Húsevőként a vegánok védelmében
“Mégis miért nem esztek húst, csicskák? Azt hiszitek, ezért valami jutalom vár a túlvilágon? Agyatlan barmok!” – olvastam a kommentet egy vegán csoportban. Húsevő létemre rögtön egy csomó gondolat elindult bennem.
kép: pixabay.com
Most tekintsünk el a kommunikáció alpári módjától és a mögötte (nem is túl diszkréten) megbúvó tolerancia teljes hiányától, és kezdjük rögtön az alapoknál! Az ember természeténél fogva mindenevő, és mint tudatos lény, abban a szerencsés helyzetben van, hogy döntéseket hozhat az étrendjével kapcsolatban is.
Emellett sokfélék vagyunk: ami az egyikünk számára tökéletes étrend, az a másik ember szükségleteit nem elégíti ki. Amit az egyikünk szervezete kíván, az sokakban undort kelt. Étrendünket tehát egy sor fizikai és lelki tényező befolyásolja, akár eszünk húst – és tejtermékeket -, akár nem.
Igen, van, aki vallási okokból nem eszik semmilyen állati eredetű táplálékot, ahogy arra a kedves kérdező is utalt, de a nyugati kultúrkörben ők vannak kevesebben (Indiában nyilván más a helyzet). Sokan lelkiismereti okokból kerülik az állati fehérjét, mert nem akarnak ártani más élőlényeknek, ha nem muszàj: igen, a zöldségek is élnek, de távolabbi rokonai az embereknek, mint az állatok, és valamit azért enni kell. Szerintük ez a kisebbik rossz, amihez kevesebb erőszak – és persze visszaélés – társul.
Folytatás a megjelenés eredeti helyén…
