Aktuális

Verebes, Aczél, Csapó és társaik: ne kérdezz 60 pluszos sikeres férfit a zaklatásról!

Gyárfás, Aczél, Csapó, Verebes, Friderikusz, Kiss, Weinstein, Tarantino… Teljesen fölösleges a befolyásos, sikeres 60 pluszos férfiak színe-javát a zaklatásról és az erőszakról kérdezni. Ők egy olyan világban szocializálódtak, amelyben egészen más szabályok voltak érvényesek, mint napjainkban – és ha meg is értik a szép új világ hangjait, évtizedes barátságaikat, sógor-koma viszonyaikat nem fogják emiatt felrúgni.

kép: pixabay, fél magyar média használta már

Ezek a férfiak a 60-as, 70-es évek derekán voltak forrongó kamaszfiúk, erejük teljében lévő ifjú daliák. Ebben az időszakban a férfi még „úr” volt és „ember” a „gyengébbik” nemmel szemben, de a szexuális forradalom már útjára indult, az erkölcsök fellazultak. Már létezett fogamzásgátló tabletta, de még kötelező volt férjhez menni és névé válni, mielőtt domborodni kezdett a pocak – akinek ez nem sikerült, az számíthatott az össztársadalmi megvetésére és a teljes anyagi ellehetetlenülésre.

A nők már kedvükre járhattak főiskolára egyetemre, de komolyabb pozícióra való esély híján sokan ezt még inkább a „jó party” kedvéért tették: társadalomban elfoglalt helyüket elsősorban még a férfiú titulusa határozta meg, és hát értelmiségi körökben jobb volt a merítés. Eredmény volt doktornévá vagy ügyvédfeleséggé válni, ezért sokan a trükköktől sem rettentek vissza: menekült is a sok fiatal, forrófejű férfi, ha egy csinos, vonzó nő általuk kívánt karriert építeni, és ezért – nem ritkán szülői nyomásra – „bepalizta” őket.

Már divat volt a szerelmi házasság a 2. világháború előtt jellemző dinasztiák között létrejövő anyagi szövetség helyett, de ez még inkább a nő érdeke volt a fentiek miatt, a férfi többnyire rabságként, az élet végeként gondolt a holtomiglan-holtodiglanra (aki őrülten szerelmes volt, az a közvélekedés szerint „elvesztette az eszét”). A többség kereste is a kiskapukat, ahogy csak lehetett, és igyekezett a „rabság” előtt még alaposan „kiélni magát”…

A kabarék fő témája a kikapós menyecske, aki mindenáron házasságot akar a befolyásos férfival, hogy saját státuszát emelje, illetve a férfi, aki ez elől menekül, nem akar kötöttséget, csak szórakozna, illetve a frigid vénlány, aki bármire képes a frigyért. A házasságban a nő házisárkány, nógatja a férfit, ráakaszkodik, hajszolja, terrorizálja, miközben a valóságban önálló egzisztencia híján ő függ tőle: ha akarna, se tudna lelépni.

A közvélemény előtt kétféle nőtípus létezett: a (színész)nő, akinek rá lehet csapni a seggére, és a (színész)nő, aki ezt nem tűri. Az előbbivel mindent és bármit meg lehet csinálni, hiszen vagy élvezi maga is „a játékot”, vagy mindegy, mert lehúzós kis ribanc, lelkiismeret nélkül. Az utóbbival pedig szintén bármit meg lehet tenni, csak ő izgalmasabb kihívás, mert jégkirálynőt játszik, kéreti magát, fut még egy kört, nehogy kurvának nézzék, komolyabb biztosítékot akar: rangot, titulust, lehetőséget, házasságot. Még mit nem gondol magáról az ilyen? Aki egyik sem a kettőből, az a jó kis „feleséganyag”: kedves, szolid barna lány, aki jó anyja lesz majd gyerekeinknek, de orális szexet nem vállal, azt máshol kell keresni. Nem is baj, „azzal a szájjal” ne puszilja meg a fiamat, nem igaz?

Kivétel még? A nő, aki nem vonzó, mert nem áll rá a cerka, esetleg már kiöregedett, tehát nem szereplője a húspiacnak. Ritkábban: a havernő és a főnökasszony, aki klasszikus tomboyként nem női szerepben jelenik meg annak ellenére, hogy esetleg szexuálisan vonzó. Nos, ők érdemelnek némi kalaplengetést, a többiek azonban azt csak a felszínen kapják meg, üres gesztusok formájában: előreengedés az ajtónál, fenék alá segített szék az étteremben, csodaszép rózsacsokor és vers, vacsorameghívás, magázódás, miegymás. Ha ezt megkapják, a tisztelet is megvan, nem? Nem, ezek színpadi kellékek, a tisztelet ott kezdődik, hogy a másikat emberként, egyenrangú félként kezeljük, és soha nem teszünk vele olyat, amit nem szeretnénk, hogy velünk tegyenek.

Azoknak a férfiaknak, akik ebben nőttek fel, ezt a mintát kapták és legaktívabb csajozós éveik ahhoz az érához kötődnek, amelyben ez volt a uralkodó elv, te ugyan órákig magyarázhatod, hogy 1. senkinek sem öröm, ha egy vén faszi kéjelegve a seggére csap, 2. a nem az nemet jelent, és nem pedig azt, hogy „komolyabb biztosítékot kérek a szolgáltatásomért cserébe”, 3. a mester és tanítványa viszony olyan hatalmi dinamika, amivel visszaélni erkölcsileg rettenetesen aggályos, hiába nagykorú tanítványról van szó, 4. a rövid szoknya, a kivágott felső és az enyhe szalonspicc sem legitimálja az erőszakot, 5. még a szolgálatban lévő prostituált esetében is bűncselekmény a konszenzus hiánya, őket is meg lehet ám erőszakolni, mert erőszak igenis létezik, és nem a penetrációnál kezdődik.

Mindezt magyarázhatod napestig, elkophat belé a szád, nem fogja megérteni, nem fog hozzá eljutni az üzenet az esetek 90 százalékában – és nem feltétlenül azért, mert szar ember (persze van, aki az): azért, mert a régi világ rendje, benne a nő helyével és szerepével számára olyan természetes, mint a lélegzetvétel. Ha esetleg intellektuálisan fel is fogja, hogy a régi rend megdőlni látszik, érzelmileg tagad, hiszen saját visszaéléseire eddig bohém ifjúkori csínytevésként, esetleg botlásként tekintett, nem akar élete utolsó éveiben abuzerként, esetleg szimplán seggfejként tekinteni magára: jól akarja magát érezni a bőrben, hiszen ő csak élvezte az életet, játszott, mulatott, fiatal és bohém volt.

Ha pedig ő maga – hetvenéves befolyásos, gazdag, sikeres és valaha jóképű férfiként – tiszta is, biztosan lesz néhány sógor, koma, cimbora, aki érintett, és hát azért létezik betyárbecsület és férfiszolidaritás is a világon, sok évtizedes baráti és munkakapcsolatokat senki sem fog felrúgni holmi „régi nőügyek”, jelentéktelen, ezeréves „kalandok” miatt… és a kör itt lassan be is zárult, ne tessék tovább keresni a miérteket.

Elég annyi, hogy a dolgok lassan változnak, a patriarchális dogmák vén mamutként dőlnek a sírba, és az új generáció tagjai már tisztában lesznek azzal, hogy a tisztelet nem a magázódásnál, hanem az emberszámbavételnél kezdődik, és a legalantasabb ösztönöknek engedni nem macsóság, hanem végtelen gyengeség, amit szégyellni kell és bocsánatot kérni érte. Így legyen, ámen!

Reklámok
Eszter névjegye (857 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

107 hozzászólás Verebes, Aczél, Csapó és társaik: ne kérdezz 60 pluszos sikeres férfit a zaklatásról! bejegyzéshez

  1. Apám egyik posztja alatt egy nőnek próbáltam megmagyarázni,hogy a “dugnálak” a füttyögés meg a seggrecsapás igenis zaklatás..
    Szerinte csak bunkó szokás… Csak más nyelven fejezezik ki,hogy “teccesz”…

    • Mondja már meg valaki, egyáltalán miért érzi úgy sok férfi, hogy mindenképpen ki kell nyilvánítania a tetszését??? Kit érdekel a véleménye, ha nem éppen ő az akinek tetszeni akarok?!

      • az abanya lemaradt a nevemből :D , szóval anyabanya voltam :)

      • Ez számomra is kérdéses. Valószínűleg az van mögötte, hogy a nő azért szép, hogy a férfinak tetsszen. A férfi áll a középpontban, ő az óra közepe, a mutatók körülötte futnak.

        • Férfinak, vagy férfiaknak? És a többi nőnek nem (nem szexuális vonatkozásban) ?

          • Bocs, kihagytam, hogy ‘és vajon a saját maguk kedvéért nem ?”

            • Na hát pont ezt nem értik sokan. Hogy nem azért vagyok “szép”, mert azt várom, hogy hangos tetszésnyilvánítás közepette vonulhassak az utcán. Egyszerűen jól akarom érezni magam a bőrömben. Nem csak otthon, az utcán is.

        • Régen sok nőnek biztosan az egyetlen értékmérője a “szépsége” volt. Férjhez kellett menni. De manapság ez már nincs így. Ebből kifolyólag önjogon akarok “szép” lenni, senkinek semmi köze hozzá hogy nézek ki. Ahogy nem hőrögetek gusztustalan hapsik után, hogy némá’ mekkora beled van, a világ minden kincséért sem kellenél. Pl. Ugyanígy nekem tetsző férfiaknak sem kacsintgatok, ciccegek.

      • Azt hiszem senki nem említette azt a személyiségprofil torzulást, amit az érintett korosztály féritagjaiban a csak számukra kötelező állatbarom katonai szolgálat okozott. Az ott rögzült általános devianciákról a nők mit sem tudhatnak. Esetleg annyit, hogy a dolog gyógyíthatatlan.
        A kommentek tipikusan a hitviták színvonalát idézik, tehát nem állok bele egyik véleménycsoportba sem. Az a férfi, aki a katonaság előtt még nem volt állat, ott nagyon gyorsan azzá lehetett. Nekem szerencsém volt, orvosként csapatnál csak 9 hónapot húztam le. De még az is sok volt. Ez az aspektus fontos lehet, talán pont ezért nem jutott eszébe senkinek.

  2. Tarantinot -nyilatkozata alapján- nem kellett volna ….
    ” …..Ehelyett marginalizáltam az incidenseket, és úgy tekintettem rá, mint egy stúdiófőnökre az ötvenes-hatvanas évekből, aki a titkárnőket hajkurássza állandóan. Nem mintha az elfogadható lenne vagy lett volna bármilyen mértékig is. Szóval ezt a szégyent soha nem mosom le magamról…… “

    • Én ezt értem, de közben bagatellizál is, hogy ez ilyen ártalmatlan csajozás, plusz beismeri, hogy szégyelli, hogy idáig hallgatott. Annyi, hogy ő Tarantino, profi kommunikációs tanácsadója van, aki így “kárenyhít”, és ezért legalább okosakat mond. Ettől még évtizedekig bagatellizálta a tényeket és hallgatott.

      • Épp ez a lényeg, könyörgöm. Hogy beismeri, hogy szégyelli, hogy eddig hallgatott. És tökmindegy, hogy profi kommunikációs tanácsadója van, vagy sem.
        Hogyan is kezded a posztot :”ne kérdezz 60 pluszos sikeres férfit a zaklatásról!”

        • Azért évtizedekig Weinstein címzetes cimborája volt, mindenről tudott. Ne adjunk már neki rögtön díjat az utólagos meaculplázásért. Persze, tiszteletreméltó, hogy legalább most beismerte és bocsánatot kért, de józanul gondolkodva: volt más esélye? Egész Hollywood szemtanú, mindenki erről beszél. Ettől függetlenül igen, vegyenek róla példát a hazai érintettek is, de azért könnyekig ne hatódjunk már.

          • Naaaaaaaaaa!
            Pontosítsunk. Mi volt a hozzászólásomban? Hoggy adjunk érte díjat? Hogy magasztaljuk fel ? Hogy hatódjunk meg könnyekig? Arról irtam, hogy egy olyan csoportba helyezted, akik mostani nyilatkozataikban is valamilyen módon felmentik … azt akit nem kellene. Akik ma is valamilyen szinten áldozatot hibáztatnak.
            A kérdésedet pedig nem tudom értelmezni. A többiekre nem vonatkozik a ‘volt esélye” ?

          • Nem tiszteletremelto. Le is irtad: karenyhit. Magyarul sunyit, na.

  3. Bocsáss meg, de amikor már egy Facebookos posztban elkezdted fejtegetni ezt a gondolatmenetet, már akkor nem értettem ezzel egyet (csak ott valami miatt nem tudok hozzászólni).

    Igen, a normák idővel változnak, de attól még nem volt helyes amit tettek, és nem lehet annyival elintézni és felmenteni őket, hogy ők már úgysem értik meg. Ennyi erővel a Kis László ügyre is tehetett volna a közvélemény elévülési pecsétet, és a nürnbergi perek is értelmetlenek lettek volna, hiszen az előző időszakban meg a zsidók üldözése volt a norma. Értelmiségi emberekről van szó itt ráadául, akiknek ebből kifolyólag a munkájuk a rendkívüliek mellett a szokványos dolgok felülvizsgálata is.

    El lehet fogadni azt, hogy nehezen, vagy egyáltalán nem értik meg, ismerik be helytelen cselekedeteiket. Tudom, hogy csak ezt szeretted volna mondani, de ez nem mentség az én szememben semmire sem. Viszont ha beismerik hogy a rossz társadalmi normákat még csak szóban se bírálták felül, szót emelnek a mai erőszaktevők ellen, és elnézést kérnek az áldozatoktól, akkor én már fél perc alatt el is felejteném, hogy miről is volt szó. De az hogy egy percig se gondolkodjanak el semmin, és még mi adjuk nekik a mentséget a korukra hivatkozva, nekem elfogadhatatlan.

    • “nem lehet annyival elintézni és felmenteni őket, hogy ők már úgysem értik meg.” Szerintem nem felmentésről van itt szó, hanem csak arról, hogy aki ezt nem érti, azt nem kell erről a témáról kérdezni, mert nem az ő véleménye a mérvadó.

    • Felmentésről szó sincs, azt sehol nem írom. Csak azt, hogy ők már megérteni ezt nem nagyon fogják, lásd Kiss “Laci bácsi”: “sajnálom, ha bárkit is megbántottam”, HA. BÁRKIT. IS. MEGBÁNTOTTAM, egy jogerősen elítélt csoportos nemi erőszak ügyében, amit akkor már visszaesőként követett el! Látszik, hogy nem érti, mi a baj: fiatal volt, csajozott, kiscsaj önként bement hozzájuk, menő úszósrácok voltak, mókáztak egyet, a lány futott volna még pár kört szex előtt, ezért ők erélyesebbek voltak, de végül is mindenki jól mulatott, nem?

      • De közben ott volt az ecetes szivacs, ami nem épp arról tanúskodik, hogy ne lettek volna tisztában a következményekkel. Ugyanis pont az általad említett társadalmi normák között is minimum morális szürke zónába tartozott egy házasságon kívül született gyerek. És ez már rég a szerelmi házasságok korszaka.

        De most ezen kívül is, nagyon nehéz persze nem követni a társadalmi nyomást, majdhogynem lehetetlen, meg nehéz kitekinteni a saját kulturális környezetből, értem mire gondolsz. Ugyanakkor mindenki saját döntése, mennyire sodródik. Nemrég egy másik blogger kifejtette hogy neki nincs semmi baja azzal ha véletlenül elüt egy macskát, csak ő ne járjon úgy mint az egyik haverja, aki nem vette azt észre és hetekig bűz áradt az autója motorteréből. Egy számot is megosztott, hogy mi jut az eszébe amikor kóbor macskát lát. Azért megkérdeztem hogy ha hatósági hercehurca és társadalmi ejnye-bejnye nem járna egy ember elütéséért, akkor is ugyanígy dalokat osztana meg és a motortérből áradó dögszag miatt aggódna-e csak.

        • Ja, és ráadásul nem gondolom, hogy az helyes üzenet volna a mai zaklatók/erőszakot elkövetők felé, hogy nem magyarázkodunk nektek (és/vagy nem kérünk számon), mert ehhez túl öregek vagy hülyék vagytok :/ Mert amúgy abban igazad van, hogy egy konformistának, aki felé ráadásul hatalmilag is lejtett eddig a pálya, nehezen magyarázod el hogy nem az az alapállás, amibe belenőtt. Csak hát ennyivel nem lehet elintézni szerintem, hogy akkor békén is hagyjuk őket, pont a magatartásunk társadalmi üzenete miatt.

  4. Nagy L.Ferenc // október 22, 2017 - 05:28 // Válasz

    Sajnos még jó ideig csak álom marad a két nem azonos értéke és az igazi tisztesség! A Verebesek, és Lacikák azonos értékű “férfiak”…. Mindaddig amíg ők határozhatják meg azt,hogy mit nevezhetünk ” férfias”-nak addig a nők csak “babák” maradnak…

    • Pedig sokkal inkább a nők dolga lenne meghatározni! Például már suliban sem a nagypofájú bunkó állatok seggét kéne csoportosan nyalni, és nem kéne hülye lúzernek tartani a kedves fiúkat! Mindnek a szar szemét tróger “macsó” kell, aztán csodálkoznak, hogy jé, a szemét velem is szemét. Ha kihalna a kereslet, kihalna a kínálat is! Miért nem utasítják el zsigerből az MAJMOKAT? Maguktól ugyanis soha nem fognak lejönni a fáról. Motiváció meg nincs rá, sőt, manapság a visszafejlődést propagálják, aki kicsit is emberi, azt már “buzinak” szokás nevezni ebben az elcseszett országban. A nőknek kéne megállítani ezt a folyamatot, a majmok elutasításával. Mikor lesz már újra divat embernek lenni?

  5. “Azoknak a férfiaknak, akik ebben nőttek fel, ezt a mintát kapták és legaktívabb csajozós éveik ahhoz az érához kötődnek, amelyben ez volt a uralkodó elv…stb.” ja persze, mert nem vették észre, hogy esetleg a másiknak rosszul esik, amit tesznek, mi? Hogy nem akarják, de mégis belemennek?
    Egyszerűen hatalmukban állt valami, azért tették, mert megtehették. És nem, nem fog változni, akinek ennyire nem számít, hogy a másikkal mit tesz, ott én nem normáról beszélnék, hanem inkább gátlástalanságról. Legfeljebb a közvélemény most visszafogja azokat, akik erre képesek, jobban fogják titkolni vagy a gyávábbak meg sem teszik.
    Persze már kész haszon az is, ha kevesebb ilyen eset lesz emiatt, de nem azért, mert a zaklató magába néz és felülvizsgálatot tart, ugyan.

    • Persze, annak idején is kellett egyfajta gátlástalanság a másik bántásához, semmibe vételéhez, ahogy most, ebben nem változott semmi. Közben viszont tény, hogy ha adott egy miliő, ami a dolgot legitimálja, sokkal könnyebb elcsúszni, és úgy maradni…

  6. Ez az egész ott dől meg, hogy a mai férfiak sokkal jobban tárgyiasítják a nőket, sokkal alpáriabban viselkednek velük, szóval az egész cikk egy nagy faszság. Mert akinek pénze és hatalma volt/van az mindig is tárgyként tekintett/tekint a nőkre, a különbség az, hogy manapság már azok is úgy viselkednek a nőkkel, akik ezt korábban társadalmi pozició hiányában nem tehették/nem merték megtenni.

    • Most más bajok vannak, mint akkor voltak, az egy külön téma, de ettől még 40-50 éve létezett egy közszemlélet, aminek ez az attitűd a kísérőtünete máig. A kettő nem zárja ki egymást, sőt: egyik a másikból következik.

    • Hát azért abból, hogy ma másképp ugyan, de mégokádékabb a férfiak jókora része arra jutni, hogy az egész cikk egy nagy faszság, kissé erős :D

  7. Hát hogy is mondjam… azért itt egy egész korosztályt tetszik úgymond lehúzni a vécén, jómagam is ide tartozom a magam 65 évével, és valahogy nem érzem úgy, hogy az elhanyagolható kivételek közé tartozom. Én is abban a korban szocializálódtam, igaz, nem a munkásosztály sorait gyarapítottam, hanem az egyetemistákét, vagyis mondhatom, én vagyok a “társaik” a címben emlegetett férfiaknak. Ha most azt mondom, hogy az Ön által, és persze általam is kárhoztatott magatartás forma a “társaik” körében nem igazán volt jellemző, vagy fordítva, nekem nem úgy tűnik, hogy ma kevésbé volna jellemző, mint “az én időmben”, akkor bizonyára nem fog hinni nekem. A lányom színházi rendező, és vizsgadarabját, amely Wedekind egy darabjának adaptációja, pontosan az ilyesféle magatartásformák ihlették meg. Ma ihlették meg a ma huszonéves lányomat.
    Igen, kissé sértve érzem magam a “társaik” besorolásért, mert értelemszerűen én nagyon sok “társaik”-at ismertem, és igen, persze hogy volt köztük “úgy szocializálódó” is. Még a gimis osztálytársaim közül is tudnék egyet-kettőt említeni. De nem én vagyok a “jó német” a “jó zsidó”, a “jó cigány”, stb. a jellemzően rosszak között, és mindezt azért hozom fel, mert tudom, általában távol áll Öntől az ilyesfajta általánosítás.

    • Sokat gondolkoztam azon, hogy nem ageism-e egy korosztály szocializációs mintájáról írni, hiszen nyilvánvalóan ők sokan vannak, nem lehet általánosítani, ráadásul a baby boom generációról van szó, tehát végképp óriási létszámú korosztály. De arról nincs szó, hogy minden 60 év feletti ilyen: egyszerűen ennél a korosztálynál ez az uralkodó gondolkodási minta szocializációjukból fakadóan. Minden korosztálynál vannak ilyen általános jellemzők, de ez még nem jellemzi azt, hogy az egész korosztály minden tagjára jellemző, kivétel nélkül. Az én generációm pl. mocskosul anyagias, de ettől még nem nem minden 80-as évek elején született arc pénzéhes, ahogyan a 40-es években születettek se mind zaklatók vagy zaklatást eltűrők, ez egyértelmű.

      • Hujjuj Eszter, azért nálad is vannak gondok. Magyarországon nem beszélünk “baby boom generációról”; az egy amerikai demográfiai kategória. Magyarországon nem baby boomerek vannak, hanem Ratkó-gyerekek, akik ugyan szintén egy népes generációt alkotnak, de mégsem feleltethetők meg a boomereknek. Már csak azért sem, mert amíg az amerikai baby boom körülbelül 1945-től 1960-ig tartott, addig a Ratkó-korszak csak az ötvenes évek első felére korlátozódott, és teljesen más oka volt. Tudom, hogy ez a cikkhez kevéssé kapcsolódik, a hozzászólásod mégis pontosításra szorult. (Nem kizárólag nálad látom, hogy keverednek ezek a fogalmak; más magyar szerzők is elfelejtik néha, hogy nem Amerikában élnek.)

        • Drága Tyrker, köszönjük a pontosítást, de ez a történet most a globális jelenségről szól, amiben Weinstein és miliője ugyanúgy része, mint Marton és közege. Persze, hogy itthon más volt a társadalmi háttere a ténynek, hogy ez a generáció igen népes (valóban, igazad van: Ratkó), mint az amcsiknál, de a lényeg az, hogy igen, ők sokan vannak, nagy létszámú generációról beszélünk.

          • Nem azt nevezik bébibúmnak amikor sok-sok kisbaba születik? Mert szerintem igen. És Magyarországon a gyes bevezetése után (1967.) pont úgy megugrott a születésszám, mint a Ratkó-korszakban. Szerintem az (is) bébibúm volt, csak felénk demográfiai hullám tetőzésnek (vagy ilyesminek) hívnak.

            • Egyébként igen, tényleg: használjuk úgy is, hogy baby boom, mint bármikor, amikor sok bébi születik, de úgy is, mint a baby boom generáció, ami tényleg azt jelenti, hogy a 2. világháború utáni túlélők mind nagycsaládosok lettek szinte, ami nyilván egy szűkebb kategória, abban Tyrkernek igaza van (bár azt nem tudom, ebből hogyan szűrte le, hogy gondok vannak nálam… milyen gondok?).

    • Azt nem ertem, hogy miert erzi magat erintve a besorolastol. Hol irta barki, hogy minden Verebes/koru pasi ilyen? Vagy azt, hogy ma nincs hasonlo, hat tudjuk a golyataboros sztorikat!

      • Persze, attól még , hogy van egy ilyen jelenség, nem minden 60 pluszosra igaz ez, ahogyan arról sincs szó, hogy a fiatalabb generációknál nincs semmi ilyesmi.

  8. Minden szavával egyetértek.

    • Nos, ha jól értem, marad az “uralkodó” és a természetesen “nem minden, nem mind”, vagyis marad az általánosítás. Érdeklődnék, tényleg vannak ilyen tanulmányok, szociológiai kutatások, vagy ez inkább amolyan megérzés, amolyan egyéni tapasztalatokból levont meggyőződés? Nyilván nem vitatom, lehetnek korosztályokra jellemző szociológiai és mindenféle más tudományos jellemzők, hisz általánosítás, valami közös azonosság megállapítása nélkül maga a tudomány sem létezne. De úgy érzem, hogy a blogban megfogalmazott következtetés nem állja meg a helyét, illetve ma épp úgy megállja.

  9. Mészáros Mártát is be lehetne venni a sorba? Esetleg tiszteletbeli férfiként?

    • Az most nincs meg, hogy ő speciel mit nyilatkozott az ügyben, viszont érdemes megfigyelni a kommentháborúban, hogy a korosztályhoz tartozó nők a leghangosabbak, ha “minek–ment-oda”,, “miért-csak-most- jut eszébe”, “mégis mit hitt? , “miért vett fel rövid szoknyát” a téma. Ez a pszichológia szerint önvédelem: ha elhisszük, hogy ilyesmi csak “olyan nőkkel” történhet meg, akkor mi – és a mi szeretteink – biztonságban vagyunk, hiszen rajtunk múlik minden, ha megfelelően viselkedünk, nem történhet baj.

      • Engem pl ez sokkal jobban kiakaszt, mint a vén trottyok hazabeszélése. Ez azért valahol árulás, és az rosszabb. Baromira nem érdekel, hogy így kényelmesebb feloldani a kognitív disszonanciájukat: ha a férfiak orra alá folyton odadörgöljük, hogy gondoljanak bele, ha a saját lányukkal, unokájukkal történne ez, akkor mennyivel inkább vonatkozik ez nőkre, akik első kézből tudhatják, milyen ez, ill ők maguk szülték meg azt a lányt.
        Mészáros Márta is azt kérdezte, hogy minek ült be a kocsijába, ill.közölte, hogy ez egy ilyen szakma, ő örült volna, ha a Makk Károly bepróbálkozik nála, nem utasította volna vissza. Broáf. Nőtől dupla broáf.

  10. Szia Eszter, mikor fogsz írni a( rajongó) serdülő gyereklánybugyiba turkáló Kossuth díjas
    és a többi gátlástalan rock zenészeinkről,

    • A nyomozás sosem volt kenyerem, inkább társadalmi jelenségek, reakciók érdekelnek, az viszont nagyon.

      • … ezt a sajnálatot erősen csökkentse a tény, hogy nem azonnal az abuzus után jelentkeztek a sértettek. Akinek az áldozatok közül nem inge, ne vegye magára, de én teljességgel nem tudom elfogadni, hogy a szégyenérzet gátolta meg abban, hogy jelezze, mi történt… ”
        Tuti, hogy nem tanultál pszichologiát. Picit sem.

        • Komorózcy Zsolt // október 23, 2017 - 17:03 // Válasz

          Tanultam pszichológiát… Azért tegyünk különbséget, hogy valaki megy az utcán, megtámadják, megerőszakolják, és aközött, hogy szabad akaratából beül egy autóba, és azon kívül, hogy visszautasítani kényszerül egy arcába nyomott testrészt, nem történik semmi… S melyik pszichológiai irányzat támasztja alá, hogy az a természetes lelki folyamat, hogy 20 évig tudom cipelni a terhet, s aztán tör ki belőlem ??

          • Itt van, Wirth Judittól, aki azért eléggé otthon van a témában:
            “elsősorban azt szögezném le, hogy szerintem az egy mítosz, hogy az érintettek soha nem szólnak senkinek. Mégpedig mesterségesen fenntartott mítosz, amelynek célja épp az, hogy az érintettek ne nagyon nyissák ki a szájukat. De az igazság az, hogy azért barátoknak, ismerősöknek, rokonoknak, kollégáknak próbálkozások formájában az emberek szoktak beszélni az őket ért sérelmekről, vagy arról, ha rosszul esett nekik valami vagy megbántják őket. És ugyanez igaz azokra az érintettekre is, akik szexuális zaklatás vagy akár erőszak áldozatai lesznek. Tehát valakinek valamit a többség el szokott mondani, ez igaz gyerekkorban is meg felnőttkorban is. És ha ekkor nem azt a választ, reakciót kapják, ami megfelelő lenne – hanem helyette áldozathibáztatást, közönyt, lekicsinylést, sőt őket elítélő reakciókat -, akkor legközelebb már kevésbé mernek beszélni róla, végül pedig teljesen elhallgatnak.”

            Sőt, ha már ennyire keresed, hogy hol köss belé, akkor ez is megszívlelendő:
            “Riporter: Az elutasítással, a közönnyel a környezet is egyszerűen cinkostárssá válik.
            W.J.: Így van. Az elhallgattatás valójában cinkossá teszi a “kívülállókat”, mert megteremti az elkövetők számára a következmények nélküliség közegét. Paradox módon tehát számukra teremt biztonságos elkövetési közeget. Fontos lenne, hogy ne azt vizsgáljuk, hogy az áldozatok miért nem kapálóznak még erősebben, hanem azt, hogy miért van az, hogy az emberek rendre ilyen furcsaságokkal reagálnak, mint hogy “miért pont most áll elő, akkor biztos nem igaz”. Mi a fenéért ne lenne igaz? Miért jut valakinek az eszébe, hogy az, hogy 3 napja vagy 30 évvel ezelőtt történt, bármilyen módon is befolyásolja a dolognak a valóságát?”

            Teljes cikk: http://www.hazipatika.com/psziche/harmoniaban/cikkek/nincs_no_aki_ne_lett_volna_szexualis_zaklatas_aldozata/20171019152026

        • egy "áldozat" // október 24, 2017 - 22:21 // Válasz

          nagyon gyakori, hogy az áldozatok nem beszélnek… én sokáig azt hittem egyedül vagyok így ezzel, de 12 évvel az eset után eljutottam pszichiáterhez és ott megtudtam, hogy úgy tettem, mint az áldozatok 90 százaléka, azaz mélyen hallgattam az esetről, viszont 12 éven keresztül mindent fertőtlenítettem és domestossal mosakodtam néha…
          nem értek egyet a kategorizálással, nem könnyű kbséget tenni eset és eset között ilyen kategóriákkal mérve, mert minden eset egyedi – mondom ezt úgy, hogy én az ártatlanul sétáló és autóba be nem ülő élményt kaptam… megpróbálom megfogalmazni, hogy miért:
          egy olyan családban nőttem fel, ahol mindenki tisztelte és szerette a másikat, a szüleim szemében én voltam a tündérhercegnő és úgy nőttem fel, hogy megtanultam: senki sem több vagy kevesebb nálam és soha ne engedjek az alárendelő erőknek. Ez ritka. Sokkal ritkább, mint gondoltam… Mégis megtörtént a nemi erőszak. Tudom, hogy sokan szeretnék azt hinni, hogy meg lehet ezt úszni, ha erős vagy meg bízol az értékeidben meg nem próbálsz női bájokat bevetve előre evickélni az életben, meg tudsz nemet mondani, de sajnos nem. Nincs tuti biztos megúszási mód.
          És most gondoljunk bele egy olyan helyzetbe, ahol a kislány nem tündérhercegnő születéstől fogva, ahol a család sárba tiporja és megalázza, lenézi a fejlődő kis pszichéjét és egy ilyen csomaggal megrakva találkozik egy ragadozóval. Nem kell ide miniszoknya meg kacérkodás – és ha tényleg tanultatok volna pszichológiát tudnátok, hogy a nemi erőszak nem szexről szól, hanem kizárólag hatalomról és alá-fölé rendeződésről.
          A cikk írója előtt megemelem a kalapom, mert nekem ez a cikk arról is szól kicsit, amiről ez a történet ténylegesen szól. egy társadalomról, ami kitermeli az ilyen szemléletű állatokat és a legszomorúbb az egészben az, hogy valószínűleg ők is ebben a bánásmódban részesültek, ha nem fizikálisan, akkor verbálisan és bekattant egy minta, ami mentén besorolnak és cselekszenek.
          Első lépésként – bár tudom, hogy úgy tűnhet semmi köze a kettőnek egymáshoz – azt javaslom a magyar társadalom Valakiné Marikáinak, hogy kezdjenek el individuumokként létezni, hogy legalább a lányaik (ha ők már nem is) természetesnek érezzék és elvárják a mellérendeltséget :)

  11. Komoroczy Zsolt // október 22, 2017 - 12:25 // Válasz

    Bevallom férfiasan, nem olvastam végig minden hozzászólást, így ha már elhangzott dolgokat mondok, azt nem azért teszem, hogy mások gondolatait elorozzam. Mélységesen elítélem mindazon férfitársaim, akik valamilyen fölényüket kihasználva érvényesítették akaratukat. ( Csak halkan jegyzem meg, valószínűleg volt valami realitás alapja a “Zaklatás” c. filmnek, ahol nő élt vissza a hatalmával ) Nagyon sajnálok mindenkit, akit zaklattak, és ha aláírás gyűjtéssel el lehetne bárkit távolítani arról a helyről, aminek erejét kihasználta, az elsők között írnám alá. De engedtessék meg nekem, – és azt gondolom, még jó pár embernek – , hogy ezt a sajnálatot erősen csökkentse a tény, hogy nem azonnal az abuzus után jelentkeztek a sértettek. Akinek az áldozatok közül nem inge, ne vegye magára, de én teljességgel nem tudom elfogadni, hogy a szégyenérzet gátolta meg abban, hogy jelezze, mi történt… Én elgondolkodnék Verebes azon mondatán, hogy vannak (színész)nők, akiknek meg lehet fogni a fenekét, vannak (színész)nők, akiknek nem. Hangsúlyozom, elitélem azokat, akik tették, és amiket tettek, de a felelősség egy nem elhanyagolható része azoké, akikkel meg lehetett tenni.
    Ahogy nehezedik az életünk, úgy lesz egyre inkább meghatározóbb szempont egy kapcsolat kialakításában az anyagi/kapcsolati tőke megléte. Én kétkedéssel fogadom pl. egy pályakezdő önzetlen szerelmét a miniszteri rangban levő fönökével, vagy egy 30-as nő vonzalmát egy 70 eves media mogul irányába. Az eredeti történethez vissza kanyarodva, azért nem lehet véletlen, hogy benne van a köznyelvben a “szereposztó dívány” fogalma. Megint elnézést kérek mindenkitől, akit nem érint, de nem hiszem el, hogy bárki, aki színház/mozi körökben forog, vagy forogni szeretne, ne hallott volna erről. Mérhetetlen naívitásnak tartom, hogynem gyullad fel semmilyen vészfény, amikor egy “privát meghallgatásra” invitálják az ember lányát/fiat..
    Még egy szó a szégyenről. Nem értem, ha megtörtént, és erőszakkal történt, akkor az bűncselekmény, az áldozatnak ugyanúgy nem kell szégyelnie magát, mint egy gyalogosnak, akit elütöttek a zebrán. Ha megtörtént, de nem volt erőszak, akkor miről beszélünk ?? Ha meg nem történt meg, akkor inkább büszkének kellene lenni, s fennen hangoztatni tartásunkat, semmint szégyelni….
    Mégegyszer elnézést mindenkitől, akit esetlegesen – akaratomon kívül – megsértettem.

    • Zsolt, ezt Réz Annánál láttam megosztva, szerintem elég precíz:

      “Én is csak nemrég tudtam meg, hogy a kölcsönös beleegyezés milyen fontos. Alig pár éve. Előtte arról sem tudtam, hogy bele kellene egyeznem. Csak azt, hogy ha nem teszem meg, összenő a pinám, ha megteszem, kurva vagyok, így a kettő között kell az érzékeny egyensúlyt kidolgozni, ez akár életre szóló küldetés is lehet. Mikor erre évtizedekkel később visszagondoltam, álmélkodva állapítottam meg, hogy ifjúkoromban több társammal egyetemben és egy időben, folytatólagos és sorozatos szexuális abúzus áldozatául estem. (..) Az ingerszintem valahol a nőrablás és a nyilvános nemi erőszak között helyezkedett el, s mivel mindkettőből kaptam némi kóstolót, úgy véltem, egy nő ott húzhatja meg a határt, ha ismeretlen autóba tuszkolják, hogy még annál is ismeretlenebb helyre vigyék, vagy akarata ellenére a nemi szervébe hatolnak a hetes buszon.”

      (Szécsi Noémi: Egyformák vagytok)

      Azt akarom ezzel mondani, hogy amikor egy adott társadalmi norma keretében szocializálódsz, nagyon más az ingerküszöböd. Egy fiatal művész-wannabe valószínűleg természetesnek tartotta 20 évvel ezelőtt, hogy egy hatalmas, befolyásos rendezőzseninek szinte bármit meg szabad tennie. Nézd meg Alinda interjúját Sárosdival: annak idején ő érezte magát kellemetlenül, és ő kereste Marton tekintetét egy későbbi próba alkalmával, hogy a férfi megbocsátott-e neki az elutasítás miatt.

      Ez egy nagyon jellemző lelki állapot. Én fiatalabb vagyok, nem a művészvilágban szocializálódtam, és nem húsz, hanem még akár néhány évvel ezelőtt is hasonló cipőben jártam. Volt olyan, hogy találkozgattam valakivel, és ha jól mentek a dolgok, a harmadik randin kötelességemnek éreztem, hogy engedjem az érintést, közeledés intimebb formáit akkor is, amikor én magam azt nem kívántam, mert vagy a kontextus nem volt megfelelő, vagy nem álltam még rá lelkileg készen, vagy eleve nem vonzott fizikailag az illető (utóbbi egy egyéni probléma, eltartott egy ideig, amíg a lelki összehangolódás mellett elkezdtem tudni figyelni arra, vonz-e testileg a másik, erre nem volt jó mintám a családban, én azt hittem sokáig, van szerelem csak lelki alapon is, és nem értettem, miért nem reagál megfelelően a testem).

      Ez persze nem abúzus, hiszen a konszenzus megvolt, én engedtem az érintés különböző formáit, de nem ösztönből vagy vágyból, hanem mert azt gondoltam, adott energiabefektetés után ez alanyi jogon jár a pasinak akkor is, ha nekem nem esik jól. Különben szűzkurva vagyok, ami a legrosszabb: a szűznél és a kurvánál is rosszabb. Ezt az attitűdöt később sok nőnél megtaláltam. Na most el tudod képzelni, hogy ha így gondolkozott még pár éve egy magamfajta, akkor húsz éve egy tapasztalatlan fiatal művész a sztárrendezőhöz hogyan viszonyult. És ez talán mindent megmagyaráz.

      • Komorózcy Zsolt // október 23, 2017 - 13:48 // Válasz

        Két dologra szeretnék reflektálni: az egyiket Ön írta:” kötelességemnek éreztem, hogy engedjem az érintést, közeledés intimebb formáit akkor is, amikor én magam azt nem kívántam” Ebből számomra logikusan következik, hogy ha két, egyenrangú ember között létrejöhet ilyen őszintétlen reakció, akkor két, NEM egyenrangú fél közül az erősebb pozícióban lévő “csípőből” gondolhatja, hogy az ő akcióját hasonló reakció fogja követni. Engem csak megerősített a fenti idézet abban, hogy volt ( van ) alapja a szereposztó díványnak, illetve annak napjainkban megnyilvánuló, bármilyen más formájának. Itt jön a másik dolog, ami eszembe jutott válasza kapcsán: érdekelt volna, hogy Önnek mi a véleménye az általam leírt jelenségekről, arról, hogy akad ( nem kevés) hölgy, aki valahogy mindig egy milliárdos iránt érez olthatatlan szerelmet….Ráadásul ezt fennen hirdeti is, segítségül hívva a médiát. Innentől kezdve a jövő milliárdosa, aki ebben a közegben szocializálódott, meg fogja érinteni a titkárnőjét ( rosszabb esetben), jobb esetben csak előírja neki a miniszoknyát, és a köldökig kigombolt, feszülő blúzt.
        S ide a rozsdás bökőtűt, hogy sorban fognak állni azért a titkárnői állásért. És (tudom, hogy nem kezdünk “és”-sel mondatot…))) nem 60+-os férfiakról, nem egy deformált társadalomban szocializálódott generációról beszélünk….

        • Két külön dologról van itt szó:
          – az egyik az, hogy igen, sok nő nincs is tisztában azzal, hogy bármikor mondhat nemet a kedvére nem való közeledés esetén: ez nevelés, szocializáció kérdése, és jól mutatja, hogy van még vele feladatunk
          – a másik az aranyásó-kérdés: mindig voltak, mindig lesznek, más kérdés, hogy ezt a korszellem mennyire legitimálja: amíg pl. úton-útfélen ott a puncs.hu hirdetése, és egyetemista lányokat toboroznak, hogy keressenek maguknak milliárdos udvarlót… nos, addig sajnos rosszul állunk, mert inkább több lesz belőlük, mint kevesebb… és ami azt illető, itt a kedves megrendelő diktálja a tempót, nem egyenrangú kapcsolatról van szó sosem.

        • De bizony kezdhetünk “és”-sel mondatot. :-)
          A viták elkerülése végett :
          “A kötőszó egyik funkciója éppen az, hogy tagmondatokat, illetve mondatokat kapcsoljon egymáshoz – explicitté téve azok logikai viszonyát.”
          “Kötőszóval történő mondatkezdés

          ’ha’-val ’és’-sel ’de’-vel kezdünk mondatot? Van erre szabály?

          A kötőszóval való mondatkezdés tiltása abban a hiedelemben gyökerezik, mely szerint a teljes mondatokból felépülő, egyes írásbeli szövegtípusokra jellemző közlésformák felsőbbrendűek, jobbak az élőbeszédre jellemző közlésformáknál. Holott ez nem igaz, nyelvi babona. A szóbeli kommunikáció során teljesen természetes a kötőszóval való mondatkezdés, és az írásbeliben is, ha a mondat úgynevezett szövegmondat, tehát az előző mondathoz kapcsolódik, vagy ellentétes viszonyban van vele.

      • Komorózcy Zsolt // október 23, 2017 - 16:40 // Válasz

        Még valami, az előbb elfelejtettem. Mi lenne a reakció, ha azok a 60+-os (sikeres) férfiak, akiket most ( minden bizonnyal jogosan) azzal vádolnak, hogy visszaéltek helyzetükkel, ugyanúgy nevesítenék, hogy kinek lehetett megfogni a fenekét ??? Nem lett volna tisztességesebb várni még egy kicsit, hogy esetleg magába szálljon az illető, és kollégái becsületének védelmében maga álljon ki ?? Csak én gondolom úgy, hogy ennek van egy kis szenzáció hajhászás felhangja ?? Miért nem kérdezi meg senki, hogy ha nincs Weinstein ügy, akkor is kiállt volna ??

        • Ha nincs Weinstein ügy, akkor nagy valószínűséggel nem állt volna ki. Vannak dolgok, események, amelyek felhoznak, felkavarnak régi rossz emlékeket.
          Nem, nem szállt volna magába ha még eltelik egy kis idő. Megnevezve is tagadott, jogi lépésekkel fenyegetett.

          • Komorózcy Zsolt // október 24, 2017 - 23:36 // Válasz

            Igaza van, bár nem fog bíróságra menni. S tudod miért ?? Van az a mondás, hogy ne kezdj el vitatkozni egy szellemileg nem túlságosan bebútorozott emberrel, mert ahhoz, hogy megértse, amit mondasz, le kell menned az ő szintjére, s azon a szinten már ő van hazai pályán, már ő a nyerő. Hát ezért nem tesz jogi lépéseket….

            • Nyilvan, nem azert, mert konkretan valoban molesztalta, a, ez a lehetoseg nyilvan nem is letezik. Szellemileg nem butorozottal vitazni, na igen.

              • Komorózcy Zsolt // október 25, 2017 - 23:05 // Válasz

                Szia ! Valószínűleg én nem megfelelő metaforát használtam… Nem fog elmenni, mert ott vallhatja azt, hogy kérem szépen, előtte háromszor megtettem, most valami miatt nem állt kötélnek. Tessék megnézni ezt vagy azt a szereposztást, nos az a szerep…..De ezzel rögtön arra a szintre süllyedne, ahol az őt – bizonyíték nélkül – nevesítetten vádoló áll. Ezzel nem S.L szellemi bútorozottságát akartam minősíteni, az erkölcsi, etikai etalonjait sem osztályzom, elég, ha magamban megteszem. S ahogy olvasom a kommenteket, sokak ugyanúgy osztályoznak…

                • Na ezt a kommentedet egeszen konkretan nem ertem, nekem zagyva.

                  • Szerintem arra gondol, hogy SL szeretője volt Martonnak, csak most mást állít. Meg valószínűleg a Lúzer c. előadásra még, ahol SL pucér, és az előadás során közvetlen kapcsolatba kerül színésztársai “családi ékszereivel”. Szerecsenmosdatás.

        • “Mi lenne a reakció, ha azok a 60+-os (sikeres) férfiak, akiket most ( minden bizonnyal jogosan) azzal vádolnak, hogy visszaéltek helyzetükkel, ugyanúgy nevesítenék, hogy kinek lehetett megfogni a fenekét ??? ”
          Ez aztán a jó felvetés. Ha csak azért lehetett megfogni a fenekét, mert félt, hogy hátrány, retorzió éri, akkor mi az erkölcsi alapja ennek a felvetésnek? Ha pedig azért engedte, mert habitusa szerint ez nem volt a számára gond, ahhoz senkinek semmi köze. Ne keverd már a letaperolt nő hekyzetét a taperolóéval.

          • Mégnagyobb botrány lenne :) jönnének vele automatikusan a háttérsztorik, hogy ki, mikor, minek a kapcsán jutott arra, hogy hagyja magát, előbb szabadul.

          • Komorózcy Zsolt // október 24, 2017 - 23:28 // Válasz

            Nem az a baj, hogy attól félt, hogy hátrány éri. Attól félt, hogy nem éri ELŐNY. Ezt próbálja meg megérteni mindenki, aki most hűházik…. A mai napig élő dolog, hogy a párkapcsolatok nagy része nem szimpátia, nem kémia alapján, hanem érdekek talaján köttetik…

            • Azt nem tudom, erted-e, hogy lenyegeben azt allitod, hogy mindden no kurva, csak nemelyiknek magas az arfolyama?

              • Komorózcy Zsolt // október 25, 2017 - 22:57 // Válasz

                Szia ! Nem azt mondtam, hogy minden nő. De szerinted mit kérdez egy nő/lány az ismerkedés 5.percében ?? Azt, hogy mit olvasol / olvastál a minap, vagy azt, hogy milyen kocsival jöttél ??
                Nem tudom, ismered-e a társkeresők világát ?? Ott nagyon sokszor olvashatod az “együtt könnyebb” kitételt . Szerinted mire vonatkozik?? Arra, hogy ketten kézen fogva egy kanapén együtt könnyebb elviselni azt a szemetet, ami a tv-ből ömlik ránk, vagy arra, hogy együtt könnyebb kifizetni a rezsit ?? Szerinted hány lány/nő van fönt a puncs.hu-n??? Én csak azt szeretném, hogy valaki álljon ki, és mondja ki: igen, drága nőtársaim, vannak közöttünk olyanok, akik mindent megtettek azért, hogy beivódjék az arra fogékonyak fejébe, hogy a nőkkel szemben az ilyesfajta bánásmód megengedett…. Persze, én is elítélem azon férfitársaim, akik így akartak szórakozni. De legfőképp azért ítélem el őket, mert általánosítottak, és nem volt elég nekik az a halmaz, amelyik egy kis előnyért önként és dalolva állt kötélnek…

                • Tolem meg soha, egyetlen lany sem kerdete, milyen kocsival jottem. Nem mondom, hogy Cssanova vagyok, de az a nem egy-ketto eddig elegedett volt a biciklimmel. Igaz, inkabb a humorom, tajekozottsagom, meg ilyen marhasagok erdekeltek oket.
                  Talan azert vagy ilyen velemnnyel altalaban a nokrol, mert te az autoddal akarsz varazsolni, aztan meglepodz, hogy ikit az auto erdekel, azt mas mar nem nagyon? Probalj intelligensebb tarsasagban forgolodni, lehet, hogy ott masmilyen lanyokat talasz.

                • Tőlem ilyet (milyen kocsid van) sohasem kérdeztek.
                  Szerintem az efféle sopánkodás (a nők/lányok többsége a pénzre hajt) kivétel nélkül az előnytelen küllemű és/vagy érdektelen balfaszok siráma.

                  • Haha, most így számot adva: a pasijaimnak (3 komoly) még jogsija se volt, nemhogy autója, én végigvolánoztam és békávéztam az életemet, mert a családunkban sem volt divat a jogsi plusz autó. Annyit tudok róluk, hogy gurulnak, és hogy most a kertvárosi élethez jó volna, ezért majd szerzünk idővel (legalább egyikünk), mert a két legjobb barátnőm négy átszállásnyira lakik, ami esténként már 2,5 óra utazgatás a várakozások miatt, míg autóval 25 perc lenne. Konkrétan a Trabantot, a Polski Fiatot és a Suzukit ismerem fel, amikor autóval megyünk valahová barátokkal és valaki felvesz valahol, a színt és a rendszámot szoktam kérdezni mindig, mert nekem aztán magyarázhatja, hogy Corolla meg Volkswagen, mittomén, azok milyenek.

                    Namost, gondolhatod, hogy ilyen háttérrel milyen vicces volt, amikor életemben egyszer randiztam egy olyan csávóval, akinek valami menő autócsodája volt, ilyen prémium kategóriás. Nem értettem, mi a túrónak visz a világ végére, amikor a közelben is van szép kirándulóhely, és minek beszél a járműről hosszan, kiemelve, hogy és sokat is eszik, de sebaj, nem sajnálja rá a pénzt, satöbbi. Randi után napokkal esett le, hogy az ilyen kaliberű autó egy státuszszimbólum, hogy ő megteheti, hogy ilyenje legyen, és mint meghódítandó nősténynek, nekem ezzel imponálni akart. Én kis hülye meg aszittem, csak örül az új szerzeményének, azért beszél róla ennyit, de ugyanígy örülne akkor is, ha fehér Trabant lenne.

                    Most már ezen röhögök, de szerintem a többség nem tudja, hogy tényleg van, aki a kocsikérdésre ilyen plusz vonzerőként tekint. A barátnőim, kolléganőim, ismerőseim ezzel szemben vagy mind olyanok e téren, mint én (eszükbe se jut, hogy ez szempont partnerválasztáskor), vagy pedig hatszáz éve jogsijuk van és saját autóval járnak, tehát pont leszarják megintcsak, mivel furikázik a pasijuk, attól az ő súlyadójuk nem lesz kevesebb, és a fényezés se lesz olcsóbb a szerelőnél.

  12. Azt gondolom, hogy 30 vagy 50 évvel ezelőtt is gyalázatos volt visszaélni ilyen formán (is) hatalommal, vagy pozícióval. De nyilvánvalóvá vált, most hogy repedezik a kárpit, itt is ott is, hogy bizonyos körökben gyakrabban előfordult. Ezt én egyszerűen perverz megnyilvánulásnak látom. Beteg, lelkileg nyomorék dolognak, Az, hogy a vásár mindig kettőn áll, biztosan igaz, csak az erőviszonyok kérdése mérlegelendő. Ma talán már valóban más a közhangulat, vagy a kollektív megítélés, de ma is vannak, talán többen is mint anno, gátlástalan önző emberek. Akik fel sem fogják ezeket a dilemmákat, amiket feszeget a blog. Viszont ma már lényegesen több lehetőség van kiélni mindenféle fantáziát, vagy perverziót a virtuális világban pl. Ez talán még súlyosabb helyzetekhez vezethet. Amikor már keveredik a virtuális valóság a valódival. És ha hozzáveszem, hogy (nézetem szerint) a kollektív tudattalan révén mindenkire hatással vannak ezek a történések, akkor lehet, hogy a klímaváltozásnál, vagy a pénzügyi világ ingatagságánál is sokkal súlyosabb kihívás elé néz a mai emberiség.
    Igaz, kicsit eltávolodtam a blog-bejegyzés témájától, de lényegesebb kérdésnek látom, hogy egymásra tud-e találni és valóban együttműködni a két nem. Férfi és nő. Mert csak együtt képes bármi lényegeset is létrehozni, vagy megoldani. Bizonyos, hogy az elmúlt évezredekben erős férfi-dominancia volt a világban. Ennek a nyomait nem olyan egyszerű feldolgozni, mégis most igen rövid idő alatt tudni kell váltani, és egyenlő felekként, társakként kezdeni létezni. (Ahogy mindig is kellett volna.) És ennek is van, vagy lesz hatása abban a bizonyos morfikus térben. Új mintákat kell ide bevésni, a gyakorlatban alkalmazott létezéssel. Lélegzetvételenként. Amihez, öntudatlanul kapcsolódhat, aki kész erre. És ha ez elég erősen jelen lesz mintegy háttér információ, akkor fel sem merülhetnek már olyan esetek, mint a szexuális zaklatás. Hogy ez utópia? Lehet. Viszont nemigen látok más utat, amennyiben nem egy egyre reménytelenebb világba vesző emberiséget szeretnék a gyerekeimnek, unokáimnak örökül, ahol a szexuális zaklatás csak egy gyerekcsínynek számít majd az egyéb viszonyokhoz képest.

    • “Férfi és nő. Mert csak együtt képes bármi lényegeset is létrehozni, vagy megoldani. ”
      Ez azért így, axiómaként nem igaz.
      Képesek külön-külön is.

  13. Lajtay Liliána // október 22, 2017 - 23:34 // Válasz

    Ezért katasztrófa, amikor az Európában már elért eredményeket visszavetheti az olyan kultúrákkal való keveredés, ahol a nőt még most sem tekintik egyenrangú embernek, hanem alattvalónak, jobb esetben kedvenc állatnak.

  14. Én arc nélkül nem tudok, és nem akarok írni. A véleményem a dolog kipattanása után sem, és ezen írás olvasása után sem változott. Az egész ügy szerintem sántít, egyrészt semmiféle bizonyíték nincs, addig ez csak sima rágalmazás, másrészt sok olyan dolog van beillesztve, ami nem passzol. Az erőszakot elítélem, de itt az nem volt, az előadás szerint. A másik valaki pedig olyan esetet hozott fel, ami megint nem pontos, mert a Szegeden történt ügy idejében M.L. még kezdő, frissen végzett rendező volt, nem volt “csomó Kossuth-dijas” ismerőse. Nem hiszem, hogy ez megtörtént, de várnám a végeredményt. A többit utána: Tisztelettel

    • Amiről nincs bizonyíték, az meg sem történhetett? Na ne. Jogilag valóban lehet rágalmazás, ha és amennyiben pl. nem jelentkeznek mások is, akikkel ugyanilyen, vagy hasonló eset történt M.L.-el kapcsolatban. Minél több beszámoló van (természetesen névvel ), annál inkább fogadja el a jog is az eset megtörténtét.

      • Komoroczy Zsolt // október 24, 2017 - 15:53 // Válasz

        “Minél több beszámoló van (természetesen névvel ), annál inkább fogadja el a jog is az eset megtörténtét.” Ezen logika alapján ha a baráti társaságom foci csaptnyi tagja azt állítja, hogy egy adott hölgyet mindenki magáévá tett, akkor az ténnyé válik ??? S ha M.L. baráti köre eskü alatt vallja, hogy S.L és a többi áldozat maga kereste az alkalmat, akkor az válik a bíróság számára evidenciává ?? Amúgy őszintén : Hallott az ügy előtt S.L-ről ?? Vannak-e művészeti díjai ?? Milyen szerepek voltak, amivel egy ország színházszeretőinek figyelmét kivívta ??
        Végtelenül sajnálom, ami vele, és másokkal történt, de én akkor is azt gondolom, nagyobb volt a “mi az én érdekem” faktor akkor is , amikor hallgattak, és akkor is, amikor most coming out-oltak…

  15. Friderikusz…? :D :D :D Bocs, értem, hogy csak egy példa volt, az életkorából adódóan. :)
    Amúgy írok egy nagyon érdekes megfigyelést: ha filmet nézek, a 70-es 80-as években sokkal emberibb hangvétel volt nő és férfi között, mint a mostaniakban, ahol úgy beszélnek velük, mintha a seggükből rántották volna őket elő. Hogy a valóság mi volt akkor, azt én nem tudom, sok jó biztos nem. De talán a Gumiszoba nevű, erősen feminista blogban olvastam, hogy Gumi a 80-as években volt egyetemista, és nem érezte úgy, hogy félnie kellene az fiúktól. Ma már fél az utcán. Anyukám simán pofonvágta azt, aki beszólt neki. Ma visszakapná, igaz? Az van, hogy a vezető személye nagyon nem mindegy…és egy cigó éppen lerántja a lelkében örökké élő putri szintjére az országot, és ennek szerves része a nőgyűlölet is. Vagy ezek a mai szenny műsorok (Éjjel-nappal dug a Pest stb.) is rendkívül kártékonyak.

  16. Még beugrik a 70-es évekből az a sok régi sztár, akik férfi létükre nőnek voltak öltözve, hatalmas, gyönyörű nőies sérók voltak, és akkoriban ezt okés volt. Lehet, hogy kevésbé nézték le a nőket, mint most? Szebb kor volt, mint most…egy valamiben biztosan: akkor volt az embereknek jövőképe. De ez már nem ide tartozik. :)

  17. Jáki Jolán // október 23, 2017 - 21:17 // Válasz

    Nem kéne elmélyíteni a nők alattvalónak tartását azzal, hogy olyan népcsoportokat szabadítanak Európára, akik természetesnek tartják a nők kihasználását!

    • Nem szeretném, ha pl. Magyarország iszlamista állam lenne, de a fenti érvelés alapján nem szabadott volna az európain kívüli világra szabadulnia olyan népcsoportoknak, akik tűzzel vassal (hogy Sienkiewicztől plagizáljak :-)))) ) vetették fel a kereszténységet Amerikában, Afrikában, Ázsiában.
      A fenti érveléssel nem szabadott volna a világra szabadulnia olyan népcsoportoknak, amelyek rabszolgasorsban tartottak más embereket pl. a bőrük színe alapján.
      És lám, mégis mi történt az idők haladtával : 8 évig nem fehér bőrszínű ember volt az USA elnöke. Alig több, mint 150 éve még létezett ott a rabszolgaság. A Legfelsőbb Bíróság ( USA), csak 1954-ben ítéli el a faji megkülönböztetést a közoktatásban (több egyéb területen akkor még nem). Változik a világ.

  18. Nem, nem válik ténnyé. Ezt sehol sem állítottam. Viszont ha a focicsapatnyi barát egyöntetűen és lényegi ellentmondások nélkúl azt állítja, hogy megerőszakoltál egy adott hölgyet, aki feljelentett, akkor bizony nagyon nagy esélyed van rá, hogy becsuknak,akkor is ha valójában nem is követted el az erőszakot (hacsak neked nincs megdönthetelen bizonyítékod, hogy nem).
    És igen, ha M.L. baráti köre ‘eskü alatt’ azt vallja hogy S.L. kereste a pöcsnézés lehetőségét, netalán fel is kérte a fülük hallatára M.L.- hogy húzza le a sliccét, akkor bizony megúszhatja a dolgot.
    Hozzátéve, hogy a bíróság a rendelkezésre álló adatok, bizonyítékok és vallomások, valamint a jogszabályok alapján szabadon dönt.
    Természetesen azt gondolsz, amit akarsz.
    Viszont az, hogy a sértettnek van-e dija, annak baromira semmi köze sincs az eset értékelésehez. Irreleváns. Mint ahogy M.L. cselekedetének megítélésekor is irreleváns, hogy milyen díjai vannakl
    Nagy művész is lehet nagy szemétláda is.
    Polanski 1977 óta nem megy az USA-ba, mert már a repükőtéren letartóztatnák. Pedig nagy művész. De ez nem menti fel.
    Phil Spector is hatalmas és tehetséges művész, de ügyvédek hada sem tudta megmenteni és jelenleg is 19 éves börtönbüntetéset tölti (bár ezen esetben nem erőszak, hanem gyilkosság volt a vád).

    • Komorózcy Zsolt // október 24, 2017 - 23:20 // Válasz

      Ezek szerint tegeződhetünk, én nem mertem, én tisztelem a nőket… Nem érted, vagy nem akarod érteni, hogy mit akartam mondani a művészeti díjak említésekor…. Lehet, hogy én egy kultúrbarom vagyok, de én még az eset kirobbanása előtt az életben nem hallottam S.L. nevét. Arra akartam célozni, hogy bennem, – és ahogy nagyon sok kommentben – az a vezérhangya, hogy ez nem több, mint beteljesülése annak a reflektorfénynek, amit a pályája során nem érdemelt ki. Ennyi. Nem hiszem, hogy olyanok, akiket tehetségük erre a pályára predesztinált, akik nem középszerűek, akiknek nem kell castingra járni, mert őket keresik, azok valaha bármilyen abuzus áldozatai lettek volna. El nem tudom képzelni, hogy egy Eszenyi Enikőnek – csak hogy a Vígnél maradjunk – bármikor is meg fogták volna a fenekét. A szereposztó díványt a középszer hozta létre, és tartja életben meggyőződésem a mai napig. Ebből a középszerből kell rivaldafénybe lépni, bármi áron, akár úgy, hogy 20 év után, külföldi mintán felbátorodva bilit borítok, akár úgy, hogy alsógatyában, zokniban olvasok fel peticiót…

      • Nagyon nagy muvesznok beszelnek fiatalkori, oket ert inzultusrol, nem tudom, olvasol-e ujsagot. Hogy te Eszenyirol mit tudsz elkepzelni, az a maganugyed, meg persze akar igazad is lehet, de igazabol az sem bizonyit semmit. Nem a kozepszer, hanem a ferfikozpontu szakma, es a fiatalsag (a vele jaro kiszolgaltatottsaggal) hozta letre a szereposzto divanyt. De pl. nagynevu professzorokrol is (nem is egyrol) meselik, hogy bizony a csinosabb hallgatolanyok egyetlen lehetosege a sikeres vizsgara a professzorral kettesben abszolvalt vizsga volt.

        • Komoroczy Zsolt // október 25, 2017 - 19:40 // Válasz

          Ne haragudj, de ezzel a hozzászólással pont azt mondtad, amit én, pedig ellent akartál mondani… Pont a középszerűség hozta divatba a szereposztó díványt és ezt értheted átvitt értelemben az élet összes területére is… El lehet kezdeni tyúk-tojás vitát, de előbb voltak egyedi esetek – valószínűsíthetően – s csak utána “jött divatba” a szereposztó dívány, mint általános érvényesülési formája a középszernek. Amit meg a hallgatólányokról írsz, ne haragudj, de nettó csacsiság… Mégis nem az volna a természetes, hogy valaki felkészülten megy a vizsgára decens öltözékben, vagy ha tudja, hogy ez nem megy neki, akkor inkább süt hamburgert a Mekiben, semmint hogy köldökig kigombolt blúzban fogadja el a kétszemélyes kollokválás lehetőségét ??? Szerinted aki keni vágja az anyagot, az rászorul erre ??? Nem, de sokkal egyszerűbb, kényelmesebb végigbulizni az egyetemi éveket, legfeljebb majd 20 évvel később panaszkodni, hogy velem abúzus történt…

          • Ket problema van.
            1. A szereposzto divany egy evezredes “hagyomany” tovabbelese. Tehet de, fontos a tojas meg a tyuk kerdese, egytebkent sem ragaltal arra, hogy teljesen fuggetlen a divany a tehetsegtol.
            2. Szerintem meg sem probaltad megerteni, amit mondtam a hallgatolanyokrol. Konkretan a normal vizsgan ki voltak vaagva, es informalis keretek kozott fel let ajanlva nekik egyetlen lehetoslgkent a prof. szobajaban a kulonvizsga. Igy mar erted?

            • Komorózcy Zsolt // október 26, 2017 - 12:32 // Válasz

              Pont azt próbálom megértetni veled, hogy NEM független a szereposztó dívány a tehetségtől..Minél inkább tehetséges valaki, annál kevésbé szorul rá a fekvő/térdelőhelyre. S ez igaz a vizsgázó lányokra is, aki felkészült, azt a normál vizsgán sem lehet kivágni… Gondolom jártál felsőfokú oktatási intézménybe, ott sem az eminens lányok mentek vizsgázni dögös szerkóban, hanem azok, akik kvázi jelezték: informális csatornákon keresztül meg lehet velem értetni, hogy van a vizsgázásnak más formája is…. Amúgy halkan jegyzem meg, én is inkább kultúrkörökben mozgok, olyanokban, ahol amúlt időt két t-vel írják, még ha így leírva egy északi nemzetre hajaz is…)))

              • En meg azt, hogy de, fuggetlen.
                A gep ordoge, na je. Kulturkorokben ugye azzal is tisztaban vagyunk, hogy massal is elofordulhat a gep ordoge :)

              • Meg a kulturkorrol. Nem ugyanazt erthetjuk alatta, ha kulturaltnak tekinted azt a lanyt, aki a kocsidra kerdez ra. Velem meg sem hangversenyen, sem mondjuk egy turan ilyen nem fordult elo. Lehet, valoban, hogy nem is kifejezetten kultura kerdese, siman csak az a kerdes, hogy a penz a meghatarozo altalaban a koryezetedben (esetleg a szamodra is), vagy sem. Teny, nekem a teljes barati koromre jellemzo, hogy nem a penz korul forog az eletuk, cserebe nem is veti fel oket :)

            • Komorózcy Zsolt // október 26, 2017 - 12:33 // Válasz

              a múlt, nem amúlt, mert a gép ördöge…))

              • Látod, így bünteti az az ördög a gépelésnácikat, amikor beszólnak más gépeléséért, holott az online természetéből fakadóan ilyen műfaj, gépel az ember, mint őrült, ezerféle eszközről, aztán az eredménybe csúsznak olykor hibák. :)

                • Kulonosen, ha idegen orszagban, gepen (amint az az ekezetnelkulisegbol sejtheto), angol helyesirasellenorzo miatt csupa alahuzott szo van a szovegben.

              • Ja, es “bizonyitek nelkul” dologgal kapcsolatban kerdezem, hogy mi a helyzet Marton bocsanatjkeresevel?

          • Bocsánat, hogy nőként közbeszólok, de általában egészen másképp működik: nem úgy, hogy a nő a vizsgára, munkaértekezletre direkte “túl szexi” öltözékben érkezik, hogy ezzel adja a tekintélyszemély tudtára, hogy képességei híján más megoldásra is hajlandó a sikerért, hanem inkább az van, hogy a nőnek – függetlenül a képességkészletétől, kompetenciájáról – van egy egyéni stílusa, ami lehet egyes férfiak szerint túl szexi, mások szerint átlagos, megint más szerint meg épp taszító. Professzorok és főnökök pedig – ahogy erre pl. Stohl is szépen rámutatott – akkor is ráhajthatnak egy-egy nőre, ha az történetesen olyan konzervatívan van felöltözve, mint egy ortodox zsidó szépasszony. Nem ettől függ. Már csak azért sem amúgy, mert az alacsonyan kvalifikált, tehetségtelen, de csinos színésznőjelöltek 99 százaléka nincs tisztában azzal, hogy tehetségtelen, ezért szereposztó díványra szorulna…

            • Marton beismert + kanadai színház is előállt az ottani ügyeivel, Kerényi lemondott, de majd egyszer bizonyítja, hogy ő nem is (Marton eredetileg perrel fenyegetőzött ugye), ELTE botrány, Gregor Bernadett. De nem, semmi gond, meg középszer meg ilyenek. Igaz-e Zsolt?

      • Na igen, középszer. Hogy Gregor Bernadett mekkora színésznő, azon lehet vitázni, de az apja miatt mindenképp védett helyzetben volt És mégis: http://www.life.hu/sztarok/20171102-szinhazi-szexualis-zaklatas-gregor-bernadett-is-kitalalt.html
        Igen, ez más, mint amit Martonnal kapcsolatban elmondtak (és amit ő is elismert, meg egy kanadai színház is kitálalt vele kapcsolatban). De azért nagyon nagy gáz.

  19. Tarantino helyett javaslom Stohl Andrást a listára.

  20. Bővült a sor Oroszlán Szonjával.

    • Komorózcy Zsolt // október 24, 2017 - 23:54 // Válasz

      Most akartam épp írni, hogy olvasd el…))) És ( ha már lehet “és”-sel mondatot kezdeni….))) nézd meg a tetszik- nem tetszik arányt is…Jó éjt !

  21. Brett Georege // október 25, 2017 - 10:30 // Válasz

    Friderikuszt tényleg fölösleges nők zaklatásáról kérdezni.

    • No igen, erre gondoltam én: hogy eszébe se jutott, hogy gáz lehet, ami számára természetes volt mindig is. Ez persze nem mentesíti a felelősség alól (a törvény nem ismerete… így van ez az íratlan erkölcsi szabályokkal is), csak tény.

  22. Fiatal koromban (is) volt egy nőies öltözködési stílusom, emellett vizsgákra meglehetősen alaposan készültem. Nem a ruhámtól és a tudásomtól függött, hogy próbálkoztak-e. Hanem attól, aki ezt normálisnak gondolta ilyen helyzetben.

    Viszont olyan simán volt, hogy a tudásom tök ok, ellenben a tanár 2x is visszahívott azzal, hogy bizonytalan a jegyben, nem ír be semmit. Egyértelmű volt a célja. A 2. alkalomra nagyon sokat készültem, de csak célozgatott tovább; a 3. alkalomra nem készültem, de, gondolom elégé világos lett, hogy ebből nem lesz semmi és megkaptam az 5-söm.

    Predátor férfiak mindenhol vannak, a fokozatokban van különbség és hogy miként kezeli a visszautasítást. És nem,áldozatnak nem a magabiztos femme fatale-t szemelik ki.

  23. Gyogyó bácsi újra száguld // november 1, 2017 - 01:58 // Válasz

    “a többiek azonban azt csak a felszínen kapják meg, üres gesztusok formájában [..] Ha ezt megkapják, a tisztelet is megvan, nem? Nem, ezek színpadi kellékek, a tisztelet ott kezdődik, hogy a másikat emberként, egyenrangú félként kezeljük,”

    Bravó, ez tűpontos.

    “Elég annyi, hogy a dolgok lassan változnak”

    Részletkérdés, viszont ezzel nem értek egyet, épp hogy baromi gyorsan, követhetetlenül gyorsan változnak. Lásd pont e cikk tárgyát: gyökeresen máshogy szocializálódott valaki a 70-es években, pedig nem volt az olyan régen. De egészen mást szokás/illik most gondolni a melegekről, nőkről, környezetvédelemről stb., mint akár 1995-ben. Az ember csak kapkodja a fejét tényleg.

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. #nemmárnem | SUNday Filo Café

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: