Mit jelent ma feministának lenni?
Ha már valaha kiejtetted a szádon a “Nem vagyok feminista, de…” mondatot úgy, hogy ezután arról beszéltél, miért illetik egyenlő jogok a nőket és a férfiakat, akkor most ez a cikk neked szól.
Nos, egy kislány anyjaként még nem tudom, mi a tuti recept, hogy a mi generációnk magabiztos, kompetens lányokat, és empatikus, érzéseikről nyíltan beszélni merő fiúkat neveljen – de nem tagadom, ez a cél. Tudom, most azt mondod: “Hé, de hát nem épp az a lényeg, hogy kisfiú és kislány nevelése között ne legyen különbség?
Hogy a személyiségük a nemi sztereotípiák korlátai nélkül bontakozhasson ki?” Úgyhogy erre most muszáj reagálnom: de, persze, hogy így van. Csak éppen az egész társadalmunk arra van berendezkedve, hogy a lányok gyökeresen másképp szocializálódjanak, mint a fiúk. Gondoljunk csak a közmondásainkra, a népdalainkra vagy épp a Disney mesékre! Na, ugye?
Ezek mind hatnak a gyerekeink kibontakozó tudatára. Ezért aztán ahhoz, hogy létrejöjjön az érzékeny egyensúly – és a nők magabiztosan vállalják véleményüket, testalkatukat, bérigényüket, szexuális szükségleteiket, a férfiak pedig ne haljanak bele idő előtt elfojtásaikba – szülőként, pedagógusként igenis tudatosan az “ellenhatást” kell biztosítanunk.