A konfliktusok rendezésének több útja van…

Mióta mindezt átéltem, folyamatosan agyalok. Bizonyára pöpec szakirodalma van a konfliktuskezelési stratégiáknak és azok hiányának, én viszont abszolút laikusként, pusztán a saját tapasztalataimról fogok most írni.

A sérelmek dédelgetésének sok évtizedes útja

Tehát hogyan kezelj egy konfliktus, ha nem akarod azt megoldani, hanem inkább a vélt vagy valós sérelmeidet dédelgetnéd? Nem hittem volna, de elég komoly repertoár létezik erre:

• Tagadás – “Én soha nem mondtam ilyet” – Miközben nyilvánvalóan több tanú is van rá, hogy az ominózus állítás elhangzott, sőt, esetleg mi magunk is a saját fülünkkel hallottuk azt.
• Terelés – “Igaz, hogy én nem kereslek, de te sem keresed a dédanyádat” – Ez ugye vagy igaz, vagy nem, de a mondat második fele se nem magyarázza, se nem oldja meg a mondat első felét. És hát ugye amiatt ültünk le beszélgetni, nem igaz? A többi teljesen irreleváns, a dédi majd eljár a saját ügyében, ha fontosnak érzi.
• Hibáztatás – “Te tehetsz az egészről, te kezdted” – Egy óvoda udvarán még elfogadható, ha a “te kezdted” mondat elhangzik, de felnőtt emberként azért van benne némi röhejfaktor. Az emberek reagálnak egymásra, ez tény, de a normális az volna, ha megértenénk és kezelnénk ezeket a reakciókat – méghozzá egymás hibáztatása nélkül. Ugyanis semmi sem fekete-fehér.
• Projekció – “Azért mondasz ilyet, mert lenézel engem, mert te diplomás vagy, én meg nem” – Milyen különös, hogy a “kinek milyen papírja van” kérdés mindig azokat foglalkoztatja a legjobban, akiknek semmilyen nincs. Nekem például soha eszembe nem jutna, hogy ez bárkinek az emberi minőségét, de akár intellektuális kvalitásait meghatározza.
• Hárítás – “Ez igaz, de én nem tehetek róla, nekem ehhez nincs közöm” – Ha így volna, most nem ülnénk itt, hogy tisztázzuk a dolgokat.
• Kinyilatkoztatás – “De hiszen az a szokás, hogy a fiatalabb segíti az idősebbet, nem fordítva” – Ezek azok az axiómák, amelyekkel nehéz mit kezdeni. Vitatkozzunk egy elvvel, amit ráadásul valaki csak addig vall a magáénak, amíg számára az kényelmes?

Folytatás az eredeti megjelenés helyén…