Szigorú, zord anyák a hetvenes, nyolcvanas évekből
Másnak is feltűnt vajon, hogy a 30-as, 40-es korosztály tagjai között rengeteg olyan nő van, aki úgy emlékszik az anyjára, mint egy komoly, szigorú, zord, apróságok miatt állandóan morgó asszonyra? Persze aki ettől eltekintve jó fej volt. Csak épp nem tudott lazítani. De vajon miről is van szó?
kép: unsplash.com/sk
“Akárhová mentünk, apu mindig jókedvű és felszabadult volt, anyu meg szorongott: aggódott, hogy piszkos lesz a gyerekek ruhája, kitörik a cipője sarka, elkésünk, és különben is, mit szólnak ehhez a szomszédok? Volt, hogy a hegy tetején lévő játszóról kellett visszajönnünk, mert hirtelen eszébe jutott, hogy most kell bevásárolni, később nem ér rá a dolog” – meséli Orsi, egy harmincas lány a társaságból.
“Fura, de nálunk is ez volt. Fater volt a jó zsaru, anyu meg a rossz zsaru. Oké, ez természetes, hiszen ő volt velünk többet, rá maradt a fegyelmezés, a büntetés meg a többi piszkos munka, de a nyaraláskor sem tudott soha lazítani. Sóhajtozott, hogy nagy a kupi a faházban, és leszedte a fejünket, ha valaki véletlenül eltört egy poharat” – kontrázik rá egy másik, harmincas évei végén járó ismerős, Zita.
Miután többen is megosztanak egy-egy hasonló történetet a finom házi bor mellett, többünkben tudatosodik: sok mindent hoztunk át észrevétlenül ebből a női, párkapcsolati mintából.
Folytatás a megjelenés eredeti oldalán…
