Aktuális

Dopeman Bazmegje: a nemzeti jelkép megsértése és ami mögötte van

kép: FB-on találtam, forrás nélkül

Nincs sok dolog, ami kevésbé foglalkoztatna, mint Dopeman Bazmegje. Mióta viszont a rendőrségtől az ügy az ügyészséghez került a múlt héten, elkerülhetetlenül kirajzolódott előttem az igazi kérdés: meddig tart a szólásszabadság, és hol kezdődik a nemzeti jelképek gyalázása és az uszítás?   Kezdjük ott, hogy Dopeman Bazmeg című opusza azt a felelősségvállalásra képtelen attitűdöt tükrözi, amit személy szerint a legszánalmasabbnak tartok: azt, hogy mindenről a kormány/az ellenzék tehet, a megoldhatatlan problémák feldolgozására pedig kizárólag a gengszter-életmód vagy annak dicsőítése nyújthat alternatívát ("bazmeg a rádiót és a tévét, és adj nekem hálát a gengszter rapért"). A tartalom mellett a másik fontos téma a körítés: Dopeman a társadalomkritikát obszcenitásba burkolja, a tálalás trágár, közönséges és primitív. Az egyetlen művészileg értékelhető momentum ironikus módon épp a Himnusz beépítése a szövegbe: az ország jelenlegi gazdasági, politikai és spirituális mélypontját taglalni kimondottan megrázó az egyetlen olyan igazán mély nemzeti jelkép tükrében, amelyet még nem ferdített el egyetlen hatalomhoz kötődő (vagy arra vágyó) szerv sem (mind tudjuk, hogy a kokárdától az árpádsávos zászlón át a turulig ma már minden megosztó jelképpé vált, és még a zászlót és a címert is félve vesszük elő). A Himnusz tiszta maradt, akár a déli harangszó, emellett pedig tökéletesen kirajzolódnak sorai közül "a magyar nép zivataros századai": épp az, amiről az inkriminált rózsadombi gengszter-rapper szövegel új dalában. A Himnusz-elem művészi értelemben azért is tökéletes választás, mert ugyanannak a központi problémának a tárgyalása így egymás mellett jelenik meg primitív, obszcén, közönséges és tradicionális, költői, érzelmekre ható tálalásban, ez az ellentét pedig törvényszerűen katarzishoz vezet. Elvégre miről szólnak a Himnusz idézett sorai? Ugyanarról, amiről a Bazmeg: népünk rossz választásairól, hányattatásairól, rettegéseiről, elnyomásáról és kizsákmányolásáról (más kérdés, hogy a teljes műben a romantika divatjának köszönhetően már ott a dicső múlt, Árpád hős magzatjaival és Mátyás bús hadával). Mindarról, ami sajnos a nemzeti újjászületés hajnalán, 1823-ban sem volt más, mint ma.

Bár mind maga a megoldást nem kínáló, felelősséget másra hárító attitűd, mind a céltalan vulgáritásba torokolló verbális köntös távol áll tőlem (néha a kevesebb több), nem gondolom úgy, hogy Dopemannek ne lenne joga kinyilvánítania véleményét, akár ebben a körítésben is. Teljesen egyértelmű, hogy a szidalmak nem magára a nemzeti jelképre, hanem minden egyébre vonatkoznak: Orbánra, a kormányra, Gyurcsányra, az MSZP-re, az LMP-re, a Jobbikra, az inflációra, az adóemelésre, a minimálbérre, a frankhitelre, a gyengülő forintra… végül pedig a szép szavakkal és demagóg ígéretekkel az átlagosnál is könnyebben manipulálható magyar nemzetre. Sehol nem találkozunk a konkrét nemzeti jelkép, vagyis a Himnusz földbedöngölésének kísérletével, sem tartalmi, sem formális értelemben. A vád pedig épp ez lenne: a nemzeti jelkép megsértésének vétsége, noha Dopeman a Bazmegben mindent és mindenkit megsért, csak magát a nemzeti jelképet nem. Találgathatunk, hogy szövegértelmezési gondokról vagy hatalmi arroganciáról van szó, de az ügyet egyelőre még nem zárták le.

A kimondatlan, mégis a háttérben megbújó másik vád az uszítás: felmerül a kérdés, hogy Dopeman nem éppen egyetlen tisztán maradt nemzeti jelképünk érzelmeinkre ható erejét használja-e arra, hogy az aktuális politikai hatalom ellen hangolja – magyarul: ugrassza, uszítsa – az egyébként is tűréshatára szélén táncoló, könnyen ingerelhető magyar népet? A kérdés egyrészről jogos, elvégre számos etnikai csoportot vagy vallási felekezetet is támadtak már más művészek és szónokok, s ezekben az esetekben a produktum nem egyszer üldöztetés tárgya lett. Miért nem mocskoszsidózhat a Kuruc nemzeti jelképek oltalmában, ha Dopeman probléma nélkül birkamagyarozhat a Himnuszra keverve? – kérdezhetik sokan, nyilván főként jobbról. Mi értelme a szólásszabadságnak, ha csak azt mondhatjuk ki, ami az éppen aktuális hatalmi erő – bármelyikről is legyen szó – érdekeit nem sérti? – kérdezik mások, többnyire balról. És úgy egyáltalán: hol kezdődik a szólásszabadság, és melyik az a pont, amikor már gyalázásról és uszításról van szó? – teszi fel a kérdést mindenki, pártpolitikai preferenciától függetlenül. Rossz hírem van: nincs egyetlen, konkrét abszolút válasz. Esetek vannak, amelyeket  közvélemény és a politikai elit mindig a számára kényelmes módon értékel, de a törvénynek nem volna szabad erre alapoznia. Dopeman esetében a válasz egyértelmű: a Bazmeggel nem gyalázott és nem uszított, ugyanakkor egy zseniális gerillamarketing-kampány vezetőjéhez illő módon megtalálta a nemzeti és politikai ingerküszöb átszakításához szükséges legérzékenyebb pontot, amellyel a főműsoridős promócióknak köszönhetően legalább százszorosára növelte potenciális hallgatóinak számát. Az ügyészség döntése és indoklása politikai értelemben mérföldkő lesz, Dopeman azonban már mindenképpen nyert: sok-sok jogdíjat, épp attól az államtól, amelyet bazmegelve szid.

Reklámok
Eszter névjegye (847 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

8 hozzászólás Dopeman Bazmegje: a nemzeti jelkép megsértése és ami mögötte van bejegyzéshez

  1. Lehet, hogy része az ügyes gerillamarketingnek a Himnusz sorainak belekeverése a trágár szövegkörnyezetbe, de attól még nem kevésbé elítélendő, szerencsés esetben büntetendő. Hasonlóan ha azzal szerzett volna még nagyobb ismertséget, ha más bűncslemkményt követ el ezért. Mellesleg, ha a rendszert (pártok uralmát, demokráciát) akarja szidni, akkor tegye azt, sokan szidhatnánk! De a Himnuszt ne keverje bele! Mindezért csak egy évet kaphatna.
    Viszont, ha jól tudom, három évet adhatnak legfeljebb a nemzeti etnikai vagy vallási csoport megsértéséért (aki pontosabban tudja, kijavíthat), azt pedig megteszi valahol másfél perc után: “Baszd meg ezt a kibaszott sleppet, amit magyar nemzetnek neveznek!” – na most képzeljük el a cikkben említett módon, ha ugyanezt nem a magyarokra, hanem cigányokra, oláhokra, tótokra, vagy mondjuk zsidókra mondja, mekkora itthoni és országközi rasszistázás és elhatárolódás lenne azon nyomban!

  2. Dopeman valoban egy primitiv allat, de ebben a “dalban” teljesen igaza van. Minden szava igaz, akarhogy is fogalmaz, csak sokaknak faj az igazsag. En kenytelen voltam Angliaba menekulni, mert nem talaltam semmilyen munkat 2 ev ingyenmelu utan se, a lanyomat meg el kell tartani valamibol. Nem volt mas megoldásom, szoval tenyleg bazmeg. Az pedig tokeletesen igaz, hogy a magyarok birkak, itt egesz mas a mentalitas.

  3. én tartom magam ahhoz, h ez nem gyalázás, még csak nem is obszcén, hanem egy sima hírgeneráló cucc. eleve arra készítették, h cikkek százai szülessenek róla. cél elérve, kalap, kabát, csókolom.

  4. Megnéztem e remekművet, pont olyan szar, mint eddig bármi, amit csinált, csak ezen még röhögni sem lehet. Válthatna akár stílust is, például egy 5 másodperces grind tételben összefoglalhatná hogy roarr bazmegmindenkikurvaannyátmindenszarbazmeg roarr (és akkor ez művészi, mert keretes a szerkezet). Teljesen felesleges alkotás, elmondták már ugyanezeket előtte rengetegen, hasonló primitív módon, és ügyesebben fogalmazva is. Bírálni, elégedetlenkedni mindig könnyű.

    Himnuszgyalázást én nem érzek amúgy benne, nem tudom mennyire volt tudatos vagy várt a részéről, hogy a Himnusz beépítése hasonló reakciókat vált ki. Lett médiavisszhang, de most komolyan: trivialitásokat hangoztatva mit ér el? Van olyan, aki nem látja azokat a problémákat, amiket felsorol? Egyébkén egy jó, erős hatalomnak tudnia kellene ezeket a dolgokat lazán, rugalmasan kezelni – pl a művész úr primitívsége és butasága miatt könnyen nevetségesség tehető, ezáltal kihúzva az egész “méregfogát” -, de nyilván ez sem mostani “elitnek”, sem a feljelentő turbómagyaroknak nem megy.

    S ha már Himnusz – szerintem ezerszer nagyobb erőt ad, hogy a román válogatott magyar tagjai a magyar himnuszt énekeltél a Románia – Magyarország jégkorong mérkőzésen.

  5. Először is kijelenthetem, hogy nem kedvelem Dopement és legtöbb szövegében semmilyen számomra értékes mondanivalót nem találok. Ez viszont más. Talán valóban marketingfogás, talán nem, mindenesetre a mai magyar helyzetet, a magyar emberek nagy részének érzéseit tökéletesen sikerült kifejeznie vele. Szerintem ennek a “bazdmegnek” itt igenis van funkciója, ha úgy tetszik, és ami nem céltalan káromkodás, annak van helye és létjogosultsága. Dopemen pedig nagyon is hiteles. Aki pedig nem érzi a gúnyt és az iróniát a vulgaritás és a Himnusz keverésében, és primitívnek, gusztustalannak tartja, szíve joga. De nekik ajánlanám figyelmükbe az olyan “magas irodalomból” vett példákat, mint pl. nemzeti költőnk Petőfi Sándor Mit nem beszél az a német c. verse. Idézem melyik részre is gondoltam:
    “Foglalod a kurvanyádat,
    De nem ám a mi hazánkat!..”
    Tudom, mostanában divat lett felháborodni hasonló témák miatt, lásd Kertész Ákos vagy akár Alföldi és Az ember tragédiája… Én csak azt mondom, gondolkodjunk, mielőtt ítélünk.

  6. Szerintem az ő szájából pont nem hiteles, hisz amennyire ismerem, semmi értéket nem tudott felmutatni. Még azt sem mondhatom rá, hogy ugyan nem tetszik, amit csinál, mert nem szeretem, de azt jól csinálja. Egyáltalán nem kéne ilyen témákban megnyilvánulnia, vagy, már el kellett volna kezdenie mondjuk 5 éve.

    • Nem értek veled egyet. Mitől lenne jobb, ha 5 évvel ezelőtt kezdett volna ilyen témájú szövegeket írni? Valamikor el kell kezdeni… Ráadásul talán most jutott el ő is arra a pontra, sok más emberhez hasonlóan, hogy elege lett a rendszerből. Egyébként idén az összes tüntetésen ott volt magánemberként, és miért ne lenne neki is joga véleményt mondani a saját stílusában? A mai magyar zenei életnek még mindig nem ő van ám a legalján, és összehasonlítva Dopeman szövegeit mondjuk Fluorral vagy egyéb tiszavirág életű celebek rágógumis borzalmaival, én még mindig több értéket találok ebben.

      • Azért írtam 5 évet, mert akkor került nyilvánosságra az a bizonyos beszéd, én azt tekintem fordulópontnak – legalábbis nekem akkor nyílt fel a szemem, ha használhatok ilyen fellengzős kifejezést. Akkor és ott, vagy azóta lett volna már számtalan lehetősége nemtetszésének kifejezésére – én nem tudok róla, hogy tett volna ilyet. Alapvetően utálom ezt a gengszterrepper attitűdöt, úgy előadói, mint követői részről – talán emiatt érzem, hogy hiteltelen az egész (lásd még a Body Count szerű borzalmas beszólós próbálkozását). Nem azt mondom, hogy nincs joga, bárki elmondhat bármit (elvileg…), csak minek.

        A populáris magyar zenei életnek szerencsére nagyon kis része tud eljutni hozzám, de az szinte mind “legalja” kategória. Elkönyvelem őket úgy, hogy hátha ezt ők maguk sem gondolták komolyan, s innen indulva van szar, amin lehet röhögni (Fluor és Rágógumi), és szar, amin már azt sem (az eme oldalakon is vizsgált Düki meg Béci, valamint ide tartozik Pityinger László is).

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. zoltangabor (gaborzoltan) | Pearltrees

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: