Aktuális

Mi a fenéről hazudna mégis az ember a társkeresőn?!

...és főként miért?

Olvasom, hogy az emberek 80 százaléka hazudik a társkeresőkön. Vállat rándítok, meg sem nyitom a cikket, biztos hülyeség: miért hazudna valaki pont egy randi-oldalon? Elvégre semmi, de semmi érdeke nem fűződik hozzá, elsősorban a saját idejét, másodsorban másokét rabolná vele. De azért a kérdés az agyamba férkőzik: mi a fenéről hazudna mégis az ember a társkeresőn?!

A hazugság a jelek szerint szinte elvárás: a játék része - kép: tech.co

A hazugság a jelek szerint szinte elvárás: a játék része – kép: tech.co

A megfelelő társsal és érdekes emberekkel találkozni bárhol lehet, nyilván az interneten is. Volt már példa erre többször az én életemben is, ha nem is a társkeresőn: egy világgal lennék szegényebb, ha azt mondom, hogy ismerkedni csak szemtől szemben, hús-vér formában lehet. Nem ez számít, hanem a közös hullámhossz, az pedig képernyőn keresztül is átjön, hogy aztán személyes kapcsolódás – barátság, szerelem, közös munka, bármi egyéb – lehessen belőle.

A társkeresőt viszont alapjáraton nem értem, és ez az én hiányosságom. Hát hol érdekel az engem, hogy Géza, 39, budapesti, sportos alkatú, vezető beosztásban dolgozik? Ez nekem így semmit nem mond, ahogyan a képe se sokat: úgyis az összhatás számít, nem a paraméterek, centik és kilók, a munkájánál pedig a szenvedély, amellyel végzi, azt meg úgysem lehet rubrikába írni. Most írjam be, hogy nálam öt évvel fiatalabb és tíz évvel idősebb lehet az álomlovag? Na, és ha hat évvel ifjabb vagy tizenegy évvel több nálam, akkor lemaradok róla? Hiszen semmi sem múlhat ezen, akkor viszont mit csináljak?

Szóval, szombat óta újra és újra eszembe jut, hogy mégis miért hazudna az ember egy társkeresőn. Hogy egy önéletrajzban vagy állásinterjún miért állítasz valótlant, azt megértem: soha nem dolgoztál a vendéglátóiparban, de talpraesett kétdiplomás fiatal vagy, hát behazudod, hogy nagybátyádék balatoni panziójában lehúztál pár nyarat, továbbá elhallgatod a diplomákat, hogy esélyed legyen a megmérettetésre havi 800-ért egy hajón. Néhány nap alatt csak belerázódsz, nem? A társkapcsolatok azonban a belső én teljes megosztásáról, a közös életről szólnak, hát irracionális gondolatnak tűnik, hogy hazudnál. Elvégre akkor magadnak hazudsz, nem?

Mert mégis, ha közelebbről megnézzük ezt az egészet, miről is hazudnál? Nézzük.

1. A szándék

Sokat csalódtál, napi tizenhat órát dolgozol, de jó volna valaki, akivel néha össze lehet bújni, viszont a dolog semmilyen kötelezettséggel, elvárással nem jár. Tök érthető igény, ezért keresel egy – vagy több… – alkalmi partnert, vidám kis kalandot: férfiak és nők ezrei kaphatóak erre, úgyhogy ha nem könnyebb átugrani, mint megkerülni téged, valószínűleg bármikor könnyedén lelsz egy kedves, jófej dugópartnert.  Tényleg, ezt a legkönnyebb találni a világon, hiszen nem kell szarakodni olyasmivel, mint a kompatibilitás és a közös célok, elég, ha a kémia működik, és máris boldog mindkét fél. Istenem, de irigylem én azokat, akik tudnak érzelmek nélkül szexelgetni, de ez már egy másik lapra tartozik, rohadt mázlista az ilyen.

Mégis mi a bránerért hazudnád azt a társkeresőn, hogy az életre szóló, nagy szerelmet keresed, és egy éven belül családot alapítanál a másikkal? Ki az a marha, aki a fenti élethelyzetben szívesen végigszopna három kólázós-sétálós randit, hogy aztán a negyediken végre sor kerüljön az ágyjelenetre, ami után a valóban komoly szándékú partner kötődni kezd, és máris jön egy csomó dráma, hiszti, szenvedés és harag, amiért te meg csak havonta keresed, amikor épp van félórád, és meguntad az önkielégítést??? Miért nehezítené meg a saját dolgát valaki azzal, hogy hazudik a szándékáról, és miért okozna ezzel fájdalmat a másik embernek, aki meg őszinte volt? Teljesen beteg, irracionális élethelyzet, amit elképzelni se tudok*.

2. A testsúly

“Az egyik ilyen oldal, a ratalalsz.hu által közölt felmérés szerint a nők leginkább a súlyukkal kapcsolatban füllentenek” – derül ki a cikkből. Isten látja a lelkem, én ezt még kevésbé értem: a dolog ugyanis tök logikus volna, ha levelezőpartnert keresne a delikvens, nem pedig társat/alkalmi partnert, így azonban érthetetlen az egész. Előbb-utóbb úgyis találkoznak a felek, és ha komolyra fordulnak a dolgok, a ruha is lekerül, tehát nyugodtan hazudhatod magad ötven kilósnak: ha amúgy hetven vagy, ez úgyis azonnal kiderül. Akinek pedig a pontos testsúly olyannyira fontos, hogy még limitet is állít fel, az sajnos akkor sem fog vonzódni hozzád valószínűleg, ha a személyiséged egyébként elbűvölő… merthogy egyszerűen a tizenöt kilóval kevesebb lánytól áll fel a cerkája, és kész, nem tudsz mit tenni hetvenkilósan.

Már csak sem hazudom magam 45 kilósnak, mert 60 kilósan is tök elégedett vagyok a súlyommal - 2014. október 19.

Már csak sem hazudom magamat 45 kilósnak, mert 60 kilósan is tök elégedett vagyok a súlyommal, és eszem ágában sincs kevesebbnek lenni – 2014. október 19.

Egyébként valószínűleg nekem is hazudnom kéne, merthogy a társkeresőkön a harmincas-negyvenes palik mind azt állítják be, hogy 45-55 kilót nyom “az ideális társ”, én pedig úgy 58-60 vagyok, és ezzel tökéletesen elégedett. Hozzá meg kis dügrencs is ráadásul, alig 164 centi. Nyilván nagyon elfajzott, igénytelen állat vagyok, de soha a büdös életben nem fogyókúráztam, két pofára zabálok mindent, amit megkívánok, és ezen a jövőben sem óhajtok változtatni csak azért, mert az ideális nő 45-55 kilós. Világos, hogy hazudnom kéne, hogy szélesebb kör bukjon rám a társkeresőkön… de azzal meg mit érek? Egyrészt a fotóm magáért beszél, azon látszik, hogy nem vagyok 45 kilós, másrészt eszem ágában sincs annyinak lenni: halálra rémiszt a gondolat, hogy az értelmes, igényes férfiak 45 kilós csontvázakat akarnak, és őszintén szólva nekem ilyen igényű pali soha az életben nem is kellene. Ez a típus dugjon gumibabát, ne nőt, hiszen valószínű, hogy egy 45 kilós felnőtt ember nem jókedvéből nyom ennyit, hanem egy betegség miatt, tehát inkább segíteni kellene abban, hogy felszedjen pár kilót, nem a szerepbe kényszeríteni a beteges elvárásokkal.

3. Az életkor

“A férfiak leginkább az életkorukból szeretnek letagadni éveket. Az emberek kétharmada egy-két évvel fiatalítja magát, de 20 százalékuk nem szégyelli 5 évvel is ifjabbnak hazudni magát.” Öcsíííím, ezt aztán még kevésbé fogja fel az ember. A korunk letagadását sosem értettem: ha egy ötössel ifjabbnak vallod magad, akkor talán kevesebb lesz a szarkaláb és az ősz hajszál? (Egyáltalán, mi a baj a szarkalábbal és az ősz hajszálakkal? De ez most nem ide tartozik.)

A megváltoztatott születési évszámtól senki sem fog fiatalabbnak kinézni, jóképűbb és vonzóbb sem lesz, viszont cserébe rögtön egy hazugsággal indul a kapcsolat. Mert azzal még csak-csak elszámolsz, hogy bocsi cica, régen mérekeztem, nem is negyvenöt kiló vagyok, hanem ötven, viszont azt vajon hogy a bránerben vezeted fel a dolgok komolyabbra válásakor, hogy hellóka, amúgy az első levélváltás óta öt évvel idősebb lettem, ne hari, amúgy tényleg szeretlek, nem csaplak be soha, ugye nincs gond?

4. A fotócsalás

“Ennél is gyakoribb a fényképes csalás. Van, aki az internetről lopott fotóval próbál hódítani, az ilyen csalókat igyekszünk kiszűrni” – tudjuk meg. Teljesen döbbenten állok a jelenség előtt. Már mégis miért használnám másik ember fotóját, amikor ÉNNNNN keresek partnert, nem ő? Úgy tervezi az ilyen figura titokban, hogy csak levelezni fognak, és soha nem lesz személyes találkozó? Esetleg a fotón szereplő jóember fog elmenni a randira, és ő is melegszik össze szimpátia esetén a másikkal? De akkor meg mi a francért regisztrált, ha ő maga csak levelezni akar? A Garfield magazinban még mindig van releváns rovat, bármiféle kötelezettség nélkül.

“Nem baj, ha kicsit lódítanak, akik nehezebben ismerkednek, hitessenek el egy kicsit többet magukról, és így a saját önbizalmuk is nő, közben pedig rájönnek, hogyan tudják elszórakoztatni a másik nemet. Amikor kialakult a szimpátia a két fél között, és sor kerül az első találkozóra, ezek a kis hazugságok már nem számítanak, és az ember könnyebben adja magát” – vette védelmébe a füllentve ismerkedőket Rusz Edit, a Blikk szexológusa.

Hát én nem tudom, ebben sokkal szélsőségesebb álláspontot képviselek: lehet hazudni, de az ember csak a saját és a másik ember idejét rabolja, az időrablás pedig a létező leggusztustalanabb tolvajlás, amivel én nem tudok azonosulni. Akkor sem, ha ez valószínűleg azt jelenti, hogy nem értem az ismerkedés dinamikáját, és ezért örök magányra kárhoztattam.


*nyilván van az a szituáció, amikor a delikvens azt hazudja magának, hogy most csak kefélget jobbra-balra, de majd ezeknek a gyors meneteknek a valamelyikéből egyszer valódi társkapcsolat lesz: a pszichológia ezt nevezi “a csodavárás állapotának”. És bár nem kizárt, hogy tényleg mélyebb dolog bontakozik ki az elvárás nélküli alkalmi társulásokból, ahhoz szükség van valamire, ami a virágról virágra szállóknak nem mindig megy: az intimitás szexen kívüli megélésének a képességére. Amíg ez nincs meg, addig nem fog menni a kilépés ebből a szerepből.

Advertisements
Eszter névjegye (831 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

88 hozzászólás Mi a fenéről hazudna mégis az ember a társkeresőn?! bejegyzéshez

  1. Történt olyan, hogy megtalált egy faszi a társkeresőn. Jóképű, fiatal, magas pasi, hazánkban dolgozó arab orvos(nak mondta magát).
    Nos, marhára nem vonzott a származása, és nem a bőrszín miatt, de válaszolgattam a gugli fordítós magyar leveleire.
    Akkor elment 3 hétre Dubaiba (hova máshova??), majd visszatérve megint írt. Bevallom, addigra nem is emlékeztem rá.
    Kért friss fotót, és erre én is kértem. Küldött egy alacsony, ronda arab pasi-képet, amire visszakérdeztem: akkor most melyik vagy te? Mert múltkor másképp néztél ki.
    Mire ő: hát ennyit számít a kinézet? Mert szerinte nem.
    Gondolom valamire nőket toborzott volna, de ne feltételezzünk…

    Van olyan, hogy: a konspirációt nem felismerő nő belemegy egy randiba a kamu fotó-pasival, esetleg telefonon is beszéltek már, ki tudja ki van a vonal túlfelén… a randin ugye más jelenik meg, aki azt mondja: nem tudott eljönni, gyere elviszlek én, most készülődik, vagy akármi. De lehet, telefonon azt is elmondja: a barátom küldöm, lerobbant a kocsim, gyere vele nyugodtan. És már beültél egy sosem látott tök idegen, hazudozó kocsijába.
    Felmerül: miért is hazudik?
    Ó, hát annyi mindenért lehet!
    Pár ilyenbe is belefutottam anno…

    Amúgy szerintem alap, ha ismerkedéskor, mikor már pár napja tart, megvolt pár levélváltás, akkor friss fotót kérünk, webkamerás beszélgetést indítványozunk, csekkoljuk a facen az illetőt (oké, nem mindenkinek van..), és nem utolsósorban valami nyilvános helyen randizunk.

    Azt hiszem nagyon elkeseredettnek kell lenni ahhoz, hogy elmenjünk a felismerten hazuggal.
    Mert valóban nem lehet így indítani.
    Nagyon fontos dolog a bizalom, nem csak manapság, hanem mindig az volt.
    Ha tudom: soha semmiben nem hazudott, nem ferdített, akkor van egy olyan alapom, amihez mindig nyúlhatok.

    • Az ilyennél tényleg simán elképzelhető, hogy erotikus melóra toborzott vállalkozó szellemű nőket, és ott aztán mindegy, ő kicsoda és hogy néz ki, az a lényeg, hogy vannak dubaji kapcsolatai, oszt csáó. Mondjuk azt sem értem, ezt miért nem lehet direktben megmondani: aki nyitott a bizniszre, az úgyis nyitott marad, aki meg nem, az pedig melegebb éghajlatra küldi a figurát. Szóval, még ez se magyarázat.

      Na, az aki egy első randin beül egy idegen autóba vagy felmegy egy idegen kecójára… hát, az azért necces. Nem azt mondom, vannak sajátos kontextusok, de ez így randomra elég aggasztó. Nem is tudom, ezek az emberek – nők – teljesen ki vannak éhezve egy romantikus randira, és állatira kétségbeesettek… csak azt nem tudom, miért.

  2. Társkeresőn ismerkedtem meg a kedvessel. Őszintén adtam meg a paramétereimet, viszont írtam egy elég hülyebiztos bemutatkozást. Írtak normális, értelmes pasik, akármelyikkel elmentem volna randizni. A kedves meg egy amolyan blogszerű felületre rakott föl pár képet, amin ő ugyan nem volt látható, de az, hogy hol túrázott, az igen. Én meg írtam neki, hogy de jó, itt én is jártam két éve. Mivel ő megadott bizonyos paramétereket – pl. hogy ne lakjon a leendő partner messzebb, mint 50 km, ne legyen 170 centinél több és 55 kilónál kevesebb, azt is megírtam, hogy nem pasizás végett kerestem, mert nyilvánvalóan nem jönnék be neki. Aztán elkezdtünk levelezni. Mire két hét múlva személyesen is találkoztunk – mert hát azért a 200 km távolság, meg a család megszervezése stb. ennyi idő volt – már annyira mindegy volt, melyikünk hány centi meg kiló, miután gyakorlatilag egymás fejéből beszéltünk ki.
    Ő férfioldalról mesélt érdekes dolgokat. Őszintén leírta, hány centi. (Pont annyi mint én egyébként, de nem zavarja, ha magassarkúban vagyok :) Erre több nő reagált úgy, hogy hát a pasik úgyis magasabbnak vallják magukat, szóval ha ő beírja, hogy 172, akkor igazából biztosan egy kerti törpe. Vagy a 90 kilós csaj besértődött látatlanban, hogy ha az édes ember száz kiló, akkor miért akar maximum hetven kilóst, miért nem jó neki ő? Hát mert a 90 kilósra nem áll fel a cerka, akármilyen jó fej.
    És a kezdetektől azon az alapon áll a kapcsolatunk, hogy nem próbálunk másmilyennek látszani.
    Még egyet nagyon nem értek. Ugye ezeken a platformokon írni kell magadról valamit. Hát ha ez egy Coelho vagy Müller idézet, az a wtf kategória. Ha Coelhoval szeretnék randizni, őt keresném személyesen. (Isten ments amúgy.) Ennél már a saját gyártmányú bicegő versike is sokkal jobb, van annak is célközönsége.

    • “Ha Coelhoval szeretnék randizni, őt keresném személyesen.” – Istenem, mennyire röhögök!!!! :D

      Egyébként ez is olyan dolog, hogy a nő mindig elképzeli, hogy a palija magasabb, és ez még elvárásként is megfogalmazódik. DE mi van, ha ti enélkül is klappoltok? Most csak azért elkerültétek volna egymást a társkeresőn, mert hiányzik öt centi, és még csak nem is a lába közül? :)

      • Hát ugye, vízszintesben mindenki egyforma magas. Amúgy meg, ha szereti a sci-fit és a progresszív rockot, van érzelmi intelligenciája és bármit megeszik, amit főzök neki, akkor a többi kit érdekel?

        • Honnan tudod, hogy Coelho nem? :))) Az a baj, hogy ezt most már elképzeltem, ahogy progresszív rockra headbangel, meg bangel… :D

        • Na, azért ez az egyforma magasság, azért vízszintesen a pocak méretétől függ.

          • Akkor meg pláne nála van az előny magasságban.
            Persze kidöntött fára könnyű felmászni :)
            Coelho nem az esetem, hamar elaludnék, ha elkezdene hozzám beszélni.Vagy orrba nyomnám.

  3. A másik (hallott sztori), mikor a hirdető leírja, hogy a pasi részéről igényelné a diplomát, vagy hogy 40 a felső korhatár, vagy hogy a lakhelyétől mondjuk 100 km-en túlról nem szeretne ismerkedni, és akkor kapja ezerrel a leveleket 300+ km-ről, 50+évestől, szakmunkástól. Nem, nem hazudnak, megmondják elsőre, aztán megsértődnek, ha megkapják, hogy tessék már elolvasni az adatlapot.

  4. Hat kerlek, ez most egy nagyon naiv cikk volt :) de tok aranyos.

    • Erről az jutott eszembe,hogy miért pont az a kérdés, hogy a társkeresőkön miért hazudnak? Hát ha belegondolsz, miért pont ott ne?

    • Azért nem értem a jelenséget, mert van egy átlagos társkeresőn 10 ezer ember, tehát ha nyolcvankilós nő vagy, miért hazudod magad ötvenötnek, ha egyszerűbb volna azokkal közösködni, akik eleve a nyolcvankilósakra buknak. Akinek meg kajakra ötvenöt fölött nem áll fel a cerkája, azzal meg levelezhetsz egy évig, akkor se lesz belőle se kapcsolat, se dugás. Tehát teljesen fölösleges izé. Ezt a kognitív disszonanciát tegyétek helyre bennem, és megértem, mi az eszmefuttatásom logikai hibája.

      • hát pont ott a hiba, hogy a kognitív disszonanciával nem számolsz. ;)

        • Jó, mondjuk, hogy volt olyan ismerősöm, aki lelkesen mesélte, hogy azért nyomul a társkeresőkön, mert ugyan most épp egy kis egyedüllétre vágyik, de jólesnek neki a bókok, az érdeklődés, a flört. Ilyenkor mindig érzem, hogy ufó vagyok, Pataky Attila értene meg maximum, mert engem semennyire nem dob fel arctalan vadidegenek bókja, akik nem is ismernek, sőt… rohadtul zavarba jövök az ilyesmitől. Én tök boldog lennék, ha egész életemben egy szál pali bókolna, és nem kéne kerülgetni a többi nyálcsorgató-jópofizót: az az egy, aki nekem is ultramód bejön, és még együtt is vagyunk. A többiek meg játsszanak mással.

          • Erről most eszembe jutott egy hülye példa (ami talán nem is annyira elvetemült), amikor a pasi mellnagyobbító műtétet ad ajándékba a barátnőjének. Lehet, hogy a csaj szeretne nagyobb melleket, vagy nem, de inkább feltételezzük azt, hogy a pasi a nagy mellű nőkre bukik és a barátnő szeretne a kedvébe járni (az más kérdés, hogy mit gondolok az ilyen párokról, legfőképpen azt, hogy megérdemlik egymást). És akkor felmerül a költői kérdés, hogy miért választ magának kis mellű nőt az a pasas, aki a hatalmas dudákra izgul? Nem hiszem, hogy erre létezik logikus magyarázat, ahogy arra sem, miért hazudik valaki a társkereső oldalakon. Illetve utóbbi esetében nyilván fontos, hogy mindenki a legelőnyösebb oldaláról mutatkozzon be, mert tetszik, nem tetszik az első benyomás még mindig fontos szempont ismerkedésnél.

            • Igen, teljesen felfoghatatlan: ha nagy cicikre bukik, miért kismellű nője lett? Hogy folyton más hajtson, másról ábrándozzon, és műtétbe hajszolja a nőt? Amúgy a mellnagyobbító műtét azért lehet rettenet, mert utána a mell elveszíti érzékenységét, tehát nesze neked mellbimbóorgazmus, soha többé… és ez azért nem kis áldozat. Ilyenkor egy nő gyakorlatilag az örömét áldozza fel a vizuális előny miatt.

              De az árnyaltabb része is van a sztorinak, mert simán lehet, hogy a nő mellét az extrém élsport vagy a szülések-szoptatások viselték meg, ami miatt ki van készülve, és azért a pasi veszi meg neki a ciciket, mert neki nincs rá pénze. Mondjuk, nekem ez is visszás: mi az, hogy én akarok valamit és nekem nincs rá pénzem, és más fizeti, de oké, vegyük figyelemebe a rendszerhibát, hogy egy főállású anyának önhibáján kívül, kurvasok munka mellett nincs pénze, és a fickó meg kedveskedni akar.

              A férfiismerőseim amúgy azt mondják, hogy nekik teljesen bejön a lógósabb mellű, 20 kilóval több, 20 évvel idősebb nejük is, viszont a nőket offolja a tény, hogy nem olyanok, mint 20 évvel és 20 kilóval korábban, és ezért kerülik a szexet. Ez nagyon elgondolkodtató: a nő tehát úgy él, hogy közben a vizuális örömszerzést fontosabbnak találja ösztönösen, mint a saját örömét? :( És ezt a vizuális örömszerzést ráadásul a hollywoodi szétfotósoppolt nőideálhoz köti a natúr, hús-vér erotika és az intimitás megélésének teljessége helyett. A natúr verzió közben meg már a férfiaknak is hiányzik, a pornóipar amatőr ága épp ezért hasít, mint állat.

              • Igen, iszonyat belegondolni, hogy egy nő engedi belehajszolni magát egy mellnagyobbító műtétbe, csak azért, hogy megfeleljen a barátja elvárásainak.
                Az számomra is visszás, ha egy nő azért hagyja, hogy a barátja fizessen egy ilyen műtétet, mert neki nincs rá pénze. Mert ilyenkor mindig azon morfondírozom, hogy mi történik majd, ha elmúlik a nagy szerelem és nem marad más csak a tartozás érzése. Az lesz majd az összetartó erő? És a szemrehányás, hogy én fizettem a csöcsödet?

                Most az is eszembe jutott a társkeresős hazugságokról, hogy szerintem nem mindenki van tisztában a saját adottságaival. Van olyan ismerősöm, aki nem akarja látni a valóságot, vagy egyszerűen nem érdekli. Én tisztelem azon nőtársaimat, akik nem szégyenlik a testüket, akkor sem, ha jócskán van rajtuk túlsúly. Viszont nem díjazom az ízléstelenséget (persze ez egyedi megítélés kérdése). Az ismerősömön bőven van felesleg, ezt nem is rovom fel neki, de amikor tangában (bikiniben) kimegy a strandra, akkor elgondolkodom, hogy ennyire nem látja magát, ennyire nem érdekli, vagy ennyire elégedett magával? Nem veszi észre, hogy a tanga nem előnyös neki, pedig nőként mindig a legelőnyösebb oldalunkat szeretnénk megmutatni, nem?
                Olyan ismerősöm is van, aki direkt nem áll mérlegre. Nagyjából tudja, hogy hol állna meg a mutató, mérés nélkül azonban abban az illúzióban sütkérezhet, hogy ő igenis soványabb.

  5. Fenchurch az a vicces, hogy te pont a tarskeresos sikereddel hangsulyozod ki azt, amit en allitok, hogy tarskereso a maga eredeti formajaban alkalmatlan a tarstalalasra. Szerintem maga a pokolbugyor :) az lenne a fura, ha egy ilyen direkt huspiacon nem hazudnanak. Nekem volt mar ezer pasim internetes ismeretsegbol uh eleve tok elcsuszottnak tartom azt a felmondatot, hogy ” egy vilaggal stb ha azt mondanam, higy csak szemtol szemben lehet ismerkedni” nem a nem-szemtol-szembevel van baj, hanem megegyszer: a direkt marketinggel. Nem normalis ismerkedes az, ahol az elso szotol kezdve ugy mericskelnek, hogy jo lennel-e a felallitott sztenderdekhez (es egyebhez) Szerintem borzaszto jol lehet ismerkedni neten, ha nem az a cel, hogy talaljunk ezt vagy amazt, hanem csak valamirol beszelgetunk ami erdekel (forumok, blogok), egy olyan tarsasagban ahol vannak jo paran, akiket szinten erdekel, ferfiak, nok vegyesen, a fo dolog maga a tema amirol beszelunk, es nem a tarskereses. Na olyankor valoban akadhat koztuk olyan is, aki elkezd ugy is erdekelni mint masik nemu, es megtovabbi beszelgetesbol kiderulhet, hogy te is ot, sot esely is van tobbre.
    Sajna az elso perctol kezdve ezzel probalkozas, az elso perctol kezdve gellert kapott kommunikaciot jelent, es szamomra nem sok joval kecsegtet. Van persze, akinek jo, kevesebb, mint gondolnank, es azokrol is kiderul, igy mint fenchurch eseteben, hogy baromira ugy kezdtek el beszelgetni, hogy o hat szoba se jossz/jovok, de ni a sielohely. Aztan hogy nem rogton az elso ot perc temaja a magakelletes/pozicionalas volt, meg sikeres is lett.

    • Én azt nem tudom elképzelni, hogy mit kell csinálni egy ilyen direkt castingnál, ahol minden arra megy ki, hogy vonzó legyél, nyomuljanak rád és legyen valami románc. Ez nekem nem megy. Az se, amikor ismerősök szólnak, hogy bemutatunk egy helyes fiúnak, légy vele kedves. Én ettől teljesen offolódom, hogy meg kell felelni, úgy kell csinálni, jópofizni kell, aztán meg ott a para, hogy hogyan mondod meg neki, hogy bocs, de nem érdeklődsz. Nem azért, mert nem jó fej, hanem mert… egyszerűen hidegen hagy, ki ő és mi van vele. És öcsém, mindig halálosan megsértődnek, hogy neked senki se jó, válogatós vagy, el vagy szállva magadtól, herceget vársz fehér lovon, de egyedül fogsz megdögleni ezzel a hozzáállással, hogy még az esélyét sem adod meg a dolognak. De ha nem érdekel szegény fickó, hiába jóképű, izmos és gazdag, akkor mégis mi a francot csináljak?????????????

  6. veragelencser // november 25, 2014 - 12:09 // Válasz

    Elnézést előre is azoktól, akik a társkeresőn ismerkednek, nekem a tapasztalataim közvetettek.

    A társkeresőzés tartalmas, komoly szinten egyetlen ismerősömnek jött be, ő is valami extra mennyiségű időt beleölt – 4, vagy 5 évet, szinte hihetetlen kitartással ment neki annak, hogy ő bizony komoly kapcsolatot, családot és boldogságot akar, nagyon tisztelem érte, hogy nem adta föl egy percig se.
    Megszámlálhatatlan csalódáson át vezetett ez az út, ezt el kell mondjuk – bár okos hölgy, és hamar átlátott az egyéjszakás kalandokon, de valamiért csak olyanok jelentkeztek, pedig még nem is kihívó szövege volt.

    A másik közvetett tapasztalatom amúgy egy majdnemhogy jóképű, sármos, kicsit szerencsétlen, ám okos, intelligens, humoros barátom volt, aki az istennek se írta föl a társkeresőre, hogy milyen autója van (mert ő azt szerette volna, ha magáért szeretik), meg mi a vezetékneve (szintúgy), illetve mennyit keres (szintúgy), és föltett egy fotót valami live action rpg-ről, ami kalapos, és kicsit pózer, de összhatásában nem volt rossz fotó.
    Hát, nem ott találta meg az igazit – mind-mind nem válaszoltak a levelére a lányzók, őt senki se kereste meg, és így tovább.
    Simán leszűrte – tisztelet a kivételnek – hogy az adott társkereső tele van aranyásóval, és kész. És sajnos teljesen igaza volt.

    Szóval ahogy Dr. House mondta – mindenki hazudik! Nem mondom, hogy “sérült áru”, aki társkeresőn ismerkedik, mert elvileg ez az a platform, ahol mindenki azért van ott, amiért, és nem kínos az egész, nincsenek tévedések – és mégis, mennyi van!

    (Itt még nagyon zárójelesen megjegyzem ezt a súlykérdést – az van, hogy még ötletük sincs megsaccolni egy nő pontos súlyát, azért írom, hogy pontosat, mert alapvetően a csontozat 5+- kg-t jelent, és akkor még egy kistermetű nőről beszélünk.
    Na most nyilván, ha valaki beficcen 90kg-san a képbe 70 helyett, akkor bizony kilóg a lóláb, de egy 55 kg-s nőről sose tudod megmondani pontosan, h 60kg-s, vagy 55.
    Ezt a nők azért pontosan tudják.
    Ez már megint az irreális elvárások világát mutatja – Eszter jogosan hőbörög azon, h 45-50kg, ne vicceljünk már, 50 kg alatt nem adhatsz vért, az egy olyan belépősúly, ami az átlag felnőtt ember legalsó határa.
    Viszont nyilván beírni bármire azt, hogy modellalkatú, és aztán csodálkozni, hogy nem jelentkezik rá senki, nem akarnak.)

    • Én kapásból hét-nyolc példát tudok, ahol társkeresőn ismerkedtek meg, és azóta is tök boldogan együtt van a pár, és happiness meg minden. De azt is látom, hogy tényleg van, aki 4-5 éve regisztrált, és igazából nem értem, hogy ennyi idő alatt végig szingli volt és keresgélt, vagy volt pár 1-3 éves kapcsolatocska, amíg hibernálta a profilját, és utána meg visszatért??? Azért elég offoló ajánlólevél az, hogy valaki 5 éve regisztrált, és még mindig aktívan keres, nem?

      Súly: nagyon durva, hogy ez a 45-55 az általános elvárás, én ezt nem is gondoltam volna. Eleve azt, hogy ****tömegek számára**** vonzó, ha szúr a borda, csontos a váll, nincs cici, vagy szilikoncici van. És oké, tudom, hogy van pár olyan nő, aki kistermetű, törékeny alkatú, vékony csontozatú, sokat sportol és nyersvegán, tehát különösebb erőfeszítés nélkül a 45 kg a versenysúlya, de… bakker, a 45 kilósak többsége hízni szeretne, mert beteg!!!!

    • Az 50 kg-hoz: ez biztos? Én 170+ centihez 55 kg voltam huszonévesen, adhattam vért, adtam is bőven. Sőt, egy kisebb háromhetes biciklitúra végére 50 kg lettem, így mentem a Balaton-átúszásra. Szerintem 160 cm magassághoz vékony csontozattal egyáltalán nem durva az aligötven kg, nem kell hozzá anorexiásnak lenni. Volt olyan (tesiszakos fősulis) barátnőm, akinek fogyást javasoltak 55 kg körül. Mondjuk az baromság volt, ő erős (tehát nehéz) csontú, nem épp nehézatléta, de mégis inkább erős alkatú volt. De a tornateljesítménye miatt javasolták a fogyást, nem holmi Barbie képzés miatt.

      • A 47 a limit a véradásnál, hogy pontosak legyünk.

        • Én 46-48 kiló körül éveken át nem adhattam vért, esélyt se adtak, hogy elmondjam, teljesen egészséges vagyok. Csak rám néztek és elhajtottak.

          • Ez tök érdekes, én ránézésre tényleg csontkollekció voltam (most, 15 kilóval nehezebben is mindig megkapom, hogy mi lesz már egy kis pocakkal, az én koromban), mégse volt gond, pedig mérleg nélkül bizony nem volt egyértelmű, hogy elérem-e a kívánt súlyt. Lehet, hogy itt is az volt, hogy egy pasi biztos alkalmas?

            • Szerintem a pasiknál más, valószínűleg feltételezik, hogy egyben van a delikvens.

              És tényleg reklamálnak, hogy nincs pocakod? LOL

              • Persze – azok, akiknek van ;) Valljuk be, irigyek. A gyerekeim – akiknek aztán nagyon nincs, gebék, mint én az ő korukban – azért felfedezik a hájat is.

                • veragelencser // november 26, 2014 - 11:53 // Válasz

                  Ezt a részét ismerem – a párom “túl sovány”, én meg “túl erős” vagyok nőnek. :D
                  (A legviccesebb az, amikor ezt előadják azok a random emberek, akiknek amúgy eszünk ágában sincs tetszeni, és nem kértük a véleményüket.)

                  blaci – súly és véradás – valószínűleg látták rajtad, h egészséges vagy, nem pedig azért vagy nyüzüge, mert nem mozogsz eleget, és nem eszel elég fehérjét.
                  Engem is elhajtottak egyszer-kétszer, én meg mindig elmondtam, hogy azért vagyok ennyi, mert sportolok, akkor mehettem, és semmi bajom se lett véradás után, sőt, egyszer elmentem utána karácsonyi nagybevásárlásra. :)

                  • Epekővel nem adhatok, mi? Sok volt a Gamma GT, amikor rosszul voltam, 471-re mérték (0-35 a referenciaérték). Aztán visszament valami 60-ra. Állítólag az epekő a májon látszik meg a vérképnél, ebben a formában.

                    • blaci200 // november 26, 2014 - 12:49 //

                      Ez a kő elég rosszul hangzik. Nem lehet tőle megszabadulni?

                    • De lehet, csak mikor van nekem arra időm, eh. Most amúgy nem okoz tünetet, kajálok rendesen, még tojást és chilit is. És Nutellát. Ezeket nem volna szabad. Mondjuk, mértékkel, nem kilószámra, mint régen.

                    • blaci200 // november 26, 2014 - 13:20 //

                      Ja, igaz is, miért is pont magadra lenne időd :(
                      Amúgy a tojást részben ebben a vonatkozásban is rehabilitálták. Az epekövet okozó epesavak pont akkor tudnak távozni a hólyagból, ha megfelelő mennyiségű zsiradékot elfogyasztasz, és ebből a szempontból a tojás zsiradékai épp nagyon jók – állítólag.

                  • Nekem is szokták mondani, hogy nyugalom utána, meg ilyenek. Mondom jó. Most mit mondjak, hogy a dombság túloldalán lakom, 20 km-re, és biciklivel fogok hazamenni? Vagy hogy táncpróbám van, itt, ebben a teremben, negyedóra múlva, amint a vöröskereszt kipakol?

          • Ez a 45-55 kiló azért gáz, mert a magasság és az életkor (sőt a nemiség) is befolyásolja az ideális testsúlyt. Tehát olyan nem létezik, hogy aki nőből van és ad magára, annak a súlya minden körülményeket között csak 45-55 kiló között lehet. Ilyen csak a mesében van, a valóságban ez teljesen képtelen elvárás. Súlyban már eleve különbség van egy 160 magas erős csontozatú, izmos és egy ugyanolyan magas madárcsontú nő között.

    • Vera: Jaaaaa, az illetőhöz, akit meg meséltél személyesen is: sztem egy enyhén pózer, rpg-s kép valóban megosztó, valahogy korrektebbnek tűnik egy természetes fotó, amin látszik a szeme, a mosolya, ilyesmi. Kivéve persze, ha fontos, hogy enyhén pózer, rpg-s lányt találjon, in which case ez egy érthető szűrő. De a megosztó cuccok ritkán ütnek, és nem azért, mert az előkelő családnév, a kocsimárka és a magas havibér nincs feltüntetve mellé.

      • veragelencser // november 26, 2014 - 11:47 // Válasz

        Szerintem annyira nem volt gáz az a fotó, határozottan vállalható volt rajta, ha mondjuk drakulának öltözik, az tényleg necces, de szó se volt erről, érted.

        • veragelencser // november 26, 2014 - 11:49 // Válasz

          De amúgy lehet, h csillogó fejű vámpírnak öltözik, akkor kap nőt. :D

        • Mondjuk tény, hogy ha van egy stílusod, azt semmi esetre se tagadd meg mások képzelt vagy valós elvárásai miatt. Tehát a drakula maradjon csak drakula, ne nyomja a normcore-t.

  7. Nekem egyébként tényleg nagy szerencsém van. Valószínűleg, ha nem levelezünk intenzíven minden látványelem nélkül egy hétig, akkor eszembe nem jutott volna egy randa, kövér, alacsony, szőrös vidéki informatikussal összeállni. (Ne értse félre senki, nekem a legszebb a világon.) De mire megláttam, már tökmindegy volt. Persze addigra azt is tudtam, hogy nem gazdag, nincs szép nagy háza úszómedencével, és az autója se csajozós.

    • Igen, nekem is jutott eszembe pár ellenpélda arra amit Eszter ír, hogy minek szóbaállni 90 kilóssal, ha 55 kiló fölött nem áll fel a cerka? Egyrészt meglepő mi mindenre feláll a pasiknak, másrészt nem jó ez a szűrő (sem). Öcsém jut eszembe, amikor (élőben megismert) lányról magyarázta nekem, hogy “Te az Andinak olyan nagy feneke van, hogy sose jutott volna eszembe hogy az esetem, de olyan őrülten szexiiiii mégis” – és elködösült a szeme :) Társkeresőn az ember meg se tudja, hogy van olyan méretfölötti fenék, amire ködösül, mert előre kiszűri.
      Vagy nekem is van olyan volt iskolatársam, aki rém kövér lett, meg kicsit sánta, azt hiszem, valami születési rendellenesség, mert gyerekkorunkban is megvolt neki, de az egyik legjobb pasinak tartom az összes ismerősöm közül, olyan az esze, a humora, a stílusa, vagy a sodrása annak ahányszor beszélgetünk, két percet nem kéne gondolkoznom, hogy kellene-e ha piacon lenne :)

      • Azért nem tudok mit kezdeni a társkeresővel, mert ott ilyen pontos paraméterek kellenének arról, hogy mi jön be, és nekem egyáltalán nem ezek a centik, kilók és más izék számítanak. Közben meg ott az ellentmondás, hogy kell a vonzalom… Nem csoda, hogy nem tudok flörtölni, berezelek, ha teszem valakinek és nem nagyon értem a párkapcsolat dinamikáját. Ez egyszerűen nem az a terület, amiben jó vagyok, akármit csinálok is. :(

        • Fura, én a paraméterekkel sose foglalkoztam. Mármint a máséval. Magamról megadtam az őszintét, aztán hagytam, hogy írjanak. Nálam az volt a forgatókönyv, hogy 1-2 hét levelezés(ha egy hangon voltunk), aztán találkozó(nem randi, ezt mindig letisztáztam, hogy ne legyenek elvárásai), illetve mikor talira hívott, megmondtam, hogy oké, de nem hallok, ha még mindig meg akarsz hívni, találkozhatunk:) És azért általában, akikkel eljutottam 1-2 hét élvezhető levelezésig, azok értelmesek voltak.

          Nekem se volt egyéjszakásom, az olyanok valahogy nem vonzottak, elhajtottam őket, én sem értettem, mért van kint nekik a komoly kapcsolat, ha egyből nyomul, hogy dugunk-e. Talán a nagy rostának köszönhető, hogy egy borzalmas randim volt(akkor viszont Dunába akartam lőni a gyereket, és asszem belefutottunk melegfelvonulásba, ahol köhögni kezdtem valamilyen füsttől. a végén beültettem a gyereket burger kingbe, néztem ahogy a szája két oldalán csorog le a kecsap, majd elköszöntem, hogy jóétvágyat, engem várnak.) a többiből haverok vagy párkapcsolat(konkéran egy féléves meg egy, ami 3 éve tart) lett. Én mindig hagytam, hogy a szimpátia kialakuljon, ha az megvolt, akkor a külső is bejött. :)

          De öcsííím. én se értem, mire ez a hazudozás. Lehet én is naiv vagyok, de vállalom. (bár inkább őszinte embernek tartom magam inkább mint naivnak.)

          • Úristen, mekkora büdös paraszt lehetett az a kölyök. :P Hallottam amúgy egy csomó gáz történetet tökrészeg fickókról, akik egyetemi tanárnak hazudtak magukat, és a szakmunkásvizsga se volt meg. : S Azt hiszem, alapszabály, hogy az első randi időkeretes legyen, akkor a kétes tagtól könnyű szívfájdalom nélkül megszabadulni, de szerintem a levelezéssel és a telefonos időpont egyeztetéssel már elég sok kretén kiszűrhető. Legalábbis ma már, hogy tapasztaltabb játékos az ember. Az emberismeret azért kupálódik. :)

            Egyébként ez a nem randi, csak találkozó tetszik. De mi a különbség pontosan? Merthogy mindenképpen az van, hogy live-casting történik, nem? :)

      • Regeltem a társkeresőre. Másnap írt egy srác. Villámcsapásszerű egymásbagabalyodás lett belőle, aztán sajnos nem lett a kapcsolat hosszú távú, de a mai napig beszélünk néha – na, ő mondta, hogy világ életében a pici vékony lányokra bukott, álmában nem gondolta volna, hogy én, a 170 centimmel és a hetvenkevés kilómmal ennyire rabul tudom ejteni és ilyen jó lesz a szex.

        Viszont én adtam limitet társkeresőn, 80 kg (azt is csak akkor, ha kétméteres a manusz vagy élsportoló. Nekem semmi körülmények közt nem lenne gusztusom egy pocakos pasira.

        Az őszinteségről meg ismered a mi történetünket, Eszter :D

        Óriási szerencse, hogy nekem 99%-ban pozitív tapasztalatom van a társkeresőről, engem nem találtak meg mindenféle idióta beteg állatok. Talán mert nem vagyok szép, se vékony. Viszont sokan mondják, hogy van kisugárzásom, no meg olyan bemutatkozást írtam, hogy a ledominálni vágyó ególádáknak meg a funkcionális analfabétáknak egyből elvette a kedvét. Egyszer linkeltem is erre a blogra kommentbe.

        • Úristen, meg kell keresnem azt a bemutatkozást, mert most így nincs előttem. De nincs kétségem, hogy ütős volt. :)) Én egy kicsit clueless vagyok, de lehet, hogy edzeni kell erre is.

          Én nagyon sok embert ismerek, akinek pozitív tapasztalatai vannak a társkeresőről, szóval nem igaz, hogy tényleg csak idióták vannak, akik hazudoznak össze-vissza. Amúgy lehet, az a titka, hogy tizenöt kilóval többnek kell mondania magát az ember lányának. XD

          ps.: “Nem lenne gusztusom egy pocakos palira” – pedig az szexi tud lenni. Na, nem meg150 kilós izzadós-lihegős disznó… mármint nekem. De ismerek olyan nőt is, akinek meg épp az jön be, a “puha macika”. Még jó, hogy sokfélék vagyunk. :)

          • Mevvan ^^

            https://barokeszter.hu/2012/12/17/az-idealis-ferfi/#comment-12575
            de sok minden történt azóta, te jó ég…
            :ölel:

            • Jajjj, emlékszem már, ez tényleg király egy lista!!! Meg az okos, aki elmondta, hogy ez túmaccs. zt én is mindig megkapom, meg azt, hogy túlagyalom, muhaha, erről készülök is írni egy posztot.

              Lassan egy éve ennek, belegondolok, hogy akkor még milyen optimista és pozitív voltam… tényleg azt hittem, hogy ez olyan dolog, amit csak nyitott szívvel kell várni, és majd jön. Ma azért már kicsit keserűen nevetek ezen: persze, lol, biztos azon múlik, mennyire nyitott a szívem, meg a lónak a faszán. :)

              • De, sajnos azon múlik. Most mondjam, hogy ne add fel? Meg papoljak neked a bevonzásról a keserűség meg a cinizmus kapcsán? Én? Neked? Nemá…
                :ölel:

                • Nemtom, a 2008-2014 ilyen kis optimista pozitív volt ezen a téren, de 2014 végére ebből nem maradt. Most tök naivnak tűnik az elmúlt 6 év. Ilyen lelkes, butus kisóvodásnak érzem magam, akinek a bilibe lóg a keze. De szerintem a te gyerekeid okosabbak nálam.

  8. top hazugsag: oszinte, megerto :}
    es az abszolut wtf nalam tarskeresos adatlapon: “nem beszélgetek”
    hat ne is beszelgess baszod, nehogy megismerjen/megismerj valaki/t, csak azt nem ertem, h ha valaki nem beszelget, akkor hogyan? ker egy szamlakivonatot aztan az alapjan dont? :D

    • Esetleg farok-/mellméretet.

    • Nekem az mindig gyanús, amikor valaki azzal jön, hogy őszinte. Ez alap, miért kell mondani? Ez olyan, mint bulvárhír címe után beírni: “igaz történet” – akkor tutira a szerkesztő találta ki. XD

      Én megértem, hogy nem beszélget, sok ilyen van, nem prioritás a számukra. Mell/farokméret, havi bevétel, oszt csáó, megérdemlik egymást. Csak legyenek őszinték, ne csak mondják. :)

  9. Szerintem az se rossz kezdés, hogy “gyere skypera”. Vajon mi lenne a köv mondat: mutasd a melledet?
    Van barátnőm, akinek volt kitartása a társkeresőhöz. Szép csokrai is idiótákból, típusokból és kiborulásokból. Ehhez nem mindenkinek van elég lelkiereje.

    • Azért sztem sok időt lehet megspórolni akkor, ha az ember a gáz leveleket rögtön kukázza. Igaz, akkor gyakorlatilag alig marad pár ember… XD

  10. én most fejeztem be az online társkeresőzést… Sajnos (?) én is az értelmesebbje közé tartozom, hamar átlátok a szitán, stb. Lehangoló az összvégeredmény, kb. 1 év után.
    Konklúziók? Sorrendiség nélkül:
    Amiről hazudnak:
    – magasság. Nekem a magas fiúk a gyengéim. Pontosabban az alacsonyabbak nem jönnek be. Én vagy 170, úgy min. 180-ra lőttem be a minimumot. Főleg azért, mert ha magassarkút húzok nem szeretnék lenézni a páromra. Nevetségesnek érzem, nem pedig biztonságot adónak. Ezek után kétféle típusok jelentkeztek: 170 alattiak akarták megmagyarázni, hogy jóvanazúgy. Illetve sokan azt írják, hogy pl. 185 magas, élőben érdekes módon egymagasak vagyunk. Miért kell ezt?
    – elvált keres komoly kapcsolat. Na, ez kiveri nálam a biztosítékot. Mármint hogy magukat elváltnak hazudják, közben vígan együttéll régianyuval (igen, már nem vagyunk jóban, épp válunk, gyerekek miatt, 1001 kifogás van). Nem mondom, hogy ez rendben van, de az tényleg nincs, hogy azt mondja, komoly kapcsolatot keres, az életre szóló szerelmet, stb. Na, most az, hogy egyik székről át akar ülni egy másikra, nem egészséges szerintem. Ha esetleg mégis úgy van, hogy újat akar, komolyan. De a legtöbbje csak ebbe a szövegbe burkolja a szeretőtartási igényét.

    Aztán volt még nekem olyan, hogy rám írt, közölte, hogy tökre bejövök neki, a képeim, a szövegem, az ízlésem, stb., de mivel nekem nincs saját gyerekem, úgysem tudnék bánni az ő három kölykével, úgyhogy akkor mégsem. Akkor miért írt egyáltalán, wtf?
    Sokan csak megírják a farkuk méretét, meg hogy házhoz tudnak jönni (külön kiemeltem, hogy nem kalandot keresek, ha úgy lenne, akkor releváns keresőn lennék fent)
    Nagyon sok kioktató üzenet jött, hogy 37 évesen már nem kéne a család miatt vergődnöm, ilyen öregen (!) nem szabadna már szülnöm, stb.
    Ja, erről jut eszembe: a legtöbb férfi nem akar gyereket. Akinek nincs, alapból nem, akinek van, az meg azért nem.
    Szerintem egy novelláskötetet írhatnék ebből az egy aktív évből.
    Most pedig inkább a sorsomra bíztam magam. De rossz már egyedül.

    • Hallottam egyszer, hogy sokan azok közül, akik társkeresőznek, nem is társat keresnek, hanem önmagukat. Gondolom ez a “jó vagy, kislány, de nem kellenél'”-figura is valami ilyesmi lehetett. Meg a változó magasságú ürge is.

      Amúgy a gyerek-dolog: én azon vagyok ledöbbenve, hogy mennyi srác van, akinek van gyereke, de olyan társat keres, akinek nincs. Ezt így hogyan? Tök durva. Vagyis az ő ex-nője nevelje az ő gyerekét, az új barátnője szintén vegye ki a részét, ő viszont nem közösködik a máséval, mert nem. Sztem ez nagyon éretlen attitűd, nálam ez teljesen offoló tényező, pedig engem nem érint hátrányosan, sőt, mert nincs gyerekem.

      Ugyanúgy full gáz az összes olyan férfiú, akinek van gyereke, de nem foglalkozik vele, mert “ribanc a volt nője”. Pofám leszakad: egyrészt a “ribancot” te választottad és sokáig nagyon szeretted elvileg, másrészt meg a gyerek mit tehet erről??? Eleve, aki az exet szidja, az felejtős: egyrészt nincs rajta túl, ha még mindig ezen pörög, másrészt meg azért egy párkapcsolatban mindig kettőn áll a vásár, és nehéz elhinni, hogy kizárólag a másik a hibás.

      Mindent egybevetve… így azért jelentősen szűkül a kör.

      Egyelőre nem tudom elképzelni, hogy társkeresőn megismert csókákkal találkozgassak, de sose lehet tudni. Azt a novelláskötetet mindenesetre szívesen olvasnám… :)

      • “másrészt meg a gyerek mit tehet erről”
        Ez a lényeg.

        • Több ilyet ismerek személyesen. A német barátnőmnek is volt egy pasija, akiről öt év együttélés után derült ki, hogy van egy hatéves gyereke. Jött a Kindergeld-levél a hatóságokról, úgy derült ki: a srác minden ingóságát a bnőmre íratta, hogy ne tudják lefoglalni az elmaradt gyerektartási miatt. A kislányt, aki szakasztott mása, és a DNS-vizsgálat is bizonyította az apaságot, soha nem látta. Az ok: ribanc volt az exe. Jó, mi? Én nem értem, hogy a bnőm hogyan tudott vele maradni ezek után még három évig. Én soha nem tudnék tisztelni egy ilyen palit.

          • Együtt maradni? Ránézni hogy tudott? Hogy tudott ebbe a szemét játszmába belemenni, hiszen csak az ő tudtával és akaratával lehetett ráíratni, nem?

            • Hogyne. Sajnálta “szegény Patrikot”, akit “csúnyán lehúzna az a nő”. Az a nő, az ellenség.

              Nekem sose kóser az a a férfiú, aki gyűlölködve beszél az exről naphosszat. Egyrészt: még nincs túl az ügyön, ha ennyire szenvedélyes szidja, nonstop, menetrendszerűen. Kettő: azért minden kapcsolathoz ketten kellenek, tehát a saját felelősségét is megvizsgálhatná.

              És ha még gyerek i van, az mindennek a legalja: mert az tényleg mit tehet erről????

              • ps.: Különben az a nő se kóser, csak azért férfiút mondtam, mert viszonylag ritkán randizom nővel. XDD

              • Hogy az ex szidásának mennyi alapja van, azt ugye nemigen lehet eldönteni – persze azért gyanús mindig. Az, hogy sokat emlegeti, tényleg azt jelzi, hogy nem zárta le, nagyjából sem.
                Ellenben az, hogy a gyerekétől gyakorlatilag ellopja a gyerektartást, az a legalja, az ipse emberségét maximálisan megmutatja. Illetve annak hiányát.

                • Pontosan.

                  Az persze rendben van, h vkinek volt egy valóban gáz exe, és ezt megosztja velem, és hát, igen, többször is felmerül az ex neve. Jóvannn, feldolgozzuk együtt a traumát. De folyton szidni? Az gáz.

                  Tavalyelőtt ilyenkor egy bnőm összejött egy sráccal, aki épp szakítófélben volt a csajával, de a “gyerek miatt” nem merte megtenni az uccsó lépést. Végig azt a dumát nyomta, h a nő szándékosan teherbe esett a háta mögött, és magához láncolta a gyerekkel. A kurvája. A legszebb az, hogy egy ideig párhuzamosan nyomta a két kapcsolatot, utána pedig a gyereke anyjával maradt, és most fog megszületni a harmadik gyerek. nyilván ő is kényszerből, csellel, a háta mögött.

                  • Nyilván.
                    Aa másik barátnőd, ő azért legalább utólag rájött, hogy mennyire gáz volt a pasi, meg azért az is, hogy ő ebbe a játékba belement?

                    • Persze, ma normális kapcsolata van egy normális fickóval, és ki van akadva magán, hogy mekkora ökör volt, elvakította a kétségbeesett szerelem. Ehhez persze az is kellett, hogy kiderüljön, hogy a szerelmes dal, amit Patrik barátunk a bnőmnek írt, egy másik nőnek is át lett adva ajándékként, ugyanabban a hónapban. Ugyanaz a zene, szöveg, csak a refrénben ki volt cserélve a két női név. Gyönyörű.

                    • blaci200 // november 27, 2014 - 16:32 //

                      Derék ember ez a Patrik.
                      Látod, az a baj, hogy nem alap, hogy a másik nő ESETLEG nem is szemét, meg hogy vajon hogy beszél (majd) rólam, ha róla úgy beszél. Persze ugyanez fordítva is, tehát ha egy nő sokat szidja az exét, az is gyanús. Szóval hogy az egyéb, a barátnődet közvetlenül érintő szemétségnek kellett kiderülnie ahhoz, hogy elgondolkodjék azon, vajon más vonatkozásban mennyit hazudik.

                    • blaci200 // november 27, 2014 - 16:33 //

                      Ja, nem a barátnődet akarom ezzel bántani, vagy cikizni, hanem azt gondolom, hogy ez is ilyen szocializációs dolog, hogy szegény pasinak alapból elhiszi mindenki, hogy a másik nő tolt ki vele.

                    • Na, azért persze mindkét félnek van ebben felelőssége bőven, szóval a nők is elgondolkodhatnak a legnagyobb szerelem hevében is, hogy korrekt eljárás-e ez, és biztosan csak az ex-e a hibás mindig, mindenben. Szóval, igen, szocializáció, de azért egyéni felelősség is. Én is sok helyen voltam már hülye, és tudom, hogy én is vastagon benne voltam, nem csak a szocializáció.

                    • blaci200 // november 27, 2014 - 17:06 //

                      Persze, a felelőssége megvolt, csak teljesen az ő nyakába varrni sem akarom.

      • “Sztem ez nagyon éretlen attitűd, nálam ez teljesen offoló tényező” ezzel kizártad kb a pasik 90%-át. És tényleg így van: akinek nincs, tétován nem akar, akinek van, az már biztosan nem akar.
        “Egyelőre nem tudom elképzelni, hogy társkeresőn megismert csókákkal találkozgassak” ez teljesen megmagyarázza a címben feltett nagyon ártatlan kérdésedet :)
        Bár, legyünk őszinték, nem minden szempontból szar a társkereső: Munkát meg havert találtam már ott :)

    • Én a biztonság kedvéért kiírtam a társkeresőre, hogy szeretnék gyereket. Sőt. a képek közé becsempésztem egyet, amin a bnőm kislánya van a hátamon hordozókendőben. Mondjuk utóbbit azért is, mert azon látszom hátul-profilból, hadd lássák, hogy mekkora a seggem :D
      Beírtam a képaláírásba, h a gyerek a bnőmé. Kedvesemet az első időkben sokan kérdezgették: te ezt elhiszed, hogy nem kamu? Ő akkor ott tartott, hogy végülis egyelőre nem érdekes. Szerencsére :D De már az elején leleveleztük, hogy ő is szeretne majd gyereket :D

      tudom, ocsmány mázlim van

      • Jézusom, ha a tiéd volna, miért írnád be, hogy másé? Úgyis kiderül. Meg az ember büszke a gyerekére, nem letagadja. Pofám leszakad, miket nem eltételeznek az emberek.

        Sztem hülyeség, hogy a pasik nagy százalékban nem akarnak gyereket: én tök sokszor látom beírva, hogy 1-2 éven belül, meg ilyenek. De most már tudom, hogy lehet, az is hazugság! :DDDDDD

        • Cuki kisgyerekkel meg kisállattal lehet a legjobban csajozni, ez köztudott. Simán el tudom képzelni, hogy sokaknál ez is csak egy piszkos trükk, hogy jobbfejnek láttassák magukat.

  11. Nem kimondott társkeresőn történt, de annak is felfogható: online stratégiai játék közben haverkodtam egyre jobban össze az egyik játékossal, akibe egyszerűen beleszerettem így, a neten keresztül, én, akinek annyira de annyira fontos az érintés, az illat, a vonzalom, na szerelmes lettem, mint nagyágyú. Reszketett a gyomrom, az ölem, sóhajtoztam a vágytól naphosszat. És ez elég kölcsönösnek tűnt, éjszakákat dumáltunk át cseten, aztán telefonon, de találkozni nem akartam vele, mert kétgyerekes, nálam vagy 15 évvel fiatalabb és 15 kilóval könnyebb titánról beszélünk. Szó szerint szenvedtem. Mint egy emeletes marha. Nagyon sokat gondolkoztam, hogy a fenébe lehetséges. Mi a szerelem? Gondolat csak? Szóval volt egy pár gyönyörű és mindjártmegbolondulok hónapom. Sokkal később mégis találkoztunk – a játék kapcsán -, akkor már nem volt szerelem, de a mai napig haverok vagyunk, bármit meg tudunk dumálni, lelkieket, kapcsolatokat. Közben ő elvált és egy nála idősebb és kicsit súlyosabb leányzóval él nagy szerelemben. Hát ilyen hülye dolgok ezek. :)
    Ennek alapján lehet, hogy hazudhatunk társkeresőn, mert -ezek szerint- kivetített képekbe is beleszerethetünk, és a feromonok igenis száguldoznak a nagyvilágban szerteszét, még találkozni se kell :D

    • Óóóó, “online stratégiai játék közben haverkodtam egyre jobban össze az egyik játékossal, akibe egyszerűen beleszerettem”, ez olyan édes!!! :) Igen, a szerelem bármilyen csomagban jöhet, és igen, van olyan, hogy egyszerűen vágyunk rá, és kivetítjük arra, aki épp szembejön, és vonzó és/vagy kicsit is nyitott felénk.

      De ezentúl én kicsit komplexebben látom ezt. Nincs véletlen, na. Ezzel a figurával dolgod volt. Valami összekötött benneteket, ki tudja mi, ezért lehetett így egymásba gabalyodni, és ezért tudott barátsággá rendeződni a dolog. Soha senkit nem akarnék meggyőzni a minden-minden-összefügg-tételről, de én rendszeresen látom a bizonyítását az életemben.

      Mindenesetre a lényeg az, hogy fontos, építő tapasztalat volt, a szenvedéssel együtt. Én is ezt mondom a magam szenvedéseire: kellett, sok mindent megértetettem általa, és hát… megérte, mert ami előtte volt, az király volt, csak a magam hülyesége miatt szenvedtem aztán. Mindig mondom, hogy legközelebb okosabb leszek, de…

      • “van olyan, hogy egyszerűen vágyunk rá, és kivetítjük arra, aki épp szembejön”
        Azt hiszem, Karinthy írta: “Meglévő szenvedélyhez tárgyat keresek” :)

  12. Szuflégyilkos // november 28, 2014 - 11:57 // Válasz

    Sajnos én még a társkeresők előtt “elkeltem”, szóval erről nincs közvetlen tapasztalatom, de a megjegyzéseket olvasva eszembe jutott, hogy mielőtt a férjemet megismertem (pocakos és szőrös a háta, ráadásul 10 évvel idősebb), egy másik fiú úgy szedett fel egy szórakozóhelyen, hogy megkérdezte, milyen pasival nem járnék sohasem. Mint mondta, azt várta, hogy mivel “bölcsészfejem van” (mérnök vagyok), gondolta, hogy lepattintom és akkor majd jól megmondja nekem. De én nem pattintottam le (sajnos), hanem kifejtettem neki, hogy milyen kritériumok alapján jöhet kevésbé szóba egy illető nálam: “Ne legyen pocakos, sokkal idősebb vagy túl szőrös és mondhatnám, hogy a kék szemre nem bukom, mert apámnak is az van, de igazából volt már kékszemű barátom.” :D Szegény férjemre csak a kék szem nem illik rá, de még 17 év után se vágyom másra.

  13. Ezen én is töprengtem már egy sort, épp a fentiek miatt. Aki a kis hazugságokat benyeli, ne csodálkozzon, ha később majd nagyobbakat kap (konferencián voltam, anyucikám, sosem csalnálak meg, ugye te is tudod…) Szerintem (de csak szerintem, nem igazoltam tudományosan a hipotézist) a probléma az önelfogadás hiányában gyökeredzik. “Szeretnék…” Szeretnék 45 kilós lenni, öt évvel fiatalabb és magasabb beosztású… És azt hiszem, hogy csak úgy találok dugópartnert, ha azt hazudom, hogy házasságra és gyerekre gyúrok. Egy totál kifacsarodott szemléletmód jellemzi ezt az egész párkeresési mizériát. Nehezen esik le a legtöbb embernek, hogy amíg nem találtad meg a nagy Ént, addig hiába keresed a nagy Őt. Mert minden zsákhoz van egy folt. Aki lehazudik öt évet a korából, az ne csodálkozzon, ha olyan csajjal jön össze, aki lehazudik tíz kilót a súlyából. Persze ez is a játszma része. Mert a hazugsággal indított párkapcsolat majd a későbbiekben garancia lesz rá, hogy legyen miért vinnyogni. De ez sem baj, hiszen a vinnyogás is csak egy ideig mehet. A bölcsek szerint el kell érni a szenvedés mélypontját, hogy a változtatás már kevesebb fájdalommal járjon, mint a szituáció fenntartása, és akkor hip-hop, elkezd a delikvens energiát befektetni abba, hogy fejlődjön, és hátrahagyja a beteg kapcsolatait :)

  14. Én azért hazudtam a társkeresőkön,mert nem ismertem magam.Ha azt írtam,hogy szerény,udvarias vagyok,akkor a következő randin kikerülhetetlenül bunkó viselkedést produkáltam,ha hűségesnek jellemeztem magam,akkor a következő kapcsolatom hamvába holt egy régebbihez való visszakanyarodásom miatt.Ha a megalázkodásig toleráns próbálkoztam lenni,akkor az alkalmazkodásképtelenségem lett kiemelve a partner zárószavaiban.

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: