Aktuális

Igaz mese a munkamorálról és a választás szabadságáról

Figyelem! 2 igaz történet alert!

Nemrég írtam a Karrier rovatban egy friss hazai felmérés eredményéről, ahol a munkáltatók meglepően magas hányada arról panaszkodott, hogy a pályakezdők többségének "problémás a munkamorálja" és sokan közülük nem képesek önálló munkavégzésre sem. Mindez pedig - a szakmunkásképzés és a gyakorlatias tudást adó felsőoktatás hiányán túlmutatva - 15 ezer olyan "akár holnaptól betölthető" üres állást eredményez, amire egyszerűen nincs kompetens jelentkező. Közben pedig ez a jelentkező máshol keresgél... mit lehet tenni ilyenkor?

Mese a morális miskuranciáról és annak hiányáról

Az önállóság hiányát még megértem, elvégre tapasztalat híján bizonytalan az ember, márpedig egész Európában nálunk tesznek szert a legkevesebben tényleges munkatapasztalatra a tanulmányaik elvégzéséig. De mi lehet vajon a gond a munkamorállal? Fel nem fogom, mi okozhatja a problémát, az én szememben a dolog egyszerű és világos, erkölcsi kételyektől mentes: ha megbízást kapsz, elvállalod (ez nem biztos, hogy jó), ha elvállaltad, megcsinálod (ez viszont nem történhet másként). Ha már egyszer igent mondtál a felkérésre, nem számít, mennyi időt és energiát emészt fel a feladat, és akkor és ott az is mellékes, mennyi pénzt kapsz érte: elvállaltad, megcsinálod. Ha nem tetszenek a feltételek és/vagy a körülmények, később újratárgyalhatod ezeket, legrosszabb esetben legközelebb majd megfontoltabban bólintasz rá más megkeresésekre, de attól még a tőled telhető legmagasabb színvonalon megcsinálod azt, amihez a nevedet, tudásodat, véredet-verejtékedet adtad. Nem igazán értem, ezen mit kell merengeni, filozofálni vagy problémázni, hol itt a morális dilemma.

Persze találkoztam már olyan esettel, ami a felmérés eredményét igazolja, és ez ébresztett rá arra, hogy lehet másképpen is viszonyulni a dolgokhoz. Vegyünk egy csekély tapasztalattal rendelkező lányt, aki egy olyan területen kapott viszonylag kedvező külsős pozíciót, ahol ezrek tolonganak. Mit csinált erre a kiscsaj? Ímmel-ámmal, nagy késéssel és elmaradással kezdte végezni munkáját, amivel több volt az utómunka, mint a tényleges haszon. “Nem baj, még kezdő, majd belejön” – mondta mindenki a környezetében, a probléma azonban nem az önállóság hiánya, hanem inkább a teljes közöny, hárítás és lustaság volt. Hetekre elérhetetlenné vált, lemondott beígért programokat és feladatokat, végül pedig teljesen eltűnt. Nyilvánvalóvá vált, hogy máshova szánja energiáit (bár csekélyke hozzáértése mellett nehéz elképzelni, hova vehették fel), viszont nem volt annyi vér a pucájában, hogy szemtől szemben közölje a tényt. Ez vajon mi, ha nem a munkamorál hiánya?

Ilyenkor nehéz megérteni, mi mozgatja a hozzá hasonló embereket. Igent mondott egy felkérésre, aminek feltételeivel – a feladatkörrel, a szolgáltatással, a fizetéssel, az időbeosztással, ez most mindegy – nem volt elégedett: minek ment bele olyasvalamibe, amihez már a kezdetek kezdetén se fűlt a foga? Oké, nyilván nem volt épp bevétele, kétségbe volt esve, később pedig bizonyára rátalált valami jobb lehetőség: miért nem közölte ezt korrekt módon azonnal az illetékesekkel? Jó-jó, egyértelműen abban bízott, hogy közben az el nem végzett – illetve hanyagul elvégzett – munka után is csurran-cseppen némi lóvé pluszban: ez azonban már egyértelműen morális probléma, de minimum sajátos erkölcsi értékrendre vall. Erre tényleg nem lehet mit mondani.

Emellett pedig vannak olyan dolgok, amiket nem azért csinálunk, mert szerződésünk előírja vagy a munka törvénykönyve meghatározza: ilyen például az, hogy egyeztetünk programokat és szabadságokat a kollégákkal, nem hagyjuk ott a teljes brancsot vészhelyzetben (előre lefoglalt utazás, súlyos betegség nyilván más tészta), nem igyekszünk minden ciki vagy kellemetlen feladatot másra hárítani, és nem bújunk ki a felelősség alól, ha valami nem klappol. Mindez pedig pénzfüggetlen dolog, elsősorban önmagunkért és társainkért tesszük, és csak másodsorban az adott munkáltatóért.

Ismertem én is több olyan embert, akik nemes egyszerűséggel “kiíratták magát az orvossal”, ha stresszesebb időszak következett a dolgozdában vagy amikor egyszerűen csak pár nap pihenésre vágytak (miután összes szabadságukat már májusig elköltötték). Ők csodálkoztak a legjobban, amikor pár hónap után újra és újra kitették a szűrüket, “méghozzá aljas módon pont egy váratlan betegség miatt” (érdekes, mennyire könnyű elhitetni néha magunkkal is a hazugságot).

Mese a választás szabadságáról és a lehetőségekről

Valami motiváció kell

A napokban egy barátnőm három állásajánlat között tépelődött, és tőlem kért tanácsot. Miután átbeszéltük a részleteket, arról beszéltem neki, amit most veletek is megosztok.

Az új munkahely kiválasztásakor három fontos dolog van:

* érezd jól magad
* kössön le a munka
* motiváljon a pénz.

Mindhárom egyszerre ritkán működik – bár nyilván erre kell törekedni -, ezért első körben nem árt, ha legalább kettő a felsoroltak közül működőképes terület. Ha viszont egyik sem működik, jobb, ha nem gyúrsz rá egy fölösleges kudarcélményre, ami egy határozott NEMmel könnyen elkerülhető.

Az első dolog azért fontos, mert nem mindegy, milyen közérzettel, milyen hangulatban töltesz el napi 8-10 órát, ha pedig a környék, az épület, a közeg, az emberek már az első pillanatban ellenérzést váltanak ki belőled, akkor kicsi a valószínűsége annak, hogy ez változni fog: az ösztönök és intuíciók pedig nem hazudnak. A rossz munkakörülményeket és ellenszenves közeget csak akkor vállald be, ha a másik két dolog a fenti hármasból stimmel, így megéri áldozatot vállalnod (egy időre).

A második pont lényege, hogy olyan munkát végzel, ami leköt – de legalábbis perspektívát jelent a jövőre nézve (gyakornokok). Ha ez nincs meg, figyelmed elkalandozik, a munkavégzés színvonala ingadozni kezd, gyártani fogod a kifogásokat és boldogtalan leszel. Kivéve persze akkor, ha fantasztikus közegben dolgozol és/vagy mesés lóvét kapsz érte…

A harmadik dolgot, a pénzt, azért tettem az utolsó helyre, mert szerencsés esetben ha a fenti két dolog adott, van esély előbb-utóbb az anyagi sikerre is, hiszen értékessé válik a munkád és ezt a közeg, amelyben munkálkodsz, értékeli is. Ha viszont a másik két dolog nem adott, egy ideig legalább a pénz előrevisz: így van esélyed arra, hogy ha munkaidőben szenvedsz, legalább utána jól tudod érezni magad.

Tapasztalatok?

Advertisements
Eszter névjegye (843 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

12 hozzászólás Igaz mese a munkamorálról és a választás szabadságáról bejegyzéshez

  1. happynyuszy // július 8, 2010 - 07:32 // Válasz

    Én épp a kedvesebbnek tűnő környezetet választottam, de hogy bejön e? ki tudja…
    majd beszámolok róla később.
    intuíciók alapján szoktam dönteni, ha nem tetszik a hely, vagy a felettes személye, oda nem megyek, kivéve csak abban az esetben, és akkor is csak ideiglenesen, ha épp nagyon szorít a cipő, és nagyon pénzre van szükségem, és nem tudok még további heteket keresgetésre szentelni bevétel hiányában.
    egyéb esetben azonnal nemet mondok, és keresgélek tovább, most már.
    Ennek az az oka, hogy korábban egyszer olyan helyet választottam, ami lóvéban is kevés volt, és a felettes személye sem volt szimpatikus valamiért, sunyinak tűnt, nem nézett a szemembe…stb..,de úgy éreztem sokat tanulhatok a szakmámról a helyen, ezért elvállaltam.
    Kitartó típus révén ott voltam egy évig, de a végén már gyomorgörccsel jártam dolgozni, mert a “boss” egy igazi mazohista volt. Ő hagyta, hogy a munka és az ügyfelek a fejére nőjenek, nem evett, nem ivott, nem járt mellékhelyiségre, kapkodott..stb…és tőlünk is ezt az affinitást várta, hiszen neki az volt a természetes. Az volt neki természetes, mivel ő kapkodásban, és idegrohamban éli a hétköznapjait., így mindenki lassúnak tűnt neki magához képest.
    Nem éreztem jól a helyen magamat, idegesen jártam dolgozni, és a pénz sem volt jó, de magamra erőltettem, mert kellett a tapasztalat. Nos ezen a helyen tapasztalatot szereztem, ez igaz, de sok negatívot is.
    Vártam a jobb lehetőséget, ami sosem jött, mert hiába küldözgettem az önéletrajzokat, amikor hívtak nem tudtam felvenni a telefont, és a munkaidőm miatt esélyem sem volt elmenni az esetleges “wc-ben suttogva” leegyeztetett interjúra. “Beragasztottam” magamat, egy rossz helyre, ami miatt ideges voltam, elkezdtem betegeskedni, ráadásul olyan negatív tapasztalataim lettek, hogy úgy éreztem a szakma nem nekem való, és egy évig teljesen más helyen keresgéltem, mert önbizalmilag annyira lehúztak, annyira butának éreztem magamat.

    A tanulság?? nem kellett volna elvállalnom, mert éreztem, hogy a vezető személyisége “ideggombócot” rak a gyomromba már interjún. Ilyen esetben nem kell elvállalni, mert naponta több órát vele leszel, és ha egy órán keresztül nem bírod a személyiségét, és úgy érzed leszív energiával, akkor ez később még rosszabb lesz. Ebben az esetben én még egy negatív kudarccal gyarapodtam.
    És a szakma??? Nos lehet nem nekem való, mert nyugisabb a szakma, én meg mozgalmas típus vagyok, de adtam még egy utolsó esélyt neki, egy kellemes, vidámabbnak tűnő környezetben, de ne más döntse el én rátermett vagyok e agyilag, hanem én.
    És az, hogy egy terület nem a személyiségemhez illő, nem azt jelenti, hogy buta lennék az adott területre, és ezt szintén én hagy döntsem el, ne valaki, aki nem is ismer igazán.

  2. szerintem az “érezd jól magad” és a “kössön le a munka” nagyban összefügg. Egymást befolyásolják szerintem. Ha jól érzem magam a munkahelyen, akkor a szar munkát is szebbnek látom és ha mondjuk fele-fele a jó és béna feladatok aránya a munkahelyen, akkor azt a jó hangulat miatt képes vagyok akár 2/3-nak is megítélni ;) Legalábbis én már jártam így. Sőt, olyan is volt, hogy először nem szerettem az adott munkafeladatot, de jófej kolléga megmutatta, hogy együtt hogyan lehet egymást motiválva kihívást találni benne.

  3. háthallod, újra meg újra képes vagyok rácsodálkozni a szar munkamorálú emberkékre. oké, h dolgozni “unalmas”, “sok időt elvesz az életből”, meg “stresszes” sokak szerint, de én vhogy mégsem ezt látom a melóban. hanem a lehetőségeket. az önmegvalósításra, a karrierépítésre, a pénzkeresetre, és – vegyetek elő zsepit! – a boldogságra. ki a faszom lehet boldog úgy, h álló nap nem csinál SEMMIT? o.O nálam perpill ez van, mert akkor húzom az igát, amikor hívnak (ezt úgy kell elképzelni, h egyik hónapban 40 órát, a másikban meg 160-at), és igen fura érzés, h bizonyos napokon csak a döglés van – se suli, se semmi. még nyelviskolába is beiratkoztam, de nincs elég jelentkező, szal ez buktának ígérkezik.

    nade úgy tapasztalom, h kis hazánkban nem ez a fő probléma, h a fiatal nép nem csinál semmit, hanem az, h még nem tudja, mit akar csinálni. mert tanult vmit, szerzett 1 diplomát, talán olyan területen, ami marhára nem érdekli, emiatt meg borítékolt a munkahelyi kudarc. például egy számokat gyűlölő személy számára a közgazdász pálya sokkal rosszabb, mint a semmittevés. kivéve persze a pénztárca szemszögéből, de nekem momentán a vásárolni sem volt kedvem abból a pénzből, amit utált diákmunkával kerestem meg. nyilván ha a számlák befizetése a tét, nincs szarozás, inkább a vagonpakolás mint az éhhalál. de például szerkesztőségi gyakornoknak ne menjen el az, aki beszélni sem tud, csak épp komm szakra vetette a balsors…

    off: “Felíratkozás ingyen szexre” <- ezt most vettem észre oldalt, nagyon ikszdé^^

  4. Újraindul a WordPresses honlapverseny. Új szerkivel, sokkal biztosabb talpakon. Gyere és jelentkezz, számítok rád.

  5. Nem sok. Azt hiszem én eleget írtam már az első főállásomról, a mostani posztomban is megemlítem kedves volt munkaadómat. Pár hónap múlva majd “újratárgyaljuk” a dolgot, ha az égiek is úgy akarják, mindent le fogok róla írni. Csak tartanánk már ott…

  6. Na, úgy tűnik én is lassan révbe érek… ősztől ha minden igaz, az Allianz csapatát fogom erősíteni! Jó kis lendületes melónak ígérkezik, tele kihívásokkal és lehetőségekkel. Ha minden jól megy, pár év múlva már én is megpályázhatok majd egy külföldi munkát. :)) Párizs, szeretlek! ^^

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. 10 karriertanács, amit én magam teszteltem | Vergiftet – Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: