Aktuális

Fiatalok Chilé-ben

Nyári Mikulás és a hiányzó középosztály belharcai

Bizonyára te is elgondolkoztál már azon, hogy vajon hogyan élned a korodbeli fiatalok a földgolyó legtávolabbi szegleteiben. Milyen náluk a suli, hogyan buliznak, mit tartanak menőnek, miként zajlik egy randi, mik a fő problémáik és mi tesz őket boldoggá. Az alábbi cikksorozatban tinikkel beszélgetünk a világ minden részéről. Elmesélik, milyen az élet Panamában, Mexikóban, Braziliában, Amerikában, Németországban, Marokkóban, Ibizán, Izraelben… egyszóval a Föld különböző távoli és kevésbé távoli pontjain, szigorúan a fiatalok szemüvegén át szemlélve a világot.

Az első rész a Dél-Amerikában fekvő Chilébe kalauzol bennünket, ami a többezer kilométeres távolság és a számos kulturális különbség ellenére sok tekintetben kísértetiesen hasonlít hazánkra… no de olvass tovább, és magad is megbizonyosodhatsz minderről!

NYÁRI TÉLAPÓ ÉS FELBŐSZÜLT TINIK

Interjúalanyunk, Maria tőzsgyökeres, igazi chilei lány. Tizenhét éves és egy apácák által vezetett magániskolába jár.

A nyári szünet forró napjai lassan végetérnek, és mivel egy átlagos tini –ideális esetben- a nap jelentős részét az iskolában tölti, talán érdemes a először a suliról mesélned.

Irigyellek benneteket, amiért nálatok most kellemes meleg van, hiszen a mi nyári szünetünk december végétől február második feléig tart. Akkor van nálunk ugyanis a legnagyobb hőség. Júliusban két hét téli szünetet kapunk, amikor a tehetősebbek az hegyekbe utaznak sielni, a kevésbé gazdagok pedig otthon punnyadnak. Így lehetséges, hogy többségünk még soha nem látott havat, hiszen az ország legnagyobb területén egyáltalán nem esik. Ha most arra gondolsz, hogy roppant fura lehet a legnagyobb nyári hőségben Mikulást várni és karácsonyfát állítani, akkor igazad van. Tudod, mi is ugyanazokat a nagyszakállú, pirosruhás télapókat látjuk a tévében és a képeslapokon, mint ti, azzal a különbséggel, hogy nálunk közben megmaradni se lehet a forróságtól. Sokan fürdőruhában ülnek a karácsonyfa alatt. *nevet*

Node, a sulihoz visszatérve; tény, hogy ilyenkor szeptemberben mi már javában a padokban ülünk, még ha egyre nehezebb is odafigyelni az órákra a tavaszi bágyadtság miatt. Az órák általában fél kilenckor kezdődnek és fél ötig tartanak, 45 perces blokkokal, mint ahogy az tudtommal nálatok is van. A magániskolákban általában egyenruhát kell viselni és nem tűrik a feltűnő öltözéket vagy kiegészítőket, piercingeket, tetoválásokat, de az állami sulikban elvileg mindent szabad. A tanár-diák kapcsolat változó, általában elég távolságtartó. A gyerekek „néninek” és „bácsinak” hívják a tanárukat („tía” és „tío”), a tinik persze a „tanárnő/tanár úr” megszólítást részesítik előnyben.

Az utóbbi néhány hétben viszont nem gyengén felborult a rend, ugyanis a tinik tüntetések sorozataiba fogtak a chilei oktatási rendszer igazságtalanságai ellen. Az emberek azt hitték, a középiskolások lusták és nem érdekel minket semmi a bulikon és a randikon kívül, de tévedtek: most azt mondtuk, elég volt. Az igazi problémát az okozza, hogy hihetetlen nagy a különbség a szegények és a gazdagok között, és szinte egyáltalán nincs középosztály. A gazdagok gyerekei menő fizetős magánsulikba járnak, ahol az éves tandíj sokszor több millió forintnak felel meg. Ezekben a puccos gimikben általában színvonalas oktatás folyik és a diákok rengeteg szabadidős tevékenység közül választhatnak  A végén persze őket veszik fel a legjobb egyetemekre, míg a szegényebbek munka nélkül maradnak. Az állam nem támogatja eléggé a középiskolásokat, nem foglalkozik velünk. Bárki nyithat iskolát, akinek van pénze, és a felvételiknél sem mindig a képességek számítanak. Elegünk lett ebből, ezért vonultunk ki Santiago utcáira tüntetni. Az állam támogasson minket is, mert ez így igazságtalan és felháborító. Én pont beteg voltam, amikor a demonstrációk zajlottak, az egyik barátom viszont elesett a tömegben és eltörött a karja. Ez tényleg nagyon durva, néha el se hiszem az egészet. De úgy gondolom, mindenképp megéri a jövőnkért harcolni, így ha a kormány nem enged, legközelebb én is ott leszek a Fő téren.

BULI, RODEO, EMBADA ÉS RANDI

És mi történik, ha épp nem suliban vagytok? Mesélj valamit a legendás dél-amerikai bulikról!

Hát igen, nálunk aztán tudnak a tinik bulizni! Az európai cserediákok mindig meglepődnek, mennyire szeretünk táncolni, ugrálni, összejönni, és micsoda forró hangulat van mindig a diszkókban és a klubokban! A szombat esti parti-őrületet gyakran kimerítő házibulik követik, ahol aztán mindenki ott van, aki számít. A 13-14 évesek már simán partiznak, míg a fiatalabbak, akiket a szülők még nem engednek nagyobb bulikra,  sokszor parkokban vagy óriási bevásárlóközpontokban lógnak, esetleg igyekeznek rávenni szüleiket, hogy házibulit tarthassanak. Másnap aztán délig alszanak és szappanoperákat néznek a hosszú szieszta alatt. Most a legmenőbb popbanda a tinik körében a Kudai, az ő albumaikat hallgatják a legtöbben szabadidejükben és a bulikon.

Állandó és visszatérő probléma nálunk az alkohol, a cigi és a drogok. Egészen idén augusztusig bárki vehetett magának piát kortól függetlenül, pár hete azonban szigorítottak az erre vonatkozó törvényeken. Mivel rengeteg volt az erősen illuminált állapotban támolygó tini, mostantól csak 18 éven felüliek vásárolhatnak szeszt és cigit, a sulik száz méteres körzetében pedig egyszerűen betiltitták az alkohol és a dohányáruk eladását. Egyébként a pia elég olcsó nálunk, már egy-kétszáz forintnak megfelelő összegért is kaphatunk sört.

A foci itt a legmenőbb sport, bár a chilei futball most nem éppen csúcskorszakát éli. Sokan verődnek össze a nagyobb mérkőzésekkor együtt szurkolni, ennek amolyan kultusza van nálunk. Utána persze fergeteges bulit csapunk, empanada-t eszünk (ez amolyan húsospalacsintára emlékeztető, csípős chilei nemzeti eledel) és reggelig mehet a tánc. Szeretünk táncolni, nna. Sokan a brazil fociért őrülnek meg.

Sajnos az idősebb generáció tagjai közül sokan hódolnak egy másik, sokkal kegyetlenebb sportnak is: a rodeónak. Ez a spanyolok bikaviadalához hasonlít, a torreádornak különféle módokon bevadított bikával kell megküzdenie, nagyközönség előtt. A tinik többsége utálja ezt az embertelen „sportot”, míg az idősebbek általában ragaszkodnak a hagyományhoz.

A srácok többsége persze csak az ilyen össznépi kivonulásokon igazi macsó. Ami a randikat illeti, bizony sajnos tény, hogy a fiúk nem túl udvariasak manapság. A lehető legritkább esetben hívják meg a lányokat ebédre, vacsorára, és romantikus a légyottokon is általában osztozni illik a számlán. Az igazi úriember a tizenévesek között sajna nagyon ritka, és persze itt is szép számmal akadnak olyan srácok, akik a plátói szerelmet igen korán konkrét síkra igyekszenek terelni. A suliban általában furcsán néznek arra, aki 16 évesen még szűz, pedig egyáltalán nem biztos, hogy ennyi idősen már készen áll az ember a szexre.

Az iskolában szerencsére ma már nagyobb hangsúlyt fektetnek a fogamzásgátlás és az egyéb témába vágó dolgok megvitatására, de sok helyen még mindig tabu a szexről beszélni. Így persze nem csoda, hogy sok az abortusz és a tini anyuka. Egy osztálytársam tizedikben hagyta ott a gimit, mert teherbe esett a barátjától és a szülők ragaszkodtak az esküvőhöz. Azt hiszem, több és konkrétabb felvilágosításra lenne szükség, a felnőttek sokszor elkerülik ezt a témát és azt hiszik, puszta tiltással eredményt érhetnek el.

Egyébként a házasság nem túl népszerű intézmény nálunk, a legtöbb tini egyáltalán nem szeretne megnősülni vagy férjhez menni a későbbiekben. A gyűrűt választó párok többsége is évekig él együtt, míg végül kimondják a boldogító igent, többnyire családi nyomásra. A fiatalok általában hosszú ideig szüleikkel élnek, nem ritka a több generációs háztartás sem. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy iszonyú drágák a lakások, a bérek pedig alacsonyak, ezért kevesen engedhetik meg maguknak a függetlenséget… másrészt pedig a chileiek többnyire rendkívül családcentrikusak és fontos számukra a szülői ház közelsége.

Létezik nálunk a suliban egy csoport, akik klubot alapítottak a homokosok szabad házasulási jogának kivívásáért, és most adták be peticiójukat a miniszterelnöknek, Michelle Bachalet-nek (igen, jól olvastad, női államfőnk van!). Szerintem nem lesz a dologból semmi, hiába létezik már Santiago-ban is Meleg Büszkeség Nap. Tudod, itt szinte mindenki katolikus és hát valljuk be, meglehetősen konzervatívok az emberek… legalábbis az idősebbek. Számunkra is fontosak a hagyományok, de mi már könnyebben elfogadjuk a másságot, bármiről is legyen szó. Mi már egy másik generáció vagyunk; sokkal nyitottabbak a világra, mint szüleink vagy nagyszüleink voltak a maguk idejében. De azt hiszem, a fiatalok ezt a világon mindenhol így érzik, nem igaz?

2006

Kapcsolódó cikkem: Orális szex 14 évesen? (lol, ezt muszáj voltam addolni)

Reklámok

2 hozzászólás Fiatalok Chilé-ben bejegyzéshez

  1. Chile?

    What’s the subject of tis article?

    I’m curious!!!

  2. *this

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: