Nincs tiszta kanál – mondatok, melyeket bár soha ne hallanánk többé

Van, hogy apu pénzt keres, anyu otthon tart rendet, és mindenki boldog. Jó, általában nem évtizedekig, de ettől még igaz: ez is egy működőképes modell, ha a szereplők anyagi háttere és habitusa ezt engedi. Az alábbi mondatok azonban olyan családokban hangzottak el, ahol a férfi és a nő ugyanannyit dolgozik és keres, a nőt mégis várja otthon a második, harmadik műszak – és a megjegyzések.

Vállalod a billogot?

Figyelem, tabutéma következik. Méghozzá olyan, amiről sokkal nehezebb higgadtan, előítéletek nélkül beszélni, mint az orgazmus elmaradásáról, a megbánt anyaságról, a szexmentes kapcsolatokról,  vagy az erekciós zavarról. Ha mégis szóba hozod, jó eséllyel önként vállalod az alábbi előítéletek valamelyikét:

– lusta és igénytelen vagy
– nem vagy nőies nő, te viseled, viselnéd a nadrágot, esetleg versenyzel a férjeddel
– emancipunci vagy, ezért nem lesz soha senkid, ezért zsákutca a házasságod
– pedig milyen könnyű boldoggá tenni egy férfit, csak szex, sör, kaja és rendezett környezet kell hozzá
– mégis mit akarsz, hát ez az asszonysors, nincs mit tenni
– ezek a mai nők még erre sem képesek, aztán csodálkoznak…
– …bezzeg régen, bezzeg nagyanyáink!

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a fenti billogoktól nemhogy mindenki irtózik és retteg, de ráadásul a generációk során annyira mélyen belénk ivódott ez az elvárásrendszer, hogy egy igen széles réteg úgy érzi, nem is képes másban kiteljesedni, mint „női princípiumai” szolgálatában. Mindenhol máshol ugyanis eleve nehezebb az érvényesülése – ha a mosás-főzés-takarítás hármasa viszont jól megy, legalább szeretik és elismerik, béke van. Csoda, hogy sokan – különösen kezdetben – még élvezik is a robotot, csak mert áhítják a sikerélményt, amit az ad? No igen, így aztán még inkább mélyül a tabu, hiszen szép számmal lesznek Stockholm-szindrómás rabok is.

Folytatás a megjelenés eredeti helyén…