Ettől függ, hogyan éled túl az anyaság első éveit

Az anyaság nem csak pszichésen, szociológiai szempontból is új kaput nyit: megismersz rengeteg embert és történetet – köztük egy sor olyan figurával is kapcsolatba kerülsz, akivel amúgy – a közös pont, a gyerek nélkül – nem volna dolgod. Az elmúlt hónapokban annyi különféle korú, mentalitású, preferenciájú és élethelyzetű emberrel találkoztam, hogy kezd kirajzolódni előttem, mi az, ami a kisgyerekes lét nehézségének mértékét meghatározza.

1. Az egészség

Ez nyilván evidens, fölösleges túlragozni: mennyire egészséges a gyerek és milyen extra ellátásra, áldozatvállalásra szorul, illetve mennyire egészséges az elsődleges gondozó, vagyis mennyire képes a kicsinek gondját viselni. Az egyértelmű fizikai egészség mellett itt a mentális egészséget is érdemes kiemelni.

2. A két ember kapcsolata

Az apa és az anya (vagy a két anya, két apa, netán három gondviselő, stb.) kapcsolatának minősége: mennyire számíthatnak egymásra, mennyire egyeznek elveik és vágyaik, ha életmódról és gyereknevelésről van szó, mennyire képesek felosztani a tennivalókat és kiegészíteni egymást.

3. A közvetlen körülmények

a, alvás mennyisége

Triviálisnak tűnik, de talán ez a leginkább meghatározó. Már egy-egy rossz éjszaka után is ingerlékenyebb a többségünk, de a hosszútávú alvásmegvonás és a REM-fázis közepén félbeszakított szundítás a teljes mentális összeomlás melegágya. Ilyenkor nagyon nehéz racionálisan látni a dolgokat, hiszen még az aprócska problémák is világkatasztrófának tűnhetnek.

b, lakhatás

Hol él a család, ott él-e, ahol szeretne, mennyire elérhető a számukra, adott élethelyzetük számára fontos infrastruktúra és segítség. Kényelmes-e az otthon, funkcióját betölti-e, van-e lehetőség a rendben tartására,adott-e az alapvető függetlenség és döntési szabadság az ingatlannal és az ott történő dolgokkal kapcsoltban.

c, együtt töltött idő

Szándékosan nem írom, hogy minőségi, mert persze az is, de igen, szürke eminenciásokra is szükség van, akik ott vannak a gáton, amikor a legnagyobb szükség van rá. A család töltsön együtt időt, sok-sok időt.

d, kikapcsolódásra való lehetőség

És persze ha arányaiban nyilván kevesebb óraszámról is van szó, igenis legalább ugyanennyire fontos a visszatöltődésre való lehetőség: vagyis az én-idő és a kettesben töltött idő (több gyerek esetén az egy-egy gyerekkel külön is töltött idő, pl. apa-fia stb, amikor apa csak az adott csemetére figyel.).

4. A szociális háló

A negyedik helyen említem, holott nyilván a tágabb családi és esetleg (ritkábban) baráti kör segítsége az, ami lehetővé teszi azt, hogy az előző pontban megfogalmazottak optimálisan működjenek. A nagyszülők, sógorok, nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek és vállalkozó szellemű barátok segítik a családot abban, hogy erejük legyen a kihívásokhoz. Az ő hiányuk, jelen-nem-létük, eltűnésük borzalmasan meg tudja viselni az összes résztvevőt.

5. Pénz, pénz, pénz

Aki azzal jön, hogy a gyerekvállaláshoz nem kell pénz, csak szeretet, nyilvánvalóan hazudik. Emellett azzal is tisztában kell lenni, hogy az ember kenyérkereső képessége – és piaci értéke – jó eséllyel történelmi mélyponthoz érkezik, és ez a két tényező bizony komoly depresszió forrása lehet.

6. Az attitűd

A jó hír az, hogy az attitűd a plusz egy, a jolly joker, ami a fenti öt pont fájó hiányának bármelyikét segíthet enyhíteni. A legjobb attitűd talán az, hogy a, a legtöbb nehézség átmeneti, b, addig pedig túl kell élni, c, ehhez pedig egyénre válogatja, kinek milyen stratégia válik be, érdemes minél többet megismerni és kipróbálni a konstruktív formák közül (az alkoholizmus és az egyéb függőségek is megküzdési stratégiák, de nem tartoznak az építő jellegűek közé).

Támogató női közösségekben az erő

Ahhoz, hogy a fentiek mindegyike jobb legyen legalább egy kicsit, óriási szükség van – volna – a női közösségek támogató erejére. Míg egy korábbi életszakaszban az individuum és az egyéniség a legfontosabb, a kompromisszummentes elvhűséggel, a kisbabás nőket az segíti, ha találnak egy inspiráló, segítő, erőt adó közösséget.

Már többször eszembe jutott, hogy valamiféle szakmai, fejlesztő, kreatív workshopot – vagy workshop-sorozatot – volna érdemes tartani kisgyerekes anyáknak, akik vagy vállalkoznának a kölök mellett (mert stresszes munkahelyre visszatérni és egész napokra eltűnni meló miatt a többség nem akar), akik plusz szkillel térnéne vissza a munkaerőpiacra, illetve akik egyszerűen csak kiszakadnának a szaros pelus-földre köpött főzelék-ordítvanemavás ördögi hármasából.

A szakmai vonal (pl. WordPress-kezelés, honlapépítés, marketing, alapvető design-ismeretek, saját magukat eladó szöveg írása stb.) az alap volna, ami köré a koncepció épülne. Fontos volna viszont, hogy az eseménysorozat alatt volna gyermekmegőrzés, és az anyák networkölhetnének egymással: akik közel laknak/könnyen eljutnak egymáshoz, vigyázhatnak egymás gyerekére, hozhatják.vihetik felváltva a kölköket bölcsődébe, óvodába, illetve bizniszelhetnek közösen, jó kis együttműködések: műkörmös a fodrásszal, fotós a szövegíróval, PR-os a grafikussal, és így tovább.

A kreatív gondolatok egy ideje kísértenek, szervezésben nem csak kevésbé vagyok penge, de időm sincs (mert én azért elég rosszul jövök ki a fenti 6-os csomagból, még ha ismerek is olyanokat, akik még gyatrábbul állnak), de vajon… volna ilyesmire igény? (És nem akarja véletlenül megcsinálni valaki? Én mennék!)