Aktuális

Korképek, kórképek

1997. október 10.

KÓRKÉPEK, korképek

      A tökállatdeszkáscsávók törzse

A tökállatdeszkáscsávók- röviden deszkások- törzse a ’90-es évek második felében alakult ki hazánkban, mely fejlődéstörténeti szempontból ugyancsak kritikus időszaknak minősül.

A tinédzser szubkultúrában ugyanis ez idő tájt jelent meg a kicsiny, négy keréken görgethető, utazás célját szolgáló gördeszka, mely-amint erre a törzs tagjai hamarosan rájöttek- nem csupán szórakoztató és izomfejlesztő játék, hanem öltöztet is. Méghozzá nem is akárhogyan.

Később már maga a deszka, tehát a tökállatdeszkáscsávók legfőbb ismertetőjegye háttérbe szorult, s ettől a pillanattól fogva a „deszkásság” afféle divattörténeti, stílus- és ideológiai irányzatbeli időszaknak tekintendő.

Napjainkra a deszka már egyfajta státusszimbólummá vált, mely már mindössze tartozékként szolgál; eredeti funkciója az idők során elcsökevényesedett, s különböző akrobatikai mutatványok egész sorával egészült ki.

További kiegészítők, testfelépítés: a tökállatdeszkáscsávók átlagmagassága ideális esetben 180-200 cm között mozog, testfelépítésük csontos, sok esetben izomzatuk fejlett, hasi részük kockázott. Mellkasuk csupasz, bőrszínük sápadt, arcbőrük pattanásokkal és mitesszerekkel telített.

Ruházatuk laza, bő, túlméretezett ruhadarabok jellemzik. A legfontosabb azonban a kültakaró minősége, ára és márkája. A szivárvány minden színében pompázó, hatalmas pólók csücskében parányi felirat hivatott jelezni a ruhadarab márkáját, mely háttérbe szorít minden egyéb lényeges elemet.

A nadrág bő, többszemélyes darab, különösen fenéktájban szellősen szabott, vélhetően nőnemű egyének fantáziájának fejlesztése céljából.

Nem hanyagolandó el a szintén márkás övtáska sem, melyet merő extravaganciából a hátsó részük tájékán viselnek, s alkalmasint lazán rántanak elő belőle egy-egy Szent Istvánt mintázó képet a büfében, diszkóban, anyagi hátterük fitogtatása gyanánt. A nadrágszíjhoz és/vagy övtartóhoz erősítve vastag lánc fityeg, és persze elmaradhatatlan tartozék a hangos, fülsértő zenét árasztó walkman, ami megint csak az esztétikai szempontokért felelős.

Hogy férfiember ilyen hiú lehet, azt a deszkások törzsének megjelenése előtt aligha feltételeztük volna.

Előfordulási helyeik: parkok, utcák, diszkók, pizzériák, játéktermek, kocsmák, házibulik, utcabálok és más hasonló zajjal, alkohollal, cigivel- s ki tudja még, mi mással- járó ifjúsági megmozdulások.

Táplálkozásukra az említett gyorséttermi termékek és ajzószerek jellemzőek. Anyagcseréjük többnyire parkokban és utcákon történik.

Szóhasználatuk a „baszom, hogy állat”, (tetszésnyilvánítás) „oszt nagy gettóság volt az egész, kapd be”,(negatív kritika) klisékben merül ki, verbális kommunikációjukra a tagolatlan artikuláció, az elharapott szóvégek, és a nemi élet tényeinek pejoratív felhangon történő felemlegetése jellemző, mint ahogy egymás felmenőinek erkölcsi státusára is gyakorta céloznak. Pozitívumként említendő a nyelvújítás és az új kifejezések burjánzása.

Mindössze másodlagos szerepet betöltő belső értékeikre és szellemi képességeikre a tisztelet leghalványabb formájának is elvetése, az udvariasság, érdeklődés, fegyelmezettség teljes hiánya jellemző. 

Alacsony tűrőképességük és toleranciájuk következtében a tökállatdeszkáscsávók törzse a második évezred küszöbére kihalással fenyeget, bár nem tudhatjuk, mely lelkes állatvédő egyesület teszi őket védett fajjá. Jövőjük tehát a hippikhez, punkokhoz hasonlóan bizonytalan. 

***

1997. október 31.

A Természetért

Nemrég Tarnaleleszre utaztam barátnőmhöz, s a buszon fültanúja lehettem egy harmadikos-forma kislány és egy ötödik osztályos kisfiú beszélgetésének. Elég ártatlan diskuráció volt ez, – amolyan gyerekes közeledés az ellentétes nemű felé-mégis, megijedtem.

A kisfiú, tetőtől talpig FILA szerelésben feszített és hamburgert majszolt, míg Panni rágózott és a tetriszét babrálta. Rövidesen szóba elegyedtek.

–         Figyelj, neked van Interneted? – indított az egyik. („Akarsz velem járni?” – fordítottam magamban.)

–         Majd még jó, kinek nincs? ( „Klassz pasi, majd meglátjuk, mi sül ki belőle.”)

–         És milyen Windows-od van? Kilencvenöt?

–         Te az őskorban élsz? Kilencvenhét pluszom van.

–         Vannak játékok?

–         Persze.

–         Csontvázas is?

–         Jó hogy. Meg vérengzős is. Ötvenpályás.

A kisfiú tekintetében hirtelen támadt tisztelet ébredt a női nem e jeles képviselője iránt.

–         Na, és milyen szövegszerkesztőd van?

–         Attól függ, melyiket kérdezed. Négy van.

–         Aha. És azon adod be legalább a házikat? Mert nekem olyanom van, amibe be lehet programozni a szöveges példákat is. És színes nyomtatóm is van hozzá.

–         Sok házitok van? – a hölgy tehát a témaváltoztatás jogát fenntartja.

–         Marhára. Most is szünetre 3 oldal példát kaptunk matekból meg egy fogalmazást magyarból. Meg 50-50 szó angolból és franciából. Hétfőn is 9 órám lesz és aztán meg rohanok zeneiskolába és…

–         Nem hiszem. Ennyit még egy hetedikes se kap. – a kislányt azonban nem lehet ám felültetni az ilyesfajta férfiúi mesebeszéddel.

–         Honnan tudnád? Te még csak harmadikba jársz. Majd meglátod, ha annyi idős leszel, mint én… – a kisfiú szavait éles, csipogásszerű hang szakítja félbe.

–         Jaj, a tamagocsim…! Azt hiszem, ideje megetetnem. Ja, nem is, most játszani kell vele.

A kislány eddig rezzenéstelen arcán most heves érzelmi vívódás játszódik le.

–         Nekem is volt. Csibe. De környezetismetet órán meghalt. A tanítónéni nem engedte, hogy kivigyem pisilni. – szeme elhomályosodik, a fiú arcára kiül a részvét.
Na, tessék. A ’90-es évek második felének „elmés”találmányai; az elektronikus állatka, mely Japánból indult hódító körútjára. A kis számítógépes figurát különböző gombnyomádok kódjaira kell etetni, itatni, szeretgetni, nevelni, gyógyítani, sétáltatni, mosdatni… szóval mindazt elvégezni körülötte, ami egy hétköznapi Buksi gazdijának is kötelessége. A különbség „csupán” annyi, hogy míg a gépesített szerkentyű pár hónap múlva az „elektronikus temetőben” köt ki, addig a hús vér háziállat meghálálja a törődést…

Kutya az emberért vagy ember a kutyáért? Hát nincs elég kitaszított kutyus vagy cicus az állatmenhelyen….? Ezen aprócska különbség persze mellékessé sikkad azon szakértői vélemények mellett, melyek szerint mindez rendkívül fontos szerepet játszik „a gyermek felelősségtudatának kialakításában”… és nem utolsósorban a húszemeletes panellakások helyszűkéhez igazodik… mindamellett pedig a gyors meggazdagodás kecsegtető lehetőségét nyújtja az iparágban résztvevő „neppereknek” és „sintéreknek”

Ne legyünk persze semmi jónak elrontói. Egy olyan világban, ahol a klónozott kisegér emberi fülcimpával a hátán szaladgál és a hatéves gyerek előbb tanul meg szöveget szerkeszteni Windows-on, mint betűket vésni az ábécéskönyvbe, a dolog szinte elkerülhetetlen volt.

Csak idő kérdése és megjelennek a távirányítós, egyéni ízlés szerint kialakított emberi egyedek is, miközben több gyereket vetetnek el vagy hajítanak szemeteskukába, mint ahány megszületik.

És akkor az ember még fel sem emelheti hangját a civilizáció vívmányai ellen, hiszen villanyfénynél írunk és olvasunk, meleg vízben fürdünk, mikrohullámú sütőben melegítjük meg a kaját, mosógép mossa ki a ruháinkat, lift visz fel minket az emeletre, tévét és videót nézünk, telefonon, faxon, számítógépen keresztül kommunikálunk, autóval, busszal, repülővel, űrhajóval utazunk… egyszóval fogyasztói társadalom vagyunk. És innentől nincs megállás.

Mégis, mi lesz a következő lépés?

Maradjunk talán egy helyben, változások nélkül?

Ostobaság, az ember ne tépje le végtagjait, ha azok már kifejlődtek… vagy lépjünk egyre tovább, ismeretlen messzeséget meghódítva, vállalva ezernyi veszélyt és kockázatot?

Ne menjünk talán ennyire messze, ez azért még messze nem tragédia. 

Mégis, kétségkívül elgondolkodtatóak a témában felsorakoztatott érvek, ellenérvek…

Azt hiszem, talán mégiscsak veszek kutyát a gyerekeimnek, ha egyszer-a jövőben- arra kerül sor…

Reklámok

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. Némi retro: zenemánia a 90-es években és napjainkban « Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: