Te nem őt szereted – csak azt, akivé válhatna!
Van egy barátnőm – gyönyörű, okos nő -, aki folyton a szerelmet kutatja. A forgatókönyv nem változik: kezdetben el van ájulva a férfiú makulátlan jellemétől, aztán hamar kiderül, hogy ismét árnyékra vetődött. Egyértelmű: Hédi nem a valóságot látja, hanem a potenciált. Azt, aki és ami a másik lehetne.
kép: pixabay.com
Sokan vagyunk ezzel így, különösen nőként. Észrevesszük a másikban a lehetőséget: mondjuk, hogy tehetséges szervező – de az már elkerüli a figyelmünket, hogy iszonyú lusta. Csodálattal figyeljük, mennyire optimista, de nem vesszük észre, hogy légvárakat épít. Tudjuk, hogy egy napon – ha összeszedi magát – remek lesz vele az élet, de ennek akadályait átmeneti, apró hibaként érzékeljük, ami pusztán szeretettel és türelemmel kiküszöbölhető.
A barátaink közül sokan megmosolyogják Hédit: “Tessék, már megint szerelmes, már megint csalódott.” Mások féltik: “Megvan a magához való esze, miért nem választ hát okosabban? Miért a potenciált nézi az épp aktuális valóság helyett?” Sokakkal beszélgettünk magáról a jelenségről, végül arra jutottunk: ha valaki csak azt látja a másikban, hogy mivé válhatna, az sokat elárul a karakteréről.
Folytatás a megjelenés eredeti helyén…
