És a szennyessel mi lesz?

1.

Szóval, az van, hogy Julcsinak összegyűlt egy halom szennyese, és napok óta képtelen rávenni magát, hogy kimossa őket, mert elromlott a mosógépe. Berúgja hát a sok retkes, büdös ruhát az ágy alá, hogy ne is lássa egyiket se. Egy ideig minden szuper, de sajnos pár hét elteltével szopóág következik, mert a cuccoknak egyrészt szaguk van, másrészt pedig Julcsinak egyre jobban hiányzik a kedvenc kötött kardigánja és a méregdrága, spéci futózoknija. Ezért káromkodik néha egy sort, esetleg sírdogál esténként titokban, hogy milyen szörnyű is az élet, amiért nincs meleg holmija és futásra alkalmas zoknija, de összességében véve azért jól elvan a világgal, mint a befőtt.

Aztán egyszer csak feltűnik a színen egy sokat látott próféta, aki a szószék – vagy még gyakrabban egy fórumfejléc, blogsablon – tetején  azt mondja, hogy és senki nem fogja tudni, hová lettek azok a kis bigyók, meg az a fura kis izé… raf… raffiakötő állvány  drága tesó, igazából semmi közöd nincs ahhoz a rengeteg retkes, büdös ruhához, ami az ágyad alatt hever, hiszen te igazából egy szegény áldozat vagy, akinek elromlott a mosógépe, nincs pénze újra. És amúgy is, minden mosógép köcsög, csak addig kellesz, amíg öntöd bele a kurvadrága Calgont és az intelligens mosóport. Bojkottáljuk hát minden háztartási eszközt (a turmixgépet is, miért lenne kivétel?!) és sztrájkoljunk, amíg jobb nem lesz a helyzet, a mosónők meg haljanak korán!

A próféta szava nyomán sok ezer követő ugrik elő a semmiből, akik szeretik ezt hallani, mert ők is szanáltak már le pár Lehelt vagy Hajdút, és nekik is van otthon mosatlan szennyesük, meg pár csontváz a szekrényben. Julcsi pedig megnyugszik, hogy tök jó, ezek szerint ő nem hibás, nincs para. Az elromlott mosógéppel, sőt: úgy általában a mosógépekkel van a gond. Hónapokig kéjeleg az érzésben, hogy végre felébredt, szabad emberré vált, megértette az élet értelmét, a Zanussi élete rákfenéje, ki kell hát dobni a picsába.

És tudod, mit mondok? Valószínűleg így is van: a próféta jól beszél, meg kell szabadulni attól a selejtes, ócska, régi géptől, vagy éppen vissza kell küldeni a gyártónak azt a frissen beszerzett, de gyári hibás, zúznivaló vacakot, ezek a mai gépek már műanyagból vannak, egy-két év után mehet a kukába mind. Igen, a prófétának tökre igaza van: Julcsi egy jó arc, nem érdemli meg, hogy szenvedjen ilyen pitiáner szarság miatt, ami egyszerűen a kapitalista, fogyasztói társadalom  érzéketlen és erkölcstelen profitcentrikus irányultságából fakad. Egyetlen julcsi sem érdemli meg.

Igen, tök jó minden, csak egy gond van: mi lesz a retkes, büdös szennyessel? Mindig ez a kérdés, a rohadt nagy kérdés, hogy mi legyen vele. Ha már.

2.

És akkor egyszer csak előugrik a sarokból egy hívő lélek, aki azt mondja, hogy kidobni nem lehet, mert emlékeztet mindannyiunkat a múltra, szolgáljon mementóul egy életen át az orrfacsaró bűzzel együtt. Hurcoljuk magunkkal halálunk napjáig, sőt, utána is, mert hát mi nem tehetünk erről az egészről, ráadásul – és ez, lássuk be, vitathatatlan tény –  a mosógép nem kért soha bocsánatot, amiért orvul tönkrement. A köcsög, csakugyan.

Mondom én a Julcsinak, hogy szállíttassa el a roncsot, vegyen egy új gépet, vagy mossa ki a szennyest kézzel, de Julcsi ekkor vádlón rám néz, és ordítani kezd, hogy átmosta az agyamat Rhonda Byrne, a Cosmo EZO-rovata meg a New Age-szarságok, mert mégis hogy a retkes lófaszban képzelem, hogy egy ilyen trauma után vigyorogva tovább tud lépni az ember, mintha mi se történt volna?! És én őt megítélem, amiért szenved, mások hibájából, ártatlanul és kiszolgáltatottan, amikor hónapok óta nincs már egy rongya sem, amit felvegyen! Nem éltem én ezt át, nem tudom, mit beszélek, ne adjak neki tanácsot.

Hát Julcsi, én nem is adok. De nyilván már vágod, mi van: az is egy döntés, ha a szennyes ott marad, ahol most van. Csak akkor nem kell nyávogni, panaszkodni és hisztériázni, amiért büdös a lakás, és üresek a vállfák a szekrényedben. De te tudod…