Aktuális

Eszterlánc

Két Eszter beszélget a férfiakról, a Busi-féle csajos-pasis magazinba… (ehhez nem ártana komolyabb leadet írni később, ne felejtsük el…)

Kedves druszám!

Régi jó barátnőm egyik szokásos, negyedévente ismétlődő „ronda-vagyok-és-senkinek-sem-kellek”-rohama alkalmával kifejtette: kétféle nő létezik; akinek mindig van valakije, és akinek soha nincs senkije. Akkor nevettem az elméleten (micsoda ostoba, magazinos sarkítás, ugye?), de idővel azon kaptam magamat, hogy árkus szemekkel figyelem környezetem nőnemű egyedeinek szociográfiáját. És valóban: Dóri még el sem hozta fogkeféjét az extől, máris vakrandira készül egy „korához képest roppant érett gondolkozású” informatikushallgatóval. Vanda ágyában még ki sem hűlt Peti helye, máris azon dilemmázik, hogy vajon kollégájával vagy szomszédjával fűzze szorosabbra erotikus mellékízzel átitatott, szupermély barátságát. Én meg csak állok, és bámulok: „Ember, hiszen még fel sem dolgoztad a szakítást! Nincs szükséged arra, hogy kicsit egyedül legyél, összeszedd magad?” – de a lányok éppoly elfogult vak-szenvedéllyel ugrálják körül álmaik vadonatúj netovábbját, mint tették azt néhány hónappal korábban az exszel. Ők azok, akik mindig „adnak még egy esélyt”, újra és újra megpróbálnak változni és változtatni, mert egyedül nem megy, mert „nemcsak a vágy, de odataszít a muszáj is”.  Felfoghatatlan, hogy mindig van valakijük. No nem mintha a sárgaszemű szörny bugyborékolna föl a torkomon, de tényleg nehéz elképzelni, hol rejtőzködik ennyi jóképű, mélyérzésű, sármos fiatal hím, akiknek már puszta látványa esküvői harangokat és csecsemőbőgést indukál a női lélekben.

A másik csoport – a magányos nőstényfarkasok gyülekezete – némiképp összetettebb kolónia. Két vállfajuk létezik: a tipikus női geek, akinek fő ismérve, hogy az erősen underground és földszagú tudományok bűvkörében él, ennél fogva kockahast és férfi nemi szervet csak távcsövön keresztül, illetve jpg-ben látott. (Középiskolai matektanárnőm szignifikáns képviselője e fajnak, legpikánsabb erotikus kalandja a frankfurti egyetem nyugalmazott docensével esett meg még 1957-ben, amikor a férfi név szerint neki dedikálta az irracionális gyökkettőről szóló könyvsorozatát. Irodalmi példa a jelenségre Kosztolányi Pacsirtája, bár itt fontos megjegyeznünk: a nősténygeek nem feltétlenül kellemetlen külsejű.) Szélsőségesebb vonulata a csoportnak a kedves, mosolygós, intelligens fiatal nők csapata, akik vágyják ugyan a szeretetet és a törődést, de kapcsolataik valamiért sorra megrekednek az ismerkedési fázis kezdő akkordjainál. Hogy miért? A férfiak félnek tőlük, versenyeznek velük, vagy egyszerűen csak nem akarják elkötelezni magukat. A legvalószínűbb válasz pedig nem mentes az iróniától sem, elvégre minden heteroszexuális nő rangon alul házasodik: eljön hát az idő, amikor a férfi a nyilvános vécéhez kezd hasonlítani, hiszen a legjobbak már mindig foglaltak, a többit pedig inkább hagyjuk, mert tiszta szar az egész.

Kiábrándító gondolatok ezek, kedves druszám. S noha barátnőm elmélete valószínűleg elfogult és sarkos, néha mégis saját életszakaszaimat látom a vázoltakban. Hol helyezném el magamat a képzeletbeli skálán? – kérdezed most mosolyogva, teljes joggal. Nos, manapság éppen boldog és elégedett nősténygeekként élek; egyedül vagyok, de cseppet sem magányos. Nem hiányzik a férfipartner, a „van-csak-hogy-legyen”-effektus egyébként is csupán kósza önigazolási kísérlet.

Éntudatomat ma nem párkapcsolati fokmérőkkel definiálom, hanem teljes erőmmel azon vagyok, hogy felépítsem magamban a harcmentes, tiszta egységet (ez sem kispályás házi feladat, ugye). Talán idealista vagyok, esetleg sültgalambra várok: mégis úgy gondolom, előbb-utóbb el fog jönni az, aminek el kell jönnie. Akkor pedig feltárcsázom régi jó barátnőm számát, és cukros nosztalgiával, csajosan visítozok majd a telefonba: „nahát, Csilla, ugye emlékszel még arra, amikor azon okoskodtunk, hogy >> kétféle nő létezik; akinek mindig van valakije, és akinek soha nincs senkije <

(Barok E.)

Nos, kedves druszám! Barátnőd elmélete valóban sarkos, s ezáltal mulattató is kissé. Az embernek és – a női diszkriminációt kerülendő – az ember lányának nyomban mosolyra áll a télvíz idején szorgosan labelloval ápolt cseresznye ízű ajka. Nem kell kifinomult gasztronómiai érzék ahhoz, hogy a kedves ismeretlen teóriáját ízlelgetve, kapásból felismerjük a csalódottság, s a dac keserédes ízét. Valószínűleg ezeket érezhette barátnőd is, mikor a fenti elméletet rég csókolt szájával dühében megfogalmazta. Azonban az is tény, hogy mint minden általánosításnak, ennek is van –nem is csekély- igazságtartalma. Azok a női típusok, melyeket barátnőd felvázolt, bizony, kérdés nélkül léteznek. Eltűnődtem, vajon a férfitársadalom viselkedésformái miként befolyásolják a mi női mivoltunk, és szavaiddal élve „faji” csoportosulásaink?! S bár „a férfi teszi a nőt, vagy nő teszi a férfit:”, kérdéskör bonyolultabb, mint a „tyúk vagy a tojás” dilemmája, mégis, lássuk mit tud, mit képvisel e terén az erősebbnek, s racionálisabbnak vélt másik oldal?!

A reprezentatív mintavételért nem is kell messzire menni, vegyük csak alapul a karnyújtásnyira fellehető, baráti illetve haveri kört.

Kezdjük –mondjuk- Mikivel. Közel jár a negyvenhez, amiből cirka huszat letagadhatna. Aranyos, kedves, értelmes, céltudatos, humoros, sőt, ha akar, baró jól fest, etc… Megnyerő fazon, olyannyira, hogy nemrég elcipeltem magammal egy családi nagy csinnadrattára, utána hónapokig hallgattam otthon, hogy miért nem akarok ettől a fiútól barátságon kívül mást is. Anyukám gondolatban már ezerszer hozzáadott feleségül. Mikivel változó időközönként, elfoglaltságaink miatt nem túl gyakran, 2-3 hetente beszélünk telefonon. A „mi újság?”, vagy rövidített formájában „Mizu?”ként elhangzó kérdésemre, a válasza az esetek –nem túlzok- 95%-ában, mindig ugyanaz: szerelemes. Persze mindig fülig, úgy, mint még tán soha, és persze az esetek szintén 95%-ban pár nap múlva hív, hogy vége. Olyankor átjön, megiszunk egy üveg bort, megint szerelmes –most épp belém- egy kicsit, aztán reggelre kialussza a nappaliban a kanapén. Nem féltem, már pontosan tudom, hogy nem telik el egy hét, és csordultig teli szívvel hív megint. Ő tehát a „mindig van valakije” típus tökéletes megtestesítője. Ennek a csoportosulásnak van még egy alfaja, ők azok, akiket a szoknyán kívül csak egy dolog érdekel jobban; az, ami alatta van. Ők nem igényelnek, és valljuk be, nem is érdemelnek egy mondatnál többet.

Ott van azonban Marci, aki idestova 5 éve él boldognak a legtöbb jóindulattal sem nevezhető párkapcsolatában. A szerelemről annyit tud, hogy valami ódivatú cucc, amit régiség boltokban még talán lehet kapni. Huszonpár évesen nyugdíjasokat meghazudtoló lendülettel élnek egymás mellett párjával semmilyen kis közös életükben. Ünnepnapból több jut egy évben, mint szexből, de jó így. Ritka kényelmes, hogy mindig van kaja és tiszta zokni. Megmondani egy csajnak, hogy valami elmúlt, aztán keresni egy másikat, udvarolni, belefeccölni egy csomó időt az ismerkedésbe, pláne elkölteni egy vagyont virágra újra, na, azt nem! Túl macerás volna. Jó így. Már csak 50-60 év van hátra, egy nyögvenyelős esküvő, néhány kölök, a szagos pelus, 40 családi nyaralás, a klimax tolerálása, majdcsak túljut rajta valahogy. Nyugtatja a gondolat, hogy akárhogy is van, vacsora, csili-vili kecó meg tiszta zokni mindig lesz.

Nem maradt hátra más, mint az egyedülálló férfiak díszes társasága. A tudomány mai állása szerint két válfajuk él. Az egyik a nünüke típus, két biztos pont van az életében; Anyuka meg az elmaradhatatlan fehér frottír zokni. Különös ismertető jele a hajmeresztően csapnivaló, ám úton-útfélen villogtatott erőltetett, falramászós humornak szánt borzalom, illetve a Woody Allenéhez hasonló ellenállhatatlan sárm. Nőt közelről még csak jobb kezével a paplan alatt a suttyomban nézett pornó filmben látott. Röviden tömören ők a „köszönöm, nem” kategória.

A másik még magányos tömörüléssel meglepő módon nincsen semmi baj. Az elcsépelt hőn áhított ismérvek felsorolása helyett, egyszerűen mondjuk úgy, normálisak. Nemcsak ismerik, gyakorolják is a férfi szerepeket. Pasik, olyanok, amilyennek lenniük kell. Maga a megismételhetetlen csoda, hogy épp egyedülállóak. Az egyetlen probléma ezzel a típussal, hogy mindenki vallja, hogy léteznek, de még soha senki nem látta őket.

Nos, kedves, druszám! Ha a fenti sorban mazsolázunk, szemmel látható, hogy majdnem minden női fajnak megvan a férfiakra leképezett párja. Talán nem véletlenül mondják, hogy zsák a foltját. Úgy tűnik a párkapcsolati hozzáállások és magatartásformák kialakulásának, és főként fennmaradásának a másik nem viselkedése teremt táptalajt. Jéééé. Csernus doki szerint savanyú a savanyút, keserű a keserűt vonzza. Aki szereti a citromot meg az étcsokit, hát hajrá! Aki meg nem szereti, de nagyon éhes, az majd megcukrozza.

Én a magam részéről kerülném az ilyen keserédes élvezeteket. Így ha épp nincs fogamra való falat, hát inkább diétázom, vagy inkább mondjuk úgy, táplálkozom másból. Például magammal foglalkozom. A kényszeres farok-hajhászás helyett minden energiám arra fordítom, hogy azzá váljak, akivel békében, tökéletes elégedettségben élek, egy ideig akár egyedül is. Mert én, elsősorban önnön valómban szeretnék létezni, cs csak aztán valaki párjaként. A hímnemű a balomon már csak díszítő elem, avagy hab a tortán. Attól, hogy nincs minden éjjel egy farokkal több a paplan alatt, kérdés nélkül nőnek érzem magam, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy szabadidőmben a szingli nemzet zászlaját lengetem az ablakban, azt kiabálva minden arra tévedt pasinak, hogy nincs szükségünk rátok. Hogyne volna, nagyon is van, a paplan alatt pláne, csak épp nem mindenáron! Nem kérdés, hogy a torta legfinomabb része a tejszínhab a tetején, de csak, ha finom krémes, hiszen az élet, ahogy a nő- és a pasi-ügy is csak és kizárólag akkor szép, ha édes…

(Benkő E.)

Reklámok

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: