Aktuális

3. rész, 4. fejezetből

– Hát akkor egészségedre! – Gigi Mara felé emelte a poharát és kacéran elmosolyodott.
– Neked is! Hiányoztatok – Ivó az ajtóból figyelte a két lányt.
– És most mesélj, milyen volt!
– Mire vagy kíváncsi?
– Mindenre. A férfiakra főleg. Milyenek voltak?
Mara eltűnődött. Felbukkantak a szeme előtt az arcok, a szúrós vetkőztető szempárokkal, a túl sokat akaró kezekkel. Azt várta, hogy kirázza a hideg. De nem jött a remegés.
– Azt hiszem, szerencsés vagyok. Magam választottam ki őket minden alkalommal. A szemüket figyeltem. Ha úgy láttam benne, hogy van mit adniuk nekem, könnyű dolgom volt.
– Jó pasik voltak?
Mara megszívta a fogát.
– Némelyik meglehetősen emlékezetes, igen. A való életben talán soha nem kapnék meg hozzájuk fogható jelenséget. Ez egy munka, és ha elég jó vagy, tiéd a főnyeremény. Az ott kinn nem a valóság, csak egy nagy színes forgatag, ahol éjjel-nappal csábítasz.
– Akkor most már nincs akadály előtted. Bárkit megkaphatsz idehaza is.
– Megtehetném, de sajnos nem így van. Ott fizettek azért, hogy csillogó csomagolópapírban, remek promóciós szöveg kíséretében eladjam a társaságomat. Ha az életben bevetném ezt a technikát, akkor szintén nem tennék mást, mint hogy árulom magam. Valóban sokat tanultam a csábításról, de ebben a vállfajban egy szemernyi őszinteség sincs, és ezt a férfiak megérzik. A Táncoló Macskában ezzel szemben tudták, mire megy ki a játék.
– Még mindig nem hiszem el, hogy megtetted! Elolvastam a naplórészleteket, amiket átküldtél. Meg kell mondanom, mindkettőnkre nagy hatással volt. Eszméletlenül durva, percekig nem tértem magamhoz. Őszintén, mellébeszélés nélkül leírtál mindent. Tényleg meggyóntad őket! Nem gondoltál rá, hogy folytasd?
– Mire gondolsz?
– Le kellene írnod, miért is történt ez az egész. A Táncoló Macska csak egy része a történetednek. Meg kellene írnod a körítést és a végkimenetelt.
Mara előtt megjelent Helsingborg szürreális képe, ahogyan mindig is elképzelte. Egyetlen hét választja el az élménytől, aztán az álomkép átcsusszan a valóságba. Mintha megnyitna egy féreglyukat, és a realitás összekeveredne az irracionalitással. Valóban bekövetkezik majd? Hogyan fogja ezt a tudata feldolgozni? Aki hírnévről álmodott gyermekként és világszerte ismert filmsztárrá vált, vajon mind bomlott elméjű? Nem erről szólnak a hírek, nem ezzel van tele a sajtó – bár némelyik láthatóan elveszíti az önkontrollt.
– Attól függ, mi fog történni. Ha érdemes lesz, megírom. De nem hiszem, hogy alkalmas lennék rá.
Csengettek. Egy kisebb társaság vonult be az ajtón, néhány új és pár régi arc. A beszélgetésnek itt vége szakadt, a borosüvegek kinyíltak, a poharak csörömpöltek és kezdetét vette a vedelés. Ivó visszavonultan ténykedett a fürdőszobában. Mara az ajtóban támaszkodott.
– Na mi van, miért nem koccintasz a többiekkel? – mosolygott rá a lányra.
– Jelet kaptam – Ivó abbahagyta a tükör előtti pakolászást, és leült a kád szélére.
– Miféle jelet?
Mara mellételepedett.
– A zene volt. Egy szám a Nemesistől. Már jó ideje hallgatom őket, tudod. Az összes albumuk megvan. Egy dal azonban elkerülte a figyelmemet. Az egyetlen számuk, ami a szerelemről szól. Nem is értem, eddig hogy nem fedeztem fel.
– És mit üzent?
– „Nem láthatsz engem, míg felül nem emelkedek. Számolom a hátralévő napokat, készülök a csatánkra visszafojtott lélegzettel; egy illúzióba kapaszkodom.”
– Mit jelent ez?
– Nem tudom pontosan. De úgy hiszem, meg fogom találni Őt. Választ kerestem aznap. Dühös voltam a világra, mert nem láttam értelmét ennek az egésznek. Nonszensz, amire vágyom; és nonszensz, amire hajlandó vagyok érte. És akkor a véletlenszerű lejátszás erre a dalra ugrott. „Számolom a hátralévő napokat, készülök a csatánkra…” Ez azt jelenti, hogy látni fogom, de azt nem magyarázza, mi fog történni. „Egy illúzióba kapaszkodom…” Ez rácáfol az előzőre. Fogalmam sincs, ez mit akar jelenteni.
– Nem is számít. A fontos, hogy kaptál egy jelet. Lesz még bőven, biztos vagyok benne. Csak oda kell rájuk figyelni.
– Rajtad és Gigin keresztül annyi útmutatást kapok! Ez nem lehet véletlen!
– Semmi sem az. Segítünk, ahol tudunk, de ez nem rajtunk áll. Csakis rajtad. Neked kell észrevenned őket. Ahol az útmutatás hallgat, ott neked kell választanod. Csak azt akarom mondani Mara, hogy menj már inni és bizonyítsd be a világnak, hogy érdemes odafigyelni az üzenetekre. Hinned kell, és sikerülni fog.

Reklámok
%d blogger ezt kedveli: