Aktuális

A mozgás, az izom, az akarat, a görcs – és a jóga

fotó: DSM Farmers Market

Érdekes, mennyire másként működik különböző szinteken a tudatunk és a tudatalattink. Mindig is átláttam, hogy más dolog az akarat erejével, intellektuálisan feldolgozni és leküzdeni egy problémát, és egészen más az egón túli teljes énnel, a racionalitás határain túl szembenézni ösztöneinkkel. Az igazi változásokhoz viszont nem elég az egyik vagy a másik utat bejárni, mindkettőre szükség van. Többek között ezért is kezdtem jógázni: a mozgás tudatosít bennem bizonyos folyamatokat, testi és lelki szinten egyaránt - elvégre a kettő szervesen összefügg. Bár még csak hat (hét?) alkalmon vagyok túl, az élményeim nagyon pozitívak. Energetizál, erőt ad, olyan izmaimat kezdem érezni, amelyeknek a létezéséről nem is tudtam. Nagyon örülök neki, hogy bele mertem fogni a dologba, annak ellenére, hogy tizenegy éve nem végeztem semmilyen tornagyakorlatot (és akkor csak ímmel-ámmal tettem, a tizenegyedik osztályt pedig tesiórástul kihagytam, ahogy volt). Sajnálom, hogy nincsenek középiskolás ismerőseim, akinek elmondhatnám: mozogjatok, tornázzatok, mert még ha nem is tökéletes az iskolai sport, később segít megtalálni a számotokra leginkább megfelelő mozgásformát.

Természetesen az elejétől fogva tisztában voltam azzal, hogy míg a többiek a csoportban régóta aktívan mozognak és sokan közülük élsportolók, én teljesen új vagyok a pályán, így már az is kihívás, hogy átlássam, mit kell épp csinálni. Örültem neki, hogy ez már nem visszatartó erő számomra, hanem bátran fel merem vállalni idegenek előtt is: ez vagyok én, ezt tudom most. Aztán lesz még jobb is. (Ugyanezt magyaráztam mindig a kezdő nyelvtanulóknak is: természetes, hogy az elején még kevés szóval, gyenge nyelvtannal és hibás kiejtéssel beszélsz. Nem baj, azért csak kommunikálj, ahogy tudsz: idővel majd jön a szókincs, a nyelvtan és a kiejtés is.)

Tovább könnyíti a helyzetet, hogy a jóga nem versenysport, nem kell gyorsabbnak, erősebbnek, hajlékonyabbnak lenni, mint a többiek. Magunkhoz képest kell fejlődni, a magunk tempójában – nincs két egyforma ember, és pontosan ez a legszebb az egészben. Néha persze elnevetgélek azon, hogy már megint mindenki meg tudott csinálni egy gyakorlatot, én meg csak félig jutottam, de józan ésszel tudom: az elmúlt majd’ három évtizedben csak azért hajoltam le, hogy bekössem a cipőfűzőmet, tehát hogyan is várhatnám magamtól, hogy – in medias res – egyenes térddel, terpesz nélkül megérintsem a teljes tenyeremmel a padlót?!

Mindez a tudatos, intellektuális szint. Az elmúlt években nagy tudatossággal igyekeztem felismerni különböző hiányosságaimat, és feltölteni, építeni magamat. Amihez a tudatosság intellektuális része, a puszta akarat kellett, egyre könnyebben ment. Ha van egy félelmem, elég legyőzni akarattal, a fejben: így másztam végig ötszáz méter magasan két drótkötélen a tériszonyommal vagy így ugrottam bungee jumpingot a Szigeten. A hétköznapi élet céljait szintén elérhetjük akarattal, intellektuális úton: új munkalehetőség, egy nehéz vizsga, fizetésemelés, megtakarítás, költségcsökkentés, időbeosztás… Volt, ami könnyen, volt ami kicsit nehezebben jött, de végül sikerült elérni a kitűzött célokat, lépésről lépésre.

A test, a mozgás, a légzés, a jóga azonban megmutatja, hogy nem lehet mindent intellektuális úton, akarattal elérni. Persze az akarat lehet a katalizátor, szándék nélkül nyilván nincs tett sem, viszont elképesztő erővel tört rám a felismerés: puszta akarattal, nyers erővel nem fog menni egyik ászana sem. Nehéz feldolgozni, hogy a testünk tudatos irányításához nem elég az akarat és az erő: türelem kell, megengedés, elengedés, ellazulás. Mindegyiket muszáj ezek közül gyakorolnom.

Egyelőre még megfeszült izmokkal koncentrálok, hogy jól csináljam, meg tudjam csinálni. A következő lépéshez már el kellene lazulnom, de még nem tudok: aggódom, hogy nem csinálom jól, zavar, hogy néz ki a dolog kívülről. Tudatosan nem, de tudat alatt még versenyzek, hasonlítok: nem véletlenül tevékenykedem a versenyszférában, inspirál a verseny. És ezen a ponton, szavak nélkül törnek fel egy-egy pillanatra azok az érzések, amiket már tudatos szinten rendeztem magamban:

Egészséges vagyok, jó lett a vérképem, van két kezem, két lábam, nincsenek fájdalmaim, még a hátam vagy a szemem sem sajog, hiába ülök napi tíz-tizenkét órát a gép előtt. Látszólag minden adott a hatékony mozgáshoz, mégsem elég rugalmas, hajlékony és erős a testem. Miért? Mi nem stimmel velem? Mi hiányzik belőlem? Miért vagyok rossz, használhatatlan? Először a szégyen jön, hogy tehetetlen és gyenge vagyok, nem tudom az izmaimat száz százalékban kontrollálni, nem vagyok annyira jó, amennyire lehetnék. Utána a bűntudat következik: van egy testem, amit nem használok tudatosan, éveken át észre se vettem, hogy van. Mások mindent megadnának azért, hogy egészségesek legyenek, én pedig csak kihasználom a testemet, nem teszek semmit érte. Megérdemlem egyáltalán…?! Kértem, kaptam, aztán feltettem a polcra, mint a drága játékot a kisgyerek, amiért hetekig sírt, aztán egy nap alatt megunta.

Szégyen, bűntudat – nem tudtam, hogy még mindig, annyi év és annyi munka után még mindig maradt bennem ezekből az érzésekből. Jó tudatosítani, hogy ezekkel a visszahúzó erőkkel még van dolgom. Mint pár ronda vérszívó rovart, a negatív érzéseket egy befőttesüvegbe teszem, és távolról nézek bele a szemükbe. Nem fogok tudni csak erővel, akarattal megszabadulni tőlük. Tudatosan hiába dobtam őket félre és tapostam rájuk, valahogy mégis sikerült alulról, mélyről visszakúszniuk az életembe. Ezt a kérdést nem lehet intellektuálisan rendezni, ehhez egy sokkal mélyebb tudatosság szükségeltetik.

Persze nagyságrendekkel jobb a helyzetem, mint mondjuk kistini koromban, amikor a szégyen és a bűntudat egészen maga alá tudott teperni, hiszen most már tudom, hogy ezeknek az érzéseknek nincs racionális alapja. Tudom, hogy lehetőségem van változtatni, alakítani magamon, még ha élsportoló már nem is leszek. Tudom, hogy mindennek megvan a maga ideje és helye, és számomra most nyilván nem is cél, hogy olimpikon, szívsebész vagy matematikus legyek. Most azt gyakorlom, amit most kell tennem, megengedem magamnak, hogy történjenek a dolgok, mert az akarat – legyen szó lélekről vagy testről – nem minden.

Nem könnyű, mert teljes kontrollt akarok, miközben pont erről a “görcsös” akarásról kell lemondanom ahhoz, hogy megkapjam…

Reklámok
Eszter névjegye (882 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

5 hozzászólás A mozgás, az izom, az akarat, a görcs – és a jóga bejegyzéshez

  1. a “görcsös” akarás mindenhol hátráltató tényező…szinte minden esetben akkor valósul meg , teljesedik be egy teremtés , ha megszűnik a görcsössége… :)

  2. Szabad Gábor // május 29, 2011 - 16:11 // Válasz

    Minden az akarattal kezdődik. Minden gyakorlás, minden meditáció, még maga a türelem is. Van egy pont, amikor már elindult a folyamat, és akkor feleslegessé válik az akarat jelenléte. Ha ez az elengedés nem tud megtörténni, olyankor lesz görcs az egészből, mely a testben is, analóg módon valahol megjelenik. Olyan ez, mint ha egy nagy gépnek, melynek sokáig tart mire elindul, folyamatosan az indítógombját nyomkodnánk, és közben türelmetlenkedünk, hogy “miért nem indul már el?!?!”. Az meg csak folyamatosan újraindul. :)
    A mélyről jövő “démonokat” valóban nem kell eltaposni. Meg kell velük ismerkedni, mert ők mutatják meg személyiségünk legmélyebb bugyrait. Szembe kell velük nézni, s megtudni róluk mindent.

  3. EszterEdit // május 29, 2011 - 17:50 // Válasz

    Hasonló dolgokat tapasztaltam én is, amikor kung-fuztam, jógáztam. Egy idő után meglepően hajlékony lettem, pedig sosem gondoltam magamról, hogy az leszek! Nagyon jók ezek az élmények, mert rávezetnek arra, hogy a kitartó munkának meg lesz a gyümölcse (hasznos kis közhely). Ez a gyümölcs pedig azért lesz annyira jóleső, mert erőfeszítésbe és önmeghaladásba “került”. Mostanában szeretném megtanulni a meditációt is. Ezt anno azért javasolták, mert nem nagyon tudtam megfelelően kikapcsolni. De akkor még nem tudtam annyira összeszedett lenni, és mégis ellazulni, hogy tényleg ne gondoljak semmire. :-)

  4. én úúúúúúgy, de úúúúúúgy örülök, hogy élvezed a jógát :)
    hajlékonyságban én is ott vagyok rendesen – mindig is “hajléktalannak” neveztem magam. Nyártól nekem is tervem egy kicsit nagyobb hangsúlyt fektetni a jógára és nyújtásra és mindenféle wellness-mozgásra. A végén majd suttyomban egyszercsak mindketten totál hajlékonyak leszünk :)
    A többi leírt dologban is megértelek, én totálisan control-freak vagyok és magammal szemben vagyok a legfríkebb, ami néha elég gáz tud lenni :(

  5. Nagyon örülök a kommentjeiteknek, köszi. Igen, ez az enyhén control-freak attitűd sok esetben gátat teremt, amit át kell ugranom, hogy eljussak a célig (fene se akar a korlát mögött toporogni egy életen át:). Ha testről van szó, nehezebb ez a folyamat, elvégre ott nem tudod becsapni magad, nem létezik hazugság. Szembe kell nézni azzal, hogy a túlzott akarás görcsöt hoz, ami gátja a működésnek – a folyton újrainduló gép nagyon jó példa volt. És igen, egyelőre élvezem a mozgás jótékony hatásait és tanulom a türelmet, a fókuszt, a figyelmet, a hajlékonyságot, egyszerűséget.

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. Másokhoz mérni magunkat | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: