Aktuális

Nem a katolicizmus ellen szóltam, az életünkbe akaszkodó álkereszténységgel van bajom

A napokban egy régi ismerős azt nehezményezte, hogy hevesen, “keresztényellenesen” reagáltam egy hírre, amely arról szólt, hogy Veres András győri püspök – számos kollégájával egyetértésben – a lombikprogramot bűnnek, Isten elleni véteknek minősítette, és betiltását javasolta. “Felőlem aztán higgyenek, amiben akarnak, de nem lehetne, hogy végre a négy fal között tegyék, ne pedig a törvénykezésbe, közoktatásba beférkőzve?” – tettem fel a kérdést, ami volt, akinek nem esett jól. 

Nézzük csak. Nincs bajom a katolicizmussal, sőt, még csak valláskárosult sem vagyok: saját gyerek- és kamaszkori katolikus élményeim alapvetően pozitívak (én magam kértem, hogy hittanra és templomba járhassak akkor, amikor ez még nem volt divat), egyszerűen felnőttként más úton találtam meg a választ a kérdéseimre. Amivel viszont bajom van, az az államhatalomba férkőző, kirekesztő, ítélkező, emberi jogokat korlátozó álkereszténység. Aminek égisze alatt püspökök a lombikprogram ellen lobbiznak, abortuszellenes koalíciók jönnek létre, hormonális fogamzásgátlást tiltanának, kamaszok szexuális felvilágosítását mismásolnák el, bántalmazó kapcsolatban élő nőket biztatnak csendes tűrésre és maradásra, muszlimokat és menekülteket neveznek egységesen terroristáknak, kizárólagos családmodelleket írnak elő és embereket fosztanak meg a harmonikus élethez való lehetőségüktől – dacára annak, hogy Ferenc pápa épp a napokban beszélt arról, hogy a melegek is Isten gyermekei, és nekik joguk van családban élni. És igen, aminek mentén egyre több iskolát vesz át az egyház, hogy szinte kikerülhetetlenné váljanak fenti elveik, miközben támogatást vonnak meg a tényleges, hiánypótló karitatív munkát végző, nem-katolikus egyházi intézményektől, pl. Iványi Gáboréktól. Igen, mindezzel igenis bajom van. 

Hiszem, hogy mindenki élhet a saját maga által választott hitrendszer és elvek mentén, amíg azzal másoknak nem árt, ez azonban már nem az a kategória. Tiszteletben tartom azt, ha egy 18. életévét betöltött szellemileg ép felnőtt lelkiismereti okokból hoz meg bizonyos döntéseket (kizárólag imával küzd a meddősége ellen, önmegtartóztatást választ egy életre a melegsége okán stb., stb.), de ne akarja már törvény – vagy annak hiánya – ugyanerre kényszeríteni azokat, akik a kereszténység más aspektusát képviselik, teljesen más hitűek vagy épp ateisták, és könyörgöm: hagyják ki ebből a gyerekeket, akik még erősen befolyásolhatóak, bármilyen ideológiával találkoznak. Ahogy a régi jó mondás tartja: a vallás, olyan, mint a pénisz. Biztosan szép és jó a tiéd, gratulálok hozzá, de kérlek tartsd távol a gyerekemtől, különben nem állok jót magamért – felnőttként pedig majd eldönti, ő maga mit szeretne. Egy ideális világban tehát nem a körzetes iskolák válnának egyházivá, hanem a körzetestől függetlenül, azok mellett – nem pedig helyett – lennének igény szerint egyházi iskolák is (lehetőleg minél több egyház képviseletében, hogy az egészséges sokszínűség és a választás lehetősége adott legyen). 

Igen, zéró toleranciám van a parlamentben és a közoktatásban egyre nagyobb teret nyerő,  kirekesztő, homofób, bigott, múltban rekedt, katolicizmusnak álcázott politikai álkereszténység felé, aminek egyre kevesebb köze van krisztusi értékekhez, és amire hivatkozva azonban kiválóan tarthatóak sakkban emberek és csorbíthatóak alapvető emberi jogok. Igen, erre újra és újra azt mondom, hogy tessék ezt a négy fal között csinálni, nem a közbeszédben, a közoktatásban, a törvénykezésben – akkor is, ha lesz, aki számára ez fájdalmas, sértő kijelentés.

Ami viszont érdekes: különös módon katolikus barátaim is vannak, akik egyetértenek azzal, amit mondtam. A tökük kivan azzal, ami van, és viszolyognak attól, hogy ezzel azonosítsák hitüket, világnézetüket. Lassan a Vatikán is nyit, hamarosan tehát kiderül, hol ér véget a vallás, és hol kezdődik a politika, talán idővel változnak a status quo is. Addig is, aki szeretne katolikus-gyalázónak hinni, tegye: lelke rajta, én azonban a legkevésbé sem érzem magam annak. 

kép: James Coleman on Unsplash

Eszter névjegye (913 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.
%d blogger ezt szereti: