Ezeket a tévhiteket tisztázzuk, mielőtt nyilvános szoptatásról vitázunk
“Miért nem megy haza, ha jön az etetés ideje?”, “Feltalálták már a cumisüveget is!” – a fenti kommenteket gyakran hallani, ha a nyilvános helyen történő szoptatás a téma. Nos, tudjátok, mit? A legtöbb ilyen és ehhez hasonló reakció a tudatlanságból fakad – amit most igyekszem eloszlatni.
kép: unsplash.com/DaveClubb
1. Az igény szerinti szoptatásnál nincs etetési idő.
Aki az etetés idejét emlegeti, az valószínűleg anyáink tejapasztó szokására gondol: akkoriban három óránként evett a baba, ha éhes volt, ha nem. Ilyenkor azonban nem éri elég inger a mellet, és a baba sem tudja beállítani a számára megfelelő tejmennyiséget, így a szoptatás két-három hónapon belül véget ér. Lássuk be: a mostani harmincasok és negyvenesek közül nem sokan “ciciztek” féléves korukig… A szüleink generációja pedig még mindig úgy hiszi, hogy az anyatej apadása “szerencse” dolga.
2. A szoptatás nemcsak etetés.
A félévesnél fiatalabb kiscsecsemő egyetlen tápláléka az anyatej (vagy annak híján tápszer). Ezután fokozatosan kaphatnak más ételeket is, de a WHO ajánlása szerint a kicsit még második életéve végén is ajánlott szoptatni. Ilyenkor a javasolt arány ⅓ anyatej, és kétharmad egyéb étel. Ezzel együtt a szoptatás soha nem csak táplálkozás. Ha sok inger éri a babát, a mellen nyugszik meg. Ha fáj a foga, cicit kér. Ha fáradt, és aludni szeretne, a szopómozgás és az anyatejben található nyugtató hormonok segítenek neki elszenderedni.
Folytatás a megjelenés eredeti helyén…
