Aktuális

Dr. Beat – Az orvos válaszol (extended)

A szöuli olimpia évében még úgy nézett ki, két extravagáns küllemű „módos” szinti-pop formációt is elbír a magyar színtér. A háromtagú Dr. Beat a Rock Gyermekei nevű rádiós tehetségkutatón debütált, hamarosan pedig az ex-R-GO-gida Clavier Charlotte-tal kiegészülve járták a keleti blokkot. ’90-ben megjelent albumuk óriási siker volt, a következő évben mégis beadták a kulcsot. Évekig éltek külföldön, majd Szilágyi „Szikó” Gábor fotósként szerzett magának nevet, Garam Peti divatcéget alapított, Selmeci Kristóf pedig a versírásnak szentelte életét. Közben persze mindvégig „napi téma volt a zene”, és tizenhét év kreatív szünet után most újra együtt a Dr. Beat.

A Dr. Beat igazi szerelemgyerek, a romantikus sztori abban a gimnáziumi osztályban kezdődött, ahova Selmeci járt, majd Garam is lebukott. A párost hamarosan Szikó követte, akit Garam kimondottan utált az első perctől fogva. „Épp vesén akartam szúrni egy bicskával, amikor szembejött a folyosón egy legújabb típusú, csúcsszuper Casio-szintivel a hóna alatt. Így a szinti, úgy a szinti, fél óra alatt életre szóló barátság” – emlékezik a Dr. Beat elődzenekara, a T-Boy kezdeteire Garam Péter. Később rájöttek, hogy a zenemánián kívül más közös pont is van az életükben: a női láb-fétis.

A Dr. Beatnek egyáltalán nem ment rosszul, amikor ’91-ben külső okokra hivatkozva lehúztátok a redőnyt. A Bonanza Banzai monopol helyzete tett be, vagy itt is a hölgytag bontotta meg a triumvirátust?
Garam Péter: Ma már azt mondom, Charlotte miatt oszlottunk fel. Elkövettem azt a baklövést, hogy feleségül vettem, és hát az akkori felpörgetett életmódunk nem kedvezett a családi idillnek. Hamar ki is borult, a viszonyunk elmérgesedett…
Szilágyi „Szikó” Gábor: Pluszban jött a rendszerváltás, gombamód szaporodtak a kis kiadók, a Hungaroton meg szépen tönkrement. Akkoriban egyetlen ember keverte a kártyákat a zenei életben, és aki neki nem tetszett, akár fel is köthette magát. Fábián Tibor akart ugyan velünk dolgozni eleinte, de egyszerűen nem ment a közös munka, teljesen másképp álltunk a dolgokhoz. Mi öntörvényű, világlátott kölykök voltunk, szartunk az elhatárolt-behatárolt szubkultúrákra és az akkori trendekre.

Na jó, azért három fiatal srácról volt szó, akik nyugati butikokból öltözködtek, piros hajjal császkáltak a városban és a korai Depeche Mode ultrapopuláris szintipop-hagyományaiból építkeztek.
GP: Kamaszkorunkban a régivonalas, Alan Wilder-féle Mode-on nevelkedtünk, ez nyilván hatott az első lemezre… ráadásul a Mode-os közönség azonnal befogadott bennünket. De nem azért érdekelt bennünket az újhullám, mert az akkor menő volt – egyszerűen csak bejött, mint ahogy később, a kilencvenes évek közepén a drum’n’bass vagy akár a hiphop egyes elemei is. Nem akartunk egy szubkultúra ikonjaivá válni, túl sok hatás ért minket ahhoz…

Ez a rengeteg hatás hallatszik is az új számokon. Mi van akkor, ha az egyszeri kockasérós móder ezt a zenét már túl rockosnak, karcosnak találja?
SZG: Nézd, húsz év eltelt, ilyenek vagyunk. Őszintén csináljuk, az évek során ezek a hatások rakódtak ránk. Ezerféle zenét szeretünk mind, James Brown például az atyám, de imádom a Stones-t is. A Mode-ot sem azért szerettük, mert Mode – hanem, mert kurva jó.

Mégis, most milyen címkét kapna a zeneboltban a Dr. Beat?
GP: Electro. Esetleg alternatív, indie… Ugyanakkor pop is, mert a dalok slágeresek, akár húsz évvel ezelőtt.

Ma vajon jobb helyzetben van egy alternatív zenekar, mint két évtizede volt?
Selmeci Kristóf: Dömping van, évente alakul ezerötszáz banda. Szerencsére nem téma már, honnan jöttél, milyen nyelven énekelsz… tetszik-e vagy sem, ennyi a lényeg.
SZG: Mindenképpen jobb ma. Kilencvenben, ha kicsit más voltál, véged volt. Ma meg már annyi stílus van, hogy nincs is stílus – így eleve több felé tudsz mozdulni.

Azért nektek a nyolcvanas évek végén is nagyobb mozgásteretek volt, mint a nagy átlagnak. Már gyerekként rengeteget utaztatok, Szikó papája tévésként biztos sok embert ismert…

SK: Apukája sose segített, anyukája annál inkább.
SZG: Kóbor János karolt fel minket, neki sokat köszönhetünk. Oké, persze mázlink volt, mindnyájunknak volt egy olyan családi háttere, hogy már gyerekkorunkban évente átléphettük a határt. Peti apja kutatóorvos volt, én másfél évesen voltam először Svájcban, láttam, hogy van más…
GP: Tehetség, szorgalom és kitartás nélkül persze mindez nem sokat ért volna.

A zenekarral is eljutottatok ide-oda. Volt valami durva sztori?
GP: Moszkvában egy nagyon komoly luxushotelben szálltunk meg, minden nap ugyanaz volt a kaja, a reggelihez halomban állt a lazac és a kaviár, de se citromot, se vajat nem lehetett szerezni. Akkoriban valamiért a piros szandál volt a menő, így vettünk egy párat Charlotte-tal, és vígan elcseréltük fél kiló citromra az utcán. Persze sokat playbackeltünk, ez akkor normális volt, és előfordult, hogy a zene elindult visszafelé…
SZG: Akkor azért lazult már a rezsim, ez bőven Gorbacsov idejében volt. Ha belegondolok, hogy annó a gimiben csak azért alapítottunk zenekart, hogy az orosztanárokat bosszantsuk!

Azért csak változott valamit a koncepció azóta? :-)
GP: Persze, azért komolyabban látjuk a dolgokat. Sokáig nem akartam Magyarországon zenélni, és ezzel a többiek is így voltak. Kristóf fél évig dumált rá, hogy legyen újra Dr. Beat, Szikónak még több győzködés kellett. Most talán olyan korban élünk, hogy újra mondhatunk valamit az embereknek.
SZG: Én ma is mindig arról írok, ami leköt. Globális dolgok foglalkoztatnak, pacifista vagyok. És azt is elmondhatom, hogy a multinacionális globális világtól is nagyon keményen okádok.

A kilencvenes évek elején több Dr. Beat-dal született erről, és más témákról is – ezek azonban soha nem jelentek meg.
SZG: Ez ma is nagy szívfájdalmam, rettenetesen kedvenc szövegek tűntek el így a süllyesztőben. Tényleg kéne valamit csinálni ezekkel a dalokkal, talán egyszer megjelentetjük őket egy önálló album anyagaként.
GP: Addig is inkább az új lemezre koncentrálunk. Elég jól állunk, több kiadó is érdeklődődött a „Dr. Beat: Három” után… az őszi lemezbemutató buli tehát már fix, aztán reményeink szerint bejárhatjuk az országot…

Featured in WAN2

Reklámok

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: