10 biztos jele annak, hogy te sem fiatalodsz
(elvtelenül és spontán, a Tizdolog.hu ihletett meg, de persze mindig is imádtam a listákat)
Ha annak idején azt a számot hallottad, ami a legutóbbi szülinapi tortádon szerepelt, rögtön egy begyöpösödött, de legalábbis megállapodott, komoly felnőttet képzeltél el. Meggyőződésed volt, hogy addigra minden gyökeresen átalakul az életedben, pedig nem is. No, néhány alapvető változás azért történt…
1. Mindenhol te voltál a legfiatalabb, és az emberek álla a földig esett a döbbenettől, amikor elárultad, mikor születtél (“Úristen, még születtek emberek 197/8x-ben?!”). Most már vannak olyan barátaid is, akik még a csattogós falepkével játszottak, amikor te csupa olyasmivel múlattad az időt, amiről ebben a cikkben is szó esik majd. Nem baj, az idő előrehaladtával majd egyre jobban értékeled, ha néha személyit kérnek tőled a boltban szeszvásárláskor…
2. A régen látott egykori tanáraidnak és orvosaidnak még ösztönösen “csókolom, Mari nénivel” köszönnél, de mielőtt kinyitod a szádat, szerencsére leesik a tantusz, hogy tíz éve tegeződtök. Meg amúgy is, hogy taníthatják a kölyköket erre a hülye csókolomozásra?!
3. Tudod, hogy életed nagyobbik részében még nem volt internet meg mobilteló, de ez olyan régen volt már, hogy elképzelni sem tudod, hogyan lehetett ennyire alapvető dolgok nélkül élni.
4. Annak idején azt hitted, retrónak a 70-es évek számít, a születésed előtti időkből. Aztán valahogy a 90-es évek is retró lett, a sok agyatlan eurodance és szintizenével, amire kamaszként meg lehetett őrülni, de rendesen. Hová tűntek az ugrálós popzenék a sok alter britpop arc, feka sablonrapper és a nyávogós szólóénekesnők tengerében? Hová lettek azok a monumentális jelmezes videók, és mi ez a sok… hmm, villantás?! Persze, akkor még olvastam a BRAVO-t, ma meg inkább írom, változnak az idők.
5. Régebben fesztiválról fesztiválra pörögtél, sátrakban és – sátor híján – hálózsákokban, fillérekkel a zsebedben. Mára beleuntál a a bohém diák szerepébe, már csak a tenger meg a napfény érdekel! És milyen stopp? Repülő! (Na jó, néhány feszt azért még most is belefér, de csak mértékkel, faházban…)
6. Megvetted a Tesco gazdaságos kiszerelésű körtepálinkát és a félédes asztali tájbort, zacskós kiszerelésben (és két kortytól becsiccsantottál). Ma már nincs az a pénz, amiért igénytelen piát küldenél le a torkodon (és becsípni sem épp egyszerű, nem mintha többé ez cél lenne…a másnap mindenesetre annál borzalmasabb, mindig). Mindenesetre ott van a világ legjobb, díjnyertes pálinkáit felvonultató Destillata-verseny…
7. Szégyellted magad, ha (túl sokat) költöttél az italra a szórakozóhelyeken, míg ma minden pénzed kajára megy el ilyenkor. Hiába mondod, hogy maximum 1500 Ft/nap, a Cserpes és a Black Cab mindig megkísért valahogy…
8. Voltak barátnőid, akik egy-egy buliban két-három pasival is összesmároltak. Ma már fejcsóválva nézed a fürdőszobatükörben csücsörítő kistiniket, mondván, hova fajult a világ. Néha meg a “bezzegamiidőnkben” is elhangzik…
9. Csodálkozva csóváltad a fejedet, amikor a 8-as pontban említett bulizósabb-pasizós ismerősök lebabáztak, ennyire fiatalon. Ma simán irigykedsz, és nem érted, miért vártál 18 éves korig a bulizással, pasizással. Rosszabb esetben már pontosan tudod az első három gyereked nevét…
10. Már nem csak napról napra élsz, hanem heti nagybevásárlásokat is intézel. Sajnos még a cucc jó része belerohad a hűtőbe, mert közben máshol kajáltál, mást kívántál, nem voltál éhes vagy egyszerűen csak megfeledkeztél a lejárati dátumok napi szintű csekkolásáról. De sebaj, legalább lesz hová fejlődnöd a következő 15 évben is.
És nálatok mik a jelei a korosodásnak?
Eszter's Offtopic 
11. azt a kedvenc kanyaromat amit regen 120-al szoktam venni (3db 40-es tabla van elotte), ma mar csak 80-90-el…
sot, ugy altalaban a regen kulon elvezett veszelyes allatsogat tobbnyire atgondolom most elotte, rajottem, h tudok durvan osszetorni en is :D
viszont van egy -1 is, neha meg tudok tel kozepen a pocsolyakban poloban ugralni a kutyaval :D
Én azt veszem észre, hogy érintettként már nem röhögök azon a viccen, hogy a reggeli merevedés először inkább a derékban kezdődik…
Egyébként fiatalos vagyok, így harmincon túl is van egy nyelvét öltögető Spongyabob matrica a képem mellé a személyimre ragasztva. Nagyon örülnek nekem igazoltatáskor, de eddig mindenkit levett a lábáról.. :)
Tudod, hogy mi az a másnap.
Nem az, az igazi.
Tudod, hogy nem feltétlenül múlik el délutánra.
Igen, van, hogy csak harmadnapra.
Abból jöttél rá, hogy bizonyos szerveid valóbanm léteznek, hogy elkezdted érezni őket, és ki tudtad volna hagyni.
Már kimondtad, hogy innen fizikálisan már csak lefelé van út, ezért sportolni már nem tűnik hülyeségnek.
Kiadsz négyezer forintot egy üveg borért, hasonló összeget egy kiló húsért.
Sajnálod, ha megromlik a kaja.
Már nem írsz ki minden faszságot Facebookra.
És azt sem írod ki, hogy nem írok ki minden faszságot Facebookra.
Van olyan koncert, amikor jó ötlet az ülőhely.
stbstbstb
:)
Akkoriban meg nem volt Tesco, legalabbis Gyongyoson, mi az Orczy uti kis ejjelnappaliban vettuk meg a kortepalinkat es Istvan batol a hazi bort :) de a tobbi talalo.
Van ez így. Számomra az önálló élet volt a legfelnőttesebb dolog – pl. simán közösséget vállalok a berohadó kajákkal, a mélyhűtőst meg nem szeretem annyira.
A zenék fájtak :) hát kérem, pubi tiniként a legszebb és legérzékibb szerelmes dal nem a V-tech Éjfél utánja volt amire lassúzni lehetett… Hé, manapság egy buliban sem lassúznak, soha, mintha ez az össze simulós kiment volna divatból, jó a keleti blokkba betörő keménypornó biztos megváltoztatta az ismerkedési szokásokat, de hogy ennyire. :D
Részemről is a legnagyobb változás az, amit te is, s a kommentelők is írtak: a mennyiség minőségre cserélése, ami mindenre jellemző.
Nincs sok buli, de ha van, akkor minőségi helyen minőségi étellel, itallal, s nem a fél világgal, hanem csak a számomra igazán kedves emberekkel.
Nincs mindenféle olcsó kaja a hétköznapokban sem, kevesebbet fogyasztok, s szempont lett az összetevők listája, a beszerzés helye is.
Nem iszom alkoholt, ha mégis, akkor sem a buli kedvéért, s ebből is kevesebbet, de jobbat szerzek be.
Nincs olyan, hogy buliból hazafelé menet annál a barátnál alszunk, aki a legközelebb lakik. Ragaszkodom az ágyamhoz, de még a pizsamámhoz, arckrémemhez is. Eleve: pizsamában alszom, s télen a pulóver alá atlétát veszek, hogy ne fázzon a derekam, a csipőgatya már a múlté.
Nem veszek leértékelésen olyan ruhát, ami bár csak xezerxszázkilencvenbe került, nem fogom soha sem viselni. Kevesebb ruhám van, de megnézem jobban az anyagát, s azt is, ki tudom-e használni, mivel tudom hordani, s átgondolom, vajon meddig fog tartani.
Ajándékként háztartási eszközöket kérek, s nagyon örülök, ha kapok új ágyneműket, kanalakat, poharakat.
Van itthon liszt, sütőpor, fűszer, tartós élelmiszer.
Észben tartom, mikor kell az ablakokat tisztítani.
A bulizásra, éjszakázásra nem kikapcsolódásként, hanem nyűgként gondolok, s nem áldozom be érte a hétvégémet. Mert egy átmulatott éjszaka után két nap a regenerálódási idő, s így nem éri már meg.
A mozi nem a hétvégéi program előtti program, hanem A PROGRAM.
Kikapcsolódás alatt pihenést értek: természetet, kirándulást, nyugalmat. (Jó példa: Tokajba nem bulizni megyek, hanem pihenni.)
Korábban a fél világ a barátom volt, viszont kritizáltam azt, akit nem értettem meg. Most kevés barátom van, de igyekszem megérteni a fél világot, amit nem jelenti azt, hogy barátommá fogadok mindenkit, viszont ahogyan nem akarok mindenkit barátnak, úgy kritizálni sem akarom már annyira azt, aki más, s hergelni sem akarom magam azon, amit még sem értek meg elsőre, vagy sokadjára sem.
Vannak céljaim, tervezek, megtakarítok: időt, pénzt, energiát.
Fontossá vált a sport, s nem hiúsági céllal, hanem mert kell.
Nem festetem más színűre a hajam, nem hordok szivacsos melltartót, viszont használok krémeket, mozgok, igyekszem egészségesen étkezni.
A lázadozást kritikai érzék váltotta fel, egyenesen, szemtől szembe megmondom az illetékesnek, ha valami nem tetszik, s a közlésben fontos szempont, hogy ne személyeskedjek, fölényeskedjek, s ne akarjam erényeimet mutogatni közben. Mielőtt véleményt alkotok, kérdezek.
A szüleimtől nem várok, hanem adok nekik.
Ami a legfontosabb: mindezt tudatosan igyekszem megvalósítani, előre megfontolt szándékkal, s tudom, hogy nem mindig sikerül, s tudom, hogy ennek egyik oka, hogy nem vagyunk tökéletesek, de ez így van jól. S tudom azt is, hogy néha a tudatosan megfogalmazott céljaimat, döntéseimet felül kell bírálnom, mert tévedtem.
Amikor reggel belenézek a tükörbe az apám néz vissza. Már nem ijedek meg tőle. Már neki is megbocsájtottam, meg magamnak is.
Ma már többre értékelem az érett, idősebb férfiakat a csillogó szemű, csodálatos testű huszonévesekkel szemben. Figyelmesek, csodás ajándékokat vesznek és nagyon ügyelnek a higiéniára de sajnos csak nagyon ritkán akarnak elválni.
Hehe, ezeken k. jókat derültem! :D
néztem egyet, h wtf a black cab, de guglizás után a címből rájöttem: az a bizonyos “szembeburgeres” @=) mindenesetre nekem a 90-es évek az előző évtized, a faxmodem tárcsahangját bármikor felidézem, és olyan, mintha britney nemrég énekelte volna, h oops, i did it again. a stop itt kimaradt, egyből repülővel kezdek, ehe.
Tényleg, ez mind most volt, a 90-es évek is. Döbbenet.
Festetés nélkül is gyönyörü csillogó ezüst a hajam, kicsit ciki a szemöldököm is a festéket meg nem birja a szemem, viszket mig lenem kopik, ezért kár is szenvedni vele..hja 70 után? :) de jó nyugdijasnak lenni és még tanulni , van rá elég idö.