Aktuális

Front 242, és ami mögötte van

Front 242, igen

Front 242, igen

A szombati Front 242-buli a kezdeti nehézségek és parák ellenére is remekül sikerült: szuper interjú, zseniális koncert, hangulatos afterparty és heveny alkoholmérgezés. Ez a hétvégi mérleg.

Fél négyre beszéltük meg a találkozót a Sportmaxba, de akkortájt még csak a szervezők és a catering-es lányok voltak ott (nem baj, legalább nekik is bemutatkoztam, és kimentem kajálni a MOM Parkba, lévén azért sajtónak mégse illik hozzányúlnia a zenekar kajájához – ehhez képest hajnalban csak elpusztítottam szerényen a maradékot, nevezetesen két kis baconbe göngyölt pipicombot rizzsel). Négy és öt között aztán a többiek is befutottak a backstage-be, mindenki ott volt, aki  hasonló partykon az első sorokban szokott pörögni: Davina, Estee, AndOne, Fineas, Atis, Brigi, Emke (az egyik srácot nem vágtam, honnan ismerhetem, aztán rájöttem, hogy sehonnan, csak ő Császár Előd, haha). Jennifer és Norazah, holland barátaim csak az afterpartyra ígérték magukat, lóvéhiány következtében. Amíg Krisztiánékat vártam a kamerával, a Sportmax méretein ámuldoztam: rettenetesen impresszív hely, tágas, dizájnos, kulturált, tiszta és a személyzet is udvarias. Nem mellékes körülmény az ilyesmi, elvégre a Szilvesztert is itt fogjuk tölteni, ugyebár.


Kapunyitás előtt, délután négykor: azért a soundcheckből hallani, nem glam-rock csapat készülődik, thanks god

Új hely lévén némi gondot okozott megtalálni a felvételhez szükséges megfelelő közeget, ami kellőképpen szeparált és zajmentes, így aztán egy félreértésnek köszönhetően a stáb egy időre a zenekari öltözőbe is beköltözött… aminek – láss csodát – nem igazán örült a csapat (pedig zseniális, hófehér, Front 242-feliratos törülközők sorakoztak a székeken, igazán autentikus háttér lett volna). A kedélyek néhány percre felforrósodtak, de szerencsére sikerült lehűteni a hangulatot sűrű elnézéskérések közepette. “Jól kezdődik – gondoltam magamban – először elunom magam a backstage-ben, aztán összeveszünk az interjúalannyal, mi jöhet még?” Aztán Markus jött, a Head-less kedvesarcú tagja, aki ezúttal dj-zni ugrott át a messzi Germániából. Álmomban sem gondoltam volna egyébként, hogy ez a jámbor fiatalember hivatásos katona, és Afganisztánban meg Irakban is nyomult már, amik azért kicsit sem barátságos helyek. Jól ki is faggattam az ilyenkor szokásos lányos-ámulós kérdésekkel ékes német nyelven: kellett-e már ölni, nem szokott-e félni, tényleg előre meg kell-e tervezni mindig az útvonalat és milyen ott a nők helyzete, satöbbi. Gondolom, hetente legalább háromszor megkapja ezeket a kérdéseket tágra nyílt szemű turistáktól. Anyway.

Fél tíz fele került sor az interjúra, mindenki nagy örömére nem az öltözőben, hanem egy nyugis tükrözött szobában az emeleten (szánom-bánom, hogy emiatt lemaradtam az Interzone-ról, dehát a kötelesség az kötelesség). Richardot kaptuk meg a célra, aki kiváló interjúalanynak bizonyult (és az öltözős eset felett is szemet hunyt addigra, bár szekrényből kieső meztelen grupiknak talán jobban örült volna, igazán kár, hogy ez nem divat ebben a műfajban, no). Mindenesetre részletesen, folyékonyan, színesen beszélt mindenről, könnyen levette, mire akarunk kilyukadni éppen és végig jó volt az összhang közöttünk. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a körülményekre és a szűk időre való tekintettel végig fenntartottam a szemkontaktust, és egy pillanatra sem néztem bele a jegyzeteimbe (pedig igen lelkiismeretesen kiírogattam magamnak a stáb által összeválogatott negyven (!) kérdést, amik a klasszikus, átfogó mélyinterjú alapját voltak hivatottak képezni). Több dolog is baromira szimpatikus a hozzáállásukban: egyrészt rendkívül szerények és alázatosak, másrészt nem hívei a nimbuszrombolásnak, ergó nem csinálnak új albumot, ha épp nincs ihlet, tisztában vannak azzal, hogy már nem fénykorukat élik 27 év zenélés után (ellentétben a jó öreg Cure-ral vagy Depeche Mode-dal, akik laposabbnál laposabb albumokkal szomorítják hallgatóközönségüket, ugye). Hál’ Istennek és profi interjúalanyunknak könnyű volt építkezni, így talán az utómunkával sem lesz olyan sok dolog: a beszélgetés összefüggő, feszes, kerek egészet alkot, összességében véve elégedett vagyok vele. Lehet, nem is vagyok annyira camera-shy: perverz módon még tetszett is, hogy beszélgetés közben két kamera mozgott és hat vaku villant percenként. Szemmel láthatóan Richard is jól érezte magát, bár kicsivel több idő hasznos lett volna.

Kamerák rulez

Kamerák rulez (fotó: Fónyad Csaba)

Closer

(fotó: Fónyad Csaba)

A beszélgetés után szinte percekkel kezdődött a koncert, és ott aztán egészen elengedhettem magam végre. Fura dolog ez, hiszen soha nem voltam keményvonalas Front 242-rajongó (igazából megvan három albumuk, amiket néha felteszek ugyan, de négy számnál többet sajnos nem ismerek név szerint… ehhez jön még persze a híres Tragedy for You, amit ugye mindenki ismer, lévén ez a legnagyobb slágerük, mégsem játsszák koncerteken, nyilván nem véletlenül). Szóval, hiába ismeretlen számomra a repertoár jelentős része, azért mégis csak ez az a műfaj, ami – akárhogy is vesszük – elválaszthatatlanul a sajátom valahol. Elektronika, kemény elektronika, zajos elektronika, mégis rengeteg finomság és szépség  – voltaképpen az EBM valamennyi ága és derivációja energia-bázisú zene. Igazából nem a komplexitás számít – bár tagadhatatlanul vannak összetett darabok – hanem az energia, az erő, a kifejezés totális hatalma és frissessége. Ezek a faterom-korabeli palik pedig úgy mozogtak a színpadon, mintha tizenkét évesek lennének. Nem lehetett nem rongyosra ugrálni magunkat a show közben, az első sorban. Addigra már mindenki megérkezett: Pilla, Baltás, Izsák Attila, Cybersaint, Liquid, Tuli, Karesz, Gelka, Niki… nem tudtam olyan helyre állni, hogy ne bukkanjak ismerős arcokra körülöttem. Külön pluszpont volt, hogy buli után interjúalanyunk, Richard odajött hozzám, megveregette a vállamat és megkérdezte, tetszett-e (utána persze letámadták az autógrammvadász-népek). Érdekes, én az utóbbi időben leszoktam a közös fotózásról, de most azért beálltam egy kattintás erejéig, ha már így adva volt a szitu (Atis: kérjük a közös fotót! ;).


Így láttuk mi: a hang persze élvezhetetlen, de a hangulat ebben a minőségben is átjön

Fónyad Csaba)

(fotó: Fónyad Csaba)

Éveken át tűnődtem azon, milyen lehet, ha valakinek nincs zenei hazája. Gyökértelen. Hontalan. Én ezt nem tudom elképzelni. Annyira alapvető, integrált része életemnek a zene, amit szeretek, hogy megváltozhat körülöttem minden, elköltözhetek a világ végére, de ezt a dolgot soha nem tudnám feladni. Amolyan transzcendens én-élményt ad a tény, hogy van valami, ami hozzám szól, aminek minden taktusa az enyém.

Tulajdonképpen az egész, örökké definiálhatatlan dark-goth-electro színtérről beszélek, amiben az oldschool EBM vagy industrial éppúgy benne foglaltatik, mint a szintipopos újhullámos zenék, a sötétebb posztpunk, a játékos-komplex neofolk vagy az agyeldobós terror EBM… és persze a színtiszta, hamisíthatatlan darkwave. Ide tartozom, ez az én hazám. Emke mondta, épp a napokban, a Filterben: “Tudod, Laci miatt elmélyedtem kicsit az indie-ben meg az angolszász gitárzenékben, és találtam is jó dolgokat persze, örülök neki, hogy színesebb lett a zenei spektrumom valahol… de az nem én vagyok, nem az én világom, és meghasonlottnak éreztem magam a világom nélkül. Semmi mást nem akartam, csak újra visszatérni a zenémhez, hazamentem hát és órákig dark electrót hallgattam, és jött az elmúlt tíz év tengernyi emléke, és tudtam, ez az, amit soha nem vehet el tőlem senki.”

Az afterparty ugyanezt az érzést hozta, bár lássuk be: olyan magas elvárásaim vannak a zenével kapcsolatban, hogy nehéz nyitni bizonyos műfajok felé. A kísérleti elektronikával és egyes alternatív műfajokkal nincs is gond, de nem tudnék mondjuk Tankcsapdát vagy egyéb másodvonalas pop-rock zenéket hallgatni (szerencsére ilyen ismerőseim nincsenek) vagy mondjuk DJ Tiestóra és pittyremegtetős feka zenékre bulizni (ilyesmire kizárólag Hajni miatt vagyok hajlandó, évente háromszor, sok-sok szesz után). És a tartalom, nem utolsósorban a tartalom.

De ami még ennél is fontosabb, soha nem tudnék egyszerűen úgy élni, hogy a zene csak zene, és nem életmód. Kevés ahhoz fogható érzés van, mint amikor Lipcsében az Agrehalle közepén állsz ezernyi glowstick, cyberlox és dark hercegnő ölelésében, és a tekinteted találkozik néha néhány ismeretlennel, akik ugyanazért vannak ott, amiért te… és mindannyian mosolyogtok. Vagy a Bolkow Kastély Party, a Hangár a hildesheimi repülőtéren a M’era Lunán, stoppolni a világ végéig talpig színes lakkban, militaryban, bóklászni az ezernyi bolt bizarr kínálatában, a goth-bolhapiacok Münchenben, a Depeche Mode-klubok Prágában… és az a csodaszép, bensőséges őrület és agyeldobás, és a szépség, csoda, érzékenység kreativitás…

Pont erről (is) beszélgettünk az afterparty afterpartyján, nálam (a taxiban azért tartottunk egy kis suttyódiszkót, Culture Beattel és 2 Unlimiteddel, haha). Toltunk egy kis Assemblage 23-t, Frozen Plasmát, SITD-ot meg VNV-t  a bor mellé (ami oly’ nagyon kellett még nekem a vodka-redbullok és a négy sör után, mint AIDS-esnek a rákdaganat). Ezt szeretjük, ez a “vallásunk” és jó ezt megosztani egymással. Az ilyen bulikon pedig ez az érzés különösen erős.

 

Update: Takarítottam, feliratoztam, rendszereztem az oldalon. Barátaim írásait, melyek ajánló gyanánt kerültek fel, egyelőre átköltöztettem az Egyéb mappába, simán praktikus megfontolásokból, mert ugye rend a lelke mindennek. Olvassátok őket szeretettel!

Reklámok
Eszter névjegye (853 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

14 hozzászólás Front 242, és ami mögötte van bejegyzéshez

  1. Érdekes, amit a zenéről írsz. Meg hogy akinek nincs zenei hazája, az gyökértelen és hontalan. Nem mondom, hogy nem szeretem a zenét, de mondjuk most az albérletemben nincs semmi, amin zenét tudnék hallgatni, és nem hiányzik. Munkában is csak akkor dugom be a fülembe a fülhallgatót, ha nagyon ki akarom kapcsolni a külvilágot. Szeretem a Republicot meg Bryan Adamst, és ha tehetem, elmegyek a koncertjeikre (Republicra valahogy többször tehetem, LOL), de szerintem már vagy három hónapja nem hallottam semmi Republicot… Meg úgy általában, minimális zenét hallottam csak. Lehet, hogy többet kéne hallgatnom? Lehet, hogy jobban érezném magam tőle?

  2. Sok-sok inspirációt ad. Teoretikusan persze belátom, hogy ez a Tiesto-glam rock-heavy metál-pop-rock-diszkó etc. vonalon is így van, ergó aki azt szereti, annak az jelent inspirációt. Nyilván. Meg a társaság, az élmények, az utazás… szóval az életmód, igen.

    ps.: No jó, arról azért ne feledkezzünk meg, hogy neked meg más dolgok hozzák az életmódot. Pl. foci: készülni rá, kimenni, ott lenni, barátokkal-kollégákkal megvitatni… érted. Én meg még focimeccsen nem jártam. Egyszer viszont kivittem baseball-meccsre és az kurvajó volt, csak nem vágtam, hova szaladgálnak a jtékosok a pályán folyton. :DDDD

  3. Hahó Titi:)
    Engem korszakokban határoz meg a zene, tudom, h ezt az előadót főleg ekkor és akkor hallgattam, ez meg az volt a koncerten, dalokhoz kötődnek emlékek, rézések, és ez jó:) Pedig alapvetően sztem populáris a zenei ízlésem, semmi extra nincs benne

  4. Hmm… Have I missed something?? It looks like you’re interviewing Front 242. I thought you had left the ‘big’ company.
    Anyway….. cool pics and I saw Jenny!!! :)

  5. Which big company, bro? Jennifer and Norazah only cam afterwards, so I had to get there all alone, however i met plenty of nice buddies at the venue.

  6. You look very professional!

    Did you leave the company?

    Hope everything is OK.

  7. Bizony, bizony, a focimeccs mint olyan. Hát az valami frenetikus dolog. Nem is megyek most bele, mert sose lenne vége ;) A stadionok világa is valami nagyon egyedi, és bármilyen stadionba is lépek be bárhol a világon, azonnal otthon érzem magam ;)

    Amúgy meg most vettem észre, hogy nagyon profi vagy, hogy végig fenntartottad a szemkontaktust, annak ellenére, hogy az interjúalanyon napszemüveg volt ;)

  8. Euh…. I mean the bloodsuckers company were you have worked before you were asked for the tv ‘real life soap’

  9. lol, ah, dunno probably they will fire me in january, not really dealing with it.

    hate those shitfaces.

  10. Azt halotam, hogy a Front is kapot it ihletett. Az biztos, hogy Zsán-Luc a kocsiban prága felé menet végig írt, álitolag szövegeket. /De csak mert ki nem állhatod a rossz helyesírást ;-)/

  11. :)))) Ezt jó hallani!!!

  12. Én teljesen megértem a zenéhez fűződő viszonyod! Engem nincs mire inspiráljon, mert semmiféle alkotó tevékenységet nem végzek, de mégis az életem szerves része.
    És még azt tenném hozzá, hogy ha pár napig olyan emberekkel vagyok együtt, akikkel nem azonos zenei vonalon mozgunk, és valami kompromisszumos megoldásképp olyan előadókat igyekszünk találni, amitől egyikünk sem szalad ki a világból, utána nagyon-nagyon-nagyon jó érzés a kedvenceimtől végre valamit meghallgatni:)

  13. Tiesto miota zenész??? :-DDDDDDDDD

  14. :3 <3
    Tökéletesen megfogalmaztad, mit jelent ez az egész szubkultúra és zenei világ :) Én is ezt érzem, noha sokkal kevesebb tapasztalattal :) Példakép vagy Eszter!!! :)
    És amit Emke mondott, hogy bizony vannak azok a zenék, amik tetszenek, de nem érzünk benne semmit… ismerős érzés az is :) <3

2 visszakövetés / visszajelzés

  1. Tapasztalatok az éjszakai élet sötétjéből – szakmai szemmel | Vergiftet – Eszter's Offtopic
  2. 10 dal stressz ellen, amitől garantáltan szétkapod a berendezést | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: