Újabb mester mondja meg, hogyan kell csajozni

Holdviolával találkoztam a minap, rázkódott a röhögéstől. Megmutatta, mi a derültség oka, mire én is kis híján becsúsztam a pad alá. Egy könyvesboltban nézett szét ugyanis, amíg rám várt, és a kezébe akadt David Deida zseniális tanácsadó könyve, aminek már a címe is szívmelengető: “A különleges férfi útja – Spirituális útmutató a nők, a munka és a nemi vágy kezelésére”.  A mester okos tanácsai Amerikában pillanatok alatt bestsellert hoztak a konyhára…

Na, szóval, a műből megtudhatjuk, hogy a bölcs férfi a haverokkal beszéli meg, hogy érdemes-e egy nőnél próbálkoznia, esetleg a csaj barátnőit faggatja ki. Ha a spanok szerint nem lángolt fel rögtön a szenvedély, akkor sajnos függöny van, a nőt ugyanis taszítja az, ha egy férfi komolyan érdeklődik iránta. Ennek oka az, hogy ezt “szeretetteljes női vágyként” azonosítjuk, így ösztönösen tudjuk: elférfiasodnánk szegény a puhapöcsű hím mellett.  Borzalmas dolog is a komoly szándék, tényleg sokkal jobb éretlen faszkalapok demagóg sablondumáit hallgatni ehelyett.   Amúgy is, mit számít az olyan jelentéktelen apróság, hogy mit gondol vagy érez a nő? A haverok ezt nyilván jobban tudják, és örömmel közvetítenek. Tény, hogy ötödikben én is úgy kaptam meg életem első szerelmes levelét, hogy “a haveromnak tetszel, mit mondjak neki?” – igazán kár, hogy az elmúlt évtizedekben kikopott ez az érett, férfias kommunikációs stratégia, és mi még azt hittük, felnőttünk.

Aztán azt is megtudhatjuk “a különleges férfi útján”, hogy már csak azért is hülyeség a nőnél érdeklődni, mert az asszonyállat bizony  sosem mondja ki, amit gondol. Sőt, direkt más mond. Ha például azt kiabálja lihegve, hogy “élvezz belém”, akkor valójában tesztelni akarja a hímet, hogy tudja-e, mi a helyes: nyilván az, hogy visszatartja a magvát, de ezt minek is mondaná? Akkor tudná a férfi, hogy valójában mire gondol. Az meg gáz, nem? Egy egészséges párkapcsolatban szükség van egy kis játszmázásra, különben mást kívánnak meg a felek. Ennek a szerencsétlen David Deidának egy tucat könyve jelent meg párkapcsolati témában, de el sem tudom képzelni, hogy élőben is látott már nőt, igazit, élőt, elevent. Vagy ha igen, akkor annyira szörnyű kapcsolatai lehettek, hogy nem csodálom, ha ma már inkább csak ír a témáról, és nemet mond a további tapasztalatokra.

Sajnos, ezt a néhány okosságot tudtuk csak meg David Deidától, mert közben befutott a villamosom, de úgy érzem, ez is éppen elég ahhoz, hogy megváltozzon az életünk. (A könyv fordítóját és a szerkesztőt egyébként külön üdvözlöm, nem erőltették meg magukat túlzottan, az biztos: nyilván nem érzik a mű korszakalkotó jelentőségét.) Majdnem olyan bájos ez az egész, mint amikor V. Gy., a 42 éves mérnök-programozó kimondja: “A beszélgetés közbeni érintések meglepően könnyen mentek ahhoz képest, hogy korábban nem nagyon érintettem nőket. Azt tapasztaltam, hogy a megfelelő és fokozatos érintés-eszkaláció is a bizalmat építi”. Azt hát.

Most tényleg, én nem akarok cinikus állat lenni, de… nem lehet az ember… csak úgy szimplán… őszinte?

 

  

Köszönet Holdviolának a remek felfedezésért, meg a kellemes délutánért!