A poszt, ami nem a Pokémon Góról szól

Bár szakértői vélemények szerint telefonos játék a Kapcsoltam! Rózsa Gyurival, nem a Pokémon Go, én – bevallom – még sosem merültem el az ún. augmented reality bugyraiban, így nekem egyszerűen az marad. Nálam tájékozatlanabb ember a témában aligha létezik, elfogultsággal vádolni tehát végképp nem lehet, amikor az újdonságokra adott reakciókat elemezzük egy kicsit a játék kiterjesztett valóság kapcsán.

Merthogy erre a Pokémon Go tökéletesen alkalmas. Megnézni, hogy mi az a három fő reakciótípus, ami egy-egy új jelenség – bármiről is legyen szó – nyomában rendre megérkezik, és elözönli a magazinokat meg a Facebook-falakat. Nézzük csak:

Vannak azok, akik felhasználói és szolgáltatói oldalon egyaránt lelkesen szállnak fel a vonatra:

a szakíró:

“Felgyorsult világunkban mindannyiunk szívét melegséggel töltheti el a hír, hogy végre elindult védikus szemléletű kézműves Pokémon otthonszülés-felkészítő kurzusunk, kizárólag nyersvegán, gluténmentes, magas aloe-vera tartalmú termékekkel. A kurzus a régit és az újat, a hagyományost és a modernt, a személyest és a virtuálist kombinálja a kreativitás, a szabadság és a szenvedély jegyében. Minden érdeklődőt szeretettel várunk Pokémon-központunkban androidos telefonja társaságában.”

in the meanwhile on Facebook:

“Nem lehet leírni az élményt, ezt érezni kell! A gyerekeim tegnap felálltak a gép mellől, kiléptek a szobából, és két órán át sétáltak a természetben! Sőt, tegnap a fiam a budai várat is megnézte, mert oda vitte el a pokémonja… hát nem fantasztikus?!”

Aztán mindig vannak fanyalgók is, akik a világ pusztulását látják az újdonságban, bezzeg régen:

a szakíró:

“A végső elhülyülés utolsó stádiumához érkezett a végletekig kizsigerelt, hiperaktívvá kondicionált fogyasztói társadalom. Bensőséges emberi kommunikáció és értékteremtés helyett a ma embere már telefonjába temetkezve, agyhalott zombiként gázol át a világon, miközben egyetlen célja maradt csupán: még többet, többet és többet összeharácsolni, legyőzni vetélytársát és digitális pontrendszerekkel kitölteni a végtelen űrt a lelkében, amely a gyökértelenségből és az elidegenedésből fakad. Az őrületnek immár három halálos áldozata van, akiknek bizonyíthatóan a Pokémon Go miatt kellett odaveszniük…”

in the meanwhile on Facebook:

“Ha még egyszer valaki posztolni mer valamit erről a rohadt Pokémon Izégóról, én rögtön törlöm a francba! Unom már, hogy mást se látok a falamon, csak ezt a szart.”

Végül pedig vannak a békítők, akik szeretik, ha a kecske és a káposzta is megmarad:

a szakíró:

“Az interaktív, szenzomotoros képességeket is fejlesztő Pokémon Go segít a fiataloknak abban, hogy ne éjt-nappallá téve a gép előtt üljenek, hanem végre a szabadban is sétáljanak egyet, és kapcsolatba lépjenek társaikkal. A játék a gyerek állóképességét javítja és nagyszerűen felkészíti a a közösségi életre, de a vidám, meghitt, egész napos családi-baráti kirándulásokat nem pótolja.”

in the meanwhile on Facebook:

“Jó, hát mi mások voltunk, persze, de közben meg a mi időnkben is voltak játékok, amikkel anyáink agyára mentünk, és amiktől apáink óvtak. Legalább a sok szobában ülős World of Warcraft-játék után kimozdulnak kicsit a kicsik és a nagyok, és még egymással is szóba állnak közben. Jó, ez még nem a foci a szabadban, de később bármi is lehet…”

Te általában melyik típusba szoktál tartozni, pokémonnal vagy anélkül?

 

ps.: Lapzárta után érkezett a hír, hogy maga Bayer Zsolt is nyilatkozott a témában. Ő a következőket mondta:

“Boldog gyermekkoromban a zsombékon métáztunk barátaimmal, és bizony-bizony, olykor Sári és Józska eltünedeztek külön is a rekettyésben. Erős, egészséges ifjakká serdültünk. És mit látunk ma? Egy torz, imperialista rendszer virtuális világába rántja, zombikká teszi gyermekeinket. Az égre kiált, ahogy képernyőikre meredve a halálba masíroznak! De ki ezért a felelős, ki? A profithajhász, Soros pénzén kövérre hízó alkalmazásfejlesztő vagy a végletekig bugyuta figurákat kitaláló, belterjes mérnökmigráns, Hasszán, akinek fia uzsonnás dobozból robbant fel német falvakat? Vagy talán az az ostoba liberális szülő – ha lehet annak nevezni egyáltalán, mert már azt se tudod, melyik az apa és melyik az anya -, aki nem vette a fáradságot megtanítani ivadékának hazánk gyönyörű tájait és a vadvirágok, fenevadak neveit?”