Aktuális

A Telekom bámulatosan bűntudatkeltő anyák napi videójáról

Bár nem ez a fő szakterületem, érdeklődve kísérem figyelemmel a nagy multicégek különféle kampányait. Különösen azokat, amelyek az ünnepekhez kapcsolódnak, mert azok mindig erős lenyomatai a társadalmi összképnek és közhangulatnak az aktuális marketingtrendek mellett. A Telekom anyák napi reklámja egészen pofaszakasztóra sikeredett. Finoman szólva.

Íme, az anyag:

Ugye? Az anyák, akiknek rengeteg dolguk van és negyvenhat különböző szerep között próbálnak egyensúlyozni, még érezzék is magukat pocsékul, ha esetleg – nem ritkán önhibájukon kívül – kénytelenek lemondani egy közös programot a gyerekükkel. Mert biztosan ők csinálnak valamit rosszul, ha a főnökük nem engedte el őket időben a balettelőadásra, vagy ha két műszak és az otthoni főzés-mosás-takarítás után esetleg nem tudnak a csemetével önfeledten játszani. És hát nem elég, hogy anyaként önzőek, de ráadásul még gyerekként is megbuktak, hiszen saját édesanyjukat – a szerető mamát – se hívják elégszer. Csodálatos anyák napi üzenet, nem igaz?

Nem csoda, hogy a videó alatt nem sok pozitív komment szerepel, a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene oldalon pedig valósággal szétszedték a bűntudatkeltő, álszent, valódi problémákra vagy pozitív alternatív lehetőségekre azonban még csak érintőlegesen, szimbolikusan sem reflektáló videót. Az ég áldjon meg, drága Telekom, miért kellett ez már megint?

Mert hiszen nézzük csak, mi lehet egy ilyen kampány alapvető üzenete, amit a költő gondol cég közvetíteni akar:

Az emberi, különösen a családi kapcsolatosak fontosak. Ha sok a tennivaló és kevés az idő, szerencsére a mi nagyszerű szolgáltatásainknak köszönhetően telefonálhatunk, oszthatunk meg képet, küldhetünk üzenetet, jöhet a livestream a szupergyors internettel, vagyis tarthatjuk szeretteinkkel a kapcsolatot. Tegyük is meg, mert ez meghatározó mindannyiunk életminősége szempontjából.

Ez egy tök korrekt üzenet, olyan szépen lehetett volna illusztrálni.

Anyákkal, akik épp a munkájuk miatt – de ne adj Isten azért, mert a hétköznapokból kiszakadva ki-kap-cso-lód-nak – nem tudnak az adott pillanatban a gyerekükkel lenni, de közben ott van velük apa, nagyi, nagyapu, Gizi néni (ne soroljuk), és együtt beszélhetnek anyával telefonon, láthatják az általa megosztott képet, videót, élő közvetítést, és ezért a távolság ellenére is úgy érezhetik, együtt vannak. Ahogyan majd lesznek is, pár órával később, amikor személyesen is átölelhetik egymást. Merthogy ez az, amit nyilvánvalóan a legjobb telekommunikációs szolgáltatás sem pótol.

De nem, valamiért az az üzenet kellett ide, hogy az anyák csak kifogásokat keresnek és halogatnak, mert rohadtul önzők (de legalábbis nem látják át, mi az igazán fontos az életben). Miért nem olyan kommunikációs szakembereket alkalmaznak ezek a cégek, akik tisztában vannak a társadalmi kontextussal, amely az anyáktól várja a megoldást mindent családot érintő kérdésre, miközben számos egyéb fronton – munkaerőként, társként, idős szülő ápolójaként stb. – is helyt kell állniuk, és úgy egyáltalán: ők is emberek? Miért nem azt mutatják meg, hogy támogatják a családon belüli kiegyensúlyozott munkamegosztást, és megbecsülik családos dolgozóikat? (Legalább a béregyenlőséget fontosnak tartják, hiszen Ákos mögül azért sikerült kiszállni az ominózus keresetboncolgatós kirohanása után.)

Mikor jutunk el oda, hogy ezek az értékek lesznek fontosak a társadalomban, nem a mindent feláldozó, egyedül robotoló mártíranya, aki mindent megold?

Náluk már csak az Edeka német bevásárlólánc anyák napi videója verte ki jobban a biztosítékot. Az is “remekül” sikerült, ott legalább az apákat is kitűnő érzékkel porig alázták anyák napja alkalmából:

Van ugyebár az apa, aki szegény, annyira béna és szerencsétlen, hogy öt percre sem hagyható egyedül a gyerekkel anélkül, hogy mindkettő pusztulásától kellene aggódnia közben szegény anyának. Apa egyszerűen ügyetlen, figyelmetlen, nem ért ő ehhez a gyerekezéshez, jobban teszi, ha inkább úgy elmegy dolgozni, hogy a család nem is látja, csak a pénzt adja le időben, hogy bevásárolhassanak az Edekában. Az apaszégyenítés – ami ugye arra épít, hogy a gyerek és a háztartás a nő dolga, ne is piszkáljuk ezzel szegény kétbalkezes pasasokat – egészen odáig megy, hogy a végén a köszönetnyilvánítás csúcsa: “Danke, dass du nicht Papa bist”, vagyis “Köszönöm, hogy nem apa vagy”. Ennél kártékonyabb aljasságot kieszelni anyák napi szentimentalizmusra hajazva szinte már lehetetlen volna készakarva is.

Egy olyan társadalom gyermekei vagyunk, akik rájöttek arra, hogy nem mehetnek úgy tovább a dolgok, ahogy generációkon át mentek, az átrendeződés azonban még nem történt meg. Sokan nem találják a helyüket és kívülről várják a megoldást, a királynőképző és macsónudvarló kurzusoktól (és a boszorkányüldözéstől), ám ezeknél is károsabbak az ilyesfajta csendesen, alattomosan, a legmélyebb és legszentebb emberi érzelmekre építő, érzelgős “ünnepi” videók….

Reklámok
Eszter névjegye (992 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

43 hozzászólás A Telekom bámulatosan bűntudatkeltő anyák napi videójáról bejegyzéshez

  1. Sok anyának enélkül is van elég belső bűntudata, mert többet akar gyerekével lenni….munka mellett több gyerek, háztartással együtt, úgy hogy még férjjel is jusson minőségi idő -> brutál nehéz

    • Nem azt mondja a video, hogy az anyukak nincsenek eleget a gyerekükkel, hanem azt, hogy ezek anyukák a saját anyjukat milyen kifogásokkal razzak le telefonon (amit a gyerekeik visszamomdanak a kis videóban). Kicsit balszerencsés, mert a magyar átlag közeg rosszul veszi, ha egy-egy tukortartas bűntudatot kelt, de ez egy Valos jelenség. Anyaként sok nő elfelejtik, hogy ő is gyermeke egy anyának, akinek hiányzik, akit néha üres kifogásokkal leraz pár perc alatt.

      • Mitől felnőttebb az, aki nem háborodik fel? Mert magától értetődőnek veszi, ha rápirongatnak még a reklámban is? Nincs elég nehéz dolga a szülei és a gyereke közé ékelt szendvicsgenerációnak? Nem hibáztatjuk magunkat csak úgy önszántukból éppen eleget? Kell nekünk videó, hogy emlékeztessen rá, miért felejtettünk el bűntudatot érezni ma?

        Ma, itt, a nők, és különösen az anyák, az iszonyúan kiszolgáltatottak. A legtöbb terhet viszik, a legkevesebb elismerést kapják, ugyanakkor a legtöbb elvárás rajtuk landol. Ezért igazságtalan a videó, mert a leggyengébbet rúgni sohasem fair.

        Apropó: a férfiak sose rázzák le a szüleiket telefonban? Az egyetemisták se? Csak az anyukák?

        • Nem írtam olyat sehol, hogy felnőttebb sem, hogy ez egy fair reklám.

          A férfiaknak nincs anyaszivuk, így annak érzelmeit nem elhetik át, míg egy anya jobban érezhető milyen lehet a saját anyukájának.

          • “A férfiaknak nincs anyaszivuk” Ezt hogy érted? Mert én sehogy, hogy őszinte legyek.

            • Úgy, hogy egy anya valószínű illetve szerintem, sokkal jobban bele tudja magát érezni, egy másik anya helyzetébe, és másképp érzi at egy másik anya érzéseit, más empátiával, mélyebben, és több “aha” érzéssel, mint egy férfi. Ez nem jelenti azt, hogy a férfiaknak nincs szívük, szülői szívük, apaszivuk esetleg vagy gyönyörű és hatalmas érzelmeik. De úgy vélem azért van az az anyai érzés, amit az anyukák jobban értenek és atereznek egymás közt.

              Nem kell állandóan kontrasztot és ellentétet látni nő és férfi között egy-egy kifejezés kapcsán. Egyszerűen van az az ősrégi kifejezés, hogy anyai szív (gondolom nem véletlen) és erre reflektáltam.

              • Aha.
                Véletlennek biztos nem véletlen, de hogy mennyire dogma, hit, és mennyire valóság (és amennyiben igaz, mennyire szocializáció és mennyire veleszületett, “genetikai” különbség), azt nem tudjuk, a kutya se vizsgálta, egyszerűen elfogadjuk, hogy ez ilyen, evolúciós pszichológia, blabla.
                Te is írod: “úgy vélem”. A te véleményed, elfogadom! De a te véleményed nem (sem) tény. Ahogy nyilván az enyém sem.

                • Írtam valahol, hogy tény? Nem is gondolom. Mindenesetre azt tapasztaltam hosszú szociális szférában igen kemény munkám során és magánéletem is, hogy az anyák egymás közt jobban értik és érzik az anyai problémákat. Ez nem jelenti azt, hogy nincs férfi, aki nem érzi at és érti a anyák erzesvilagat. Ilyet sem állítottam.

                  • Hát, ez az “anyaszív”, ez eléggé úgy jelent meg az írásodban, mint valamiféle tény, de ha szerinted sem az, akkor jó.
                    Hogy jobban megértik egymást egymás között az anyák? Hát még szép! Ha egyszer az egész társadalom azt sulykolja, hogy a gyereknevelés az anya dolga, ha (vélhetőleg nagyon nagy mértékben a szocializáció miatt) a pasikat nem is érdekli, ha a gyerek láthatóan addig közügy, amíg meg nem születik, aztán oldják meg az anyák, tehát nincs is komoly érdeklődés mások részéről, csak az anyák részéről ez iránt a téma iránt, akkor kivel értenék meg egymást?

                    • Nahát, pont ezért írtam több helyen a reklám kapcsán, hogy az anyaszív érti meg a legjobban az anyaszívet és ezért is nekik célozták ezt a anyák napi videót és nincsenek apukák. (Volt ugye aki felháborodottan, hogy miért csak az anyákat célozták meg azzal, hogy hívják fel az anyjukat.)

                    • blaci200 // május 13, 2019 - 13:47 //

                      Én meg ezért írom, hogy itt nem anyaszívről van szó, hanem társadalomról meg szocializációról. Az anyaszív mint gondolat meg – sajnos – a patriarchális dogmát erősíti, jól elhiszik a pasik, hogy nincs velük semmi baj, egyszerűen nincs anyaszívük (amit ezek szerint mégis tényként kezelsz, csak épp nem is próbálod bizonyítani, hogy van ilyen). Csak szerintem meg az anyáknak se anyaszívük van, hanem irtózatos teher a nyakukban, amit a társadalom az anyaszívhez hasonló áltudományos (evopszicho ÁLnéven tárgyalt) dogmákkal próbál igazolni. Nem a szívük olyan különleges és hasonló az anyáknak, hanem a gondjaik.

                    • Az anyai érzés, ösztön, szív hívd ahogy akarod és az ehhez még hozzacsapodo társadalmi szar, ez az egyveleg az, ami miatt másképp, jobban, empatikusabban érti meg két anya egymás érzéseit. Azerzezeik, szívük hasonlóak, nem a gondjaik szerintem. És de, az anyai szív különleges. Másképp működik egy nő miután anyava válik ezek érzelmi, ösztön és hormon dolgok. A többi plusz. Amúgy szerintem abszolút káros az olyan felfogás, hogy a gyerekneveles az anya dolga. Nem az övé. A szuloke közösen.

                    • blaci200 // május 13, 2019 - 14:41 //

                      “Másképp működik egy nő miután anyava válik ezek érzelmi, ösztön és hormon dolgok.” Szerinted: egy nő működik másképp. Szerintem meg egy ember működik másképp, ha szülővé válik. Vagy nem (akár férfi, akár nő). Nem mondom, hogy bizonyítani tudom az állításomat – de legalább nem is kezelem tényként. Vannak nők, akikben nem tud kialakulni valódi kötődés a gyerekükhöz,és vannak férfiak is. Alighanem nagyságrenddel több az ilyen pasi – de hogy ez szocializáció vagy nem, illetve hogy milyen mértékben az, azt nem tudjuk. De mindegy is, a tény, hogy vannak nők is, elegen ahhoz, hogy szakirodalma is legyen ennek, jelzi, hogy a különbség legfeljebb statisztikai.

                    • Csak az anyákat írtam, mert a reklám kapcsán és eleve végig róluk volt csak szó. Nyilván az ember változik ha szülő lesz, nemtől független, sőt szülni sem kell, hisz szülő sem attól kész az ember, ez evidens szerintem, de itt kizárólag az anyáról volt szó, a reklámban is és abban amit írtam. Nem írtam le a véleményem az apáról, nem írtam, hogy ők hem fantasztikusak vagy változnak meg szulokent, hogy nem éreznek, nem csinálják jol stb. Csak az anyákat koncentráltam, ismétlem mert a reklám az anyáról, anyai érzésekről szólt anyáknak célozva. Vannak férfiak akik jobb szülők egy nőnél, bánnak akik szar apák, szar anyák, nyilván tisztaban vagyok vele, főleg szociális munkaskent, akinek a gyermekvedelem az asztala.

                      Nem kell belelatni feltételezeseket abba, amit írtam, pl, hogy pszichológiailag a nők alkalmasabb bármire hisz én ezt mondtam az anyaszív kommentem el (lent olvastam valahol, válaszoltam is). Nem ezt írtam.

        • “Nincs elég nehéz dolga a szülei és a gyereke közé ékelt szendvicsgenerációnak?” Ezt olyan szépen megfogalmaztad. A többit is. Ez van bennem is, de értem azt is, amit Ildikó mond: hogy lehet ez egy frappáns tükör, ami szép megértésekig visz a prioritások terén. Lehetne, csakhogy pont a legtöbb terhet cipelőket manipulálja nagyon olcsó, de hatásos horrorfilmes eszköztárral…. :(

      • Én is úgy értettem, hogy az anyukák a saját anyukájuknak mondják ezeket a kifogásokat. Viszont marhára nem értem, hogy ezt a kis “rendhagyó anyák napi műsort” miért csak az anyukáknak celebrálták.

        • Szerintem, azért, mert a női és az anyai érzéseket (hogy mennyi oldalon kell helytállni, munka, otthoni teendők, a mindenhol megfelelés, ötvözve a nők helyzetével úgy általában és azzal, ahogy a társadalomban bánnak velük stb) egy másik nő, anya jobban átérzi. És ennek tudatában anyaként esetleg empatikusabban tudja a nő atgondolni, hogy milyen érzés lehet az anyukájának, amikor lerázza kifogásokkal.

          • Oké, de ahhoz, hogy egy anya mély és aktív találkozásokra épülő szeretetkapcsolatot ápoljon az édesanyjával, azért nem árt, ha a partnere jelen van, a munkahelye elfogadó, egyáltalán az országban éljen és ne Londonban mosogasson, satöbbi, ergó egy komplex társadalmi kontextus, aminek híján nem lehet igazságosan erről a témáról beszélni. És így igazságtalanul eléggé bosszantó. A 444 “porig alázta” szalagcímét én sem tartom jónak, mert nem alázás ez, hanem manipulatív bűntudatkeltés. Azt mondod, “kifogás”, de én úgy látom, az esetek többsége nem az, hanem pillanatnyi kényszer vagy épp teljes kimerültség, kiégettség. Ez nyilván nézőpont kérdése.

          • Én ezt a gondolatmenetet abszolút el tudom fogadni. :)

            • Mármint Ildikó gondolatmenetét. :) (csak mert nekem nem egyértelmű, hogy kinek a hozzászólására látszik válasznak az enyém. Vagy csak béna vagyok. :D )

              • El, el, én is abszolút el, de az egy nagyon jóindulatú szemszög, hogy a családi kapcsolatok háttérbe szorulása során felmerülő kifogások kerülnek így elő, ami voltaképpen hasznos tükör. Viszont örülök is valahol annak, hogy valaki ilyen optimistán, jóindulatúan gondolkozik, szemben az én nagyon kritikus szemléletemmel. :)

                • Szerintem nem jóindulatú, optimista gondolkodás az enyém Eszter, csak bennem nem volt még miközben néztem, hogy egy kis hang parázzon bennem, hogy na megint ostoroznak, megint nem vagyok elég jó, nem teszek eleget, nem töltök annyi időt a gyermekemmel, amennyit szeretne, talán nem adok neki eleget stb. Nem vettem magamra, mert egyrészt nem vagyok anya, csak gyerek annak is árva, de el tudtam vonatkoztatni az én erzesvilagomtol. Mi értelme lenne eleve bántani sunyan, alattomosan a nőket egy reklámban, kinek érne meg? Ez irrealis feltételezes bárkitől, főleg egy telefontarsasagra nézve, mivel bizonyított tény, hogy a nők sokkal többet beszélnek telefonon is a férfiaknál. Abszolút nem életszerű, hogy azok a kifogások amiket a gyerekek mondanak a videón nekik szólna az anyjuk szajabol. Aki pedig azt mondja, hogy soha az életbe nem rázta le az anyját vagy az apját, hogy ő most nem ér rá, de valójában inkább nem akarta meg őt is beiktatni az aznapi programba, az vagy hazudik vagy egy tökéletes gyerek vagyok koronával a fején létező csodabogar. Én nagyon kritikus ember vagyok és felettébb maximalista. Halálra kritizáltam pl egyes emberek szovegerteset és értelmezesi képességét pont eme reklám kapcsán.

                  Ugyanakkor megértem, hogy pont azért ahol és amilyen társadalmi nyomás alatt élnek a nők, akik támadásnak vették a reklámot miért vették annak.

                  Az olasz társadalomban pl egy ilyen reklám értelmetlen lenne. Egyrészt mert szinte mindenki hiv8gatja állandóan az anyját, másrészt itt a suli előtt délben apukák, anyukák, nagyik állnak és várják a lurkokat, mikor ki. A szülői nem több az anya, mint az apa, vannak nagy, ülök is vagy épp nagynénik és bácsik, totál máskepp vannak kezelve az anyák. Itt pl a szules után 4-6 hónappal megy vissza dolgozni mindenki 4 – 6 órában (szoptatás miatt változó), és tok más. Mivel 22 éve élek külföldön, nekem már más a mentalitásom és azt hiszem az is ahogy nézem a dolgokat. Nagyon érzem ám olykor a magyar társadalom viselkedesenek (átlagban nézve) massagat, reakciók an dolgokra, jó hírekre, önbizalomban, eletörömven stb. Ezt sokszor nagyon sajnálom, mert bizony azt látom, hogy ma Magyarországon nőnek, anyának lenni bizony nem egy leanyalom.

                  • Teljes öngól ez a bűntudatkeltő storyline a Telekomtól, én nem tudok erre kritikus, de kedves emlékeztetőként tekinteni, maradjunk ennyiben, de a többivel egyetértek.

  2. Elnézést Eszter, előbb rossz helyre írtam, nem Hannanak akartam válaszolni, illetve a fele lemaradt. De mindegy is. Amúgy értem, hogy sok anyuka miért értelmezi úgy, hogy azt mondja a video, hogy nem töltenek elég időt gyerekükkel, meg arra kifogásokat keresnek, mert csak a gyerekük re gondolnak és fla félelem bennük hogy nem elég amit adnak (idő vagy bármi) elég strapas.

    Ahogy te is a első bekezdésében azt írod, hogy az anyákat pl önhibájukon kívül nem tudnak ott lenni valahol a gyermeküknek, mert nem engedi el a főnök…. Véded az anyukak at, ami érthető, de a videoban sehol nincs szó arról, hogy anyukak sokasága nem tölt elég időt a gyerekükkel és a kifogásokat a gyermekeiknek mondják. Gyermekként az anyjuknak viszont sokan mondják. Olyan nők, akik anyukák, miközben pontosan tudják milyen a anyai szív és milyen az, ha hiányzik a gyerekük.

    Kemény a reklám, tükör, de sokan félreértették.

    • Én úgy látom, hogy egyformán benne van a gyerekünk és az anyánk elhanyagolása (tudatosan végig erre a kettősségre, kétértelműségre játszanak), de a lényeg szempontjából ez azért is mindegy, melyik a hangsúlyosabb üzenet, mert általában senki sem szándékosan “hanyagolja el” egyiküket sem, hanem mert örül, hogy él. Több kommentben teszik fel a kérdést, hogy és azok, akiknek nincs anyukájuk? Miért nem lehet pozitív üzenetet közvetíteni anyák napján, ami nem a szeretetkapcsolatok elhanyagolásának számonkéréséről szól, hanem arról, hogy igen, van lehetőség tartani akkor is a kapcsolatot, amikor nincs rá lehetőség fizikailag.

      • Szerintem pont arról szólt, hogy van lehetőség kapcsolatot tartani, akkor is, ha fizikailag nem lehet, nem kell kifogásokksl lerazni többé a mamát (ami egy nagyon valós cucc, mert milliónyi ember csinálja, hogy két mondattal lerazza a szüleit a telefonban).

        Én azt is látom, hogy alapjaraton vannak nők, akik túl sok mindent vesznek támadásnak, mert belefeszülnek a megfelelésben, helytállásban.

        Abszolút nem hiszem, hogy volt ez a kettősség amit te mondasz, a kifogások amiket a gyerekek sorolják pontosan olyanok, amiket felnőttek a saját szüleiknek szoktak mondani és nem a gyermeküknek.

        Akiknek meg nincs már anyukajuk, mint pl én is ugye, azok vagy szarul érezték magukat azért amikor esetleg ok is kifogásokkal lerazzak az anyjukat, vagy nem, mert nem vagy iszonyat ritkán tettek ilyet (és be legyünk alszentek, nagyon sokan mondtuk már az anyánknak, hogy nem érünk rá, miközben csak nem akartunk ráérni). Nekünk, akik anya nélkül vagyunk az anyák napja amúgy sem kellemes, főleg, ha gyereke sincs az embernek, de ezt azért érdemes felnőttként kezelni és nem belelatni bantast ebből a videóból az anyukajukat már eltemetok ellen, mert az lenne még igazán cifra felreertelmezes.

  3. Ez a reklám mindenhogy nagyon gáz, akár a gyerekekre, akár a nők saját édesanyjára vonatkozott az “üzenet”. Az meg, hogy “a férfiaknak nincs anyaszívük…” Hát, legalább megmutatja, miért születhetnek még olyan videók, mint a második :(

    • Meg az előző poszthoz is kapcsolódik és magyarázat: naná, ha ezt hallja a fiúgyerek, akkor kifarol a gyereknevelésből. Elvégre ő úgyis alkalmatlan rá, pszichológiailag, lám, a nők is ezt mondják.

      • Blaci én pl nem mondtam sehol olyat, hogy egy férfi alkalmatlan bármire ami gyerekneveles rop szól, az anyai szív nem ezt jelenti, csupán azt, hogy az anyák másféle empátiával értik és érzik at egymás érzéseit, mint például egy fiatal lány, aki még nem anya vagy egy férfi, aki szintén nem anya ugye és erre még ramegy az, hogy milyen helyzetbe rakja a magyar társadalom az anyakat. Egy fiatal egyetemista nem érezhet úgy át egy gyereket egyedül nevelő 3 műszakban dolgozó anya helyzetet mint az, aki úgyszintén halálra dolgozza magát és azon küszködik, hogy mindent megadjon a gyerekének. Ahogy egy férfi sem érzi at olyan empatikysan és akkora figyelemmel azt, hogy min négy keresztül egy nő es anya, mint egy másik nő és anya. Érthető, aterezhetik nyilván, de más.

        Én értem, hogy te úgy értelmeztem amit írtam, hogy a férfiakat furom, de nem ez az értelme abszolút, és nem gondoltam rá.

        • Ó, bocsánat, félreérthető voltam! Nem, én sem gondolom, hogy TE gondolod, hogy egy férfi alkalmatlan lenne rá! Csak azt mondom, hogy ez az anyaszív LEHET muníció a patriarchátusnak.
          Másrészt most már nem is igazán értem, mi is ez az anyaszív. Mi az érzelem, mi az, amit az anyává válás okoz, és mi a szolidaritás, a közös teher, probléma?

  4. Nem vagyok anyuka, de ezt a reklámot nagyon gáznak tartom, ha anyák napi üzenetnek szánták. Amúgy egy teljesen releváns társadalmi jelenségre mutat rá, bár mindezt hibásan, hibáztatóan teszi, mert azt sugallja, hogy az anyák hanyagságból, lustaságból nem fordítanak elég időt a szeretteikre, véletlenül sem azért, mert kidolgozzák a belüket is. Hiszen a mostani középgeneráció majd beledöglik, hogy egyszerre nevelje a gyerekeit, és közben segítséget tudjon nyújtani az idősödő szüleinek – két olyan feladat ez, ami önmagában is iszonyú időt, energiát és anyagiakat emészt fel, nemhogy a kettő együtt… Családok, házasságok, életek mennek rá erre, és valóban nagyon fontos beszélni erről, de nem egy anyák napi hirdetésben kéne mindezt megtenni. Nemtom, ki volt az a barom, aki ezt kitalálta, biztos azt hitte, hogy hajj, de megható lesz… Hát, nem jött be.

    Az Edeka reklám meg no komment… A férjem ki volt akadva rajta, teljesen jogosan. Egyébként tök gyakori, hogy úgymond “régimódi”, patriarchális elveket valló nőktől, idősebb asszonyoktól hallunk olyanokat, hogy “Jaj, hát elmész otthonról egész hétvégére, mit eszik majd szegény férjed? És ki fog kitakarítani?” vagy “Ennyit dolgozol és tanulsz is mellette, mi lesz a férjeddel?” vagy “És ha te egész délután barátnőzöl, a férjed közben mit csinál otthon egyedül?”. Beül egy sarokba és sirdogál, baszki, sőt közben éhen is hal, és megkoszosodik – mintha “szegény férjem” nem egy felnőtt, önellátásra képes ember lenne, hanem egy tehetetlen kétéves. Dühítő tud lenni, bár mostanában már csak röhögünk az ilyeneken.

    • Trollhattan // május 11, 2019 - 21:31 // Válasz

      Egyszer a beteg nagyanyámat látogattam meg. Anyósom első kérdése: és Béla mit fog enni? (Nyilván nem Béla.)
      Ez azért is vicces, mert Béla előtte évekig egyedül élt, és nem halt éhen…

    • Nekem is ez a bajom ezzel. Vagyis az oké, hogy foglalkozzunk a szeretteinkkel, tök jó, éles tükör, hogy nem mindig tesszük meg…. de hé, azért ennek nagyon mély, komplex társadalmi oka van, és a készítő erre vaknak és süketnek tűnik. Ahhoz, hogy egy anya ebben kiegyensúlyozott legyen, igenis van segítségre szüksége, és egy megfelelő, támogató közegre. Ha erről beszélünk, a hibáztatás. bűntudatkeltés, pláne ünnep alkalmából nem lehet út.

      • Szerintem meg csak gondoltak a nagymamákra is, ami kiváló apropó volt a családi percek reklámozására.
        Nekem csak az a bajom vele, hogy az apák nem voltak jelen. Mert egyébként az apák elég szép számmal meg szoktak jelenni az ilyen ovis/sulis ünnepségeken. Sok apa is ünnepli az anyát, nem csak a sajátját, hanem a gyerekéét is. Na meg ők is ugyanúgy élnek a kibúvókkal.

      • Eszter én megkocksztatom, hogy a készítő nem él a magyar társadalomban.

  5. Venagancsos a férfiaknak nincs anyaszivuk nem úgy értendő, hogy a férfiak nem tudnak szülőként tokeletesen funkcionálni, szeretni és törődni, mint az a szar második reklám, csupán azt fedi, hogy egy férfi sosem fogja akkora empátiával és úgy megérteni egy anya helyzetet, mint két anya egymás között. Szerintem.

    Az anyai szív érti meg a legjobban az anyai szívet. Ezt fedi, amit írtam, nem pedig azt jelenti, hogy a férfiak béna szarok (mint a második reklám, ami borzasztó). Azaz, hogy min mennek keresztül anyaként ok egymás között jobban értik, egy ferfinel jobban aterzik. Nem szándékozik degradalni a kijelentése semmilyen férfit vagy apát stb.

    • Értem, és bocsi, hogy idegből kommenteltem. De azt gondolom, hogy ez főleg szocializáció kérdése, ahol azt hallgatjuk évtizedek óta, hogy az anyák értik meg igazán csak a gyerekeiket, ott nyilván háttérbe szorul az édesapák viszonya a gyerekeikkel. Szerintem nevelés kérdése, ha az apák szerepét is ugyanúgy hangsúlyozzuk, ez a határvonal el fog mosódni.

      • Igen, és eszméletlen szomorú, hogy ahogy a nőket ostrozza Magyarországon a társadalom, a szülői kérdésben, azért a ferfit is csúnyán háttérbe szorítja. Mintha ő mellékes lenne vagy béna vagy mindkettő. Illetve a mentalitás, hogy a nő neveli a gyereket (helye a konyhában), a férfi keresse meg a pénzt (ha szarul keres nem férfi eléggé – ezt a férfiak egymás közt is simán eljampizzák sokan) még mindig nagyon erősen jelen van nem csak a kommunikációban, de a gondolkodásmódban szerintem és egy csomóan ezzel nevelnek gyereket. Közben meg Van egyfajta folytonos harcias szembeallitas a nemek között ma Magyarországon, ami kiüt nagyon és nem látok fejlődést az elmúlt 20 évben, társadalmi szinten, jó irányba legalábbis vajmi keveset.

        Lásd én írtam amit és volt, akinek az jött le, hogy szerintem a férfiak kevesebbek valamiben vagy valami hasonló. Miközben eszembe sem jut szembeallitani a nemeket egymással, versenyeztetni, harcoltatni.

        • “volt, akinek az jött le, hogy szerintem a férfiak kevesebbek valamiben vagy valami hasonló”
          Ha rám gondolsz, akkor nem, nekem nem az jött le, hanem lényegében az, ami venagancsosnak. ;)

  6. Most láttam először ezt a reklámot, és végig nem értettem, miről szól valójában? Mit csináljak, érezzek bűntudatot, hogy nem fordítok elég figyelmet felnőtt nőként a felnőtt anyámra? Nem tudom ki milyen ötlettől vezéreltetve találta ki, és adta le ezt, de bennem is rossz érzéseket és ellenállást váltott ki. Ugyanezt a témát meg lehetett volna másképp is csinálni, kevésbé sulykolva a drámai részt például. Azt senki nem gondolhatta komolyan, hogy a lelkiismeret furdalás majd hatékonyan megnöveli a telefontársaság bevételét…

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: