Aktuális

10 dolog, amitől agyfrászt kapok a Facebookon

Liberális alkat vagyok, de azért van olyan, ami engem is kiakaszt... ma pedig mindez kikívánkozik belőlem, sorry for my rough honesty. Ettől függetlenül persze senkinek sem fogom leharapni a fejét, és továbbra sem húzom fel magam a vécécsészére bánatomban, sőt: még csak nem is törlök mindenkit, beleértve magamat is Facebookról.

  • Kiss Józsefné, csecsemőképpel

Anyád?*

Bejelöl Kiss Józsefné, fasza (végül is lehet ettől még jó ember, bár rezeg a léc). Sebaj, nézzük a vizuális körítést, hátha legalább kiderül, ki ő és honnan ismerem. Profilkép: egy csecsemő - hümm (lázasan kutatok elmémben, de egyetlen csecsemőt sem ismerek). További képek: - Kiss József, egy kerekfejű totyogós és az említett csecsemő; - bernáthegyi kutya, csecsemő, óvodás (tökéletes nyitánya egy hollywoodi filmnek); - Kiss József és a kutya; - Kiss József magában; - a kutya magában. Oké, akkor lássuk a biográfiát: iskola, munkahely kitöltetlen, a születési dátumnál csak a nap és a hónap látszik (legalább digitális írástudóról van szó, aki jogos veszélynek érzi az adataival kiállított fals személyit, de ez most nekem nem segít). Közös ismerősök a Kit Kat csoki, a medvecukor és Azok, akik nagycsoportban is szopták még az ujjukat. Ki lehet ez a Kiss Józsefné? A bemutatkozás majd mindent megold, gondolom, de aztán lehorgadok: "Zsófika és Petike anyukája vagyok, és van egy helyes kutyusunk is!". Hát jól van, örvendek, kedves Kiss Józsefné.
  • Ismerkedős, tolakodós jóskák
Kedvencem, amikor bejelöl egy vadidegen, így érthető okokból nem konfirmálom. Egy óra múlva már ott is az üzi: "Szeretnél velem ismerkedni? MSN-en beszélgetni?" vagy éppen a kedvencem, pár hete: "Szia, nem véletlenül téged láttalak kedden a hatvani Tescóban?". Itt már persze több dolog is homályos: egyrészt, miért nem egy társkeresőn mocorog az, aki ismerkedni szeretne, másrészt azt sem értem, miért ír az ilyen emberek többsége válogatás nélkül minden nőnek párkapcsolati státusztól függetlenül (kétségbeesés-szagot érzek), végül pedig az nem világos, hogy ha már írnak, miért nem valami eredetibb, uram bocsá' személyesebb szöveggel indítanak, ami látatlanban is magasabb hatékonysági rátát ígér. "Na jó, de mi van, ha az illető TÉNYLEG veled akar megismerkedni, nem csak lő minden célpontra, ami mozog?" - kérdezte egy barátnőm. Hát, kérem, akkor a helyzet nagyon egyszerű: a blogomon bárki, bármikor megtalál.

  • Nagy Orsolya és Tóth Ferenc, képtelenül

Sosem fogom megérteni, miért regisztrál valaki egy közösségi portálra kép nélkül, de végképp nem fogom fel, mit vár egy Nagy Orsolya vagy Tóth Ferenc, tekintve, hogy minden faluban akad három-négy ember ezen a néven. Mégis miről ismerem fel őket?

  • x_reminder_machinery_x_86, vicces avatarral

Apám, ez durvább, mint amikor egy bót jelöl be, nagymellű szőke nő képével. Érdekes módon a bótokat rendszerint Jessicának hívják, a hülyeavataros krikszkrakszokról pedig szinte mindig kiderül a végén, hogy senki sem ismeri őket. A kérdés itt is felmerül: oké, de akkor meg miért nem társkeresőn regisztrál vagy anonim, érdeklődési körének megfelelő fórumokon cseveg?

  • Mitcsinájszolós-számonkérős real life-ismerős

“Nem vetted fel a telefont/nem válaszoltál a mailemre, pedig tizenhárom ötvenkettőkor kommentáltad Horváth Zsuzsa képét, tizenöt húszkor pedig be voltál jelentkezve, tehát lett volna időd beszélni velem” – igen, drágám, biztosan így volt, de bármilyen furcsán is hangzik, nincs mindig szabad félórám-órám, nem hurcolom magammal mindenhova a telefonomat és bizony megőrülök, ha huszonnégy óráig egyszer sem tudok csak úgy békében üldögélni, és a saját dolgaimmal szöszmötölni. Írok, dolgozom, beszélgetek, olvasok, kajálok, kádban ülök, gondolkozom… Leave me alone, majd jelentkezem.

  • Ismerős, aki semmit sem hagy szó nélkül

Van néhány ember, aki úgy érzi, mindig MINDENT kommentálnia kell: akkor is, ha nincs egyébként mondanivalója a témával kapcsolatban. Persze nem ez a fő gond, hanem inkább az, ha mellette még rohadtul rá is ér egész nap a nyitott facse mellett ülni, pláne ha vasárnap hajnalban és szerda délben is fél percen belül ott a hozzászólás a falon: “szerintem is”, “nem is tudom”, “jó kérdés”, “régen láttalak, ma kihúzták a bölcsességfogamat, hívjál majd” (az offtopik-személyesüzenethagyós komment-hadjárat eleve bosszantó: arra ott van a privát üzenet, a többi ötszáz barátra nem tartozik egy vadidegen tökéletesen irreleváns szófosása).

  • Ismerős, aki kritikátlanul taggel minden képen

Nincs is annál csodásabb érzés, mint amikor arra ébredek délután kettőkor, hogy a facsén már tizennyolcan kommentálták a legelőnytelenebb tokáshányósfetrengős fotóimat. Külön szép, ha az én ismerőseim és az ismerős ismerősei is gyönyörködhettek már benne. Ej…

  • Azok, akik mindent elhisznek… és továbbítanak

“Six more friend have joined the group “NEM, NEM FOGOK HAVI 1190 FT-OT FIZETNI A FACEBOOKÉRT 2010. AUGUSZTUS 27-TŐL”. Hoaxok, vírusok, városi legendák, spamek mindig is lesznek, éppen ezért nem kell mindent kritikátlanul elhinni, amit valaki státuszüzenetbe kopíroz. Nem, nem leszel szerencsétlen 10 évig, ha nem küldöd tovább, illetve ha tovább küldöd, akkor sem valószínű, hogy iPhone 4-et vagy egyiptomi hétvégét nyersz. Marketing!

  • Farmville-tulajok  és egyéb eltévedt virtuális kisállatok gazdái

Miért, miért, miért? Annyi szép dolog van a világon, annyi fontos, értelmes és léleképítő cselekedet. Miért jó az valakinek, ha éjjel- nappal rossz grafikai világú fiktív világban tevékenykedhet? Na jó, nincs ezzel semmi gond alapjáraton, csak engem hagyjon ki belőle.

  • A mindenre mindenkor meghívósak

Tök mindegy, hogy mennyire gagyi, fiktív, digitálisan szocializált “esemény” (szép magyarul event), ott kell lenned és ha elutasítod meghív újra, mert hátha csak véletlen kattintottál a NEM válaszra. Ezektől kapok egyszer tüdőembóliát – fűzte hozzá a leírtakhoz  [ Deus ].

Kihagytam valakiket…?


*ez itt nem a csecsemő, hanem a kisóvodás – sans kutya

Reklámok
Eszter névjegye (883 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

41 hozzászólás 10 dolog, amitől agyfrászt kapok a Facebookon bejegyzéshez

  1. …hát igen… egyetértek…
    Mondjuk én most likvidáltam azon “ismerőseim” akik csak a /fő számot látták bennem…tudom a facebook is az iwiw is erre való…de nekem nem…én azon “ismerőseim” várom ott szeretettel akiket ÉN érdeklem..és a világom… :)

    egyébként semmilyen alkalmazást, csókokat, öleléseket sziveket birkákat egyebeket nem fogadok, mert bár elég laza ember vagyok nekem ez dedós… :(

  2. Igeeen, a farmville és egyéb játékos meghívás (nem jöttem rá, hogy hogyan lehet letiltani, hogy lássam, ha egy ismerős épp ültetett egy fát, vagy született egy bocija. elvetemült farmville rajongók ezzel szórják tele a falat…), ajándékkérés, mindenféle körüzenetek, amit eszetlenül továbbítanak… Meg akik a blogomat olvassák, és onnantól kezdve azt gondolják, hogy most akkor ismernek. Pedig dehogy. Vagy írt egy kérdést emailben, válaszoltam, és onnantól szerinte ismerősök vagyunk… Hát ilyenek… :)

    • Hát…van jónéhány dolog, ami teljesen kiborít a Facebook-on. Az én listám a következő:

      1. Amikor a posztoló érdekesnek, mi több közérdekűnek tartja önnön bejegyzését, és felszólít,
      hogy lájkoljuk és osszuk! Lehet, hogy elolvastam azt a cikket, mert érdekesnek találtam, de
      hadd én döntsem már el, hogy mit osztok meg, elvégre az én idővonalamon jelenik meg, az
      én döntésemet tükrözi, mit osztok meg. Ezért szeretem én magam eldönteni, mivel teszek
      így. Ha érdekes, tetszik, talán lájkolom, de megosztani nem feltétlenül fogom!

      2. Amikor van egy kérdés vagy ábra valamilyen feladvány formájában, rendszerint könnyű
      és nem nehéz megválaszolni. Számomra mókásnak tűnik, amikor jön a válasz tízszer, száz-
      szor ugyanaz, egymás után. Minden ugyanaz, csak más-más felhasználó írta meg a he-
      lyes választ. Vicces, hogy amikor megvan egy válasz valamire, mindenki látja, hogy az jó,
      mégis leírják újra meg újra ugyanazt. Talán valamilyen pszichológiai elégedettséget szül
      egyesekben, ha otthagyhatják a névjegyüket, hogy igaz, bár talán már a századik hozzá-
      szólóként, de mégis látható jelét hagyhatták ott annak, hogy ők is tudták a választ, nem
      maradtak le a többitől! Ilyet látva nem tudok másra gondolni.

      3. A küldd tovább, add tovább dolgokat nem szeretem, nem is küldök tovább semmit soha.
      Gyerekesnek tartom és feleslegesnek. Éppen ez lenne az, ami elvenne sok időt az embertől,
      nem feltétlenül az, ha ráköszönök a barátaimra napi egyszer. Ezeket törlöm azonnal, és nem
      küldöm tovább. Nem beszélve arról, hogy némelyik ezer éve kering már a Facebook-on, így
      inkább nevetséges, mint érdekes. De az is lehet, hogy valamelyik vírussal fertőzött.

      4. Megosztások. Amikor sorsolnak ezt-azt. Javarészt kamu. Ha nem, akkor is, annyi felhaszná-
      ló közül megnyeri egy vagy két személy azt a felajánlott egy-két dolgot, miközben osztják
      többezren. Esély nulla. Jó reklám a hirdetőnek ingyen. Mindenki ő akarja megnyerni azt a
      keveset, amihez az esély is jórészt a nullával egyenlő. De mennyien megteszik, öröm néz-
      ni szinte!

      5. Profilok valótlan (állatos, kisgyermekes, növényes stb.) profilképpel. Számomra ez ellen-
      szenvet szül, mert ez olyan, mintha az illető nem merné vállalni önmagát. Viccesen hat,
      pláne, ha személyesen ismerem, hogy hirtelen pl. milyen szép napraforgóvá változott!
      Ennél már csak az a rosszabb, ha semmilyen képet nem rak fel magáról.

      6. Nem szoktam alkalmazásokat letölteni, sem használni. Engem nem érdekel, mi voltam az
      előző életemben – nem is hiszek ilyesmiben -, milyen háziállat illik hozzám stb. A beállítá-
      soknál kellőképpen védekeztem ezek ellen. Sőt, a játékokat is letiltottam, meg azt is, hogy
      ismerősök meghívjanak ilyesmikre. Erre igazán nem érek rá. De nem is érdekelnek.

      7. Lehetne csoportokban beszélgetni is. Vannak olyan csoportok, ahol egészen komoly té-
      mák is terítékre kerülnek. De mégsem lehet, mert nincs kommunikációs kultúra a Face-
      book-on. Felmerül egy komoly kérdés, gondolatébresztés céljából például, erre mi törté-
      nik? Jönnek a különböző matricák: szivárvány-nyitogató kiskutya, nevető kiskutya, ölelő
      barátok, felfelé mutató hüvelykujj stb. Ahogy a matricabazár engedi. A matricák haszná-
      lata szerintem üdvözléskor, érzelmek kifejezésekor helytálló lehet, de ha egy komolyabb
      gondolatot kellene kifejteni, szerintem nem itt lenne a helyük, mert erre nem alkalmasak.
      Ha valaki ilyenkor gondolatközlés helyett matricázik, sajnos, nekem ezzel azt üzeni, hogy
      gondolkodási nehézséggel küzd, vagy ismeret híján nem tud hozzászólni a témához, de
      valahogy mégis hallatni akarja a hangját, még ha üresfejűként is. Van olyan ismerősöm,
      aki ugyancsak felvetett egy témát beszélgetésre, amihez matricák érkeztek csak. Meg is
      jegyezte, hogy ennél azonban sokkal mélyebb gondolatokra számított. Igaza volt!

      8. A helyesírás örökzöld téma a Facebook-on, talán ezzel kellett volna kezdenem, ez irritál
      a legjobban. Amíg egy ember otthona magányában ír valamit, ez magánügy. De ha va-
      laki a közösségi oldalakon jelen van, az már a nyilvánosság számára ír. Nekem az az el-
      vem, hogy tiszteljük meg egymást azzal, hogy helyesen írunk, mert ezzel azt, aki elolvas-
      sa, megnézi, őt vesszük emberszámba, de semmivel sem lényegtelenebb, hogy magunk-
      ról állítunk ki bizonyítványt írásunkkal. Igen ám, csak az a baj, hogy a helyesírás nemcsak
      a kommentelők hiányossága. Egyre szaporodnak azok a posztok, amelyeken, ha van szö-
      veg is, hibásan van írva. Az már csak hab a tortán, amikor egy hibás szöveget posztoló
      ennek ellenére kéri is, hogy osszuk meg irományát. Nemegyszer voltam már úgy, hogy
      tetszett volna egy szöveg, hozzá a kép is, de nem osztottam meg, mert a szöveg hibás
      volt. Ilyet pedig nem szeretek láttatni az idővonalamon, még akkor sem, ha nem én írtam.
      Azzal, ha megosztanám, gyakorlatilag nem bánnám, hogy hibás a szöveg, úgy tűnne,
      mintha egyetértenék vele, mintha tükrözné az én jóváhagyásomat is, pedig nem! Olyan
      is volt, hogy egy csoport pedagógus végzettségű adminja kitiltott onnan, mert valamiben
      vitába szállt velem, ami végül a javamra dőlt el. S ugye a mundér becsületének a védelme
      csorbát szenvedett.

      9. Amikor posztolók túlzásokba esnek. Pl. amikor – több ilyet is láttam – kitesznek széparcú
      nőket fotókon, de csak egy lábuk van, a másik lábuk csonkját pedig tüntetőleg mezítele-
      nül hagyják, közszemlére bocsátva, érzelmileg manipulálva a szemlélőt, hogy lám, mily
      szép a nő, s hogyan kell mégis élnie! Igen, ez valóban szomorú, azt hiszem, senki sem
      kíván másnak ilyen sorsot, sem önmagának. De ez már szerintem cirkuszi mutogatás, mi
      több, sokkolás. Ráadásul pellengérre állítják szerencsétlen személyt ezzel. Nem tudom,
      valódiak-e vagy szerkesztettek-e a képek, nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy ez a
      közszemle az adott személynek nem segít. Neki is, mint bárki másnak, akit nem mutogat-
      nak ennyire, az a feladata, hogy a lehető legjobbat kihozza az állapotából, hogy a lehető
      legtöbbet meg tudja tenni életminőségének javítása érdekében. Sajnos, nekik nem nő a
      lábuk ki újra, nem ez a megoldás tehát. Ízléstelenek ezek a képek. De vannak ehhez ha-
      sonló képek olyanok is, ahol egy keze, egy lába sincs valakinek. Ezzel nem használ nekik
      senki. Ez nem cirkuszi látványosság, kell, hogy legyen!

      10. “A videó megosztás után indul.” Nos, nem osztom meg. Mert lehet, hogy valami felkel-
      tette az érdeklődésemet, de annyira nem, hogy az idővonalamon is látni akarjam. Inkább
      legyőzöm kíváncsiságomat, de nem osztom meg. Ennyi.

      11. Néhány oldal van, ami úgy tesz fel cikkeket, hogy több oldalon keresztül taglalja az írást.
      Kezdetben végig elolvastam, de kezdett bosszantani, hogy hányat kell még lapozni, mire
      az ember a végére jut a cikknek! Ezekkel is felhagytam. Azt szeretem, amikor egyszerű
      görgetéssel egy oldalon megvan minden. S a poén még az ilyen oldalakban az utolsó
      előtti oldal: továbblapozást kér újra, aztán mikor megtörtént, csak annyi marad, hogy ha
      tetszett, osszuk meg! Ezért nyitni kellett egy új oldalt! Hát nem. Ezeknek az oldalaknak a
      követését leállítottam.

      12. Egy ideje – nem tudom, miért – engem is megtalálnak külföldi férfiak, és bejelölnek. Van
      egy nőismerősöm, akinek elmeséltem, hogy újabban ez történik velem, ő azt mondta, ne
      töröljem ki őket, udvariatlanság lenne (??????) Meglepődtem a válaszán, igaz, neki van
      vagy 580 ismerőse! De nem fogadtam meg a tanácsát. Házas vagyok, jó házasságban
      élek, nem vágyom külföldi férfiak társaságára (sem). Egyébként nem is úgy nézek ki, az
      idővonalam sem, mint aki könnyen rászedhető lenne, nem tudom, honnan gondolják, hogy
      beleugrok ilyen ismeretségbe! Igenis törlöm a jelölést, és még kéretlennek is megjelölöm.
      Igaz, ezzel csak az ő újbóli jelölésüket tudom megakadályozni, lesznek helyettük újabbak
      és újabbak, de ők is így járnak majd.

      13. Számomra újdonságokat jelentettek itt a trollok. Akik mindenbe belekötnek, akik a leg-
      jámborabb hozzászólást is képesek támadásnak venni, vagy legalábbis olyannak, amit
      nekik érdemes megtámadni valamilyen beszólással. Ha a téma megérdemli, megválaszo-
      lok nekik, de csak akkor. S nem az ő stílusukban. Higgadtan és türelmesen, hogy lássák,
      nem tudtak olyan viszontreakciót kiváltani belőlem, ami parázs vitát eredményezett volna.
      Én kerülöm a személyeskedést, a sárdobálást. Megírom a válaszomat szépen nyugodtan,
      a többi nem érdekel, ezekkel úgysem lehet értelmesen tárgyalni. Majd abbahagyják. Ahol
      nincs fa, ott kialszik a tűz – régi bölcsesség.

      14. Amikor emberek normális kérdésre hülye választ adnak a profiljukon a névjegynél. Pl. a
      munkahelynél: “napnál fűtő”. Vagy tanulmányoknál: “Az élet iskolája, ahol Isten a tanár”.
      Könyörgöm, inkább ne írna akkor semmit, ha csak hülyeséget tud!

      15. Ugyancsak névjegynél: némelyek nem tudják értelmezni a kérdést, vagy alternatívát.
      Vagy szimplán csak nem ismeri a fogalmakat ezek szerint. Személyesen is ismerek olyat,
      aki nem él élettársi kapcsolatban a vőlegényével, erre azt tünteti fel, hogy “kapcsolatban
      van vele”, ahelyett, hogy “jegyese” vagy “jegyben jár” vele. A kettő nem ugyanaz. Mert a
      mai engedékeny világban is van olyan, aki úgy jegyes, hogy nem él együtt a vőlegényé-
      vel/menyasszonyával. Mégis ezt sejteti a kapcsolatválasztással, pedig nem ez a célja. A
      szövegértelmezés is sokak hiányossága. Ez a mai generációk nagy hibája főként.

      16. Hirdetések: mókás, mikor a Facebook érdeklődési körnek nevez olyan dolgokat, amiket
      a felhasználó meglátogat vagy rákattint egy hirdetésre. Jó, értem, megértem, személye-
      sen senkit sem ismer. De mégis sötétben tapogatózik. Miért? Mert nem tudhatja, hogy
      egy hirdetésre esetleg miért kattintottam rá, ha teszek ilyet egyáltalán. Mert ugyanis ez
      nem szokásom, reklámimmunis vagyok. Ezért a Facebook nem tudhatja, miért tettem, úgy
      veszi, mintha engem érdekelt volna bizonyos hirdetés. Pedig könnyen meglehet, hogy csak
      egy barátnak néztem meg valamit, akinek nincs internet-hozzáférése, és nem tud megnéz-
      ni olyat, ami ŐT érdekel. Mivel ÉN néztem meg, enyémnek titulálja az érdeklődést. Le kel-
      lene már állni az ez alapján szűrt hirdetésekre. Reklámkerülő vagyok, ami érdekel, azt
      személyesen szeretem megérdeklődni.

      Hirtelen ennyi jutott eszembe. De biztos vagyok benne, hogy nem írtam le mindent. De ezek
      a fő dolgok. Mindez azt mutatja, van még mit csiszolni a Facebook-on.

  3. Kénytelen vagyok egyetérteni, épp most szedtem ki a kis randa face ikont a gyorsindítósávból, mert akarva is akaratlanul is ráklikkelek és nézem, nézem… a semmit.
    A kedvencem a megalomán állat kategória, aki feltett egy képet és még egy rohadt like-ra is beírja: Köszönöm Józsi ,nagyon kedves tőled!… közben szegény Józsi lehet hogy azt lájkolta , hogy milyen béna feje van már megint, vagy kilóg a képből az oldalszalonnája. Szóval agyrém, egyébként számtalan cikk foglalkozik a témával és a nagy kék közösségi oldallal.
    A legutolsó ilyen cikkben amit olvastam , arról esett szó, hogy az emberek (ill. az emberiség) igényli, hogy egy idő után bármilyen dologgal kapcsolatban kialakuljon egy ún. csőcselék. Itt és most a digitális világ csőcselékéről van szó, akik tagolnak , lájkolnak, kommentelnek és küldik a szmájlikat…
    Amúgy belegondolva , van kb. 300-400 ismerősöm, ebből már fele le van tiltva, hogy meg ne jelenjen a “kaptál egy kávét Edittől”… *igazán kedves, de ha nagyon poénos akar lenni, akkor reggel hétkor a kapuban áll egy dzsezva forró törökkel… akkor majd lájkolom, addig is “ignore” :-D

  4. Facebook-on az egy dolog h Te nem látod vkinek a fényképeit, attól még lehet hogy vannak, csak be van állítva hogy ki az a néhány ember aki láthatja (pl nálam is így van….)

    Az pedig az IKT tananyagban is benne van (gyengébbek kedvéért ez egy ECDL modul – Infokommunikációs technológia) hogy a közösségi oldalakon az ismeretségi viszonyok a teljesen felületes ismeretségtől kezdve (ismerősömnek az ismerőse, valahol már beszéltünk egyszer stb) a személyes ismeretségen át a rokoni kapcsolatokig, örök barátságokig terjedhetnek… Az h ki mennyire nyitott / jóindulatú /előítéletes, hogy elfogadja egy olyannak a jelölését, akit nem ismer annyira, mindenkinek szíve joga ezt eldönteni.

    Én azt nem szeretem h napi min.20 meghívót kapok olyan eseményekre amik nem is érdekelnek :D + most is még 93 page suggestion van /ajánló h likeoljak egy oldalt/ (múltkor elkezdtem szelektálni mert már 220 körül volt)

    És még egy dolog utoljára: Amúgy akinek lelki sérüléseket okoz az ismeretlenül bejelölgetés / mások nem annyira érdekes dolgait olvasni stb, az kicsit hanyagolja ezt az oldalt, vagy mondjuk az egész netet. Pár nap múlva felfrissülve térhetsz vissza ebbe a virtuális közösségbe.
    Ezt nem bunkóságból írtam, csak amikor már erősebb érzelmeket hoz ki belőlem a gépezés, észhez térek, hogy sok volt már a kockulás, olyankor nem ülök gép elé jó ideig. Inkább a barátaiddal beszélgess meg a családoddal. :)

  5. Köszönöm, hogy végre valaki leírta a véleményemet :)
    Akiket kihagytál: a mindenre mindenkor meghívósak. Tökmindegy, hogy mennyire gagyi, fiktív, digitálisan szocializált “esemény” (szép magyarul event), ott kell lenned és ha elutasítod meghív újra, mert hátha csak véletlen kattintottál a NEM válaszra. Ezektől kapok egyszer tüdőembóliát.

    • Egyetértek sok mindenben. Imádom a csecsemőket is de amikor valaki napi szinte kitesz 20 képet, hogy most eszeM, most alszoM, most ezt és azt csináloM akkor az is kiakasztó, hogy az anyukának erre is van ideje. Tegyen fel képeket, aranyosakat, de olyant mondjuk nem kéne amikor épp megszületett. Én szívesen építek új kapcsolatokat normális emberekkel, én is elfogadtam nem egyszer idegenek jelölését, sőt én is bejelöltem pár embert. Jó ha az embernek vannak ismerősei. Én is szeretem az értelmes dolgok megosztását, Oldalakat belájkolni mert van belőle előnyöm is, például szállások oldala, egyszer még lehet segítségemre lehet, Tátra, Ausztria stb országok oldala ami érdekel, csillagászat, Magyarország stb, sulis oldalak, fórumok, kinek milyen a tapasztalata erről, arról. Ha meg az ember nem akar valakiről hallani, ott a tiltás, vagy nem követem, ennyi. Ki lehet azt is szűrni, hogy ne írjon és jelölgessen boldog, boldogtalan, és kamuprofilos emberek akik amolyan vadászok. Meg attól meg nincs kitéve, hogy kapcsolatban vagyok e attól még lehet valakim, nem vagyok feltétlen egyedülálló. Ez meg a másik. Viszont az a baj, hogy vannak barátaimnak látszó emberek, akiknek írok, látom elolvassa, oké én se tudok sokszor azonnal írni és ez érthető is. de mikor egy hete, két hete, semmi, de látom fent lóg, nem képes válaszolni, semmit sem kommunikál, se sms se telefon, se ez. Majd azzal magyarázza, hogy neki nincs ideje fent lenni, amúgy sincsen ideje ettől valahogy kiakadok. Mindez csak kifogás. Meg a nincs időm féle kifogások.. Én is dolgozom napi 10 órákat, mégis ha egyszer odatévedek képes vagyok pár sort írni azoknak akik fontosak. Nem mindenki ilyen. Ennyi. Talán ezekkel nem is kéne foglalkozni. Azt veszem észre, hogy az emberek képtelenek időt szakítani akár fél vagy egy órás kávézós beszélgetésre, pedig erre is lenne idő. Amire akarja az ember arra van idő.

  6. ezt muszaj ismeretlenul is kommentalnom:
    SZERINTEM IS!

    hehe

  7. Igen, a meghívókat küldözgetőket én is akartam mondani.
    Meg a munkakontaktokat, akikkel én a koneksziónra annyira nem vágyom, de mivel bejelölt, vagyok olyan jófej/hülye, hogy visszajelölöm, ő pedig gátlástalanul revolverez a cseten, hogy mikor jelenik meg, megjelent-e már, csak azt akarta kérdezni, hogy érdekel-e… Ezt egyszer, maxxx kétszer elmegy, nade állandó jelleggel, s főleg, ha amúgy soha semmi más ügyben nem beszélünk, az nagyon gáz.
    Illetve az értelmetlenül állandó szpemmelő csoportokat is utálom. A PPKE öregdiákból azért léptem ki, mert nem bírták abbahagyni az üzenetküldést és meghívózást. Némi önmérséklet sosem árt…

  8. +1: Mindenféle “Napi-” cuccok, mint például a Napi Dr. House idézet, a Ki szeret ma téged legjobban?, Kérj egy bazmeget! stb. Folyamatosan letiltom az összes ilyet a hírfolyamban, de amint elfogadok egy új ismerőst (akivel egyszer ha szóba álltam gimiben, de neki most hirtelen nagyon fontos engem ismerősként aposztrofálni), hirtelen újabbak teremnek, de honnan?! Arról nem is beszélve, amit már tiltani se lehet, mint a folyamatos youtube-linkelés (félreértés ne essék, én is linkeltem már videót, de nem napi 3×…).

  9. igazad van mindenben , igy van ez sajnos…

  10. Nem tudom azok kit mennyire zavarnak akik szó szerint mindent like-olnak. Ez általában a rajongói oldalakon van. Teljesen mindegy, hogy értelmes vagy értelmetlen amit beír az ember, több száz olyan lesz akinek az tetszik, a hozzászólásokról nem is beszélve.
    Konkrétan:
    De ha ez értelmes szöveg akkor közöljétek velem.

  11. a 3.ponttal akkor is vitatkoznék, mert sokan beállítják facebook-on hogy csak az ismerőseik (vagy bizonyos ismerőseik) láthatják nemhogy csak a képeiket, hanem az infokat is stb de nem értem hogy miért olyan nagy baj ez! mikor sok helyen írnak arról hogy mennyire kell vigyázni az adatvédelemmel meg hogy ne adjunk ki mindenkinek minden infot magunkról stb

  12. És aki minden saját bejegyzését lájkolja?:)

  13. na reszkess, innentol szenne leszel lajkolva, es meghivlak, hogy nyerj egy ipadot! Vahahahaaaaa

  14. Én wellness-hétvégét akarok inkább! :D

  15. ingyen economist-elofizetes?

  16. Én a facebookkal alapvetően egész jól elvagyok, ez is egy eszköz a kapcsolattartáshoz, persze szomorú is, hogy egyre kevesebbet találkozunk személyesen. Nekem csak 80 ismerősöm van, de őket tényleg ismerem és nem zavar, ha ők megosztanak velem valami infót, bár – szerencsére – nincsenek közöttük fanatikus lájkolók, szófosók, farmosok. (Szonjának:) Eleinte nagyon kellemetlen volt, amikor elutasítottam a munkakontaktok (sőt munkatársak) bejelölését, volt, aki szóvá is tette, de most már nem foglalkozom ezzel. Először visszaigazoltam pár embert, aztán amikor rájöttem, hogy a facebookon pl. megoszthatom a barátaimmal, ha írtam valamit a blogra, “kidobtam” azokat, akikről úgy gondoltam, nem tartozik rájuk az infó (most már csak a közeli barátok és a család vannak jelen). Igaz, amikor az egyik munkahelyi “ismerősöm” szóvá tette ezt a lépésemet, bele is vörösödtem. Majd közölte, hogy látta, tettem fel képeket és ezeket meg akarta mutatni a “padtársainak” és ekkor vette észre hogy már nem is ismerősöm és így a képeket sem nézheti meg. Mondtam neki(k), hogy a facebookot szeretném privát terepnek megtartani, akkor rám meredtek és kórusban kérdezték, hogy van valami érdekes infó ott rólad? Van valami új pasi?? Szóval feltételezem, hogy (egyesek) azért gyűjtik a virtuális haverokat, hogy legyen miről csevegni. (ahelyett, hogy dolgoznának) Most már egyre kevesebb ismeretlen ismerős jelöl be, gondolom, elterjedt, hogy antiszociális vagyok a virtuális világban. Na, de ez van, ez is egy (21. századi) tulajdonságom. Virtuális antiszoc :-)

  17. Imádom a kommentjeidet! Érdekes ez a virtuális antiszocialitás… én másképpen használom a facsét, inkább az az a felület, ahol nyitok emberek felé… sokszor pont azért, mert IRL vagyok kicsit antiszociális. Viszont bátor dolog, hogy el sem fogadod őket, le a kalappal. Én inkább leokézom, de tiltom, mert Mérleg vagyok, lol. Mások fantázianéven futnak, így csak ők találnak meg másokat, senki őket, elkerülendő a fenti problémát. Hát igen, 21. századi problémák…

  18. Én még a saját nevemen futok, bár (lassan) semmi sem látszik az adatlapomból, ma a képet is levettem, de még így is megtalálnak.

    :DD Na, igen, ki gondolta volna 10 évvel ezelőtt, hogy arról fogunk beszélgetni (persze online), hogy mekkora köcsög y meg z, állandóan szíveket küldözget, meg kutyakaját kunyerál (online), meg milyen egy tolakodó ember ez a Józsi, minden ok nélkül azt kérte, hogy legyünk barátok (online) és meg egy igazi karakán csaj vagyok, nem fogadom el ám bárki közeledését (online) és rosszabb időszakaimban teljesen elhanyagolom a barátaimat, azt sem tudom, mi történik velük, meg se nézem az üzenőfalukat 3 napig… Egyébként meg erről megtudhatod a véleményemet, persze online… a blogomon. ;-) Ahogyan a nyaralásomról sem fogok külön beszámolni Neked, megnézheted a képeket a képtáramban… persze onl…
    Szép új világ. :-))

  19. Én az online világban pontosan azt imádom a legjobban, hogy kommunikáció közben egyedül tudsz lenni. Nagyon nagy szükségem van az egyedüllétre, de kommunikálni is szeretek – szóval ez igazából számomra ideális szetting.

  20. A világban valami furcsa előre-vissza, előre-vissza körforgás működik. Pl. felgyorsultunk, ehhez jött az “időhatékony” műanyag élet műruhákkal, műkajákkal, műkommunikációval, (mű)gyógyszerekkel, most meg megyünk vissza: természetes anyagok, biokaják, természetes gyógymódok. És ebben a visszafelé haladásban a net összehozza az embereket és talán visszatalálunk a real kapcsolatokhoz is lassan. Amióta facebook aktivista lettem, sokkal élénkebb a kapcsolatom a környezetemmel és a netnek köszönhetően új barátaim is lettek (ugye :-)), akikkel nemcsak virtuálisan találkozunk. A net az én esetemben nem a real kapcsolatokat váltotta fel, hanem a no-kapcsolatot. Szóval pozitív…

  21. az a baj, hogy a munkakapcsolatok kozt van van olyan, akit tenyleg kedvelek es vele dumalok is ott fenn is szivesen – meg alapvetoen olyanokat nem irkalok ki, hogy hulye x, meg y rossz az agyban, vagy z mekkorat rokazott tegnap, es a fotoim 99 szazaleka is total vallalhato… De toprengtem mar egy zsiros torles/titkoscsoportletrehozas projekten. Az utobbirol most olvastam, de meg nem tudom, mi ez pontosan.
    En nem feltetlenul akarok netantiszoc lenni, sot, csak ugye a klasszikus jok a pogramok, csak sok a kocsog esete all itt fenn :/

  22. Tök jó az írás, pedig uncsi top10 formában készült.

  23. Először is jóból is megárt a sok, ez a lehetőség pedig szerintem alapjáraton is csak átlagos. Ezt a sablont alkalmazva kevésbé változatosak az írásaid. Na és erősen korlátoz: nem hiszem, hogy mindig pont tíz egyforma súlyú érved, vagy gondolatod van. Szerintem régen változatosabban írtál, mostanában viszont beleszerettél néhány formába. Javaslom, lépj tovább és kerülj közlebb a gondolataid tartalmához. Az új formákat már csak a gyakori próbálkozás miatt megtalálod majd. Akkor viszont olyanm formákat használhatsz, amilyenek másoknak nincsenek. Hajrá!

    • Amikor Amerikában kreatív írás kurzust választottam, rengeteg formai követelménynek kellett megfelelni: nem csak klasszikus versformáknak (ó, izzadás!), hanem abszurdaknak is. Például írj egy novellát úgy, hogy minden mondat első betűje az angol ábécét követi, sorban. Érdekes módon a novellák többsége egész jól sikerült, köztük az enyém is. Sokáig gondolkoztam rajta, hogyan alkothattunk “jót” ilyen szupermerev formai követelmények között, de aztán rájöttem: volt egy téma, ami valamiért fontos volt számodra, jó ideje bujkált benned, de nem merted-tudtad megírni. Kaptál egy abszurd keretet, ami megoldotta helyetted a formai kihívás felelősségét (ez könnyítés), közben pedig magasabb igényeket támasztott: megkívánta, hogy szinonimaszótárt használj, játssz a szórenddel (ez az angolban egészen más hangulatot ad, mint a magyarban, ahol a szórend sokkal szabadabb), késleltess vagy előrehozz bizonyos dolgokat. Persze, voltak, akik elvesztek a formában, nagyon sablonos vagy teljesen érthetetlen lett a tartalom. Viszont sokunknak segített a formai követelmény: a kulcs, így utólag belegondolva az lehet, hogy volt egy koncepció, ami mentén elindultunk, és a forma ennek adott keretet, nem keret volt önmagában véve.

  24. :O jársz a hatvani tescoba???? :O:O:O de tényleg

  25. Szántó István // június 20, 2011 - 23:28 // Válasz

    Hát,… izé… én is idegen vagyok, csak a gondolatok nem amelyekért ide idelátogatok..Ha kinyitom az ablakot a jó levegővel együtt betévedhetnek a legyek sőt szúnyog is akad, amely jó tudjuk mit akar. Csakhogy… a facebook minden veszélye ellenére, én azért osztok meg mindenfélét, és ha akar hát hadd éljen vissza vele aki akarna, ha azzal vissza tud élni amit én a kirakatba teszek, akkor ugyancsak mestere a szakmának, de semmi nem lehetetlen. Én persze megpróbálok tapintatosan meglapulni ha valahol megtűrnek “hátha még szükség lehet egy jó bolondra” de vannak fokozatok, lehet hogy amit én tapintatnak nevezek ki, az másnak vaskos tuskóság. Tehát én tanulni vagyok itt, mert egy ilyen és a máshol másmilyen blog/ok az élet teljes keresztmetszetével birkóznak, amely egyre sokrétűbb és talányosabb mindannyiunk számára.
    Öregszem persze, de szeretnék fiatal maradni, persze nem úgy, hogy festem magam, meg azt akarnám csinálni amit a fiatalok most, mert minden korszaknak meg volt a maga fiatalsága. páratlan időszak volt ez mindenki számára, és mindenki ódákat tudna kihozni önmagából ha a régmúltra gondol. de kell egy új közösség is. Kell hogy kontinuitás legyen a régiek és az újak között. /Van aki nem ezt érzi persze, és lekeverne a mikrofonról minden nem izlésharmonikus megszólalót./ Én amit feltöltök a netre, az is jó valamire, és arra gondolok, ha csak egy lépcsőfokkal tudok valakit feljebb invitálni, húzni ráncigálni vagy mézzel csalogatni, már az is megérte.
    És most lehet hogy furcsán fog hangzani ez a magas C szeptim: Az Úr Jézus /pedig sokan Istenséget látnak benne/ megengedte Judásnak hogy visszaéljen azzal a lehetőséggel, hogy ismeri Getsemáné beli tartózkodási helyét, hogy elárulja és megköpködjék és megöklözzék, végül kivégezzék. Ilyen bárgyú balek /sokak szerint nem lehet Isten/ de én hiszek benne, és hiszek abban, hogy jól csinálta, mert csak a gátlástalan jócselekedetek az utilitarista, /Nemm!… határozottan nem utilitarista, hanem adopcianista szemlélet tudja okafogyottá tenni a gyűlöletbeszédet, az arroganciát, a disznóságot, a kizsákmányolást, és a másokban való zsákmányszerzést

  26. csak annyit, hogy egy egész embert nem kell (lehet) megítélni (elítélni) a facebook-os (fórumos), vagy a netes tevékenységéből… lehet hogy valakinek vannak rosszul sikerült megjegyzései, vagy túl naiv, és azt hiszi az a jó ha ő is küldözget meghívókat – ami pechére másnak nem jön be…vagy úgy beszél valakivel / valakiről ahogy nem kellett volna (adott dühkitörésből, elkeseredésből fakadóan, vagy azért meg neki is mondtak olyat amivel megbántották!!!!!) amit lehet később maga is nagyon megbán….de attól még az életben lehet normális, és attól még másokkal viselkedhet kedvesen, normálisan, rendesen…

    nekem ebből meg a másik írásból inkább az jön le hogy neked mindig igazag van, tényleg mindig meg kell hallgatni, támogatni, figyelni rád, de ha más várja el hogy segíts vagy törődj vele, akkor sokkal kritikusabb vagy,
    ha neked van problémád akkor segítsen mindenki, de ha másnak, akkor jaj ez mindig panaszkodik h….. inkább már nem is folytatom mert nem akarom idézni amiket leírtál….
    amúgy Árpi is pont ilyen… pedig azt hinné az ember hogy milyen megbízható(ak) és rendes(ek) vagy(tok)

  27. “Természetesen jogod van így érezni, de nekem is jogom van azt mondani, hogy ezeket a belső ügyeket neked kell megoldani a számodra fontos (if any) emberek és esetleg (ha találsz és adott a keret) egy szakember segítségével – rám ez nem tartozik.” jaja, te nem tudhatod, hogy milyen problémák, okok vannak a háttérben, és MINDIG kettőn áll a vásár, nem lehet csak az egyik felet elítélni a viselkedéséért, mert senki sem viselkedik ok nélkül így!!!!! csak arról ítélkezel amit látsz hogy vki bunkó volt, az kevés…

    “… rám ez nem tartozik” ha meg segíteni nem tudsz, akkor ne is szólj bele, mert semmi közöd hozzá.

  28. Sztem az embernek a problemait a barataival kell megbeszelnie, nem vadidegenek reszvetere kell utazni. Az elobbi segit, az utobbi melyre rant. Erzed a kulonbseget?

  29. Én tudok egy még jobbat: a főnök, aki elvárja (nyíltan vagy burkoltan), hogy jó alkalmazottként a céges oldalon mindent like-olj. Meg oszd meg az összes ismerősöddel, hogy ők is értesüljenek róla.

  30. A facen is elérhető játékok szemeteléséről nem az tehet aki játszik benne.
    Jómagam is szűröm, hogy mit akarok, és mit nem látni a hírfolyamon.
    A farmville-t már én is meguntam, de kitiltottam, hogy bármi is megjelenjen róla, és ennyi.
    Tehát nem az a megoldás, hogy posztokat teszünk ki, hogy ne oszd meg, hogy mit játszol, hanem használni kell a face adta lehetőségeket.

  31. Tekintetes Úr // április 5, 2016 - 07:25 // Válasz

    Úgy kezdődik hogy bejelöl a Kiss Józsefnének a fasza! :D Jó vaskos fasza lehet ha ennyi mindent nemzett maga köré,gondolom akkor a Kiss József meg a felesége lehet biztos talán.
    Továbbá megtudtam hogy egy bót is be tud jelölni,mondjuk a kecskeméti Interspar.Ja meg facsé,szerintem meg picsáé.Farmville meghívóktól meg tüdőembóliát lehet kapni az írónő szerint,szerintem meg nem, hanem csak szívrákot.

6 visszakövetés / visszajelzés

  1. Facebook - modernkori pestis mindenkinek! Lájkolj! | Akira útja
  2. Buli van: harmadik születésnapját ünnepli a blog | Vergiftet – Eszter's Offtopic
  3. Tisztogatás Facebookon, avagy nemet mondok | Vergiftet – Eszter's Offtopic
  4. - F, mint Fészbukk! / közösségi viharok egy kanál vízben! | Akira útja
  5. A Facebook tízparancsolata | Eszter's Offtopic
  6. Ötévesek lettünk | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: