Aktuális

Szecessziós történet

Lassú, tűnődő mozdulatokkal húzta végig az arcán a borotvát a fiú, a két kis pofáját borító fehér hab még inkább kiemelte mélyen ülő, sötét szemeit. Az arcszesz üde illata és a tincseit elválasztó zselé hűse a férfilét nyugodt bizonyságát vésték a lelkébe, utoljára nézett aznap tükörbe. Felkapta a fehér atlétát, a bő kék farmert és a sötét edzőcipőt, és már indult is a buszhoz markáns, imbolygó léptekkel, lassan fél hét. Szeretett dolgozni, pénzt keresni: tizenhét évesen kimaradt az iskolából, azóta a kínai piacon pakolta a ládákat óriási izmaival, amit a fehér atlétatrikó szépen kiemelt. Igen, megbámulták a nők a buszon, és ő könnyeden, de udvariasan elfecsegett ilyenkor felszínes semmiségekről a faluban ragadt gyerekkori osztálytársakkal és az idősebb, harmincas asszonyokkal is, akiket a piacról ismert.

Szerette a lányokat: sokat és gavallérként költött rájuk: ha kis falujából, ahol a környék diszkója állt, hajnalonta az erdőbe vitt egy-egy lányt, az eset után mindig fizette a taxijukat is, nem csak a koktélt a gyorsrománc előtt, ami a fellazult erkölcsökhöz vezetett. A lányok is szerették őt: jóképű volt, gondtalan, önálló, szemtelenül fiatal a maga húsz esztendejével, és nem bonyolította túl a dolgokat. Könnyű volt mellette az élet, és könnyűnek tetszettek azok a félmázsás ládák is, amiket napközben emelgetett.

A huszonkilenc éves nőbe egy májusi, orgonaillatú éjjelen futott bele a falu széli kiskocsma táncparkettjén. Azelőtt sosem látta, nyilván valamelyik közeli településről érkezett szombat esti portyára; technikásan, tetszelegve, ám óriási szenvedéllyel ingatta széles csípőit, rázta dús, göndör fürtjeit – messziről ordított, hogy bőre simogatásra vágyik és egész vibráló lénye tetszeni akar. A fiú hamar hozzáidomította mozdulatait a lány ritmusához, és tánc közben percről percre összeért tekintetük, karjuk, majd a hajnal első kékeslila fényeinél ajkaik is. A lány kedves volt és figyelmes, a bárpultnál szó esett munkáról, pénzről, családról és ambíciókról is, rohant az idő és a fiú mosolyogva utasította vissza aznap hétvégi kis barátnőit.

Még két találkozó követte a lázas estét, a diszkó melletti kiserdő tanúja volt az olthatatlan szenvedélynek, amivel a két hófehér test egymásba forrt.
– Jó veled beszélgetni, tetszenek a poénjaid és a göndör hajad – mondta a fiú két csók között, és játékosan a lány nyakába harapott, az meg kacagva, sivalkodva tűrte az ostromot. – Látod, hiába van négy barátnőm is, akikkel bármikor tét nélkül találkozhatok, hiába vadászok mellettük hétről hétre, azért mégis csak veled érzem magam a legkellemesebben, itt a fűben, a kiserdő közepén. Jó veled lenni – szemei csillogtak, a lány pedig az egekben járt. A sok harminc évesen egyetemre járó, anyjáék nyakán élősködő  szofisztikált úrigyerek után végre egy igazi alfahímet sodort felé a sors, Alfa Rómeóval a feneke alatt. Véd és oltalmaz, és jaj, milyen erősek a karjai!

A fiú sokszor és sokat mesélt még barátnőiről és a lányokról, akik rajonganak érte, a huszonkilenc éves nő pedig imádta, hogy a sötét tekintetű, villogó szemű kis ficsúr mindenkinek kell, mégis vele érzi magát a legjobban.

– Meg fogom változtatni és le fog mondani a többiekről énértem – egy levegővel és hadarva préselte ki magából a szenvedélyes körmondatokat, amikben a fiú gyengéd erejéről és határozott, professzionális attaque-jairól számolt be barátnőjének. Önmagát kereste a lány, hiszen ma már nem otthon ül gyerekeivel a huszonkilenc éves nő, mint dédanyáink tették azt a szecesszió korában, hanem Indiába utazik önmagát kutatni. – Azt látom, hogy egyre fontosabb vagyok neki. Igaz, csak én keresem, de ha felhívom vagy üzenetet küldök neki, mindig késlekedés nélkül válaszol, és találkozni akar. Vajon keresne, ha én nem hívnám?

Közben egy kínai cipőárushoz értek, a lány egy koreai gyártmányú magassarkú papucsra lett figyelmes, gyönggyel kirakva, csupa ezüstből. Nagyot sóhajtott, ahogy sorra próbálta kíváncsiságtól hajtott tetszeni akarással a dohszagú cipőket a kis kínai stand pultja mögött, az összecsukható széken.
– A legjobban az tetszik, hogy állandóan a kis barátnőiről mesél, egyértelmű, hogy féltékennyé akar tenni! Nézi, kutatja, hogy reagálok, amikor a pásztoróráikat ecsetelgeti, és annyira nyílt és őszinte velem, hogy mindig felveszi előttem a telefont, ha nő keresi! A legszebb pedig az egészben… – folytatja lángoló tekintettel, kissé elhaló hangon, miközben egy tűzpiros magassarkú színházi topánt mér retiküljéhez rutinos mozdulatokkal –  szóval az a legszebb az egészben, hogy csak a harmadik találkozón feküdtünk le, pedig már az első alkalommal is hajlandó lettem volna. De ő nem, a nagy nőcsábász meg akart előbb ismerni, mert velem jól érzi magát, jobban, mint ezekkel a tizen-huszonéves kis pinákkal, akikkel csak hemperegni lehet a fűben. Ez is azt mutatja, hogy komolyan gondolja a dolgokat, nem csak azt akarja. Ugye nem csak azt akarja..?

A fiú ekkor eresztette le a kínai cipőkkel megpakolt ládát a pult másik oldalán. Nagyon sóhajtott, megtörölte izzadságtól csepegő homlokát. Sarkon fordult, és bő kék gatyájában lassú, törődött léptekkel odébb oldalgott. Soha többet nem vette fel a telefont, ha a huszonkilenc éves nő kereste.

2009

Reklámok

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. Gépház üzen: újítások a blogon… és megtudok MINDENT rólatok | Vergiftet – Eszter's Offtopic

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

%d blogger ezt kedveli: