Rá kéne állni a politikai abszurdhumorra, van itt alapanyag bőven

Mindig nagyon utáltam a politikai humort a Sas-kabarétól a Hócipőn át a Bagi-Nacsa-féle orbángyurcsány-dialógusokig, az utóbbi hónapokban azonban rendszeres röhögőgörcsök kísértenek, ha híreket olvasok. Íme, néhány geg az elmúlt időszak abszurditásaiból, amiket egyszerűen csak az élet írt, nem egy csapat beteg agyú humorista… Nehéz elhinni, hogy nincs mögöttük több hét izzadt hónaljú brainstorming.

Kötelező feladat, avagy Mission Impossible: bizonyítani, hogy a Jobbik nem rasszista

Alapszitu: Miután egy Kötél nevű jobbikos önkormányzati képviselő cigányok akasztásával és lepuffantásával viccelődött, Vona Gábor KÖTELezte a fiatalembert, hogy egy cigány jobbikos kollégához költözzön három napra, bizonyítandó, hogy a PÁRT NEM RASSZISTA, szeret minden tisztességes embert származásától függetlenül. Erre a cigány vérű elvtársról kiderült, hogy ő meg a zsidókat szereti alázni a Facebookon, vagyis a “páros lábbal öngólt rúgunk hajnaltól” esete forog fenn. Köves Slomó rabbi ezek után mindkettejüket meghívta egy kóser szilvára.

Geg: Az odáig oké, hogy a rasszista mezőtúri jobbikost egy antiszemita cigány jobbikos művelné ki, de mi lesz magával a mesterrel, hol itt a szupervízió lehetősége? Én a két srácot egy homofób zsidó jobbikoshoz küldeném, aztán a hármas fogat tovább állna egy nőgyűlölő meleg jobbikoshoz, akik aztán egy xenofób jobbikos nőnél folytatnák a posztgraduális képzést… és országokon átívelő turnét csinálnék a projektből, ahol aztán mindenki megcsillanthatja a jobbik énjét. A végén csak kiokosodik mindegyik politikai korrektségből, ha mástól nem, a kóser szilva hatására. Vodka, connecting people. Pálinka, még inkább.

Muppet-show L. Simonnal és Szanyival

Alapszitu: L. Simon László (FIDESZ) olyan bájosan buta, hogy az szinte már cuki. Ő volt az, aki kifejtette, hogy Magyarország számára “azért nem megoldás a napenergia, mert nekünk esténként is szükségünk van áramra”. Aztán az internetkonzultáció kapcsán feltette a nagy kérdést – az IWIW bezárása után hónapokkal, – hogy miért nem használnak az emberek IWIW-et. Tőle tudjuk, hogy Vida Ildikó levele (amiben a kitiltási botrányról tájékoztatta a kormányt) elveszett a postán. Ő volt az is, aki szerint a sajtó nem tudja, mi a dolga, a kormánynak kéne inkább gyártania a híreket. Aztán előadta magát a politikusok követhetetlen és ellenőrizhetetlen milliárdjai kapcsán, hogy “nincs azzal gond, ha vagyonosak a politikusok, mert így arra tudják fordítani az idejüket, hogy a közjót szolgálják”. Mindig jókat mond, zseniális karakter.

Ilyen aduásza az MSZP-nek is van, Szanyi Tibor. Őt sem lehet gyűlölni, egyszerűen eldobod az agyad az aranyköpései és… a gój motoros sztorija kapcsán. Annyira szürreális az egész, ahogy fogadásból egy radikális szervezet tagjait nyaraltatta EU-s pénzből, hogy az Irigy Hónaljmirigy és a Bagi-Nacsa stábja ilyesmit tíz év munkatáborban sem tudna kiagyalni. Ahogy belecsúszott, ahogy zsarolták, ahogy letagadta… egyszerűen zseniális! Miután elolvastam a teljes, vágatlan sztorit a Brüsszelben történtekről, égett az arcom, és aznap négyszer is hálát adtam az égnek, hogy nem vagyok Szanyi Tibor. Rengetegszer égettem már le magamat marhasággal, de ez a hatszáz eurós fogadás és a köré épülő komédia mindent visz. Szanyi ezt az Indexnek így kommentálta: “Megfogadtam, hogy ezt nem kívánom kommentálni. A fogadalom, pedig fogadalom”. Áááá, tökéletes!

Geg: Semmi extra, csak annyi, hogy L. Simon és Szanyi beszélgetnek. Mint Hacsek és Sajó, Frédi és Béni, Stan és Pan, Bud Spencer és Terrence Hill. Egész estés műsor, alacsony költségvetés (ha valaki Rolex-órát fényképez, magára vessen!), lehet fogadni, ki mond jobbakat.

A baloldali pártszövetség parlamenti képviselőjelöltje minden, csak nem baloldali

Alapszitu: Ez egy nagyon kész helyzet, tök abszurd megint. Az MSZP-DK-Együtt-PM színeiben a veszprémi időközi választáson induló szimpatikus angoltanár, Kész Zoltán a nagyvállalati korporatizmus lobbystája, egy szabadpiaci fundamentalista. A CATO Intézet tagja, a Szabad Piac Intézet elnöke. Röviden olyasmit hirdet aktívan, ami – amellett, hogy alapjáraton vitatható – cseppet sem baloldali. Nem egyeztettek, kész helyzet (bocsánat a szóviccekért ma) elé állították az LMP-t, ami szabadpiac ellenes, globalizáció-kritikus szervezetként nyilván nem tudott Kész mögé állni, de majd jól lehet őket hibáztatni a kudarcért a kétharmad lebontásáért folytatott harcban. (A kétharmad egyébként ma sincs meg, de ennek tényleges jelentősége nincs, mert valaki mindig átszavaz vagy otthon marad az ellenzékből, és hát az utóbbi általában Gyurcsány Ferenc szokott lenni.)

Geg: Az MSZP-DK-Együtt-PM aranycsapat castingjaival indulhatna az epizód, felidéznénk például az egyébként végtelenül rokonszenves doktorember, Falus Ferenc baloldali főpolgármester-jelölt úr vizes vödrös videóját, ami voltaképpen a legzseniálisabb kisfilm, amit az életben láttam a maga tökéletes abszurditásában, képsorai örökre a retinámba égtek. Aztán – újabb casting – Készt mutatná a kamera egy felvételen, amint megjelenik a CATO és a Szabad Piac Intézet szeánszán, szenvedélyes beszédet tart az egészségügy és a közoktatás privatizációjáról, a kapitalista kizsákmányolás pozitív oldalairól, tagadja a klímaváltozást és vízprivatizációt sürget, majd a szociálpolitikai támogatások durva megvonása mellett foglal állást a Tea Party-pólós Exxon- és Volkswagen-lobbisták igenlő csettintései között. Nagytotál, a lejátszás megszakad, Gyurcsány Ferenc hangja a háttérben: “Hát ki ez a remek srác, és mit csinál? Akar a mi emberünk lenni Veszprémben?!”… Aznap ez volt az egyetlen kérdés, ami elhangzott, mondja ekkor a narrátor, és függöny.

További ötletek, ömlesztve, a teljesség igénye nélkül

Az az igazság, hogy az ötletek tárháza végtelen. Családdal, magánélettel nem viccelünk, de azért Orbán Ráhel “nincs a népnek kenyere?! akkor egyenek kalácsot!” kirohanása az önálló életről zseniális volt. Már csak azért is, mert anélkül az Átlátszónak eszébe nem jutott volna, hogy megszellőztesse, honnan lettek a b. férjének az elmúlt öt évben milliárdjai… Ugyanígy az is ott van a szeren, ahogy a Rogán-family kommersz show-műsorokban és bulvárlapokban haknizik és cukiskodik, ami alapjáraton teljesen értelmezhetetlen jelenség, viszont rengeteg remek geg forrása.

Azt már Maksa óta tudjuk, hogy az erőszakkal kapcsolatos poénokat “nem érti meg ez az ország úgy, mint régen”, ezért vak komondorral és szimpla nőgyűlölettel nem viccelnénk, a diktátorokkal való barátkozás viszont kellemes humorforrás lehetne. Ehhez a vonalhoz kapcsolódik Semjén Zsolt South Parkért kiáltó homofóbiája is, amivel a beteg, hála az égnek bukott szlovák népszavazást éltette (“Európa kiállt a keresztény értékrend mellett” – csak tudnám, miért lesz több jogom és lehetőségem nekem attól, hogy másokat önkényesen megfosztok a jogaitól és lehetőségeitől, és hogy mi krisztusi van ebben… de a legjobban az foglalkoztat, hogy miért kell, hogy köze legyen bármelyik egyháznak is az államhoz). Lehet, hogy Semjén Zsolt is úgy van, mint szegény Tom Cruise: nem akar kijönni abból a k. szekrényből, és ezzel az imázzsal álcázza magát.

Persze a változó méretű, térfogatú, darabszámú, aranyhörcsög nevére írt és családi összefogásból megvásárolt ingatlanok is megérnek egy misét, ahogy az urizálás, ami már Pokorni Zoltánnak is szemet szúrt: Gucci-táska (vitrin, vitrin, vitrin!), Rolex-óra, sokmilliós vadászatok meg a többi. Simán szánkón jöhetne a trágárság-cunami Simicska Lajos gecizésével; olcsó altesti humorral milliókat lehet napsütötte június délutánokon is a tévé elé ültetni, de az internetkonzultáció friss hírei is ütnének.

Egyszerűen rengeteg poén van, amivel újra virágozhatna a magyar politikai humor, ha már komolyság sajnos alig van. Mit hagytam ki? Gyűjtsünk EGYÜTT… bár sajnos már ennek a szónak is olyan pejoratív felhangja van.