Kánaán

A legbiztonságosabb szobában helyezték el, ami a rakétatámadásoktól is védi lakóit. Ha az egész épület leomlik, mondták neki, ez a szoba sértetlen marad, és pár órán belül helikopterek gyűjtik össze az embereket. A széf – így mondta a lánya, és fáradtan nevetett.

Komfortos, tágas szoba volt a széf, középen plazmatévével. Négy ágy volt benne, és a harmadik nap éjszakáján a veje és a lánya is beköltözött mellé. Biztos, ami biztos, ha esetleg nem hallanák a riadót. Hozták a kicsit is persze, és amikor hajnalban felkelt, hogy vécére menjen, megállt a kiságy felett és hallgatta a csöppség egyenletes szuszogását. Hosszú, kunkori szempillája volt a fiúcskának, és az asszonyok fél perc alatt szélesölű ősanyává szelídültek, ha meglátták.

Faltól falig haladt a sötétben, éjszakára kikapcsolták a világítást. Kerek ementáli volt a Hold, sárgásbarna foltokat írt rá a rettegés. Nem a páni terror, hanem a tompa, bizonytalan jövőnélküliség jelölte meg az eget – senki nem tudta, mit hoz a holnap. Ha kinézett az ablakon, a távolban – szép időben – tisztán kirajzolódott a tenger, ahová – jobb időkben – szívesen jártak az emberek, és amiben egykor talán valóban tej és méz folyt. Ma pedig vér folyik, és a helyiek félelmet szívnak magukba az anyatejjel. Körös-körül mindent leromboltak, mikor átadták a területeket.

„Ez csak átmeneti állapot” – mondta ki hangosan a fürdőszobában, és próbálta elfelejteni, amit délután látott. Igyekezett nem gondolni az üres buszokra, melyekre napok óta senki nem mer felszállni, és az állandóan nyitott kapukra, bombabiztos folyosóikkal. Befogadó ország, gyönyörű város, és akik itt születtek, tudják már, hogyan védjék meg magukat. Akik itt születtek. Kevesen születtek itt.

Ebben a pillanatban mennydörgés rázta meg a tájat, majd éles fénycsóva hasította ketté az eget. Aztán, mint egy zápor, jött a sortűz. Soha nem félt még ennyire. Nem magáért reszketett.

– Gyere haza, kislányom – kiment az erő a térdéből, mire a széfhez ért. Nem olyan volt, mint a filmekben.
– De anyu, nekem ez a hazám – mert ezt választotta, és ezt a merészkék szemű férfit. Kevés veszélyesebb dolog van a világon a szerelmes nőnél.

Aztán csend lett újra. Eljött a holnap, és eljött a holnapután is. És az emberek újra kimerészkedtek az utcára, beültek a szomszédos kisvendéglőbe, sört ittak, nézték a csillagokat, szidták a politikusokat és szeretkeztek.

2008