Aktuális

Csak a négy fal között (pisiljen, szoptasson, csókolja meg azonos nemű partnerét)

Az megvan, amikor szíved férfija – akit szeretsz, tisztelsz, csodálsz – meg akarja mondani, hogy mennyi látszhat a testedből, amikor esetleg mások is láthatnak rajta kívül? Hogy nemhogy nem vehetsz fel rövid szoknyát a buliba, de nem is pisilhetsz az erdő közepén úgy, hogy óránként háromszor kétszáz méterre elhajt tőletek egy autó, mert még esetleg valaki meglátja a feneked félholdját? És akkor még nem beszéltünk azokról az idiótákról – a szép az, hogy nem mindegyikük férfi – akik szerint “nyilvánosan” szoptatni is erkölcsileg kifogásolható dolog, és az egynemű szerelem is akkor elfogadható csupán (!), ha “a négy fal között” történik! Mégis miért gondolja ennyi ember, hogy mások teste, legalapvetőbb emberi szükséglete az ő dolga, amire az egész világnak tekintettel kell lennie?

A kihívó (?) öltözék és a személyes határok

Nekem ez otthonra, de hadd döntsem már el én, oké? – kép: toomre.com

Tizennyolc éves voltam, szerelmes: álltam a tükör előtt meztelenül (előtte nagyjából észre sem vettem, hogy testem is van, de azért az első szerelem segít erre rávilágítani), és azon gondolkoztam, hogy kerek, feszes, telt melleim vannak, hogyan találhatnék olyan felsőt, ami ezt tökéletesen megmutatja (nyilván ehhez húsz boltot végig kellett talpalnom, mert tök konszolidált felsőim voltak csak). Aztán eltűnődtem: oké, de a bokám is vékony, a vádlim is izmos (akkor, épp), a combjaim sem érnek össze, tehát rövid szoknya dukál. (Ez persze egy felszállóág volt, a leszállószállóágban azon merengtem, hogy rejtőzködnöm kéne ezzel a külsővel, és általában ez volt a fő csapásirány.) Felvettem hát a legmélyebben dekoltált felsőt és a legrövidebb szoknyát, aztán láttam: ez így együtt végtelenül közönséges és olcsó hatást kelt. Így nem mehetek emberek közé: vagy ezt vagy azt sejtetem, mindkettő együtt túl sok volna.

Nem is mentem. Azóta sem. Ezt így megtanulja az ember. Persze van néhány ruha, ami jól néz ki – trükkösen, nem direkt módon, finoman sejteti csak azt, ami a legelőnyösebb testrészed – aztán menet közben kiderül, hogy ha sűrűn és aktívan akarsz létezni, azért nem vehetsz fel akármit. Mert hiába szép és izgalmas, ha vadul táncolsz, feszenghetsz egész este, hogy villantasz-e. De olyan is van, hogy még szenvedélyesebb tánc se kell, simán csak beszélsz, érvelsz, és nem tudsz kényelmesen mozogni. Vagy tudsz, de teljesen mindegy, mit mondasz: senki sem az érveidre figyel, hanem – talált, süllyedt – a testedre. Ezt egyébként nőként negyventől kétszáznegyven kilóig gyakran fogod tapasztalni, ha értelmeset mondasz, ha nem. Mindkettő annak kontextusában is értelmezésre kerül, hogy a tested milyen – ami egyébként tök irreleváns az esetek nagy részében. Szóval, nagyjából ez az alaptudás és élmény, ha bónuszként senki sem próbál erőszakoskodni veled, csak mert nem csadorban vagy épp.

Azon, amikor huszonévesen a barátnőim arról panaszkodtak, hogy az aktuális palijuk megmondja, hogy mekkora szoknyát vehetnek fel, először harsányan röhögtem, aztán mélyen sajnálkoztam, aggódtam. Abszurd dolgok ezek, ezt mindenkinek magának kell tudnia (régen rossz, ha valakit figyelmeztetni kell!), a férfiú meg egyet nem árt, ha észben tart: amikor a nejét, három gyermeke anyját megismerte, miniszoknyában volt a nőszemély: miért volna ez kifogásolható ma, tíz évvel és három gyerekkel – sőt, akár tizenöt kilóval – később? Miért fájna, hogy ezt más is láthatja ma, amikor a nő… az ő társa ugyan, de nem az ő tulajdona? Megjelenése ugyanis nem azt a célt szolgálja, hogy férjura – pláne más, idegen férfi – kielégüljön, hanem azt, hogy jól érezze magát a bőrében az, aki a testet mozgatja. Már jól tudjuk, hogy a nemi erőszakot nem a rövid szoknya, hanem a erőszakos természetű bűnöző hozza tető alá, aki akár csadorra is gerjed. Ha pedig gerjedelmének teret ad, az nem ízlésbeli, divatügyi, erkölcsi, ideológiai kérdés, hanem bizony súlyos büntetőjogi kategória.

Amikor az emberre rájön a szükség az erdő szélén

Nos, én egy természetbarát, kirándulós élőlény vagyok, aki a szabadban érzi a legjobban magát. Ez persze azzal jár, hogy a szükségemet elég gyakran ott végzem el, ahol rámjön. Ez természetesen nem a Blaha Lujza teret vagy az M3-as közepét jelenti, hanem általában egy félreeső bokrot az erdőben, az emberektől távol. Ha épp közösségi túra van, vagy pár száz méterre autóút fut, előfordul, hogy 300 méterről, futtában valaki láthat egy csíkot a hátsómból a lámpájával a sötétben: benne van a pakliban. Ebből soha nem csináltam nagy ügyet: pisilni mindenki szokott, feneke – kisebb, nagyobb, szebb, kevésbé szép, de ez kit érdekel? – mindenkinek van. A természetben az anyaföldet nem zavarja – inkább táplálja – a salakanyag, a betonra pedig akkor se piszkítanák, ha senki sem látja. Tiszta sor.

Ehhez képest azt tapasztalom, hogy a férfit az oldaladon, akivel együtt vagy, ez mindig is nagyon zavarja. Nem csak nálam, másoknál is: “de cica, látja mindenki a fenekedet, és erre élvez el” – mondják. Én erre jön a legyintés: “persze, majd az én seggem 500 méterről húsz másodpercig látszó, távoli tízcentis fehér csíkjára – ez voltaképpen egy kőművesdekoltázs -, ami messziről bevillan?!”. Ha viszont így van, és ennek mély hatása volt, akkor nem tudok mást mondani: váljon egészségére a lesipuskásnak, ha férfi volt, ha nő: legalább ennyi öröme legyen az életben, alászolgálja. Nem érdekel különösebben, hogy mit érzékelt a seggem félholdjából egy pályán 120-zal végigsikló idegen a bokor mögül, több száz méter távolságból.

half-moon-1344413127Kdi

Mert meglátja valaki a félholdat, 200 méterről, 120 km/h mellett – tessék?? – kép: NASA

Nemrég egy férfival, akihez több közöm is volt, erről vitatkoztunk: miután nyugatnak feszült, és a farkával a kezében, a főútnak háttal könnyített magán a kirándulás után, és én is a bokor mellé kuporodtam, újra leteremtett, hogy én csak úgy letolom a nadrágot, minta nem létezne világ körülöttem. “Két órája tartottam, nagyon kellett, nem izzadhatom ki” – érveltem, de őt az érdekelte, hogy abban a két percben három idegen is láthatta a hátsómat a főútról (előtte persze fél óráig egyetlen autót sem szúrtunk ki a turistaút mellett, jellemző). “Nézd, van egy szükségletem, nem tudok mit csinálni. Ők is szoktak pisilni” – mondtam. “Mellesleg, te is pisiltél” – tettem hozzá. “Az más” – hangzott a válasz. “Az én fenekemet senki se látta” – szólt az ige.

Itt azért kitört belőlem a kérdés: miben volna más a te szükségleted azért, mert biológiai minőséged folytán senki sem látja, amikor könnyítesz magadon, ha elfordulsz? Az én szükségletem is ugyanolyan feszítő hólyaggal jár – sőt, még olyanabbal, mert elvileg a mi hólyagunk kisebb, nekünk tovább kell tűrni, – és azért mert nincs se vécé, se budi, se dzsungel a közelben (vagy ha van, valaki megzavar minket váratlanul), még ugyanúgy meg kell szabadulnom a folyékony terhemtől, mint neked! Ez nem a testem mutogatása, nem villantás jókedvemből, nem pucérkodás, nem közönségeskedés, hanem a természet rendje, aminek nem fogok – vagy tudnék, ha akarnék se – gátat szabni azért, mert kétszáz méterről esetleg valaki, aki épp – abban az órában harmadikként – arra autózik, és láthat egy csíkot a seggemből!

Szoptasson végelgyengülésig, csak “diszkréten” tegye!

És ez a kérdés – a női testről és a legalapvetőbb biológiai szükségletekről – rögtön eszembe juttatta a szoptatás kérdéskörét. Merthogy a napokban egy jóember – gyermektelen férfi, de ez mindegy is – arról értekezett, hogy szép dolog a szoptatás, ő is támogatja legalább másfél éves korig (“utána azért furcsa, lássuk be” – mert ő ezt így mások helyett is meg tudja ítélni, sőt, jogában áll), csak ne kelljen már ciciket néznie a vonaton, az étteremben vagy az egyetemi kampuszon. Merthogy ha szép cici, akkor bizony felizgul, és ez rettenetesen zavaró, amikor az ember nem tud kielégülni, ha pedig kevésbé szép, lógós vagy tőgy – ebből van több, ezt azért sietett hozzátenni – akkor pedig elmegy az étvágya, lehangolódik. Meg amúgy is, semmi köze nincs hozzá, ez egy tök privát dolog, nem?

szoptatás

De talpalj még egy órát, fáradtan, éhesen, az üvöltő gyerekkel, hogy Jóska ne lássa – kép: régi mém

Ettől azért elborult az agyam egy kicsit. Egy kisbaba ellátása, táplálása olyan energiákat követel, amelyeket valószínűleg ez az önző ösztönlény elképzelni sem tud. Felvilágosítottam, hogy a két óránként történő szoptatás a legritkább esetben jelenti azt, hogy a bébi tíz percig táplálkozik és utána pihen az anyja, hanem bizony van, hogy a procedúra az elejétől a végééig több mint másfél órát is igénybe vehet akár. És hogy a két óra amúgy se mindig – és pláne nem percre pontosan – két óra, hanem egyéni szükségletek vannak. Hogy a fennmaradó időben sem feltétlenül pihen az anya, hanem esetleg virraszt, netán dolgozik, nem ritkán kialvatlanul, virrasztva dolgozik (mindegy, hogy házimunkát végez vagy vezérigazgatóként tevékenykedik, a munka az munka, ha szellemileg, ha fizikailag, ha mindkét módon terhel). És az a fizikai, hormonális állapot, amelyben mindez történik, még sebezhetőbbé teszi azt, aki szoptat. “Hogy a faszban gondolod, hogy a négy fal között marad fél, egy, másfél, két, három, netán még több évre, vagy pedig a te – és a többi fafejű barom, aki lusta elfordítani a fejét – vizuális ingereidhez alkalmazkodik ebben az időszakban, hogy nektek kényelmes legyen?” – ordítottam, mert én is szeretnék majd szoptatni, ha lesz rá lehetőségem, és nem gondolom, hogy ezért le kellene mondanom mindenről arra az időszakra, ami a négy falon túl van.

Drága barátom, most így higgadtabban: megkérdezhetem, hogy mennyi mell tú maccs mell? Mert a magazinok címlapján és a céges buliban a mellbimbó konkrét határáig minden mell nemhogy elfogadott, de konkrétan kívánatos, különösen, ha esélyed van a közelebbi megismerésükre (ha nincs, akkor természetesen utolsó ribanc a tulajdonosa). El tudod képzelni, hogy a legtöbb nő már a buliban sem azzal foglalkozik, hogy TE történetesen mit szólsz a domborultaihoz (nem, nem azért öltözött ki, hogy rámássz), de a szoptatás még ennél is szextelenebb, tőled függetlenebb aktus? Nem, ezt nyilván nem tudod elképzelni, mert a teremtés koronájaként az az alapélményed, hogy a nő funkciója bizony az, hogy legyen szexi, méghozzá a te kedvedért, minden egyéb esetben hiábavalóan ingerlő, sőt undorító az, ha testrészei vannak. A nő szánjon csak időt, energiát arra, hogy senki se lássa, amikor szoptat, akkor is, ha a te gyerekedet szoptatja, de különösen akkor, ha nem? Hát nőjél már fel, ember!

Szeressék egymást, mert én nyitott vagyok, de “a négy fal között”!

Ugyanez a jelenség figyelhető meg, amikor a rettenetesen nyitott és haladó szellemű jóemberek azt mondják, hogy őket aztán nem zavarja, ha valaki a saját neméhez vonzódik, csak otthon csinálja már, a négy fal között, ne pedig ott, ahol mások – például ő – is láthatják. Egy Nelson Felippe nevű (a Rio de Janeiro-i katolikus egyetemen diplomázott) férfi a napokban a Facebookon meg is osztott egy fotót, amelyen épp egy két nőből álló pár ölelkezik eléggé meghitt módon egy metróállomás peronján. A figura – aki biztosan nem Semjén Zsóttal egy helyen végzett – a következő poénos kommentárral látta el a képet:

“Nekem nincsenek előítéleteim. Úgy vélem, mindenki azt csinál a saját életével, amit akar. De az igenis felháborító, hogy kénytelen vagyok egy efféle jelenetet végignézni. Hogy titokban, a négy fal közt mit művelnek az emberek, az az ő dolguk, de amit nyilvánosan csinálnak, az engem is érint. És én nem vagyok hajlandó ezt szótlanul tűrni, és úgy tenni, mintha teljességgel normális dolog volna.

Én nem akarok senkit sem bántani, de oda kell figyelnünk a többi emberre. Az ilyenek viszont szembe mennek a mindenki által elfogadott szabályokkal, és igen veszélyes helyzetet teremtenek. Mi lesz, ha valami baj történik, ha valaki megsérül, esetleg meghal? Akkor kit fogunk hibáztatni?

És mi lesz azokkal a gyerekekkel, akiknek a szeme előtt nap mint nap ilyen jelenetek zajlanak? A gyerekek azt fogják hinni, hogy ez teljességgel normális, hogy rendben van, ha valaki a sárga vonalon ácsorogva várakozik a metró peronján. Ezért nagyon kérek mindenkit, hogy ne tegyenek úgy, mint a képen látható fiatalember. Kövessék inkább a lányok példáját. Várakozzanak a sárga vonal előtt, és csak akkor lépjék át azt, ha a metrószerelvény már megállt, és kinyíltak az ajtók.”

(Anne Caroline Oakwood fordítása, én Antoni Ritánál láttam megosztva először)

Természetesen millió kommentet kapott, ami nem a sárga vonalról, hanem a lányok összebújásáról szólt: őket nem a sárga vonal veszélyes – tényleg veszélyes – átlépése érdekelte, hanem az egynemű pár intim pillanata. Te jóságos ég, hogy ilyen létezik??? Kedves jóemberek, az, hogy két egymáshoz vonzódó ember gyengéd egymáshoz, a világ legtermészetesebb dolga. Aláírom, hogy a vad előjáték nem tartozik a peronon váró tömegre (én se csípem, őszintén szólva, ha aktusközeli pillanatok tanújává válok egy nyilvános helyen), de az ölelkezés, a csók teljesen természetes dolgok, nemtől és orientációtól függetlenül. Ha téged zavar, mert egynemű a pár, vagy mert ellentétes neműek ugyan, de te viszolyogsz az ábrázatuktól (fúúúúj, mekkora tehén az a nő, és egy gorilla a párja!), akkor egyszerűen elfordulsz, nem nézed – pláne nem bámulod és fényképezed, mint teszik azt sokan – őket.

Hogy mit szólnak hozzá a gyerekek? Az ég adta világon semmit. Illetve azt, amit a felnőtt mond nekik. Nem lesznek ettől sem buzik, sem leszbikusak, sem transzneműek, de még csak erkölcstelen, gyarló ösztönlények sem. Ez ugyanis nem olyan, mint a kurva körömgomba, ami terjedhet úgy is, hogy a metrón izzadtan kapaszkodsz a fogóba, amit előtted egy gombás útitárs ragadott meg félórára. Szerintem a legtöbb LMBTIA-színtérhez tartozó ismerősöm nem kicsit örült volna élete egy pontján, ha Canestennel “kigyógyították” volna a “bajából”. A gyerekeik viszont, ha vannak – akiknél vannak – szeretik és tisztelik a szüleiket így is, hiszen nem a cisznemű heteroszexualitás az, amely alkalmassá tesz a szülői – vagy akár az emberi – szerepre, majom.

Mit is mondhatnék? Azt, hogy igazából a probléma gyökere mindegyik felsorolt példánál ugyanaz: az alapvető emberi lét fizikai, testi megnyilvánulásai a te személyedtől és szexusodtól függetlenül működnek, hagyd hát az erdőben pisilni a lányokat, az étteremben szoptatni a kismamákat, a peronon csókolózni az egynemű párokat… mert ezekhez a dolgokhoz semmi, de semmi közöd nincs! Ha zavar, még mindig el tudod fordítani a fejedet anélkül, hogy mások alapvető emberi jogait – a Maslow-piramis legaljához közeli alapdolgokban – korlátozni próbálnád.

Reklámok
Eszter névjegye (847 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

24 hozzászólás Csak a négy fal között (pisiljen, szoptasson, csókolja meg azonos nemű partnerét) bejegyzéshez

  1. Remekül szórakoztam ezen az íráson. Jó kezdet április 11-re.

  2. A legjobb, amikor a barátnőm férjhez ment, az addigi miniszoknyás csajnak a férje mondta, hogy te más férjes asszony vagy, nem vehetsz fel ilyesmit. Előtte meg tök büszke volt a pasi, mikor a csaj kiöltözött. Szerencsére az én párom nem mond semmit, volt, hogy évek múlva derült ki, hogy nem tetszett neki valami. Mehetek a saját fejem után.
    A 4 fal közötti szerelemmel is úgy vagyok, hogy pont annyira gyomorkavaró az egynemű párocska csókolózása 1 m-re a képemtől a vonaton. Amikor már tényleg egymás szájában vannak. Amúgy meg hótt nem érdekel senkinek a hálószobatitka, úgysem olyan viszonyban vagyunk, hát nem mindegy, mit csinál az ágyban akárkivel? A pasi, aki nem a férjem, hát nem mindegy, kivel van a saját hálójában? Még jó, hogy nem azt írom elő neki, hogy otthon mit ehet.
    Ha az erdőben pisilést már magyarázni kell, régen rossz. Ez annyira döbbenetes, hogy szavam elállt. Mondhatni, álszent. Pláne olyantól, akinek az egész farka kint van :D
    Szoptatás? naná, szoptass, mert ha nem, szaranya vagy, de tedd ezt mindig otthon, ha meg egymás után szülsz két gyereket, így jártál. Nekem döbbenet volt, hogy tényleg azt hiszik az emberek, hogy egy kismama kizárólag orvoshoz vigye meg sétálni a babát. Esetleg ha nagyobb, játszóra. Ahol szintén vannak apukák meg nagypapák, akik kiakadnak, ha szoptat. Diszkréten, kendővel letakarva, akár csak 10 percig, de a tény már kiakasztja őket. Azért elárulom, hogy ha a szoptatás tényleg 1,5 óra, akkor ott valami gond van. Első gyereknél ez még OK, jobban ráér az ember, de másodiknál, pláne egyedül otthon egész nap, na az nem életszerű. Főleg, ha közben a másik is kicsi még. És elkerülhetetlenül féltékeny.
    Valamiről nem írtál. A mozgáskorlátozottakról, hátrányos helyzetűekről, akik szintén a 4 fal közé szorulnak. Pont annyira vannak ellehetetlenítve, mint a kismamák, melegek, vagy az erdőben pisilő nők. Nemcsak a közlekedésben, hanem a mindennapi életvitelben is, egyszerűen se infó, se elfogadás nincs. Mondhatni, maradjon a 4 fal között. de hát mit várunk, amikor a gyerek is zavar, ha nincs kussban.
    Annyira nincs elfogadás, hogy az bámulatos. Kb. mindenki legyen csöndben és ne zavarjon senkit, már a kinézetével sem.

    • “A legjobb, amikor a barátnőm férjhez ment, az addigi miniszoknyás csajnak a férje mondta, hogy te más férjes asszony vagy, nem vehetsz fel ilyesmit.”
      Aztán épp az ilyen lép félre azért, mert a feleség “már nem az a dögös csaj, akit elvettem”.

  3. Nem az “egyneműek”, hanem az azonos nemű párok a pontos kifejezés.

  4. Szerintem nagyon sokan toleránsnak vallják magukat, aztán látnak valamit és jön a “puding próbája”. Igazából akkor derül ki, mennyire is vagyunk elfogadóak.
    Csak néhány saját tapasztalat…
    Gimnáziumban természetesen már tudtam a homoszexuális párok létezéséről, tudtam, hogy ilyesmi miatt nem szabad bántani senkit stb. Viszont ez még csak az elmélet, aztán jött a tapasztalat avagy a toleranciám próbája, amikor véletlenül megláttam két osztálytárnőmet csókolózni. Nem szóltam egy árva szót se, talán észre se vettek, én meg konstatáltam, hogy ez van és tovább mentem különösebb kommentárok nélkül. Úgy éreztem, átmentem a vizsgán.
    A nyilvános szoptatással viszont nemigazán vagyok kibékülve… Az első gondolatom, ha a jelenséggel nagy ritkán találkozom: Cumisüveg! Hol van a cumisüveg? Jó, lehet, sőt biztos, hogy ez a saját műveletlenségem számlájára írható, mert semmit se tudok a csecsemőgondozásról és nálam még a kaktusz is kiszárad. Viszont úgy rémlik, az anyatejet is be lehet üvegezni… vagy lehet, hogy ilyen pici gyerekeket még nem is szabad üvegből etetni? Ha nem (egyébként tényleg nem tudom) akkor hát oké, mert akkor tényleg nincs más megoldás, a gyereket mégsem lehet ételen-szomjan hagyni. Szóval valahol mégis megértem… és remélem senki se vette a szívére… de, na jó… visszakullogok egy egyessel a helyemre.

    • Szabadni szabad (hiszen az a baba, akit bármiért nem természetes csomagolású anyatejjel táplálnak, az is cumisüvegből kapja), de egyrészt nem biztos, hogy a gyerek elfogadja a cumisüveget, másrészt fennáll a cumizavar lehetősége (más a technika anyamell és cumisüveg esetében), azt nem annyira könnyű orvosolni.

    • Szabad, de minek? Miért bonyolítsa jelentősen az életét az anya mások intoleranciája miatt? Másrészt: azt a tejet, ami addig termelődik, míg a baba megéhezik, nem lehet előre üvegbe zárni, mert előre még nincs a mellben.

  5. Nekem folyton az a frusztráló érzésem van, hogy ha a fenti pontokat egy mondatban kifejtem (Jellemzően az ő teste – ő élete -nem kell odanézned – ez alapvető emberi igény köröket felhasználva), akkor a társaság hangos és egyöntetűen álliberális tagjai dühödten, érvelés és különösebb ráció nélkül letorkolnának. Például, a múlt héten volt szerencsém végighallgatni egy beszélgetést, miszerint: őket nem zavarják a meleg párok, na de miért kell ezt a tisztességes, keresztény, erkölcsös emberek arcába tolni? Megálltam, hogy beverjem a fejemet a falba, halkan beleszóltam az eszmecserébe, hogy: akkor mégiscsak zavar bennük valami nem? Nem-nem-de-négy-fal-között-csinálják-fúj.
    Kései megmondóemberként persze csendben maradtam, a frappáns érvek csak rá egy jó órával jutottak eszembe. Kíváncsi vagyok, hogy ha ledaráltam volna nekik a cikkedben felsorolt pontokat, vajon jobb belátásra tértek volna?
    eh…

  6. Te jó ég! Néha olyannyira megdöbbenek, mikor szembetalálkozom saját prűdségemmel. Aminek eredetéről lövésem nincs, lehet született, lehet belémnevelt, ki tudja. Mindenképpen mellettem szól (remélem :-), hogy nem akarom megmondani senkinek, mit csináljon, de a lelkem mélyén érzem a helytelenítést, és elég őszinte vagyok magamhoz ahhoz, hogy el is ismerjem. Holott egész fiatalságomban a korlátok ellen harcoltam. :-D Jó, itt sok téma felmerült. A pisilés-problémát én sem értem, mármint erdőben, kirándulás közben stb. De még itt is vannak problémáim. Arra tanítom a gyereket, hogy amikor sétálni megyünk, menjen előtte wc-re, mert rémesen utálom, ha körbe akarják pisilni a várost. (Mérgesebb-szigorúbb-rémesebb hangulatomban egyenesen a kutyákhoz hasonlítom ezt.) Holott még picik. Nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy ha több órán át lent vagyunk és nincs sehol egy kávézó, normális illemhely, akkor is rosszallom, de mindig ellenérzésem volt, mikor valaki az előtt a ház előtt, ahol az illető lakik beleguggoltatja a gyereket a bokorba ahelyett, hogy felvinné. Én ezt sem szeretem… És ahogy idősödnek, úgy kérek tőlük egyre több fegyelmezettséget (ha 5 perc alatt otthon vagyunk, 5-7 évesen már ne pisiljen fára…) Természesetesen egy kirándulásnál, vagy ha még messzebb vagyunk, mi sem természetesebb, mint, hogy megoldjuk, amit meg kell oldani… Nem azért, mert látszik a feneke, hanem mert … Mert nem. Amiért nem tűröm el az asztalnál a szellentést sem. Otthon, családi körben sem. Nem. De azt hiszem, ez nálam semmiképpen nem arról szól, hogy ki mit lát a fenenkéből.
    Aztán a szoptatás. Nem szoptattam évekig a gyerekeimet (egyenként, de ha összeadjuk, akkor azért elég szép idő kijön (9+15+15 hó), de sosem szoptattam utcán nyíltan. El sem tudtam képzelni. És igen, ez okozott nehézséget, ha menni kellett valahova, mert egyik kölyök sem 3 óránként szopizott, hanem össze-vissza (néha szomjas, akkor 2 perc ivás, ha éhes, akkor 10-20 perc is lehet, néha álmos, akkor kibírja 2,5 órán át, de néha csak nyűgösebb, akkor fél óránként kell egy kis nyugi-cumizás). A szoptatás nem csak táplálást jelent, számos igény kielégítésére jó, de én igyekeztem úgy ütemezni a dolgaimat, hogy lehetőleg ne kelljen közterületen csinálni. (Ha olyan helyre mentünk, beültem a kocsiba és a nagyfény-védőn senki nem lát át. Erdőben, forrásnál ki nézné – ha mégis volt ott valaki, hátat fordítottam. Nem láthatta, hogy szoptatok vagy ringatom csak, olyan ruha kell és kész. (Ha meg hivatalosabb helyre mentünk, igen, ott volt a cumis üveg – de azért megjegyzem, az nem feltétlenül egyszerű. A két kisebb gyerekem nem cumizott, sőt, a kicsi még cumisüvegből sem ivott-evett egyáltalán. MIkor oda akartam neki adni, azt sem tudta, mit kezdjen vele.) De hogy mások előtt, az arcukba tolva… Nem, azt nem. Játszótéren sem. Ugyanakkor, ha másokat látok, az inkább gyengédséggel tölt el, mert a szoptatás az egy ilyen dolog. Még mindig szeretet-hullám önt el, ha csak látok is ilyet.
    Azt meg, hogy megmondja a párom, mit vegyek fel? Nekem is beleszólhat. Most lehet, hogy rémes vagyok, de én is beleszólok. Mikor összejöttünk, az első volt, hogy a makkos cipőtől megváltunk. Nem szeretem a kihívó cuccokat sem, sem férfin, sem nőn és bár a 20 év alattiaknak minden jól áll, és ott még a lila haj sem fura, a kipakoljuk mindenünket rucik ellen a lelkem mélyén ingatja a fejét egy apáca. De nem mondom, hogy ne tegyék, csak akkor is így érzem. Hogy “nem illik-na”. Ahogy operába sem megyünk suhogós melegítőbe, az utcára is ilik felöltözni rendesen. És nem szeretem nézni, amikor 60 éves aszott bőrű hölgyek felvesznek egy 20 éveseknek való feszes-miniruhát. De nyilván nem szólnék bele, csak érthetetlennek és illetlennek tartom. Sajnálom. Pedig nem vagyok rossz ember. És nem azért nem tetszik, mert azt gondolom, hogy jogalapot ad a bántalmazásra, sőt, akár még az illető jelleméről alkotott ítélíetalkotásra (korántsem biztos, hogy könnyűvérű, stb.), hanem ugyanazét, amiért nudista strandra sem járnék soha. Csak szerintem ez a határ – ami egyesek sehol nincs: ők járnak nudizni másokkal – különböző embereknél különböző helyen húzódik. Kinek-kinek kicsit feljebb, és akkor ők úgy érzik, hogy ez a másoknak engedett szabadság a saját azon szabadságukat korlátozza, hogy ne kellen ilyeneket nézniük, mert rossz-feszengő érzést, szemérem elleni támadást éreznek. És persze fordítsd el a fejed. De ha a másik oldalon is egy ilyen áll, akkor mit csinálsz? Újságot tartasz magad előtt, ha kimész az utcára? Nekem speciel ennyire azért nincs fent a határ (szerencsére), és azt is képes vagyok belátni, hogy ha a kisebbséghez tartozom, akkor nekem kell nyelnem. De én is láttam már olyat is, ami bennem is ezt a fajta védekezésfélét váltotta ki azzal, hogy annyit és olyat mutatott, amit nem akartam látni és ami kellemetlen érzéseket generált és ami elől nem tudtam épp elmenekülni.
    Hogy azonos neművel vagy más neművel csókolóznak-e, az tök mindegy. Szerintem sem sérül tőle a gyerek. Sem ettől nem változik meg az irányultságunk (Ha ilyen egyszerű volna…). De ezügyben pont azt érzem, amit minden előttem szóló: egy pontnál túl azért ne menjünk. Amíg az ölelkezés szerelmet jelez és sugároz, oké, amint átmegy szexbe, engem igenis rémesen zavar. Prűd vagyok. Most már biztos… :-D

  7. Bocs, még egy gondolat.
    „A viselkedés, jó modor formaságai olyan alapszabályokra épülnek (az etikett, protokoll tartalmi oldala), mint a tapintat, előzékenység, figyelmesség, mértéktartás, határozottság, tisztelet a másik ember iránt.
    – A tapintat érzék, készség a másokat nem sértő hangnem, viselkedés megtalálásához. A jó modorú, jó érzékű ember tapintatos, elkerül minden olyan megnyilvánulást, amellyel kínos helyzetbe hoz bárkit is, sérti az érzékenységét, megbántja.” …

    Szóval még csak annyit, hogy azok esetében, akik felháborodnak az „önző ösztönlények” reakcióin, akik az álliberálisok dühöngései miatt maguk is dühöngenek, ugyanannak az éremnek a két oldala. Azért ugyanannak, mert az „álliberálisok” is azt mondják, jó, tedd, de nekem nem tetszik ezért és ezért. (És joguk van máshogy érezni nekik is. Nemcsak egyfajta máshogy érzéshez van joga az embernek.) Amíg mindkét fél kizárólag egy belső véleményt formál, esetleg ítélkezik, de ezt nem követi semmilyen retorzió, addig a kettő ugyanaz. Máshogy érzünk, és kész. Amíg nem akarjuk a másikat burkában járatni, vagy amíg nem akarjuk a másikat állandóan levetkőztetni, csak mert SZERINTÜNK úgy normális, vagyis, amíg a saját normáink követésére nem kényszerítünk másokat, nem csúfolunk, nem részesítjük hátrányos megkülönböztetésben, nem közösítjük ki, stb, addig mi a különbség? Az egyiknek az nem tetszik, ha lát valamit, a másiknak az, ha valakinek nem tetszik, ha olyat lát, ami SZERINTE természetes. 19=20-1
    Mindenki álliberális ennyi erővel, akiben van mások iránti ellenérzés, csupán mert máshogy élnek, éreznek, viselkednek. Aki tényleg olyan liberális, az ne dühöngjön rajta… :-)

    • Mások utálata csak azért, mert másképp viselkednek, élnek, ahogy álliberálisoknak tetszik, hol van a tapintattól? A tapintat hiányát miért ne nehezményezném? Miért lenne ugyanakkor tapintat az, hogy a prűdségre legyek tekintettel? Miért nem inkább a prűdnek kellene tekintettel lennie arra, hogy pl. a csecsemő éhes-szomjas? Miért van az, hogy a polgárság, a polgári lét elterjedéséig a szoptatás – nyilván nem okvetlenül közszemlére tett mellekkel – nem volt botrányos, csak a véleményem szerint rendkívül prűd és életidegen nyárspolgári “erkölcs” terjedésével?

  8. Három gyereket szoptattam, összesen kb. nyolc évig. Meg is tébolyodtam volna, ha ez idő alatt csak akkor jutok utcára/emberek közé, ha éppen két szoptatás között vagyok. Szoptattam parkban, utcán, áruházban, villamoson, mekiben, szülői értekezleten, konferencián, strandon (egyszer nagy dugóban vezetés közben is, erre nem vagyok büszke, de negyven fok volt és nem volt más megoldás), soha senki sem szólt be, valószínűleg észre se vették, hogy mit csinálok. Ha meg igen, diszkréten félrenéztek. Ha valakinek rutinból szoptatás közben több kilátszik a kebeléből, mint egyébként egy zárt blúzban, az direkt csinálja.
    Erdőben bármikor pisilek. Egyszer volt egy kínos helyzet, nem pisilés, mosakodtunk több nap izzadás után egy forrásnál talpig egy szál szappanhabban, mikor arra jött egy cserkészcsapat, egyenruhában, zászlókkal, énekelve. Mi is elfordultunk, ők is, mindenki úgy tett, mintha semmi sem történt volna, civilizált emberek ilyenkor így járnak el.

  9. Ez az erdőben pisilős cucc megrázott, nemhogy nem találkoztam sosem ilyen pasival, de most hallok először ilyenről. A teljes rokoni-baráti körömben az a leosztás, hogy a pasi max azért csesztet, hogy ne problémázz már annyit, nem kell egy tizedik, mégrejtettebb helyet keresni, amíg be nem pisilsz. Én meg konkrétan ebben az esetben voltam mindig péniszirigy. A fenékfélhold lemeztelenítése nem csak szemérem szempontból szar, hanem esőben, hidegben is (pfejj, azok a nedves párfrányok!) és szerintem baromi jó a pasiknak ilyenkor. De hogy még be is szóljon valamelyik!
    Egynemű pár nem zavar ha szolídan nyomja, ha meg nem, a kétnemű is gusztustalan.
    A szoptatással kapcs ambivalens vagyok, logikusan értem, mi van, de én nő létemre se szeretem látni. Engem nem önt el a gyöngédség, undorítónak találom. Légyszi ne próbálja senki megmagyarázni, hogy tévúton járok, ez nem értelemmel rendezhető dolog, valszeg gondjaim lettek volna a szoptatással, ha valaha is tettem volna olyat. Szerintem ebben Epikurosz módszere az igazi, olyan ruha kell hozzá, ill gyerekkoromban láttam olyat, hogy a csajok guszta kis csipkés zsebkendőt borítottak a mellükre szoptatásnál, némiképp a csecsemő arca elé is. Sosem tűnt úgy, hogy a gyerekek ezt rosszallanák, inkább valamiféle indtim tér elkerítése volt a maguk számára.

    • A gyerekek tényleg néha kifejezetten szeretik, ha valamilyen ruha árnyékában bújhatnak az anyjukhoz szopás közben (is). Más gyerek viszont ellöki a takaró ruhát, mert idegesíti, nem tud/szeret úgy szopni, a fiam is ilyen volt.

  10. Én mindig az élni és élni hagyni elve szerint éltem, illetve próbálok élni. Engem egyik jelenség sem zavar a felsoroltak közül, ettől függetlenül szerintem lehet zavaróan alpári módon, és szinte észrevétlenül diszkréten is szoptatni nyilvános helyen. Nem akadok fenn azon, ha valaki kihívóan öltözködik (persze kinek mi a kihívó), de voltam már tanúja nemkívánatos kőműves-dekoltázsnak egy üldögélős koncerten. Leült elém egy lány extracsípő nadrágban és premierplánban láthattam, amit egyáltalán nem kívántam látni. Szerintem minden esetben megvannak a határok, a jóízlés határai. Nem izgat ha csókolózó/ölelkező párokat látok, amíg nem zavarják a személyes terem és nem mennek át Laokoónba.

    Egyébként tetszik a cikket, jókat derültem rajta.

  11. Ha valaki közli velem, hogy nem pisilhetek az erdőben mert az szemérmetlen, akkor egész biztos körberöhögtem volna és ha utána még együtt maradunk akkor minden létező lehetőséget megragadok a bozótban pisilésre. :D De ilyenről ezelőtt még nem is hallottam. Azért nem tudom mit tenne egy két hetes vándortúrán.

    Volt egy barátnőm akinek a pasija nem engedte, hogy hosszúnadrágon és maxi szoknyán kívül mást vegyen fel. Szerintük ez romantikus volt, szerintem meg gáz. Nyáron szabadidőmben mindig picsagatyát viselek ujjatlan felsővel, nem azért, hogy bárkinek is tetszek, hanem mert meleg van. De bulikba általában hosszú farmert veszek, mert azok este vannak és olyankor már hűvös van.

    Nagyon felháborítónak tartom, hogy valaki csak szexuális tárgyként tud értelmezni egy női testrészt. Emberi lények vagyunk, nem dísztárgyak.

    A város változatos pontjain csókolóztam már lányokkal. :) Ölelkeztem is és soha nem szoktam nézni, hogy ki nézi.

  12. Én nem ellenzem a hímsovinizmust, de csinálják 4 fal között, ahol mások nem látják. :)

  13. a pisilős sztori egyértelműen gáz, nincs mit tenni,ha jön az inger. ez az élet természetes rendje, senki kedvéért nem magyarázkodnék :)
    szoptatós és négy fal sztori: mindent lehet kulturáltan és a nélkül csinálni.
    amúgy azért is megosztó ez a téma, mert a magyar társadalom szerintem alapvetően elég prűd. jártam itt-ott külföldön, és akkor vettem igazán észre ezt a különbséget. nem vagyunk egészségesen nyitottak, nem tudjuk kezelni a kicsit személyesebb tereket. nem nagyon értem, hol a probléma gyökere, de én ezt látom.

  14. Az erdöben pisiles tenyleg nevetseges… sosem hoztak ilyen helyzetbe – vagy kinevetes, vagy kiakadas lett volna a reakciom.
    Az öleles: Csupan az ölelkezes egyaltalan nem zavar, ahol elek, rengeteg azonos nemü part latni az utcan is. De a durva nyilvanos erotika… Az egyetemen anatomia oran (rajzolni kellett) volt 2 evfolyamtarsam (egy heteroszexualis par voltak), akik kb negyed orankent egymasnak estek, csokoloztak, mar majdnem megtörtent az aktus… Qurvara idegesitett! (kapcsolatban voltam / vagyok azota is, nem az irigyseg indukalta az erzest) Szamomra nem az a fontos, hogy homo vagy hetero, a tulzasba vitt nyilvanos erotika igenis engem zavar, sorry, en sem ott b@szok, ahol masok mast csinalnak.
    A szoptatas… Egy ideje nem Magyarorszagon elek. A nyugateuropai orszagok egy reszeben nagyon kevesen szoptatnak fel evig. Ahhoz kepest, amit leirtal Nemetorszagban p.l komoly kampany folyik a sikeres szoptatasert. Csak egy pelda: szinte minden hivatalban van “Wickelraum” – lehet pelenkazni, szoptatni – ha valaki igenyli, mert mindemellett itt teljes mertekben toleraljak es min. nem szolnak be. A baba elsö fel eveben hatalmas szerepe van a szoptatasnak – lehetöleg igeny szerint. Az ujszülötteknek nemcsak taplalkozas, hanem a “tarsas kapcsolat” egyik meghatarozo modja. Egy 30 eves kutatas szerint a szoptatott babak – kesöbb felnöttek – intelligensebbek lettek anyagi es agyeb körülmenyektöl függetlenül tapszeres tarsaiknal. Sao Paoloban pl. törvenyt hoztak nemreg: büntethetöek akik megakadalyozzak az anyakat a nyilvanos szoptatasban. Szoval anyukak, ne hagyjatok, hogy beszoljanak! :)

  15. Zala András // február 25, 2016 - 07:26 // Válasz

    A piszkitanák -helyesen piszkitanék.-Zulu

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: