Lohadó lelkesedés – Kisnánai Várjátékok 2010
Persze most már külföldi résztvevők sincsenek, pedig jó pár évvel ezelőtt óriási bulikat csináltak itt az írek és a bolgárok. Akkor még volt borospince is a vár aljában, ahol 150 Ft-ért adtak két deci minőségi, különleges bort, és tíz-tizenötféle exkluzív nedűből lehetett választani. Rengeteg kézműves volt azokban az időkben, és büféből is több akadt, a konkurencia pedig reális árakhoz vezetett. Nos, nincs mit tenni, be kell látni, hogy ezek az idők elmúltak.
Ma már alig kétszáz ember gyűlik össze, ők is jobbára a fellépők rokonai meg néhány unatkozó helybéli, jobbára cigányok. Leülnek a fűbe és végigbeszélik a programokat, amik egyre unalmasabbá válnak, nincs már bennük igazi tűz és élet. Most persze az eső is bezavart: pont Wyrág históriás éneke – a nap egyik fénypontja – alatt kezdett el irgalmatlanul zuhogni. Virág igazi hősként állt helyt: játszott tovább a gitárján, majd miután a hangfalakat a színpadon letakarták, a dal végén ő is feltápászkodott és beült a sátor alá folytatni a műsort, ha kell mikrofon nélkül (jó frontember lévén Virág a “Te vagy a legény Tyukodi pajtás” kezdetű közönségkedvencet hagyta a setlist végére, ami természetesen visszatapsot generált – ügyes!) . Ezzel együtt továbbra is tartom a véleményem, miszerint Balassi egy ripacs volt.
A nap másik fénypontja a Hollóének zenekar volt. (Árpi még ismerte is az egyiküket, a Sanguis in Nocte zenekarból – kicsi a világ.) Ez amolyan középkori világzenét játszó kompánia, viszonylag sok darabot ismertem a repertoárjukból, köszönhetően a Corvus Coraxnak meg a Voodooban eltöltött éveknek 2000 és 2004 között. Szeretem a skótdudát, meg úgy általában véve a mediaeval, neofolk produkciókat. Hollóék egyébként a török-magyar küzdelmet zoknikkal és műanyag kardokkal reprodukáló várvölgyi harc alatt is végig muzsikáltak, ami egyébként leginkább arról szól, hogy a gyerekek visítsanak és a felnőtt férfiak és nők kedvükre fogdoshassák egymást. De azért jó muri.
A várjáték-experience-en némiképp rontott a tény, hogy a várat épp tatarozzák, ezért nem lehetett felmászni a tornyok tetejébe, mint az előző években. Kár, pedig itt gyönyörű panoráma nyílik a hegyekre, ami szinte karnyújtásnyira van Kisnánától. A vár különben a tizennegyedik században épült, és az 1550-es években egy ostromot élt túl a törökökkel szemben – utána ment tovább a had Egerbe.
Még az esti boszorkányégetés előtt felkerekedtünk, hogy megnézzük a közeli tavakat: a kisnánait, a domoszlóit és a markazit. Ez a program sajnos dugába dőlt: a kisnánait kihagytuk, a domoszlói magánterület lett tavaly óta és le volt zárva, a markazinál pedig szörnyű dolog történt: tönkrement a fényképezőgépem, ami elszomorított és elvette a kedvem a tónézéstől.
Itthon óriási zenebona fogadott minket: a házunk előtt a parkban épp Heaven Street Seven koncert volt, a templom elé pedig minividámparkot húztak fel a sörnapok alkalmából (ki gondolta volna, hogy ilyen is van… múlt héten Rúzsa Magdi és az AFC játszott előttünk a bornapok mián, most meg egy tucat alter banda zajongott). A lényeg, hogy 23:30-ig üvöltött az agyatlan techno a halálhinta népének sikolyaival kísérve, majd végre leengedték a gumimedencéket és nem indult többet újra a hinta. Én elnézegettem a magam NatGeóját hang nélkül is, de az nagyon meglepett, hogy a rendőrök nem verték az öklüket a ház előtt: máskor 22:05-kor már ott vannak, hogy halkuljon a program.
Éljen a szombat: a fényképezőgép lehetséges utódjelöltje pedig már most felkorbácsolta az érzékeimet…
Miért van az az érzésem, hogy ez az “írás” kizárólag azért született, hogy:
1: fikázzon olyan valamit, amire semmmi rálátása sincs, viszont valótlanságokat állít, csak, hogy “fokozza a feszültséget”
2: megsirasson egy fényképezőgépet?
Amennyiben ilyen komoly lelki gondot okoz egy rendezvény látogatása, nem kell megtenni… Lehet nézni NatGeo-t – lehalkítva. (megjegyzem, nem rossz program, legalább nem kertévé.)
Ronin,
a blog szubjektív műfaj, nem kell olvasni, nincs vizsga belőle. :)
1, szerinted az “fikázás”, hogy van egy klassz rendezvény, amit alig látogatnak a népek? Tíz éve minden évben kevesebben vannak. Ha ez szted nem szomorú, akkor nincs érzelmi kötődésed a régióhoz, mint nekem.
2, neked miért fáj, hogy sirattam a fotóapparátot? Ennek nekem kellett volna inkább fájnia – de már az az érzés is elmúlt azóta.
?