga az anya-gyerek kapcsolódás is ilyen, végtelenül egyszerű, praktikus, háttérgondolatoktól és különös képzettársításoktól mentes, hiszen a gyerek akkor is kötődik, kötődhet anyjához, ha az prostituált, féllábú vagy szélhámos, vagy a társadalom szemében alacsonyabb rendűnek számít. Végül pedig erős sportember az, aki izmos, szálkás testtel, kiváló állóképességgel és vérkeringéssel az ászanák királyát, a fejenállást gyakorolja, és mindez a mindennapjainak része. Ez a három identitás pedig nem kell, hogy egymást kizárja: teljes harmóniában akár erősítheti is egyik a másikat. És ahogyan a test ilyen sokoldalú, úgy a lélek is ezer és ezer rétegből áll, mint a hagyma héja: különféle szerepeinkben bármikor lehetünk önazonosak, teljesek, erősek és szépek.

Folytatás a megjelenés eredeti helyén…