Aktuális

Mindannyian magabiztosan jövünk a világra

„Sosem voltam magabiztos… Az önbizalom távol áll tőlem… Félénk vagyok” – halljuk sokszor. Pedig aki figyeli az egészen apró kisgyerekeket, maga is meggyőződhet arról, hogy mindannyian magabiztosan érkezünk a világra.

kép: pixabay.com

Szentül hiszi, hogy minden érte van

Ha a tizenhárom hónapos kislányom, Bori lát egy madarat, mosolyog rá, mondja neki a magáét, kacag és tapsikol. Ha észrevesz egy színes díszt vagy egy flitteres felsőt, úgy hiszi, mindez az ő szórakoztatására van. Az étteremben, buszon boldogan mosolyog és pápázik mindenkinek, számára adja magát, hogy a vadidegenek is érdeklődnek iránta, kedvelik őt. Nem csoda, hogy a felnőttek többsége mosolyog, ha kisbabát lát: ez a könnyed, természetes viszonyulás őket is visszarepíti abba a testtelen állapotba, ahol az emberi interakciók nem szorulnak társadalmi keretek közé, nem terhelik bonyolult elvárásrendszerek, amelyek mentén mély sebek fakadnak.

Természetes számára, hogy mások őt szeretik és elfogadják

Ha Bori belép – helyesebben szólva bemászik – egy közösségbe, ahol hasonló korú kisemberek vannak, azonnal ismerkedik: megérinti, ütögeti, megsimítja, megpuszilja a kicsiket, a nagyobbacskákat pedig mély csodálattal bámulja – fel sem merül benne, hogy nem illik a társaságba, nem elég jó hozzájuk vagy nem tudja, hogyan viszonyuljon a csapathoz. Nemrég az orvosi rendelőben egy hároméves forma nagylányt szemelt ki magának, és valahányszor az köhintett egyet, Bori kacagott, megtapsolta, majd utánozta a hangot: így próbált kapcsolódni a másikhoz. A gyerekek még jóval később is önfeledten ismerkednek a játszótéren, és percek alatt nagy barátságok formálódnak közöttük.

Kétsége sincs arról, hogy meg tudja-e csinálni

Négy hónaposan átfordult, hat és fél hónaposan kúszni kezdett, nyolc hósan mászott, kilenc hónaposan pedig felállt… És soha, egyetlen egyszer nem kételkedett abban, hogy meg tudja tenni a következő lépést, ahogyan az sem aggasztotta, hogy tizenkét hósan még egyetlen konkrét lépést sem tett meg kapaszkodás nélkül. A babák nem szoronganak, hogy menni fog-e, amit akarnak, és egyáltalán merjék-e akarni, ami jön: egyszerűen tudják, hogy képesek rá, és kitartóan próbálkoznak, amíg fizikai fejlődésük is utoléri vágyaikat. A természet leleményessége ez: ha a kisebb-nagyobb nehézségek ellenére feladnánk rögtön az elején, egyetlen ember se volna képes járni, beszélni…

Folytatás a megjelenés eredeti helyén…

Eszter névjegye (914 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.
%d blogger ezt szereti: