Aktuális

Skizofób szeretők


Február 13., Merlin Színház. Az Art Macabre immár harmadszor lép a budapesti nemzetközi színház kamaratermének színpadára, ezúttal egy bizarr, a szerelem és a szeretet visszásságainak bemutatására épülő koncepcióval. Úgy tűnik, Valentin-nap előestéje ideális talaj a téma összetettségének kibontására, hiszen az aulában már a hétórás kezdés előtt negyven perccel tömött sorokban várakoznak az érdeklődők.

Az  elsősorban horror, thriller ill. pszicho-thriller műfajának hangulatát idéző csapat 2004 őszén, az ld50.hu által létrehozott Kollektíva nevű cyber-dark rendezvény égisze alatt jött létre, hamarosan azonban önálló produkcióvá nőtte ki magát. Színpadi darabjaik és kisfilmjeik fő célja a legbelsőbb emberi félelmek és rémálmok vizuális megfestése, valamint az elgondolkodtató, borzongást keltő élmények pszichológiai szempontból hiteles bemutatása. A szerelem és a szeretet fonáksága – a legősibb emberi érzelmek lévén – régóta foglalkoztatja a formációt, ezért szinte törvényszerű volt, hogy előbb-utóbb egész estés performansz-sorozatot szentelnek a témának.

Az első darab néhány perc késéssel kezdődik, hiszen a nagy érdeklődésre való tekintettel a színházi személyzet kénytelen bevetni az emeleten sorakozó pótszékeket. A terem zsúfolásig telt, az aprócska, ám hangulatos színpadot halványkék fények töltik be. Szaggatott képek sorozata jelenik meg a kivetítőn, a Skizophobia című darabhoz készült kisfilm nyitóképei ezek. Egy csonka család hétköznapjai elevenednek meg a vásznon; az erősen vallásos édesanya és két kislánya látszólagos nyugalomban, szeretetben élik életüket. Egyetlen jel utal csupán a disszonanciára: a fiatal lányok testén újra és újra felbukkanó, különös sebhelyek. Az anya szemmel láhatóan szenved; nem tudja eldönteni, ki bánthatja imádott gyermekeit. Lassan, fokozatosan rajzolódik ki előttünk egy tudathasadásban szenvedő nő szürreális világa, aki nincs tisztában azzal, hogy két személyiség él benne. Mire a szereplők különleges, kékes-fehér és ezüst színekben játszó öltözékeikben színpadra lépnek, már mindenki tudja, a jó és a rossz küzd meg itt egymással.

Sötétre váltanak a színpadi fények, mikor a bomlott elme megpillantja saját gonosz énjét a tükörben. A két nő egyforma ruhát és frizurát visel, groteszk módon egyszerre mozognak, arcvonásaik meglepően hasonlóak. Az ikerlányok kutyaként asztalhoz láncolva figyelik anyjuk mozdulatait, aki erőszakkal próbálja egy testté formálni őket. Végül az asszony képzetét uraló vallási fanatizmus győz, az egyházi szimbólumok és imára kulcsolt kezek szavak nélkül sejtettik, hogy a birtoklási vággyal és szentnek vélt rajongással párosuló anyai szeretet a legveszélyesebb ellenséggé torzulhat olykor.

A furcsa gyomortájéki riadalommal keveredő katarzist a Prae irodalmi folyóirat felolvasóestje követi. Havasi Attila középkori obszcén versfordításai nem titkolt szándékkal a játékos szerelem és a pajkos erotika határmezsgyéjén mozognak, némi gunyoros színezetet adva a nagy Bálint-napi összeborulás kommersz vonatkozásának. Nemes Z. Márió: Alkalmi magyarázatok a húsról c. műve már fajsúlyosabb anyag, ezzel együtt a közönség cigaretta-szünete zavarbaejtően hosszúra nyúlik. A felolvasók mérsékelt átélése és helyenkénti zavara éles kontrasztot mutat az írások egyébként kimondottan laza, szplínnel átitatott stílusával. Hiába, a kis intermezzo nyilvánvalóan a szünet kitöltésére hivatott, míg a szereplők átöltöznek és átrendezik a színpadot. Szerencsére erre nem kell sokáig várni, röpke fél óra elteltével már feszült csend fogadja a társulatot.

A Szeretők kétszereplős, feszes drámai darab. Témája a mindent felőrlő, pusztító szerelem, mely az imádott lényt önnön identitásunktól elválaszthatatlan létezővé teszi. Az ókori antik érába helyezett történet elsősorban a táncos elemek, a gesztikuláció és a mimika nyelvén szól a nézőhöz, s a fél órás előadást még a fénytechnika alkalmasinti botladozása sem képes megzavarni.

Szárnyallás és zuhanás, kéj és szenvedés – a kettősség a performansz minden percét végigkíséri. A háttérben zajló vetítés itt nem annyira a történet szerves része, mint inkább amolyan hangulatkeltő elemeket tartalmazó kellék. A téma örökérvényűségét és nemzetközi mivoltját illusztrálja a tény, hogy a Szeretők négy évvel ezelőtt egy ciprusi performansz fesztivál győztes kortárs darabjaként debütált. Az Art Macabre egyik vezető tagja által rendezett előadás újabb bemutására azóta nem került sor, a szerelmesek napjának előestéjén azonban új köntösben került a nagyérdemű elé a produkció. Alkalmasabb időpontot erre aligha találhattunk volna; a közönség szemmel láthatóan örömmel üdvözli a darabot.

Este kilenc felé nem marad más hátra, mint a finálé, mely jelen esetben egy közös nagy meghajlás a zsebkendőnyi nézőtér vastapsának kereszttüzében. Egy dologban mindenki egyet ért: legközelebb az emeleti nagyteremben szeretnénk látni az Art Macabre-t!

2 hozzászólás Skizofób szeretők bejegyzéshez

  1. brühü…. mintha az én első és számomra legfontosabb rendezésem is aznap lett volna, ráadásul elsőként… egy szó sem esik róla… nyaffnyüssz. :(

  2. mert az volt a házi feladat, h valentinnapi cucc, így az egészet áttettem valentin-napi hangulatba. :) De majd a tiedről is lesz írva 1x, csak akkor vmi nívós felületre! :)

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: