Ártatlanul meghurcolt férfiak: a #metoo sötét oldala
A #metoo-bomba 2017 őszén robbant, Hollywoodban Harvey Weinstein, itthon Marton László nevéhez fűződően. Világszerte nők százezrei álltak ki magukért, hogy kimondják: ők is átélték a szexuális zaklatás valamilyen formáját.
Mindez felszabadító hatással volt áldozatok tömegei számára, de azóta elég idő telt el ahhoz, hogy a sötét oldalát is lássuk. “A #metoo a szexuális forradalom legnagyobb vívmányát vette el tőlünk. Azt, hogy egy férfi bármikor odaléphet egy nőhöz, és azt mondhatja neki: kívánlak, van kedved lefeküdni velem?” – mondta egy alkalommal az általam mindig is nagyra becsült, de nőjogi kérdésekben sok esetben szűk látókörű Puzsér Róbert.
Szavait hallva bosszankodtam: nem hiszem el, hogy egy hozzá hasonló intellektusú ember nem méri fel, hogy itt nem azzal van a gond, hogy egy szórakozóhelyen két bolondos fiatal pár órára egymásra talál hasonló felvezető után (lelkük rajta, csak óvszerrel tegyék!). A #metoo azokról az esetekről szól: amikor a professzor szól így a nála vizsgázó diákhoz, amikor az ismert filmrendező veti ezt oda a kezdő színésznőnek. Amikor a főnök manipulálja így az albérletét fizetni kénytelen fiatal anyukát, vagy épp egy sikeres producer igyekszik ezzel a szöveggel “felkarolni” egy feltörekvő tehetséget.
Egyszóval nem önmagában vérlázító a szexuális ajánlat (legfeljebb közönséges vagy ízléstelen, de ez esetben könnyedén mondhatunk nemet), hanem abban a kontextusban, amikor hatalmi visszaélés (potenciális) eszköze, hiszen ilyesformán sokkal nehezebb elutasítani az ajánlatot.
A folytatás a megjelenés eredeti helyén olvasható…
Eszter's Offtopic 