Mitől lesz valaki absztinens?
Nincs rá magyarázat...
Félre ne értsétek a kirohanást, nem arra biztatom a világot, hogy legyen mindenki masszív alkoholista, és fetrengjen mámoros öntudatlanságban hetente legalább hétszer, lehetőleg röviditalokkal tuningolt állapotban, amíg csak a mája szét nem foszlik. A alkoholfogyasztásnak ugyanis létezik kulturált formája is, a mértékletesség pozitív élettani hatásairól pedig tanulmányok és evidenciák milliói mesélnek (legutóbb egyébként pont arról olvastam, hogy napi két-három deci vörösbor segít a fogyásban, de mint tudjuk, a vérnyomásnak és a vörösvérsejtek egészséges arányának is jót tesz). A pálinkát is jó ideje használják a gyógyászatban remek fertőtlenítő és antibakteriális hatása miatt…unikum és jéger nélkül pedig mi lenne a háborgó gyomorral és a rakoncátlan béltraktusokkal?! És a példákat még sorolhatnánk a végtelenségig, de enélkül is nyilván egyértelmű, hogy nem a falvédőről szopták a “kis mértékben orvosság, nagy mértékben gyógyszer” kezdetű népi bölcsességet őseink.
A pozitív élettani hatások mellett pedig ott van az az abszolút mély, igazi kreativitásnövelő és közösségfejlesztő faktor, ami nélkül aligha alakulnának ki csapatok az élet bármilyen területén. Szerencsére a társaságom nagy része úgy gondolja, egy egészséges pohárborítás néha-néha kell a szervezetnek… nem csak a saját fizikumunknak, hanem az összes létező szervezeti egységnek, ami csak létezik, legyen az munkahely, sportklub vagy random baráti társaság. Nem kell túlzásba vinni (okádás, szörnyű másnap meg eszméletlenség), épp csak egy finom szalonspicc, ami ellazít, kellemes közérzetet teremt és kreatívabbá tesz. És nem is kell napi-heti szinten beiktatni a dolgot a naptárba: épp csak különleges alkalmakkor, hébe-hóba, ritkán, amikor úgy dobja a pakli.
“Kimondottan antiszociális dolog SOHA nem inni EGY KORTYOT sem: könyörgöm, aki nem akar véletlenül sem hangulatba jönni, legalább a jómodor nevében igyon meg egy pohár sört vagy bort, esetleg egy apperitivet legalább egy évben kétszer-háromszor, ha csak nincs határozott egészségügyi indoka az absztinenciára” – mondta szombaton egy barátnőm, akivel hosszú idő után először ültünk le poharazni egy kicsit. Hajlok rá, hogy egyet értsek vele, bár a magam részéről igyekszem liberálisan kezelni a dolgot (nyilván én se örülnék, ha mondjuk dohányzásra kapacitálnának, bár tény, hogy a kettőt össze sem lehet hasonlítani, hiszen a cigaretta egy rossz szokás, ami egyaránt káros önmagunk és környezetünk egészségre, és mellé még baromira drága is).
Bár most határozottan nem a részegségről beszélünk, hanem a koccintásról és a közös poharazásról, régi jó tapasztalatom, hogy egy társaságban kétféleképpen érezheted rosszul magad: a, ha csak te iszol; b, ha csak te nem iszol – éppen ezért ezt a két végletet jó kerülni (a saját határait meg mindenki maga ismeri, a tizenhat éves “mindegy-csak-üssön”-jóskákról most nem beszélünk). Az előbbi nem szorul magyarázatra, az utóbbi viszont annál inkább: rémes dolog minden fárasztó hülyeségen vígan elröhögcsélő, szenvedélyesen és lelkesen magyarázó, táncoló társaságban összefont kezekkel-lábakkal fázni a sarokban egyedül, és roppant kellemetlen az is, amikor egy vidám társaság részeként kénytelen vagy egy halk, lassú, fáradt, komoly embert kerülgetni egész este, akinek magánya és passzivitása miatt persze végig szörnyű lelkifurdalás gyötör. Az ilyen tag ugyanis hiába proaktív és vidám per se, valószínűleg hamar elfárad, nyűgös lesz és kiakad a gondtalan hülyéskedők viselkedésén – tisztelet a kivételnek, ami ezerből ugye egy.
De ha így áll a helyzet, akkor vajon miért nem isznak a nemivók? Kérdeztem őket, és a következő válaszokat kaptam:
- 1. Az egész családom alkoholista volt, és én is szörnyen addiktív alkat vagyok, félek, hogy rászoknék.
A leggyakoribb indok, ami valahol még érthető is, igaz, őrült gyengeségről tesz tanúbizonyosságot – de legalább ezt vállalják azok, akik ezen az állásponton vannak. Csernus szerint – és ebben kivételesen van igazság – az alkoholista tud nem inni és sokat inni, de képtelen keveset inni. Ennyi, ez mindent megmagyaráz. Aki ebben nőtt fel, ettől fog rettegni egész életében, és inkább az ajkához sem veszi a bögrét, minthogy mattrészeg legyen 24/7. Merthogy csak ezt az alternatívát ismeri…
- 2. Alkohol nélkül is jól érzem magam.
Persze, bizonyos keretek között, bizonyos pontig. De ez azért elég szűk intervalluma a teljes spektrumnak.
- 3. Nem szeretem az alkohol ízét.
Nos, ezt Emkével már megírtuk: “Én se azért iszom, mert finom” – bár kivételek azért vannak. A szeszfajták márkakínálata végtelen, előbb-utóbb mindenki talál olyan italt, ami legalább egy koccintásra érdemes, kétszer-háromszor egy évben. Ha nem, akkor meg annak kell örülni, ha esetleg felélénkített és átmelegített – elvégre azért van, nem szájöblítésre.
- 4. Szeretem, ha tiszta az agyam.
Érdekes, hogy az absztinensek valamiért azt gondolják, hogy az alkohol mindenképpen hangulatmódosító hatással bír, függetlenül attól, mit és mennyit iszunk, és persze ki issza. A valóság ezzel szemben az, hogy egy-két pohár szesz, három cent rövidital vagy egy nagy pohár könnyedebb koktél nemhogy a reakcióidőt nem módosítja, de még gyomormelegséget vagy enyhe zsibbadást sem okoz. A pici mennyiség rendszerint semmilyen észlelhető különbséget nem hoz a józan állapothoz képest – ettől függetlenül persze egyet értek a kreszben a zéró toleranciával, mert bizonyos körülmények (étel, ital, menstruáció, gyógyszer, fronthatás, testsúly stb.) potenciálisan befolyásolhatja a fokozatokat. Sőt, lépjünk tovább: igazából csak az absztinensek hihetik azt, hogy a részegség – tehát a ténylegesen mértéktelen szeszfogyasztás – akár mentség, akár magyarázat lehet a deviáns viselkedésre. A megcsalásra, a verekedésre, a hülye csínytevésekre és a titkok kifecsegésére… tudni kell ugyanis, hogy még a legrészegebb állapotban is észnél van az ember, és egészen a filmszakadásig meg az eszméletlenségig ott van az éntudata és maximálisan észleli a környezet reakcióit. Utóbbi két stációig azonban nem kell eljutni, nem ez az italozás célja ugyanis – és garantálni tudom, hogy egy felnőtt fogyasztó pontosan érzi, észleli és tudja, mikor kell szünetet tartani, vizet inni, sétálni egyet, táncolni egy kört vagy enni egy falatot éppen.
Tehát: egyszerűen nem értem a totális, elvi alapokra helyezett absztinenciát. Nem a nemivást, hanem amikor valaki masszívan irtja a szeszt maga körül minden különösebb indok nélkül, bármilyen kicsinyke mennyiségről is legyen szó. Természetesen jogában áll, és tiszteletben is tartom a döntését, elvégre ha kedvelem az illetőt, pohárral és pohár nélkül a kezében is örülni fogok a társaságának – de attól még idegesít maga az absztinencia, mint jelenség… mint ahogy általában a végletek is zavarnak. Talán mert Mérleg vagyok… vagy csak alkoholista? :)
Eszter's Offtopic 
Wow. Most egyetértek, egy éve lehordtalak volna. Én is alkoholista családban nőttem fel, viszont recently megtanultam, hogy _semmit_ nem szabad elutasítani anélkül, hogy ki ne próbáltuk volna. Csináltam egy livetweetelt kísérletet is. (A fura az, hogy fizikai tünetek voltak elég rendesen, teljes koordinációvesztés, majdnem teljes anesztézia a végtagokban meg utána egy hétig képtelen voltam rendesen enni, de mindez teljesen tiszta gondolkodás mellett, hangulatváltozás nélkül.) Nem lettem addikt, sőt. Ha nem muszáj, nem iszom. De nem csinálok belőle életfilozófiát, mert nem ér annyit.
(Az mondjuk nem igaz, hogy alkohol nélkül szűk lenne az emocionális spektrum. Bár ez lehet csak azért van, mert aspie vagyok, ami meg szignifikánsan intenzívebb érzelmeket von maga után, mint normális embereknél. Hitték már azt hogy részeg vagyok úgy, hogy 100% tiszta voltam. Ha meg nem tudom elengedni magam, mert mondjuk igene emberek vannak jelen vagy sensory overload van, az nem a piától fog elmúlni.)
Szerintem az absztinencia addig okés, amíg nem akarja a delikvens mindenki másra is ráerőszakolni. Mondjuk ez az ivással is így van. Meg úgy nagyjából mindennel.
*idegen
Nem is az, h szűkebb az érzelmi spektrum, hanem inkább tök hamar elfárad az ember és a többség nem táncol pölö. Magamból kiindulva, én speciel csak 12 óra alvás után bírnék reggel 8 bulizni fizikailag, de annyi szunyára meg nincs mindig idő. A pia ezt megoldja: nó fáradtság. (Igaz, mióta bérlek Pesten kérót, ez nem téma, mert a buliból ugye éjfélkor is hazajöhetek, ha elfáradtam, de azért azelőtt ki kellett várni a 8-at). Igaz, van, hogy hivatalból most is ott kell lenni reggelig, ilyenkor jól jön valami élénkítő. Meg ilyenek.
Honnan jutnak eszedbe mindig a legjobb témák? :) Engem gimiben sokan ufónak néztek, amiért nem ittam egyáltalán alkoholt, de nem tartottam jó ötletnek – egyrészt volt a családban alkoholista, másrészt tanár gyerekeként garantáltan mindenhol ismertek, és tutira visszajutott volna egy pohár bor híre is édesanyámhoz (már azért is beköptek a tanítványai, ha télen a sarok mögött levettem a fejemről a számomra oly feleslegesnek tűnő sapkát). Egyetemen viszont egy intris folyosói bulin egy srác megkérdezte, vörösbor vagy fehérbor? Az a válasz, hogy semmilyen, nem ért – hát így lettem fehérboros. Egyetem alatt voltak jó sessionök – azt imádtam az évfolyamomban, hogy negyven teljesen különböző ember jött össze, volt köztünk műkörmös cicababa, hippi, sportcipős lezser, mindig-öltönyben-járó-kis-tudálékos, szóval rengetegféle ember, de senki nem szólt bele, milyen a másik, mindenki maximálisan elfogadta a másikat. Szóval azokban az időkben voltak jó sessionök, jóféle alkoholos italokkal. Aztán most már nem nagyon vannak: van néhány totál absztinens ismerősöm, vagy vannak olyanok is, akik azóta nem isznak, hogy jegyben járnak (ez meg miféle marhaság már, lányokról van szó egyébiránt), még jó, hogy időről időre a főnökömmel be lehet ülni egy (két, három) pohár borra….
LOL, “eljegyzés miatt nem iszom” – haha, ezen mekkorát röhögtem, soha nem hallottam róla, hogy ilyesmi létezik. Egy tippem van csak: könnyen be akar rúgni a lagzin, és ezért jól kitisztítja a szervezetét? Vagy fene tudja. :D
(Jé, pont most kapcsoltam végig a csatornákon, és a Life Networkön pont a Harvard Egyetem legfrissebb kutatásáról van szó: a vörösbor és a csokoládé antioxidánsairól, amik meghosszabbítják a várható élettartamot és visszafordítják az öregedést! :))
Komolyra fordítva a szót: nálunk is ittak a kölkök gimiben, de nekem ez halál fura volt! Én 18 éves koromig egy kortyot sem ittam, már volt érettségim, amikor először vettem magamhoz alkoholt! És a slusszpoén, hogy akik akkoriban ittak, partiztak, miegyébmás, mint 15 évvel idősebbnek néznek ki a koruknál is totálisan kiégtek, nem járnak sehova.
Az egy dolog, h nem járnak sehová, de még megvetően is nyilatkoznak azokról, akik mondjuk 25-26 éves fejjel egyszer-egyszer elengedik magukat.
Haha, mert 25 fölött már csak házi/kertimunkázni szabad :).
Én- extrém punkos kinézetem ellenére- TOTÁL antialkesz vagyok.,olyan szinten hogy még kiállitásmegnyitóimon is ritkán van pia. Sőt útálom ha más iszik körülöttem…
Nem is cigizek,sosem szoktam rá ,csak kocadohányoztam de fej-meg fogfájások + hányinger miatt abbahagytam, minek ha ÚGYSEM tüdőztem le?
Régen sokat ittam, sőt rengeteget, tömáényeket is,sőt: kipróbáltam “,mást” is, ám aztán egyszercsak totálisan megútáltam az EGÉSZ milliőt, az egész felületes bulis hangulatot, ami ezzel- ezekkel járt. Nem tudatosan hanem ösztönösen jött és hirtelen.
A piás “laza” emberkék”, a gombnyomásra jólérzem maga és van merszem hirtelen nem az esetem.
Ráadásul már nem jókedvem lesz tőle hanem fejfájásom, rosszkedvem, rámtör a sirás ,meg hasmenés -álmosság. Mióta férjem meghal mégjobban csak a depi tör rám ha iszom-lehet ,ha feltámadna más lenne, bár már még életében nem ittam.
Sok rossz tapasztalatom is volt részeg emerkékkel ezért nekem a pia -akár egy korty bor is – mindég a rosszat juttatja eszembe. Irtózom tőle!
Fűvel ugyanigy állok, elfogadom a drogokat természeti népeknél, szellemidéző rituáléiknál de mint “bulikellék” partikon megvetem. Pótlék,szerintem, mert ha én pl.leülök festeni éjjel, JOBBAN “berúgok” meg “beállok” mint BÁRMILYEN szertől, csupán az alkotás által és ez ÖNMAGAM vagyok nem tudatmódositó mű-dolgok.
Szerintem MINDEN embernek van olyan hobbija vagy elhivatottsága ami kiválthatja ezt , ivászat nélkül is.
De mindenki azt csinál amit akar….aztán vagy rájön vagy sem. Én ha újra élhetném életemet nem innék semennyit. Még akkor sem ha VOLTAK-mert voltak!- régen klassz emlékek is amiket részegen éltem át.
persze elfogadom ha iszik valaki ,de eért nem is igen járok társaságba mert zavar. Nem tehetek róla!
…mármint AZ ZAVAR valójában,hogy ha valaki NEM piál,bizony KINÉZIK. Ha ráadásul még extravagánsul is nézel ki, teli tetkókkal, mégjobban “elvárják” hogy :”NA- csak egy kortyot!!!”
De ha én NEM AKAROK FÉL KORTYOT SEM…!
Szilvesztert sem csipem mert az már NAGYON erőltetett, a piálás, a jókedv,minden. Sosem járok szilveszteri bulikra.Inkább meghitten, ketten, itthon, párom iszogat valamit, persze nem összeesésig, DVD-zünk, falatozgatunk.
Jaja, nekem is az a tapasztalatom, h a szenvedélybetegségek meg éppen a bizonyos cuccok akár mértékletes, akár mértéktelen fogyasztása nem függenek össze stílusbéli preferenciákkal meg alkotói habitussal. (Bár, érdekes, vhol olvastam, h statisztikailag több az alkoholista író, mint festő – nemtom, miért… talán mert a szesz a verbális központra hat erősebben, nem a vizuálisra?! Megérne egy tanulmányt a téma!)
Egyébként más téma, hogy túl vagy egy alkoholos korszakon, amit lezárva mondtad azt, hogy több nem kell, kösssz… És hát igen, nyilván a túlzott témán való pörgés – pláne némi bipolár vonallal megspékelve – nem egészséges, de sztem az is gyanús, amikor vki tényleg SOHA nem ivott meg egy pohár pezsgőt se életében (ismerek ilyet). Ez utóbbi rendszerint arra utal, h az illető fél önmagától, fél, h átlépi a határait, és túl sokat görcsöl ezen.
No, de Rodiel jól mondja, nyilván ezt sem lehet, szabad erőltetni semmilyen esetben, úgyhogy ez tisztán elméleti jellegű írás volt. :)
Ja, még egy megjegyzés a cigivel kapcsolatban. Nagyapám és keresztapám is nagyon komolyan cigizett. Én soha nem is próbáltam, de semmi bajom a cigifüsttel. A dohányos ismerőseim értékelik is eme tulajdonságomat :) Amúgy meg rettentően idegesít, amikor társaságban valaki hangosan nyavalyog a cigifüst miatt. Nem rosszból, de egy bulis estén elszenvedett passzív dohányzás miatt még senki nem lesz tüdőrákos.
Ez vicces, én is csak kétszer szívtam cigit, akkor is ohne letüdőzés. A tapasztalat viszont az, hogy az ex-dohányosok hisztiznek a legtöbbet a cigifüst miatt.
Az a bajom ezekkel az alkoholos határvonalakkal hogy nekem valami állati nehéz betartani ezeket. Egész egyszerűen olyan fokú hangulatváltozást okoz nálam az alkohol hogy nehéz azt az érzést meggátolni, mindig az jön rám hogy inkább fokoznám azt a lazaságot amit belőlem hoz ki. Ezért vagyok nehéz helyzetben vele. Tényleg lehet hogy alkesz vagyok emmiatt mert keveset inni én sem nagyon tudok, csak inni, vagy nem inni általában. Van amikor megállom van amikor sajnos beleszaladok.
Viszont fejlődőképes vagy – én látom, hogy javulsz! ;)Talán mert ismered és belátod a gyengeségeidet és nem hárítasz.
Nagyon érdekes volt, amit írtál és a kommentek is! Én bortermelő családból származom, tehát gyerekkorom óta természetes, hogy ebédhez, vacsorához szokás bort inni, mert egészséges, finom, és mert jól esik, de a családból mégsem láttam soha senkit berúgva. Amint kamaszodtunk, már mi, gyerekek is kaptunk mindig egy-egy pohárral, ha kértük – a szüleim soha nem tiltották a mértékletes alkoholfogyasztást. Ha kint dolgoztunk a nyáron szőlőben, kapáltunk, kötöttünk, trágyáztunk stb. akkor is természetes volt, hogy megittuk a fröccsöt – úgyis kiizzadtuk és meg sem éreztük, de mégis adott egy kis erőt. Ezért volt számomra furcsa, hogy a középiskolában és az egyetemen is sok fiatal számára az alkohol valamiféle tiltott gyümölcsnek minősült, ami vagy megvetendő, vagy pedig buli, mert otthon nem szabad. Előbbiek lettek a finomkodó, „én nem iszom, mert nem vagyok részeges, és különb vagyok, mint ti” antialkoholisták, utóbbiakból pedig azok, akik minden bulinak már elején mattrészegen fetrengtek a sarokban. Ők voltak általában azok a gyerekek, akik otthon még egy korty pezsgőt sem kaptak, még szilveszterkor sem, az egyetemen meg mindennap berúgtak.
Én ma is nagyon szeretem a bort – és én bizony az ízéért iszom a finomságokat, sőt azt szeretném, ha nem lenne hatásuk, mert akkor egy bortúrán sokkal többet megkóstolhatnék. Amúgy elég jól bírom az alkoholt, és a minőségi rövideket is kedvelem, de például buliban nem, vagy csak keveset szoktam inni. Ez azért van, mert jó társaságban pia nélkül is jól érzem magam, oldott vagyok, laza, beszédes, idegenekkel is könnyen ismerkedem, és ha hülyéskedésről van szó, színjózanon is túlteszek bármelyik ismerősömön. Ha táncos buliról van szó, akkor pláne nem iszom mást csak vizet. Nagyon szeretek táncolni, ha a jó a zene egész éjjel bírom. Én vagyok az az ember, aki még hajnal négykor is nyomja a parkett közepén, akár egyedül is, amikor mindenki más már kidőlt, mindezt egy korty ital nélkül. Volt, hogy megkérdezték tőlem, hogy mit szívtam vagy ittam, mert akkor ők is kérnek belőle, de nem tudtam segíteni nekik. Nem tudom, miért van ez, de ha izom, előbb fáradok, és fáj a gyomrom – talán azért, mert az alkohol elvonja az vizet, és nem oltja úgy a szomjat.
Iszogatni leginkább otthon szeretek. Mikor este hazaérek munka után, jó érzés leülni egy pohár borral, vagy egy kis Jägerrel és beszélgetni a párommal. Vagy a családi vacsorához, vagy vendégségben barátoknál is jó meginni egy kis bort, és eldumálgatni a világ nagy dolgairól.
Szerintem sokak számára az antialkoholizmus sokaknál sznobság, amivel megmutatni vélik, hogy ők mennyivel különbek másoknál, és milyen nagy önuralmuk van, másoknál meg félelem a kontrollvesztéstől – pedig azt tényleg nagyon nehéz elérni, még akkor is, ha nagyon sokat iszik az ember.
Hosszáteszem, megértem, és tiszteletben tartom, ha valaki valamilyen okból nem iszik – azt viszont nem szeretem, ha ugyanazek az emberek részegesnek neveznek azért, mert alkalomadtán szívesen megiszok egy- egy pohárkával.
Ez nagyon érdekes komment volt, köszi! Észrevettem még, hogy az általad leírt két szélsőséges csoport mellett még van egy harmadik: akik eleinte megvetették a szörnyű, bűnös alkoholt, majd egy ponton átfordultak, és kvázi masszív ivók – mondhatni alkoholisták – lettek. Egyetemen én is ismertem egy csomó ilyet: eleinte soha egy korty se, sehol, három-négy év múlva meg részegen láttam őket szerdán reggel 8-kor is szemináriumon. Na, hozzászóláshoz visszakanyarodva, nagyon nagy érdeklődéssel olvastam ezt az alternatívát, ami talán a legközelebb áll az enyémhez!
Eme csodás kérdés problémaköre, úgy 18 éves koromban már megfogalmazódott bennem és már akkor is, mondjuk úgy, köcsög voltam az érintettekkel, pláne ha megjegyzést tettek az ivásra. Ha már beszéltek mértékről, én mindig is keveset ittam, mert egy: nem is bírom annyira, kettő: elalszok tőle.
Másfelől viszont, tudom értékelni mikor nincs kedvem inni és erőszakoskodnak… én soha nem teszem.
Üdv Eszter!
Véletlenül akadtam bele eszmefuttatásodba, de mert érdekel, végigolvastam (a hozzászólásokkal együtt).
A lexikon szerint az absztinens olyan személy, aki tartózkodik a káros élvezetektől (különösen az alkohol-fogyasztástól). Ld. http://www.kislexikon.hu/absztinens.html.
Elöljáróban: jómagam alkohol-, dohány-, kávé- és drog absztinens vagyok. Innen kezdve további véleményemet akár elfogultnak is tekintheti bárki.
A lemenőim közül többen igen csúnyán végezték a cigaretta miatt. A kávé ellen vagy tíz éve a szívem kezdett el tiltakozni. Ahhoz pedig elég öreg és sokat látott vagyok már (remélem ettől még nem baj, hogy itt a fiatalok között szót emelek), hogy a drogot csak a közelembe is engedjem.
Nos, az alkohol: fiatal koromban magam is megittam ebéd után az üveg sörömet (jó, a mákos tészta után nem), és névnap, szülinap, szilveszter stb. esetén is a pohár boromat. Tizenöt éve viszont az alkoholt semmilyen formában sem engedem közel. Még süti, csoki formájában sem, sőt még gyógyszerként sem. Ennek is megvan az oka -ami nem publikus.
Egyszerűen rosszul vagyok, ha ittas emberrel találkozom. Tudomásul veszem viszont, hogy nem mindenki gondolkodik úgy mint én, és a szalonspicc szintjéig el is fogadom mások alkoholfogyasztását. Efölött viszont toleranciám: nulla!
Ráadásul ha rám akarják erőltetni az ivást – ami ugye szalonspicctől felfelé egyre könnyebben megy – ütni-vágni tudok.
Természetesen én sem várom el senkitől, hogy absztinens legyen. Nem is agitálok rá senkit.
Mindezek után bevallom két okból ragadtam tollat (billentyűt).
Eszmefuttatásod nyitó mondataiból kivilágló nézeteidet érdemes lenne még egyszer végig gondolnod. Hidd el, az absztinens ember is csak hétköznapi ember, és az absztinencia, mint jelenség sem érdemel önmagában megvetést, akár csak “nemszeretést” sem. Mindenki olyan, amilyen. És amíg amilyenségét senki sem erőlteti rá a másikra, addig nincs is semmi baj.
A másik dolog pedig egy üzenet a cikkedben említett barátnődnek: “Kimondottan antiszociális dolog elítélni azt, aki véletlenül sem az alkohol segítségével akar hangulatba jönni. Legalább a jómodor nevében tessék elfogadni, hogy ő nem akar meginni egy pohár sört vagy bort, esetleg egy apperitivet legalább egy évben kétszer-háromszor – pedig nincs is határozott egészségügyi indoka az absztinenciára.” Természetesen mindaddig, amíg absztinensünk el nem kezdi tépni a száját az alkohol bármely formája és mennyisége ellen.
Üdv Neked, és minden olvasónak!
Szia,
örülök neki, hogy hozzászóltál. Az egészségügyi indok – szívprobléma pl. – sztem egy picit más kategória, hiszen aki eü. probléma ellenére iszik, egyértelműen felelőtlen, ott nincs kifogás vagy magyarázat. Egyébként valóban idegesítő, amikor vkit erőszakosan kapacitás egy ittas társaság, h akarata ellenére igyon… no igen. Ezzel maximálisan egyetértek.
Eszter
Az emberek nehezen fogadják el a másságot-egy társaságban kevés az aki nem iszik egy kortyot sem-tehát más mint a többi. Én mindig nehezen értettem meg az emberekkel,hogy köszönöm nem iszok.Röviden a sör keserű ,a bortól ég a gyomrom, a pálinka égeti a nyelőcsövem,a vermut brrrr,stb.Ezt nem értették, na miért nem iszol csak egy kortyot-igen egy korty ital és nem tudom kordinálni magam, és röhögök,és nem azt mondom amit szeretnék.Semmit nem értettek meg, álltam a pohárral a kezemben és minden koccintásnál emeltem a poharamat, hát neked még mindig van?Igen ez egy kifogyhatatlan pohár!Aztán az történt, hogy alkohol allergiám lett,tehát nem ihatok.Na ezt már mindenki megérti,nem is kínálgat senki csak egyszer.Erre az a válasz, bocsánat alkohol allergiám van-tudom most sokan fel kapják a fejüket,hogy ilyen szörnyű betegség is van-és meg sem kell fognom a poharat.A barátnőm vegetariánus ezt 15 éve nem nagyon fogadták el, de ha azt mondta, hogy allergiás a húsra ezt már mindenki elfogadta.Pedig ez ugyanaz nem iszom egy kortyot sem,vagy nem eszek egy falat húst sem.
Véletlenül találtam rá erre a bejegyzésre, de ismerem azt a zavaró érzést amikor egy ilyen barátja van az embernek.
Lényegében szakmámból kiindulva(informatikus) elég sok absztinenssel találkoztam, jó nem mondjuk egy évfolyamnyival, mert még azon belül is csak pár ember van aki tényleg elvetemült, de érzem hogy sok a visszafogott esetleg zárkózott vagy kicsit kocka emberke.
Gyakorlatilag legalább 2 embert is ismerek a közvetlen környezetemből, aki már-már veszélyesen absztinens és viszonylag jól ismerem őket. Fentebb olvastam egy hozzászólást, hogy van egy bizonyos kategória, aki azért nem iszik, mert annyira bizonytalan, illetve fél a változásoktól. Na én pont ezt látom náluk is…
Eléggé antiszociálisak, nemigen beszélnek emberekkel könnyedén – főleg ha valaki nem szakmabeli és egyfajta szerintem torz világképpel rendelkeznek. Meg hát úgy általában teljes antiszoc-ság…
Aztán egy ideig együtt is laktam egy ilyen személlyel és az is zavarta ha én megiszok egy söröcskét, vagy egy kis házi bort vagy ha egy másik lakótárssal olyan helyre megyünk ahol lesz akármilyen kis mennyiségű ital. Na ez már nagyon idegesítő volt, bár szerintem ezzel inkább azt érte el, hogy kicsit erősebben is produkáltam magamat amolyan ellenpontként…
Pedig emlékszek rá, hogy kis koromban én is voltam ilyen. Mármint nem is olyan kis korban, hát úgy középiskolás korom elején. Antiszoc, van egy számítógép, lehet tanulni és a buliban ha nagyon el kell menni valahol a szélén álltam…
Mondjuk az alkohollal nekem semmi bajom nem volt, mert hát én is olyan családból származom, hogy bort termelünk, sőt házi sört is csinálunk néha amolyan családi recept alapján és szüleim is mindig adtak kóstolót sörből, borból nyaralásokon vagy ha alkalom volt. Viszont ezeken kívül nem ittam akkoriban kicsit se és mivel nem volt sose tiltás-érzet, nem is nagyon vágytam rá mint a tiltott gyümölcsre.
Aztán nekem a zene segített hogy szociális legyek. Mert mindig is szerettem a régebbi zenéket, de aztán kiderült hogy a stílusuk tetszett és azóta tiszta rocker vagyok. Na lényeg a lényeg, arra akartam csak kilukadni, hogy megváltozni nagyon is egyszerű. Máig emlékszek a pillanatra amikor átalakuláson ment át a lelkem:
Egy koncert volt egy kis rock/metál bandával a suliban valami alkalomkor amikor valamiért ott kellett lennem nekem is. Én úgy elvoltam a szokásos pózomban mereven bámulva a vadakat és az járt a fejemben, hogy vajon jó-e ez így? Mert Annyi önkritika szorult belém, hogy lássam ez így nem igazán normális dolog. Meg hogy még logikus is lenne kipróbálni amit tombolnak, mert így kicsit durva elítélni valamit csak úgy ok nélkül. Meg hát a zene az jó, elismerem nekem is tetszik végül is. Na meg ha ilyen f*sz maradok egész életemben még a végén meghalok 40évesen szívinfarktusban munkamániás egyedülálló fickóként, hát az nem túl szép jövő…
Na próbáljuk csak ki, csak egy lépés előre azt menni be tombolni, ezen nincs mit elrontani gondolom azt csinálsz amit akarsz nem tánc ez, vagy ha az akkor szabályok nélküli. Na ne tétovázz vaze! – mondtam és mentem be. Aztán később azt kérdezgették mennyit ittam, mert hogy nagyon durván toltam és nem szokásom nekem ilyeneket csinálni stb. de mondtam hogy semmit se, csak gondoltam király ez a dolog és megkérdeztem hol vannak ilyen zenék a környéken, haver rögtön mondott egy helyet aztán pár nap múlva mentem is oda ki, teljesen egyedül, otthonról este busszal más városba meg minden és ott ittam kicsit rendesebb mennyiségben alkoholt először, a rendeset pedig most úgy kell érteni hogy nem kóstolót, hanem mondjuk 2-3 sört és emlékszem mennyire meg voltam lepve hogy semmit se érzek, egyáltalán semmit se. Azóta is bírom az italt(mármint a tényleg rendes mennyiséget is, borból meg kimondottan sokat), a zenét és bár vannak nálam biztos könnyebben szocializálódó emberek is elég jól tolom, talán kijelenthetem hogy jobban mint az átlag.
Na de a lényeg, hogy szerintem igenis kicsit jó baszogatni az embereket akik annyira befelé fordulóak, én is látom a haveromban a régi énemet, azt hiszi jól él, de mivel tudom mit csinál, mit él, elmondhatom hogy tévedésben van: ha kipróbálná a dolgokat és utána megkérdezném hogy jobb-e így, azt mondaná “ezerszer”.
Na de arany középút, ahogy mondani szokás! Szóval minden nap berúgni azért nem kéne, vagy emiatt hanyagolni dolgokat és a drogoktól is inkább távol tartom magamat. Vannak egyébként ismerőseim akik élnek vele, nem is ritkán, de nem is erőssel és azért őket se vetem meg. Azzal viszont tényleg úgy vagyok, hogy nem hiányzik hogy a megengedett kategóriába kerüljön nálam, egyelőre kipróbálni se próbáltam pedig nem egyszer kínáltak már engem is… Na de valahol azért csak kell határokat húzni, nemde-bár? :)
Persze lehetne mondani, hogy ezek szerint ugyanolyan vagyok mint az absztinensek, csak magasabban vannak a határaim, sőt hogy ismerős is ugyanolyan, csak nála meg a kemény drog a határ, de azért szerintem ezek már más kategóriák egy kicsit azért.
Egyébként dohányozni se dohányzom, csak nagyon néha, de nem hiszem hogy valaha is rászokok. Mondjuk a vizipipa az jó dolog, mert az már megint jár egy bizonyos szociális hozadékkal.
Na röviden tehát azt akarom mindezzel kifejezni, hogy egy-két embernek azért nem ártana egy kis kiadós beivás, vagy tök mindegy milyen egyéb módú felszabadultabb lelkiállapot, mert ha az ember mindig csak jó akar lenni, akkor szerintem vagy idő előtt felfordul, vagy pedig egyszer csak pár évtized múltán előjön belőle a baltás gyilkos vagy a skizofrénia. Mert megéri rágódni az idegeiden egy pofa sör helyett egy rossz nap után? Hát ugye hogy nem :))
Eszter, kicsit megkésve találtam rá a blogodra, és erre a bejegyzésre.
Az 1. pontod konkrétan egy logikai bukfenc. Ugyanis lehet, hogy valakitől Te egyszer ilyen indoklást hallottál, de az említett csoportnál ( = azért absztinens, mert volt a családban alkoholista) az illető nem feltétlenül azért nem iszik, mert úgy gondolja, nem tudna megállni, és ezért akaratgyenge, hanem ezer más magyarázata is lehet. (Furcsállom, hogy pont Te írsz ilyen kinyilatkoztatást, akinek pedig a többi írása fantasztikus széleslátókörűségről, intelligenciáról és a “más”, az “egyéniség” elfogadásáról tesz bizonyságot).
Én pl. az 1-es számú csoportba tartozom, de nem azért nem iszok, mert úgy gondolom, nem tudnék megállni, hanem a családban látottak / tapasztaltak olyan hatással voltak rám (nem szeretnék részletezni bizonyos fájó emlékeket, “belémégett” képeket), hogy egyszerűen viszolygok a gondolattól, hogy alkohol segítségével próbáljak akár egy társasághoz pillanatnyi hangulatához idomulni, illetve hogy egyáltalán bármilyen alkalmat így pecsételjek meg (pedig pontosan tudom, hogy egy-egy pohárnyi pezsgő, bor, stb. időnkénti elfogyasztása teljesen normális dolog).
Ettől még elfogadom, hogy házibuliban, társasági eseményen a többség iszogat, nincsen ezzel semmi gondom.
Tudom, hogy újságíróként (vagy csak egyszerű bloggerként is) képtelenség kizárólag olyan dolgokról írni, amilyeneket magad is átéltél, tehát sokszor nem saját tapasztalatból írsz, írtok, ez is rendben van. Viszont ilyen esetben nem árt kerülni a fentihez hasonlóan erős, “kinyilatkoztatás” jellegű, kategorikus kijelentéseket, mert olyasmiről beszélsz, amiről – jó esetben és szerencsére – fogalmad sincs.
Egyébként nagyon tetszik a blogod, rendszeres olvasó leszek. :)
Ha már így ide tévedtem, akkor gondoltam, próbálnék véleményt nyilvánítani a témával kapcsolatban.
Jelenleg 22 éves vagyok, kb. 14 évesen voltam először részeg, 15 éves koromtól pedig viszonylag rendszeresen eljártam szórakozóhelyekre, illetve néha házibulikba (jobban szerettem a házibulikat, csak egyszerűen nem volt valami sok belőle, vagy nem hívtak meg rájuk). Ezen alkalmakkor alapvető dolog volt, hogy igyunk alkohol tartalmú italokat. Az utóbbi években (vagy inkább csak hónapokban) kezdtem rájönni arra, hogy igazából az alkohol számomra csak annyit jelent, hogy kizökkent a hétköznapokból és felszabadultabbá tesz. Amikor iszok, akkor is csak azért, mert ténylegesen be szeretnék rúgni, viszont ehhez alkalom is kell nekem. Tehát ahhoz, hogy hétköznap egyedül igyak, ahhoz valami iszonyatosan nagy tragédiának kéne történnie, amit esetleg józanul nem tudok elviselni.
Az én esetemben úgy látom ezt az egészet, hogy ha mondjuk sikerülne elérnem, hogy józanul is felszabadultan tudjak viselkedni, akkor nem innék soha egy kortyot sem. Nem azért, mert megvetném az italozást, hanem azért, mert a berúgáson kívül nem látom semmi értelmét az alkoholnak. Ezért is van az, hogy én a sima cigit jobban elítélem (értelmetlenebbnek tartom), mint a füves cigit.
Tehát véleményem szerint az alkoholtartalmú italok kifejezetten arra valók, hogy megváltoztassák a hangulatunkat. Ha valaki egészséges akar lenni, akkor táplálkozzon egészségesen és sportoljon rendszeresen, ennyi :).
Íz: na igen, ez egy érdekes téma számomra. Én még nem ittam egyetlen egy olyan alkoholos italt sem, aminek az íze bejött volna. Esetleg a koktélok között találhatok ilyeneket, de szerintem azt nem nehéz észrevenni, hogy ezek nem az alkoholtartalmuk miatt, hanem a hozzájuk kevert egyéb hozzávalók (üdítők, fűszerek stb.) miatt ízlenek. Tehát ezek még jobban ízlenének, ha nem kevernék bele a rumot, gint, pezsgőt, tequilát vodkát vagy egyéb ilyen italokat.
Én személy szerint azt gondolom erről az egészről, hogy aki kiegyensúlyozott, egészséges, boldog életet él, annak eszébe nem jutna semmilyen tudatmódosító szerhez nyúlni, mivel ő nem csak álmodozik, hanem ténylegesen az álmait éli át, tehát nincs szüksége pótlékokra. Mindegyik ilyen jellegű szer csak azt az érzést erősíti (ideiglenesen, amíg a hatás tart), mint ha jól érezné magát az ember. Mondjuk most nem térnék ki arra, hogy melyik drognak milyen hatása van, mert szinte mindegyiknél más jellegű hangulatváltozásra lehet számítani különböző lelki állapotok esetében, de az alapvető indok (szinte mindenkinél) a fogyasztásra, hogy más (lehetőleg jobb) hangulatot idézzen elő az emberben, mint amilyen hangulata józanul van és ezt a feladatot rendszerint be is tudják tölteni ezek a szerek.
Tehát összegezve: én nem ítélem el azokat, akik italoznak (főleg, mivel alkalmanként én is köztük vagyok), de szerintem hosszabb távon senkinek sem szabadna rendszeresen ilyenekhez nyúlnia, mert attól még a valódi problémáink nem oldódnak meg, legfeljebb ideiglenesen megfeledkezünk róluk.
Én sem iszom. Elismerem, hogy ez sokszor lelki eredetű probléma. Nekem mindenki iszik a családban a mai napig, (szüleim és a testvérem is). Rettegek az agressziótól és a kiabálásoktól. Sajnos sokszor antiszociális vagyok emiatt. Az embereket elüldözöm magam mellöl…
Alkohol nélkül tényleg boldogabb és kiegyensúlyozottabb az életem, és nem bántam meg, hogy ezt az utat választottam. Megértem ezeket az embereket, és sokszor látom, hogy segítségre szorulnak. Én is olyan ember vagyok aki, kizárja teljesen az alkoholt az életéből. Sokszor felteszem, hogy mi lenne ha kérdést… és a következő pillanatban pedig, én nem szúrom el az életem… Jó lenne ismerni olyanokat akik megértenek, vagy próbálnának segíteni, hogy elfogadjam ezt a helyzetet. A családom alkoholizmusát viszont nem fogadom el, és titkon még mindig reménykedek benne, hogy megváltozik a helyzet…
Reagálva… Az alkohol nem drága? Mi minden héten járunk sörözni, viszont szeretnék absztinens lenni.
Az elmúlt egy évben lett drága. 650-ről 900-ig, belvárosi éjjelnappaliban 1200-ig futott a Kalinka ára. A borok is nagy zárjegyet kaptak… de nemzetközi viszonylatban még így is rekordolcsó Magyarországon a szesz.
Elég érdekes, hogy valakit zavar a nem ivás. Rengeteg élet ment tönkre közvetlenül vagy közvetve a szesz káros hatásai miatt. Ezek tények.
Én magam sem iszom, azt mondják az okos ember a más kárán tanul.
Mindent ki kell próbálni elmélet… Miért kéne? Ez akkora hülyeség! Akkor próbáld ki a nemi erőszakot is, meg az állatkínzást is, meg a gyilkolást is. Tudom hogy kisarkított a példám, de bizonyos emberek ezekben is örömüket lelik…
Sosem öltél még? Mégis csak milyen végletes ember vagy, ejnye… (Amúgy én is mérleg vagyok.)
Lehet inni, csak mértékkel elmélet. Ezt azzal szoktam mattolni egyből, hogy Te hánytál már alkoholtól? Kedves Eszter, valaha életedben te hánytál már alkoholtól? Akár csak egyszer is? Akkor innentől nekem sennki ne jöjjön a mértékkel dumával…
Az emberi fajnak sok területen könnyebb egyátalán nem csinálni valamit, mint mértéket tartani. Ez teljesen logikus, a lejtőn könnyebb elindulni.
Minek kockáztatni azt, hogy esetleg majd 20-30 év múlva magad is alkoholista legyél azzal, hogy egy akármilyen házibuliban koccintani lehessen. Lehet kólával is koccintani… Az esélyt sem szabad megadni ennek a veszélynek. Ennyi.
Arra, hogy ki miért nem iszik:
1., Az egész család alkoholista…
Igen, valahol gyengeség ez tény. Könnyebb valamit egyáltalán nem csinálni, mint mértéket tartani. De amíg te nem láttál erre példát a saját családodban, sosem fogod megérteni, hogy miről is beszélsz.
4., Szeretem ha tiszta az agyam
Ez is jogos. Hány olyat hallani, hogy az ember megtesz valamit részegen, amit aztán megbán, vagy józanul nem tett volna meg. Megcsalások, verekedések, stb. Kinek hiányzik ez?
Mivel felszabadítja az alkohol a gátlásainkat, az ember olyat tesz ami ösztönösen belőle jön. Ami szép és jó, csak a mai világban ez nem elfogadott. Hiába pofoznám meg a főnököm szívem szerint, nem tehetem és nem is teszem, mert kell a munka. Van egy feleségem, akinek hűséget fogadtam, még akkor is ha az ösztöneim néha mást diktálnak. Ez ilyen egyszerű, racionálisan kell élni a mai világban, és az alkoholos állapot éppen ez ellen dolgozik.
A másik meg emi ehhez kapcsolódik a méltóság. Én nem akarom, hogy engem úgy lásson akárki is, hogy fetrengek és hányok. Undorodnék magamtól. Sokan fogják a barátnőjük haját, miközben az rókázik. Ez milyen …alantas? Kinek jó ez?
Persze, jöhet erre a mértékkel duma, amire egyből jöhet a fent említett cáf kérdésem.
Drága, káros, köztudottan és bizonyítottan rossz. Akkor meg minek? A cigi is dettó ugyanez.
Magam is tudok hajnalig bulizni, reggelig csocsózni a kocsmákban, jókat nevetni úgy, hogy csak traubit iszok.
Bár tudom, hogy kis mennyiségben akár egészséges is lehet, és bizonyos esetekben tényleg jól esne meginni egy pohár bort, de nem éri meg ennyi várható haszonért ekkorát kockáztatni.
Gáz vagy ciki a kóla? Szerintem erény.
Tegyük hozzá, hogy egy koccintás erejéig (születésnap, szilveszter) iszok alkoholt de ennyi. Több okból is:
– A legfőbb oka az, hogy én alapból egy beszédes, társasági ember vagyok, de ha iszok (akár egy pohár pezsgő legyen az), akkor elcsendesedem, leülők, és csak hallgatom a többieket. Nekem úgy általánosságban az alkohol ilyen punnyasztó hatása a fő ok. Én jól szeretném magam érezni a baráti társaságban, nem pedig a kisebb szédülésekre koncentrálni (már ennyitől is, igen!).
– Amúgy nekem az is ok, hogy nem szeretem az ízét. Mindig mondom: “Jó, finom, csak az alkohol nem kéne bele.”
– Ha már valami nem ízlik, nem is vagyok jól tőle, akkor minek vegyek? [Röviden: “valaki” szerint 47e-ből meg lehet élni, nekem havonta csak 38e jut mindenre(!), abból nem pont erre fogok költeni!]
Másokat nem kezdek el “kioktatni”, hogy így rossz, vagy úgy rossz az alkohol.
Elvben támogatom a MÉRTÉKKEL VALÓ alkohol fogyasztását. Már csak azt sajnálom, hogy sajnos sokan totálisan szétcsapatják magukat úgy, hogy nem is emlékeznek másnap a buli történéseire. Erről folyton az jut eszembe, hogy ha majd később vissza szeretnének emlékezni a “régi szép időkre”, akkor csak arra fog emlékezni, hogy elindultak a buliba, meg hogy másnap a WC-ben… (szóval értitek). De az igazán jó sztorik elvesznek (csak hallomásból fog emlékezni rájuk).
Nem beszélve az ebből fakadó viselkedésekből, amivel akár másnak is “árthat” (legyen az a csendzavarástól akár a testi sértésig). Én csak ettől vagyok ki. Mint sok minden, ez is az arányok művészetén múlik.
Jahm, és mindamellett volt olyan házibuli, ahol én maradtam aktív a legtovább. ^^
((u.i.: Én imádom a gyümölcsleveket, szóval inkább azt, ha lehet.))
Nagyon szépen megmagyaráztad a vélt igazad, de emiatt a hozzáállás miatt a többmillió alkoholosta, partyalkoholista stb. országa MO. Valamint az alkohol már a LEGKISEBB mennyiségben is megváltoztatja az emberek viselkedését. Na meg nehogy már az az erős meg f sza gyerek, aki tud mértékletesen szeszelni. Nem ebben kéne mérni a dolgot talán. MO: nem iszol? buzivagy. kb. ALBSZTINENCIA 4 LIFE!
…”nyilván én se örülnék, ha mondjuk dohányzásra kapacitálnának, bár tény, hogy a kettőt össze sem lehet hasonlítani, hiszen a cigaretta egy rossz szokás, ami egyaránt káros önmagunk és környezetünk egészségre, és mellé még baromira drága is).”…
Nagyon is össze lehet hasonlítani a kettőt. Az alkoholfogyasztás is ugyan olyan káros lehet önmagunk és környezetünk egészségére. Hány család, élet ment tönkre miatta és váltott ki erőszakos állatot az emberekből. Sőt merem állítani, hogy a túlzott alkoholfogyasztás károsabb a környezetünk egészségére, mint a dohányzás. (Főleg az utóbbi évek dohányzás elleni intézkedései után.) Mellékesen, ha nem tablettás bort akarsz inni az alkohol sem mondható éppenséggel olcsó történetnek….
“Nem kell túlzásba vinni (okádás, szörnyű másnap meg eszméletlenség), épp csak egy finom szalonspicc, ami ellazít, kellemes közérzetet teremt és kreatívabbá tesz. És nem is kell napi-heti szinten beiktatni a dolgot a naptárba: épp csak különleges alkalmakkor, hébe-hóba, ritkán, amikor úgy dobja a pakli.”
Tetszik ahogy megmondod a ‘tutit’. :) Doktornéni, akinek az utasításait pontosan be kell tartani.
Nekem sose dobja úgy a pakli, még hébe-hóba sem…:)
“…rémes dolog minden fárasztó hülyeségen vígan elröhögcsélő, szenvedélyesen és lelkesen magyarázó, táncoló társaságban összefont kezekkel-lábakkal fázni a sarokban egyedül, és roppant kellemetlen az is, amikor egy vidám társaság részeként kénytelen vagy egy halk, lassú, fáradt, komoly embert kerülgetni egész este, akinek magánya és passzivitása miatt persze végig szörnyű lelkifurdalás gyötör. Az ilyen tag ugyanis hiába proaktív és vidám per se, valószínűleg hamar elfárad, nyűgös lesz és kiakad a gondtalan hülyéskedők viselkedésén…”
Éppen ezért tudom, hogy hova menjek el és hova ne….nagyon egyszerű.
Előfordult, hogy kinéztek már társaságból, mert nem ittam alkoholt, de magasról tettem rájuk. Amíg én toleránsan elfogadok valakit, amíg eléri a mértékletesség határát addig elvárom, hogy tiszteletben tartsák, hogy sör helyett, mondjuk gyümölcslevet iszok. Aki erre képtelen az számomra már leírta magát. Én nem függök semmilyen külső megfelelési kényszertől, társaságtól, hagyományoktól. Ha kell csinálok magamnak saját hagyományt.
Amíg nem próbáltad az orgiát, addig nem mondhatod rá, hogy rossz vagy elítélendő. Előbb ki kell próbálni utána ítélkezhetünk.(A ‘filozófiád’ szerint.) Nem ártasz vele se magadnak se a többieknek (kivéve ha nem védekeztek) sőt még kifejezetten kollektív örömöt is szereznétek egymásnak. :) Nem is értem, hogy miért ítélik el az emberek…van ötleted? :):)
Furi amúgy ez a fajta el nem fogadás azok irányában akik nem isznak. Saját bőrömön tapasztaltam, hogy mennyire kinézik az embert ha nem iszik. Én nagyon ritkáén iszom, mert nemes egyszerűséggel egyáltalán nem esik jól. Képes vagyok egyetlen fröccstől úgy beszédülni, hogy az az állapot számomra egyáltalán nem kellemes érzés, főleg ha párosul némi emlékezet kieséssel. Legalább 10 olyan alkalmat tudnék felsorolni, ahol alig 2-3 deci (lassan kortyolgatott bortól) is sikerült annyira elveszíteni a tudatomat, hogy percekre nem emlékszem a történtekből. Emiatt volt hogy ellopták a táskámat, mert becsiccsentett állapotban előbb figyeltem fel egy bokorban zörgő sündisznóra, mint a táskám körül ólálkodó tolvajra, mert fáziskésében volt az agyam, és a reakcióidőm. (10másodperc elég volt, hogy a tolvaj a helyismeretét kihasználva eltűnjön, és ez nem történt volna meg, ha nem vagyok lelassulva az alkoholtól). Olyan is volt, hogy egy borbár megniytóján megkínáltak egy deci mézédes borral, és annyira fejbevágott, hogy nem emlékszem hogyan indultam el haza(ráadásul biciklivel), csak arra emlékeztem, hogy zsongó fejjel ülök otthon a fotelemben, és hálát éreztem hogy nem történt semmi baj. Én elhiszem, hogy az emberek többsége személyes sértésnek veszi, ha nem koccintanak vele együtt, de tekintettel kéne lenni a másik szerintem igenis jogos tartózkodására is. Ennek ellenére ha olyan hangulatom van, és nincsenek nálam értékek, vagy nem áll fenn más akadályozó tényező, elfogadok egy egy pohár fröccsöt, vagy valami enyhét, de az esetek 80% ban nem esik jól, és ez már elég nagy arány ahhoz, hogy sértődés ide vagy oda, visszautasítsam a lehetőséget, ha belül azt érzem, most nagyon nem hiányzik még egy gyűszűnyi pálinka sem. Én sem sértődöm meg ha vegán ismerőseim nem hajlandóak megkóstolni mondjuk a stefánia szeletemet, pedig nyilván ők sem halának meg tőle, de ha elvből nem esznek húst, akkor azt én tiszteletben tartom.
Negyedik szó.Az elején.”abszintenseket”Nem is olvastam tovább.
“absztinenseket”-Így helyes.
Bocsánat,de a tartalom mellett a helyesírásra is figyelek.(100 hiba.)Ja,a végén van valami “halának”is.
Aktív alkoholista voltam,masszívan piáltam.Rá ment a családom az egész életem. Öt éve újra kezdtem alkohol nélkül. És müködik vannak emberek akik nem hajlandóak ezt elfogadni hát sajnálom. Az alkoholtol antiszociális leszek,a cikkben az van írva hogy antiszociális nem inni.Amiota nem iszok azóta vannak normális emberi kapcsolataim. Az alkohol tudatmódosító szer. Aki akar igyon de ne próbáljon senki rábeszélni engem,mert az olyan mintha rá akarnának beszélni hogy öljem meg magam.
Ritka idegesítő p*na vagy, “kedves” blogger. Én sem szánok időt (parti)piások fikázására, van annál jobb, fontosabb dolgom is. Megláttam ezt a cikket, de nem tudok szó nélkül elmenni mellette. Mégis ki a f*szomnak képzeled te magad, hogy ilyen lekezelő hangnemet engedj meg magadnak, he? Örülj neki, hogy nem kellett alkoholistáktól szenvedned az életben, b*szd meg… Kicsit átértékelnéd te a dolgokat, ha ilyesmikkel kellett volna nap mint nap szembenézned. Igenis büszkén vállalom az antialkoholizmusomat, aki meg emiatt lenéz és/vagy külön blogbejegyzést szentel nekem (nekünk) emiatt, az beveheti a nemi szervemet, mélytorkosan. Te is, Esztike.
(Az “emiatt” szót véletlenül kétszer írtam, csak jelzem, mielőtt valami divatpiás belekötne.)
Az absztinencia egy választás. Ugyanúgy, mint a vallási, politikai hovatartozás. Helyettesítsd be a fenti cikkben az absztinenst a muszlim, liberális, buddhista, vagy konzervatív kifejezéssel. Korlátolt dolog az okait, következményeit boncolgatni annak, hogy más úgy döntött, nem iszik. Mint ahogy korlátolt dolog általánosságban azt boncolgatni, hogy a buddhista emberek miért lesznek buddhisták, és hogy lehetne ebből “kigyógyítani” őket. Sokan vagyunk sokfélék, és megvan a magunk egyéni oka, hogy miért döntünk úgy, ahogy. Fogadd el. Vagy ne, de legalább ne kürtöld világgá, hogy korlátoltnak lenni jó.
A probléma az, hogy társadalmi elvárás lett az alkoholfogyasztásból. Önmagában az, hogy valakinek magyarázkodnod kell, hogy miért nem iszol, már itt kezdődnek a gondok. Milyen érdekes, hogy egy társaságban, ha nem dohányzol, senki nem kérdezi meg, hogy miért nem dohányzol. Természetesnek veszik, hogy te nem és kész. Ugyanez az alkoholnál teljesen más. Ott ferde szemmel néznek rád és rögtön magyarázatot várnak. Ha a válasz az, hogy egészségügyi okokból nem iszol elfogadják. Azt, hogy régebben alkoholproblémáid voltak és ezért nem akarsz inni elfogadják. Ellenkező esetekben meg éreztetik veled, hogy ki vagy rekesztve. Írtam erről egy bejegyzést, akit érdekel: https://gondolkodos.blogspot.com/2021/01/beszelgessunk-huvelygomba-helyett-az.html
Tökéletesen egyetértek. Eszter is felhozta a dohányzást: igen, az az elvárás, hogy márpedig inni KELL, meg hogy JÓ MODOR(WTF) – mi van? HA utálom a banánt, de körülöttem mindenki banánt eszik, akkor a jó modor része, hogy én is banánt eszem? Kinek mi köze hozzá, hogy miért nem iszom (a kíváncsiságból megkérdezés nyilván más kategória)? Mi az, hogy inni a jó modor része? Aztán meg pampogunk, hogy van egymillió alkoholistánk! Igen, van összefüggés, igen, növeli az alkoholisták számát, igen, több lesz tőle az, akinek LESZ alkoholproblémája. Ja, és elfogadják, hogy alkoholproblémád van? Frászt, Az ilyen társaságokban kifejezetten gyakori, hogy jön az “ugyan, egy pohár nem árt” szöveg. Sziámomra végtelen egyszerű a dolog: ahol magyarázkodni kell, hogy miért nem iszom, onnan azonnal elmegyek, és soha többé a környékére sem nézek. Szerintem ugyanis pont az az alapvető jó modor része, hogy ilyen kérdéseket fel sem teszünk. A másik, hogy akinek annyira fontos az alkohol, hogy nem tudja elviselni, hogy a környezetében valaki nem iszik, az jó ha elgondolkodik rajta, hogy MIÉRT olyan fontos neki. Elég gyakori, hogy legalábbis alakul nála is az alkoholprobléma.
Bocsánat, ez a mondat: “Eszter is felhozta a dohányzást: igen, az az elvárás, hogy márpedig inni KELL, meg hogy JÓ MODOR(WTF) – mi van?” helyesen: Eszter is felhozta a dohányzást: igen, az az elvárás, hogy márpedig inni KELL, meg hogy JÓ MODOR(WTF) – mi van? – pont ugyanaz.
Folytatás: Ne beszéljünk arról, hogy az alkohol miért jobb, mert nagyon mellékes. Amúgy nem jobb. Ha folyton füstös helyiségben kell élnie a gyereknek, hozzátartozónak, az rosszabb, mint ha valaki megiszik egy sört mellettük. De olyat, hogy erős dohányos a dohányzással tönkretette volna a gyereke életét, még nem nagyon hallottam, az alkoholista szülő (társ, akár gyerek) hatásáról viszont könyvtárakat írtak. Tetszik vagy nem: az alkohol, attól még, hogy a magyar (európai) kultúrában van egy erős szerepe, és hogy a jó sör/bor/pálinka finom IS, attól még DROG. Nem a legerősebben addiktív (pl. a nikotin sokkal addiktívabb), de drog.
Ja, és ha már kiegészítem a hozzászólásomat: nem, attól, hogy nem foglalkozol azzal, hogy a másik iszik-e, és ha nem, miért nem, nem leszel liberális. Egyszerűen csak nem mászol bele a másik magánszférájába (erőseben fogalmazva: nem vagy bunkó).