Fú, te ezt eszed? A kajaszégyenítést kevesen ússzák meg…
Mindenevő vagyok, rajongok a pizzáért és a hamburgerért. A barátaim között viszont van nyersevő, vegán, vega, paleo, tejallergiás, gluténérzékeny, élsportoló, és olyan is, aki időről időre böjtöt tart.
Velük beszélgetve jöttem rá, hogy a kajaszégyenítés szinte mindenkit elkísér, akinek tányérja tartalma eltér a környezetében megszokottól. Ahogy látom, a jelenségnek három nagy csoportja létezik:
A csodabogár attitűd: nahát, te TÉNYLEG ezt eszed?
Ha diétázol, esetleg bármilyen speciális étrendet követsz, valószínűleg nem idegen számodra az érzés, amikor köréd gyűlnek a kollégák, és csodabogárként vizsgálgatják tányérod tartalmát.Majd álszent módon álmélkodnak, hogy “Jé, te komolyan ezt eszed?!”, “Ezzel valóban jóllaksz?”, és “Milyen kár, hogy ki kell hagynod a spéci sörkorcsolyákat!”
Esetleg élcelődnek is az ebédeddel, és kínálgatnak, hogy egyél az ő kajájukból – nem értik, hogy számodra az nem opció, és erre jó okod van. Akár az egészséged, akár a közérzeted, akár a sportteljesítményed, akár a lelki békéd függ ettől. Talán eleinte érdeklődőnek tűnnek, majd viccnek szánják a piszkálódást, de az egész mögött ott a másik ember személyes döntésének kétségbevonása, elutasítása.