Szubjektív közvetítés az Eurovision Song Contestről
And the winner is… Germanyyyyyyyy!
Németország nyert elsöprő fölénnyel (246 pont) és a 19 éves törékeny barna lány, Lena Meyer-Landrut eurovíziós színpadi sallangoktól mentes Satellite című dalával, a második helyen Törökország modern cyber rock formációja, a Manga végzett 170 ponttal és a We Could be The Same című számmal, a harmadik hely pedig Romániáé lett 162 ponttal. Az Európa szerte egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Lena győzelme egyértelmű bizonyíték arra, hogy lám, egy énekes akkor is tudja bizonyítani rátermettségét, ha nem a rémesen unalmas standard eurovíziós megoldást követi: halkan kezd-első verzénél zongora belép-másodiknál vonósok jönnek-sikítós másfél perc-lassú kódával zár. Ez a csaj csak úgy puszta élvezetből, lazán és könnyedén játszadozott Kylie Minogue-os hangjával, amihez – nem mellesleg dalt sem felejtettek el írni. Dal nélkül ugyanis a jó hang semmit sem ér a színpadon (igen, kedves magyar megasztárok, titokban felétek sandítottam).
Boncasztalon a top 10
A két első helyezett maximálisan megérdemli a konfettiesőt, Románia pedig érthető módon került az élmezőnybe: Paula Seling & Ovi Playing With Fire című száma pontosan az a típusú könnyed, kiszámítható, táncos sablonnóta, amit háromtól százháromig bárki élvezhet, tehát adja magát a dolog, elvégre az Eurovision a szórakoztatóipar nagy nemzetközi öngyújtós egybeborulása. Dánia landolt a negyedik helyen egy túl sok újat felmutatni nem képes dallal, aminek zenei alapjaira egy az egyben ráénekelhető a Police I’ll be Missing You című klasszikusa (tudjátok, amivel Puff Daddy búcsúztatta csúnya véget ért kollégáját a kilencvenes évek végén). Azerbajdzsán és Belgium feledhető, ám három perc erejéig szórakoztató produkciója után egy csodaszép, Angelina Jolie-küllemű örmény lány, Eva Rivas mixelte a folk popot a dance-szel Apricot Stone című számával, ami a maga műfajában egész korrekt kis előadás volt, nemzeti nyelven talán ütősebb lehetett volna, de a szomszédok így is szavazták rá szép számmal. Görögország Ricky Martint idézte, Grúzia egzotikus szépségű énekesnővel illusztrálta a magas cét, tizedik helyen pedig az est egyik legegyedibb – és számomra talán legemlékezetesebb – produkcióját hallhattuk Ukrajna tolmácsolásában: Alyosha: Sweet People. Jó hangja van a csajnak és igazi, klasszikus szláv szépség is mellé, színpadi jelenléttel, a legpozitívabb fejlemény pedig az, hogy felbukkant egy kis Within Temptationt idéző kvázi goth metál cucc a sok őrületesen kiszámítható visitós-sikitós standard nóta árnyékában. Az eredetileg 39 fős, szombat estére azonban 25 előadóra redukálódott mezőny legvégén Anglia kullog, a világ egyik legsemmitmondóbb, legkiszámíthatóbb popdalával (Josh: That Sounds Good To Me), ami sajnos kellemetlenebbre sikeredett, mint egy végbéltükrözés.
Eurovíziós gegek 2010-ben
Természetesen az Eurovision fontos részét képezik a zenétől függetlenek gegek. Ezek közül néhány villanás a teljesség igénye nélkül: egy spanyol fan a színpadra rontott honfitársa produkciója alatt, ezért Daniel Diges az utolsó fellépő után újra előadta dalát (amit szerintem egyszer is elég volt hallani, de ez már csak egy szubjektív mellékzönge), az izlandi versenyzőnek élethű minivulkánnal kedveskedtek a Zöld Szobában (csak hogy otthon érezze magát – now, that’s what I call fekete humor) és természetesen a francia helyi közvetítő volt az egyetlen idén is, aki csak anyanyelvén volt hajlandó megszólalni. Magyarország most nem szavazhatott, hiszen nem indítottunk versenyzőt ebben az évben – ez van. Egyébként a telefonos voksba a szakmai zsűri is beleszólt, mivel korábban több kritika érte a fesztivált azért, mert sokan egyértelműen nem dalokra, hanem országokra szavaztak.
Mindent egybevetve remek showműsor volt fantasztikus látványvilággal, profi hangzással és amolyan igazi közös európai kozmopolita fílinggel megspékelve, amit csak 39 ország legütősebb alkoholos italának több napon át történő tesztelésekor érezhet át igazán az ember, de azért képernyő előtt ülve is szórakoztató volt nézni Európa élő táncközvetítését és… legfőképpen énekét.
PS.: Nézzük az én kedvenceimet is azért…
Végezetül következzenek a személyes kedvencek az est végén:
1. Törökország – Manga: We could be the same (Európa szerint a 2. helyezett)
2. Ukrajna – Alyosha: Sweet People (Európa a 10. helyig juttatta a dalt)
3. Németország – Lena: Satellite (idén ez a track lett Európa legjobb dala)
Eszter's Offtopic 
nekem is bejött a műsor, bár úgy emlékszem tavaly Moszkvában nagyobb volt a “bulihangulat” a nézőtéren, itt “csak” álltak, mint a borjúk az új kapunál..
kifejezetten tetszettek most a bevágott jelenetek más országokból, ahol már-már fesztiváljelleggel az utcán hepajkodtak a népek (Hamburg vitte a prímet :D)
komolyan nem értem, Dániát mire fel favorizálták? vagy a görögöket? tucatzene volt a 80% szvsz. aki valami érdekeset ésvagy egyedit tudott mutatni az a Manga, Alyosha, az albán, lett, szlovák, örmény, és német lányok meg a románok.
UK 25. helye cseppet cinkes, úgy érzem :)
Románok? :) Szerintem közhelyadót kéne kérni az olyan számokért, amikben a “fire” szóra a “desire” rímel! Amint először kimondta, látatlanban tudtam, hogy az fog jönni. Ráadásul az a fajta szörnyű catchy szar, amit két napig nem ver ki az nem mer a fejéből! :D
Basszus, és erről hogy maradhattam leee??!! T_T Ja, tudom már, túlságosan lefoglalt a matek szigorlat. XD
Lena inkább cuki, mint jóhangú. Van vmi természetellenes ebben a klippben: ahogy nézi az ember, tök olyan, mint mikor otthon hallgatsz zenét és magad is énekelsz meg táncolsz a saját elképzelésed szerint rá. :D
Az orosz borzalmasan siratós lett. :S pedig jó hangja van a hapeknak. :) A franciák vhogy ellatinosodtak, meg nem értem miért pont egy feketét (afrikai) kellett indítaniuk (oké, már a tavalyi nő se volt egy nagy durranás), sokkal inkább egy arab emberkére számítottam. Na mindegy.
A leggázabb viszont tényleg az, hogy idén nem tudtunk olyan színvonalas embert indítani, aki bekerült volna. Szégyen. (a tavalyi is az volt – égett a pofámról a bőr) Péterfy Borit kellett volna indítani szvsz. ^^
Matek szigorlat? Szarul hangzik, good luck with it! Szombaton én se nézek tévét, csak ha esik vagy nem iszunk. LOL
Szerintem a német kiscsajban pont az volt a legjobb, hogy ő tényleg egy laza, jól megírt dalt vitt, nem tömérdek színpadi giccsel feltuningolt, de egyébként öncélú “jaj-de-jól-éneklem-ki-a-magasabb-tartományokat”-nótát. A jó énekeseket mindig csodálom, de az a sok szörnyű magas cé percekig akkor is uncsi, ha vonaglik mögötte öt táncos csilivili dresszben. :D A magyar tehetségkutatókban is ezt utálom: oké, a döntőkben már jóhangú emberkék futnak, de egyik sem tud számot írni/megtalálni a tímet, aki igen.
Ó, hát Ádok Zoli meg Csézy… rettenetesek voltak azok a szánmok és az egész produkció in general. Közhely, közhely, közhely, egyik dance-klisé, másik szomorú díva-klisé. Minek ilyen vacak, tizenöt éve divatjamúlt, emlékezetes másodperc nélküli produkciót kivinni? Szegény Rúzsa Magdi legalább emlékezetes előadóművész, de az az Aprócska blues… hát basszus, az sem nóta, hanem felejthető kliséhalmaz. Magdit ott rontották el, hogy nincs dalírója, aki ki tudná használni a karakterét, tehetségét, energiáját, frissessségét, ő maga pedig még nem elég savvy dalíró.
Péterfy Bori munkáit annyira nem ismerem, a hangja jó, egyszer láttam élőben fesztiválon, de a dalai közül sztem kb. kettőt ismerek, azok meg… hát nem túl egyediek (Hajolj bele a hajamba, suttogd azt, hogy labamba… lol). No de kislemeznek mindig a leglangyibb dalt jelölik, elvégre a rádió háromtól százháromig mindenkinek szól és jó, ha dúdolható cuccok mennek benne, szóval feltételezem, hogy Bori teljes életműve azért ütősebb és színvonalasabb a labambánál. : )
jaja, undorító egy cucc, és meg is vágtak belőle csütörtökön, úgyhogy mehetek belőle következő héten újra… >_<# De már csak ez az egy vizsga hiányzik hogy végre mehessek államvizsgára. :DD
Rúzsa Magditól a Gábriel c. számot szeretem nagyon, az tényleg illik hozzá, csak az a baj, hogy az csak feldolgozás, az eredeti verzió egy horvát előadó szerzeménye. :(
Tényleg beleborzong az ember ha meghallja… o_O
Péterfy Bori tipikus mozaiképítő ami a dalszövegeit illeti. :D A kedvenc számom tőle a Katapult:
De az új albumáról a 'Téged nem' is nagyon jó! :D
"Szeretem azt a nőt,
aki melletted lettem
A lebegő hajnali fényt,
mikor ébred a nap…
de TÉGED NEM" :D
“elvégre az én kedvenc listám sem tér el igazán Európa jelentős részének ízlésétől”
Én meg ilyenkor döbbenek rá mindig, hogy az enyém mennyire igen :-D Kommersz (értsd: TVben-rádióban leadott) dolgok esetén maximum a We Are The 80s kategóriát viselem 15 percnél tovább… és nem sznobságból, bár sokak szerint industrial is an acquired taste. (Bár mondjuk ha az általános langyosság helyett az lenne a trend, hogy mindenki próbálja mondjuk a VNV-t másolni, abból még borzalmasabb dolgok sülnének ki… :-))
Na nézzük a videókat…
Ez a Manga nem rossz – és még emlékeztet is az anime openingekre, heheheheeeeee :-) 8bit hangszereléssel talán arra a bizonyos kedvenclistára is felkerülhetne, ha már a díszlet ilyen cybercuccos.
Az ukrán csaj tényleg jó, kissé “csajos”, ha érted mire gondolok, de ahhoz képest élvezhető. És eyecandynek se utolsó :-P
Lena: catchy, táncikálós, stílushoz képest jó minőségben, érthető miért nyert – na de NDH(és Wagner)- fanként mégiscsak hozzá kell tennem hogy “Germany, you can do better than that” :-) A többiektől teljesítmény lenne… :-)
Ja és jééé, új dizájn :-D Először azt hittem egy egy másik blogod :-)
No jó, természetesen ezt is a maga idején és helyén, azt azért nem mondanám, hogy holnaptól ezeket a srácokat-lányokat fogom hallgatni nonstop és kizárólag! :) Természetesen egy fullextrás kedvencem mellé téve gagyik ezek a nóták, de természetesnek tartom, hogy a több száz millió embert megszólító szombat esti show-műsorokban túl sok helyet eleve nem kaphat az egyediség meg a mélység, hiszen háromtól százháromig mindenkinek tudnia kell rá bulizni, a koncepció itt a show és a közös élmény, nem annyira a zene. Épp ez az óriási kihívás az Eurovízióban vagy akár a Megasztárban: közérthetőnek, fülbemászónak, energikusnak kell lennie, DE mégis kell bele egyedi íz és kurázsi, hogy kiemelkedjen a tucatnóták közül az adott track. És mindezt 3 perc alatt… szóval egy külön állatfajta az, aki ilyen keretek között élvezhető, maradandó dalt tud írni, de mégsem a popipar 50 éves kliséiből építkezik csupán.
Different people, different taste…. and indeed, we should not take it toooooo serious :-)
Oh, ever since I can remember I’ve been totally addicted to following the major tendencies of the so-called music industry! It’s just fascinating… but you always have to keep a certain distance. Anyway, there were some okay songs at least this year, which is not very common…
Idén nem láttam, de korábban megnéztem párszor, és mindig le voltam döbbenve, hogy micsoda csapatok indulnak…azért mindig vannak tipikus karakterek: kigyúrt testű fiúbanda, klasszikus megjelenésű lírai dalt éneklő angyalarcú lányka, modernizált folklór látványos táncelemekkel, stb. Érdekes egy műsor, de nekem a szavazás elrontja az egészet, mert a “haverok” mindig szavaznak egymásra, még ha nem is az első helyre jelölik egymást. És ahhoz képest, hogy majdnem egész Európa megjelenik, kevés a jó zene. Na, meg az is érdekes, hogy vannak, akik automatik bejutnak a döntőbe, azt hiszem, az alapító országok indulói, még akkor is, ha kritikán aluliak.