Aktuális

Képviselőjelölt

Átszántottam a parkon és a postaparkon, végigfutottam a Török Ignác utcán, már késésben voltam és nehéz volt a hátizsákom, Árpi mellettem lihegett. Egyszer csak egy furcsa választási plakátra lettem figyelmes az útszéli póznán: idősebb nő, szőke parókaszerű frizurával, fekete spagettipántos csipke felsőben, mögötte modern lakásbelső. Független jelölt, asszonynéven.

– Tisztára mint valami madame a bordélyában, nagyon durva – jegyeztem meg futtában, és a telefonomra néztem, már csak másfél perc volt a busz indulásáig. Fekete, vállat és kart szabadon hagyó csipke felsőben politizálni, jó ötvenes asszonyságként. Eleve asszonynéven politizálni. Eleve felvenni a férj nevét. Eleve férjhez menni.
– Pedig tutira ismered, van neki egy szellemi fogyatékos, langaléta fia, veled egyidős.
– Biztos, hogy nem ismerem, se névre, se fejre nem ismerős – de azért ahogy haladtunk előre, kíváncsiságból vetettem még egy-egy pillantást a szorosan egymás mellett elhelyezett, nemzetiszín sordísszel szegélyezett plakátokra.

És akkor hirtelen beugrott. Tényleg. Tényleg ismerem. Csak akkoriban még riadt, egérszemű, barna hajú nő volt, tiszta szappanszaggal, zaklatott arckifejezéssel és folyton csodálkozásra kerekített ajkakkal. Állandóan sietett, és volt egy párducmintás, szűk macskanadrágja, amiben kissé vastagnak tűntek a combjai, de még ezzel is olyan ártatlan, naiv benyomást keltett, hogy szinte sajnáltam. A fiával együtt nőttem fel: a szegregációellenes iskolarendszer első vadhajtása, de a gyereknek nem volt jó, hogy ő volt egyedül más. Pokolian megkínoztuk a riadt, egérszemű, barna fiúcskát – tisztára, mint az anyja, de ez akkoriban nem tűnt fel – Gyuri csak pelenkával a fején tudott elaludni, félt mindentől és mindenkitől.

Lapozz tovább a folytatáshoz >>

%d blogger ezt kedveli: