Aktuális

Hiányoztatok

Hiányzott a blogolás.

Elsodort az élet. A sok munka, a család körüli teendők, a nehéz időszakok. Na jó, igazából nem maga az írás, mert persze írtam sokat, nagyon sokat (“fiatal voltam, kellett a pénz”), hanem az itteni közösség. Mármint a régi közösség, amikor még együtt voltunk, jókat diskuráltunk nárcikról, seggfejekről, spirigurukról, megmondóemberekről és politikai ballépésekről, de ezeknél azért pozitívabb dolgokról is: önismereti kérdésekről, kommunikációs lehetőségekről, médiajelenségekről, pszichológiáról, közéletről, a hétköznapokról és aktuális ügyekről. Igazán nem nyalizásból írom, de akárhová is írtam az évek során, itt volt mindig a legjobb – a leginkább értő, igazán együtt rezgő – partner az, aki olvasott (nem is szeretem az “olvasó” kifejezést). Persze, hiszen ez volt a sajátom, a szellemi otthonom, a közeg, ahol sok hasonszőrű ember gyűlt össze…. de legalábbis olyanok, akik nyitottak egymás másságára.

Arra gondoltam hát, hogy bő másfél és után talán mégis csak visszatérek, rendszeresen írok majd ide is. Annyira elkeveredtem innen, hogy meggyőződésem volt, hogy az elmúlt másfél évben – amikor csak havonta, kéthavonta volt poszt, ha volt – nem olvas már a kutya sem, legfeljebb spambótok kattintásai és fals találatok a  gugliból generálnak napi párszázas forgalmat. Aztán a Facebook változtatott az algoritmusán, és a külső felületeken minél sűrűbben megosztott linkeket kezdte előbbre sorolni, így több partnerem is – egymástól függetlenül – kérte, hogy ha lehet, osszam meg itt is a nekik írt cikkeim többségét. Csak úgy jófejségből nem tettem volna meg, de valahogy közben úgy éreztem, jobb az én lelkemnek is, ha minden egy helyen van, ami adott időszakon belül belőlem jött…. mármint ami a blog profiljába belefér, mert itt is foglalkoztam az adott témával.

A folyamat el is kezdődött, de persze csak baromi lassan haladok/haladtam vele, viszont menetközben kiderült, hogy csak van még, aki követ, mert négyen is írtak, hogy gyanúsan sok e-mail értesítést kaptak a frissen feltöltött régi írásokról (amiért bocsánatot kérek). Én kis hülye naivan azt hittem, eleve senki nem kap ilyet, mert ügyesen lekapcsoltam a funkciót, de mint kiderült, ilyen opció sajnos nincs, bármit piszkálok meg, aki egyszer regisztrált, az bizony hall rólam. Itt jegyzem meg, hogy nem csak efölött nincs sajnos semmi kontrollom, de én magam nem is tudok “leiratkoztatni” senkit sem a hírlevélről, ami ilyenkor a postaládákban landol. A jó hír viszont az, hogy egyrészt le lehet iratkozni saját kezűleg (sőt: csak úgy lehet), és még csak meg sem sértődöm miatta, másrészt meg lehetőség van heti, havi és negyedéves értesítések beállítására is. (Az úriember, aki valaha, valamikor feliratkozott és csúnyán megbánta, tehát hiába ír minden poszt alá, hogy ne szpemeljem mán itten: automata funkciók vannak, neki és szegény hasonlóképp járt sorstársainak ideje tehát megkeresni a “leiratkozás” gombot.)

Miután ilyen szépen elhatároztam, hogy (lehetséges, hogy) újra blogolni fogok (rendesen, nem csak kéthavonta), a következő gondolatom az volt, hogy jól van, de mit-miért-kinek. Merthogy a ló meghalt, a madarak kirepültek, és nekem fogalmam sincs, ki van itt még és őt mi érdekli, miről olvasna szívesen. Alighanem túl sok mindenről is írok: médiáról, női szerepekről, önismeretről, kapcsolatokról, emberi jogokról és marginális dolgokról (fogyatékosak, transzneműek, siketvakok, mindenféle mások, de nem ilyen trónokharcás értelemben). Mit csináljak, túl sok minden érdekel. Biztosan sokkal egyszerűbb dolgom lenne tartalmi, közösségépítő és piaci értelemben is (bár utóbbi sosem volt célom), ha mondjuk kizárólag anyás-babás témákat vagy éppen csak közéleti cikkeket írnék. Ja, az utóbbit egyébként tudatosan fogtam vissza: egyrészt mély bennem a kiábrándultság az ország dolgait illetően, másrészt származott már sajnos ebből hátrányom, és a fene se akarja maga alatt vágni a fát. Minden más viszont továbbra is jöhet.

Szóval, most ez ilyen meta-poszt volt, és én benneteket kérdezlek, ha van még valaki – élő ember és nem spambót vagy pornós kontentet kereső, rútul árnyékra vetődő guglizó – a négy emberen kívül, akiknek postafiókját az automatizmus buzgalma terhelte túl (és a fickón kívül, aki nem tudja, hogyan kell leiratkozni): itt vagytok, kik vagytok? Hogy vagytok? Miről olvasnátok szívesen?

Hiányoztatok.

Reklámok
Eszter névjegye (992 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

26 hozzászólás Hiányoztatok bejegyzéshez

  1. bugyborelia // május 1, 2019 - 06:13 // Válasz

    Én is itt vagyok ^^ örömmel olvastram a visszatérési szándékod, igazából tőled bármit szívesen olvasok ♥

  2. Haho, latod meg ezt a metaposztot is egybol elolvastam:D. Engem szinte barmi erdekel, kiveve a mama-baba (abbol miota gyerekem van annyi jon szembe, hogy mar telitodtem)

    • Ezen felnevettem. :) No igen, ha olyanról írnék – bár mostanság nem tervezem – csakis valami unortodox szempontból tenném.

      • A két új cikkedet is elolvastam, mindkettő miatt bőgtem. Iszonyúan sajnálom, hogy a legnehezebb időket nem élte túl a kapcsolatotok. A mienk is majdnem rámentem az első egy évre. Nálunk az anyagi nehézségek helyett külföldre költözés és a párom váratlan súlyos betegsége tett be. Mi szerencsére kijöttünk belőle, de azt hiszem ehhez kellett a külső támogatás…

  3. Jelen 😊
    Haha bezony jöttek az értesítések szépen 😄
    Nekem a társadalomkritikus írások tetszettek legjobban. Az ázsiai lánybabák legyilkolása maradt meg legjobban mind közül.

    • Az az írás egyébként időről időről kap egy nagyobb megosztás-cunamit. Maga a téma iszonyú megrázó. Néztem mostanság több dokumentumfilmet is pont ugyanezen a vonalon.

  4. Hogy én mennyire örülök, hogy újra írni fogsz itt! Rögtön elolvastam az írásaidat, amint kiraktad. Tehetséges, ügyes .írónak tartalak. Nem mindennel értettem egyet, de ez természetes. Engem minden érdekel, persze mindig van valami ami éppen aktuálisan jobban a fókuszban van nálam. Most éppen az, hogy tavasz lévén körülöttem sokan fogyókúráznak. Évente újabb divat diéta jön, mit egyél mit mozogjál. Tavaly még a fehérjediéta volt a menő, idén a ketogén. A Bakker lefogyok csoport, Update, Bocsi Viki, Lifetilt és a végtelenségig sorolhatnám. Ezeken a helyeken is megmondják neked mit egyél és mit mozogjál, milyen méregdrága kiegészítőket szedjél vagy saját márkás terméket stb. (Az orvosok is csak azt szajkózzák a túlsúlyosoknak, hogy le kell fogyni, egyen kevesebbet, mozogjon többet) Ha mindez elég lenne, akkor a fogyókúrázok 95%-a miért hízza vissza jó esetben csak a leadott súlyt? Miért van annyira kevés szó a pszichénkről az evéssel kapcsolatban? Talán évente 1 alkalommal látok a Lukács Lizától itt-ott megjelenni 1-1 cikket és kész, mondjuk az mindig nagyon csúcs cikk. Eszter szerintem ez egy izgalmas téma és nagyon sokakat érint. Az Update facebook oldalának több mint 1,3 millió követője van, az összes magyar politikusnak nincs ennyi szerintem. Javaslom 3 év múlva, ha valaki nyerni akar a választáson az ígérje azt, hogy lefogyasztja Magyarországot :D Szerintem tuti nyerő lesz :D

    • Köszönöm szépen, és igen, ez egy tök érdekes téma. Valamit nekem is kéne csinálni (mozgás és étrend terén), most igyekszem összerakni, hogy mit, de épp ezért nem vetem el az ötletet.

  5. Szia!
    Én úgy örülök ennek :D
    Kb 5 éve találtam rá facebookon a seggfejes irasodra, ami annyira tetszett, hogy gondoltam megnezem, mi van még itt. Azóta visszajarok.
    Amikor ritkult, bekovettelek Facebookon.
    Nem mondom h mindennap megnezem, meg én vagyok a legszorgalmasabb követőd, de nekem szellemi táplálék, amit írsz.
    A saját véleményem a másságrol, a feminizmusrol, politikáról, mind hasonló, mint amit itt olvastam, de én nem tudnék ilyen klasszul írni róla. Tényleg nem tudnék veled vitatkozni. (De magát a vitát fontosnak tartom, azt hiszem erről is írtál te is :D)
    Igazad van, hogy neked is ide lehet a legjobb írni, szerintem hasonló nyitottságu, elvű emberek találtak rád itt és maradtak “partnereid” (nagyon tetszik hogy az olvaso szó helyett ezt használtad a blogod figyelőkre)

    Nekem is van egy 5 éves kislányom, de többet jártam ide mint babamama blogokra, bár nagyon szívesen olvastam amikor írtál erről is. Nagyon örülök, hogy anyuka lettél te is, de maradtál, aki voltál :)

    Én biztosan szívesen várom. Hogy miről olvasnék?
    Amiről eddig is :D A politikát nem baj, ha hanyagolod. Sajnálom, hogy érezted is hátrányát, olyan érzésem van ettol mintha korlátozott lenne a szólásszabadsag. Hiszen a kifejteseid sosem támadoak voltak, hanem finom intelektussal megfogalmazott rendszerkritikak.

    Nekem is hiányoztál :) Maradok partnered.

    • Köszönöm, és jó így részleteiben is hallani, honnan, hogyan, ilyesmi. :) Sokszor nem mertem kérdezni, mert tudom, sokan szívesebben maradnak inkognitóban, de most nem bánom, hogy megtettem.

  6. Én is nagyon szeretnélek olvasni :) :) Emberi kapcsolatokról, életről és mindenről :) :)

  7. Jelen, fb dobott ki, de ürólök, hogy újra itt (is) vagy

  8. Szuflégyilkos // május 1, 2019 - 14:29 // Válasz

    Itt. Nem voltam aktív régen se, de azért mindent olvastam.

  9. Jajdejó-jajdejó! :) annyira ideje volt már!
    Én is majdnem írtam neked, hogy mivanmár, elromlott valami a blogmotorban? De aztán folyton vagy rohantam, vagy vezettem, vagy most olyan a munkahelyem, hogy onnan nem férek hozzá, és lerendeztem magamban azzal, hogy Eszter biztos kiegészíti a portfoliót, és összepakolja ide amit máshova írt, hogy találják meg megint új bizniszek a csalódást okozók vagy kifújtak után. De annak extrán örülök ha blog is lesz megint, az én emlékeim is jók az itteni írásokról és a közösségről is :)
    Én a babás témákhoz kevésbé kapcsolódom és mégse teszek ide legörbülő szmájlit, mert benne van azért az, hogy távolodik már tőlem a gyermektelenség miatti seb. Borit persze imádom, de ő konkrétum és egyéniség, nem babástéma :) sőt már a babaság is lehámlóban és kezd erőteljesen kislány lenni. A közélettel kapcs pedig ugyanez van bennem kékben.
    De szerintem kb úgyis tudod, mi érdekel, a blogból származó legnagyobb öröm nekem pont az, hogy összebarátkoztunk. És az is érdekel, hogy téged mi érdekel, és mi fakaszt blogbejegyzésre. :)

    • Nagyon örülök neked, és egyetértek, ami az összebarátkozást illeti (meg abban is, hogy Bori a babás jellegét lassanként elveszíti, és csajosodik menthetetlenül!).

  10. Hoi!
    Én is örülök,ha posztolsz. A She.hu-ra írt cikkeidben felvetett témákat meg szvsz kicsit jobban kifejtetve, akár itt is megvitathatnánk. Azok jó témák.
    De bármilyen társadalomkritikai téma jó szerintem. Vagy filmek. Vagy könyvek.
    Széles a skála.:)

  11. Én tökre örültem, hogy egy csomó máshol fellelhető írásodra is sikerült elkalandozni. Érdekes témák, jó nézőpont, szívesen olvasom azt is, amivel egyetértek, azt is, amivel nem.
    Szeretem azokat a témákat, de még inkább azokat az írásokat, ahol van helye a kritikus, szkeptikus, megkérdőjelező, vagy ha jobban tetszik elgondolkoztató véleménykülönbségeknek. Én a magam részéről kifejezetten kedvelem a “furákat”, akik valahogy mindig másképp látják a dolgokat, és másképp csinálják, mint ahogyan az a nagykönyvben meg vagyon írva. Pl. nálam a PC inkább szitokszó, mintsem pozitív felhangú jelző. Mert hát hogyan is lehetne egy tetszőlege témáról úgy beszélgetni, hogy nincs ördög ügyvédje, másfajta nézőpontot képviselő motivációja, egy-két fura, renitens, kívülálló? :-)
    Témajavaslat? Bármi! De pl. a véleményterror kifejezetten érdekelne :-)

    (ui: félre ne értse senki! Nem volt utalás arra, hogy ez itt jellemző lenne, vagy nehogy valakik ingnek nézzék! A jelenség, illetve arról Eszter gondolatai, mint témafelvetés :-)

    • “nálam a PC inkább szitokszó” Miért, mi bajod a személyi számítógéppel?
      ;)
      Véleményterror! Igen. Engem is.

  12. Én figyelek, és (még) mindig itt vagyok. És bármiről szívesen olvasok, beszélgetek. A közéletből mondjuk pont eléggé elegem van, pedig muszáj lenne képben lennem, a babásmamás téma mindig érdekes számomra, egy más világ, amibe szívesen bekukkantok, de jöhetnek a társadalmi témák, jelenségek, könyvek, filmek, bármi egyéb is! Te is hiányoztál!

  13. Sok éven keresztül én is olvastalak, igaz, csak ritkán szóltam hozzá (előfordultak normális viták is:). Aztán nemrég felfigyeltem a levél cunamira, majd később láttam, h újra aktív vagy. :) Egyébként nekünk van egy rakás közös ismerősünk a zenéből fakadóan, de nem emlékszem, h élőben is találkoztunk volna (noha biztos voltunk közös buliban:). Mondjuk a lipcsei WGT vonal nekem már túl erős, én megmaradtam DM fannak (+ De/Vision, Mesh, ilyesmi). Na szóval örvendek és hajrá! :)

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: