Kompót
Vasárnap. Húsleves, rántott hús, körcikkelyre vágott sültkrumpli és kompót. A szokásos vasárnapi menü évtizedek óta. Mióta az eszemet tudom, délben kezdődik az ebéd nagynénéméknél. Késés csak fejvesztés terhe mellett.
A húslevesből csak pár kanállal kérek, kell a hely a másodiknak. A rántott hús elsőosztályú, a krumplistál mellett jólszigetelt, kézzel dátumozott befőttesüveg figyel.
– Van még kompót, ugye?
– Igen, behozom mindjárt az utolsó üveget.
– Ennyi van összesen?
– Ennyi.
– Idén nem tettél el?
– Nem tudtam.
– Hogyhogy?
– Nézd, negyven évig fúrtam a fogakat. Mióta a praxist leadtam novemberben, nem hoznak már kompótot. Nem teszik félre a legszebb barackot sem, hiába kérem. Az emberek semmit nem csinálnak szívesen ingyen. De egyél gyorsan, kihűl a husi.
2007
Azért ebben van egy nagy adag életbölcsesség… Amilyen rövid, olyan ütős. Egy kis életkép.
Tudatosan kísérletezem rövid, tényszerű történetmeséléssel. :)