Aktuális

A közösségi média tényleg hazugság?

Essena O’Neill egy 19 éves ausztrál lány, aki azért törölte magát az Instagramról a több mint 600 ezer lelkes követő ellenére, mert úgy érezte, hazugságban él, a közösségi média uralja az életét. Rámutat arra, hogy rengeteget koplalt, szorongott, pózolt és hisztizett, hogy a csodás bikinis képek több óra munka után elkészülhessenek, ráadásul állandó erkölcsi problémát jelentett számára a termékmegjelenítés, amiért titokban kisebb vagyonokat tett zsebre. A fiatal lány mindenkit arra biztat, hogy legalább egy hétre tegye félre a közösségi médiát, mert annak világa hazugságra épül. De valóban az Instagram – a Facebook, a Twitter, a YouTube, a Pinterest… – tehet arról, ha az ember egy fals képet tart fenn magáról, amibe a végén aztán maga is beleőrül?

Egész nap koplalt, több mint 100 fotót készített, és összeveszett a húgával, aki fotózott

Egész nap koplalt, több mint 100 fotót készített, és összeveszett a húgával, aki fotózott

Megmondom őszintén, engem bosszant az, amikor egyesek panaszkodnak, hogy “a modern ember” a közösségi térben éli az életét, és “kicsimmel-a-tengernél” jellegű, tökéletesen megkomponált képekkel sarkallja irigységre társait. Mindig ökölbe szorul a kezem, amikor az életben meghozott rossz döntésünk, önmagunk el nem fogadása és a kezeletlen agressziónk az ismert médiaplatformokra vetül ki: ki ne találjuk már, hogy a Facebook miatt játsszuk el, hogy fantasztikus a párkapcsolatunk, tökéletes a gyerekünk, remek helyeken nyaralunk és mindig elsőként sietünk a rászorulók segítségére, legyen szó elhagyott kiskutyáról vagy beteg menekült gyerekről. Nem, nem a Facebook tehet arról, ha ezt megtesszük, hanem mi magunk, amiért kívülről várjuk a pozitív visszacsatolásokat, és ezért akár a valóság elferdítésére is készek vagyunk.

Persze, a technológia felgyorsulásával – többet és hamarabb látunk, ami remek terep az összehasonlításra és a méricskélésre – létrejött egyfajta nyomás, és ez találkozik is sokszor az emberi hiúsággal. Én sem engedem, hogy előnytelen képek kerüljenek nyilvánosságra rólam, és persze, megnézem, hogy mihez adom a nevemet, ha lájkolok. Van, hogy sokat nézem a blogstatisztikát, és a telefonon is utánaások, hogy megvan-e már az ezredik megosztás a friss poszt alatt, érkezett-e izgalmas hozzászólás. Aztán látok blogger-kartársakat, akik teljesen függővé válnak: képzelt kisbarátokkal kommunikálják az imázsukhoz nem illő különvéleményeket kommentben, hazudnak a nézettségről és konfliktusokra vadásznak, kattintásért cserébe. Mert kell a plusz, kell az extra: saját maga mások tükrén keresztül felfújt képe az, ami hitelessé teszi magát maga előtt.

Valami hasonló történt Essenával is: rápörgött a lájkokra, vadidegen emberek bátorító kommentjeiből nyert energiát, és néhány méltatlan kompromisszumot is bevállalt, arccal a gázsi felé. Erről azonban nem a közösségi média tehet, ami szerinte úgy hazugság, ahogy van, hanem a tartalom, amivel a közösségi médiát ő megtöltötte. Óriási lépés, hogy ez a fiatal lány rájött arra, hogy mindez ront az életminőségén és letette a függőséget (letörölte az oldalt). Az viszont kissé aggasztó, hogy egyelőre nem vállalja a felelősséget a történtekért, hanem a rendszert jelöli meg hibásként, a saját rossz döntései helyett. Mintha csak a napi piaadagról lemondó alkoholista az Egri Bikavért és az Arany Ászokat hibáztatná azért, mert szeszfüggő lett. Saját felelősségünk elismerése nélkül viszont aligha van teljes gyógyulás hosszútávon.

A konyhakés vajon jó vagy rossz? “Jó”, ha a konzervet nyitjuk fel vele és kenyeret kenünk magunknak a segítségével, viszont “rossz”, ha a szomszédunk hasába döfjük, mert túl hangosan hallgatott zenét vasárnap délután. A közösségi média sem jó vagy rossz, hanem egy eszköz, amit különféle célokra használhatunk, és rajtunk múlik, hogy milyen irányban indulunk el.

Reklámok
Eszter névjegye (861 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

32 hozzászólás A közösségi média tényleg hazugság? bejegyzéshez

  1. veragelencser // november 8, 2015 - 13:01 // Válasz

    A Facebook előtt a közvetlen környezetünknek hazudtunk – nyilván már aki…

    A tökéletes életünk illúziójának fenntartása sokkal régebbi, mint a közösségi média. Gondoljunk csak a családi bibliából kihúzott nevekre. ;-)

    Hiába, igaza volt Miss Marple-nak és Poirot-nak – az emberi természet mindenütt és minden korban egyforma.

    • És hát mindenki ismer legalább egy embert, aki csak a szomszédok miatt élt tiszta udvar, rendes házban, és adta elő, hogy ők az ideális család. nem kellett hozzá közösségi média. :)

      Mások a panaszkodással csinálják ugyanezt jó magyar virtus szerint, az meg a másik véglet. :S

  2. Sajnálom, hogy letrölte magát. Az élet tele van hazugságokkal. Hazugság a munkahelyen, a családban, a közösségi médiában legalább megpróbálok őszinte lenni, különben nincs túl sok értelme.

    • Nem is feltétlenül hazugságnak mondanám, hanem egy szerepnek. a szerep, aminek a különféle helyeken meg akarunk felelni. És minél nagyobb a szakadék a valóság és a szerep között, annál valószínűbb, hogy… hazugságban élünk.

      • Én nem akarok szerepeknek megfelelni. Talán ez egy kicsit baj is. Ha tudom, hogy valahol nem lehet, inkább nem nagyon posztolok (fb). Én a valódi önmagamat keresem, és úgy érzem, találom meg a “közösségi médiá”-ban.

        • A fb-on is azt posztolsz, amit akarsz. Ha nem akarsz megfelelni, akkor nem felelsz meg. Legfeljebb pár embertől megszabadulsz, mint ismerőstől :)
          És ide tartozik a kérdésre az én válaszom. Nem, a közösségi média nem hazudik. Az emberek hazudnak (vagy nem). A média egy felület, amit ki-ki a maga szerepei és/vagy tisztessége meg vérmérséklete, meg meggyőződése meg mittudomén még mi szerint használ.

      • A tabu elpusztíthatatlan?

        Az értelmező szótár szerint a tabu:
        1. Valamely hely(zet),tárgy, személy megnevezésére, valamely szó kimondására vonatkozó szigorú(babonás) vallási tilalom.
        2. Valamely ez nem szabad hozzányúlni, szent és sérthetetlen dolog.
        3. Amiről nem szabad beszélni, amit nem szabad említeni.
        A magyar népszokásban úgy szól a tabu: „Halottról jót, vagy semmit”. Ha jobban végig gondoltuk volna, akkor hamarabb rájövünk (ami mára világossá vált), hogy amitől annyira féltünk, amiről szólni se mertünk, a baráti megszálló tankok küldője halott!
        Nem úgy a tabu. Mert a „gazda” kimúlt, kivonult, de jött helyette a tulajdonos, hogy Ő légyen a tabugazda. Mi következik ebből? Megint hívjuk segítségül a szótárt!
        Eszerint a tulajdon:
        1. Az anyagi vagy szellemi érték, amellyel valaki sajátjaként, szabadon rendelkezik.
        2. Az ilyen értékek jogilag védett birtoklása.
        Tehát a tulajdonostól a sajtó esetében sem várhatjuk el, hogy rosszat mondjon magáról (akkor sem, sőt ellenkezőleg, ha ez a rossz igaz is). Ebből egyenesen következik: Ő lesz az, aki meghatározza, amiről nem szabad beszélni, amit nem szabad említeni! Magyarul: Ő határozza meg a tabut, ami láss csodát, ugyanaz, ami régen volt. Érdekből és hozzá nem értésből fakadó, számunkra csak hátrányos el-és megnyomorító tevékenység esik az el- és kimondhatatlan, megírhatatlan tabu alá!
        Megjelent: 1996.06.20. Magyar Fórum

  3. Én nem is tudok ehhez érdemben hozzászólni, valószínűleg, mert privilegizált helyzetű vagyok. Macskám van. Ő meg úgy hízik/fingik/nemszőrtelenít ahogy akar, és ha bármikor feltöltöm egy fotóját, csak kerreg a számláló, ahogy jönnek a lájkok.
    Jézusmária, milyen lehet az, ha ezt valaki a saját behúzott hasával akarja elérni!

    • Rémes, de végül is a legtöbb embernek megvan a maga buksisimi-source-ja. Az sem jobb, ha egy faszihoz próbálunk igazodni. A macska a best choice.

  4. Kialakított magáról egy képet aztán nem tudta fenntartani. Sokan meg csinálják, ez az életük. Ezen én meg sem lepődtem, igen, nem ingyen kapja valaki a termékeket, hanem azért mert van olvasótábora és hitelesnek gondolják, ha ő azt írja, hogy ezt hordd, ezt vedd, mert jó. Fölé nőtt az elvárás, nem tudta teljesíteni. Minden blogger így van. Írogat magának, aztán felfedezik, jön az első felkérés, aztán ha többre mond nemet, mint amit bír, akkor elege lesz. Nincs ingyen a termék, 19 évesen, lehet, ezt nem látta előre. Ő is termék lett. Aztán meglepődünk, hogy emberből van, nahát.

  5. Eszter!
    Szeretem azt az objektív, laza, lényeglátó stílusodat!
    Másrészről, ez engem csak annyiban érint, hogy egyre többször veszem észre, hogy szabályszerűen lefagynak az emberek, ha valamiről kiderül, úgy van ahogy mondom.
    Annyira bevésődik mindenkibe a “vetítés”, hogy mindent alulértékel/lefelez(/-3cm) amit a másik mond.

  6. Ha már közösségi média
    A Férfihang 1000 like fölött! :)
    http://i.huffpost.com/gen/1524193/thumbs/o-LEONARDO-DICAPRIO-570.jpg?6
    Emelem poharam, csak így tovább srácok!
    Nem engedünk a progresszívoknak, femcsiknek, vadliberálisoknak!

    • Nyííí, na ez aztán a tényleg tökéletes párhuzam a rengeteg koplalás, szorongás, pózolás mellé, ami miatt törölte magát a csaj. :) :) :)
      Itt lenne az ideje a fütyizörejnek is. Egy kelés múlna el a világ testéről. Nem túl nagy kelés, de mégiscsak jobb nélküle.

      • elmondtam már többször: A Fütyizörej, az a paplan alól jön, a hitvesi ágyból. Mikor alvást színlelsz, és a férjed kénytelen magához nyúlni. És ez a bosszantó ütemes csattogás, nem egyenlő a férfijogvédő oldallal, mely férfiak ezreinek a szemét nyitotta fel, az elmúlt években.
        Puszi.

        • Nem, cica, a fütyizörej akkor jön, mikor a pasi magában rázza. Nem a rock’n’rollt. :D

        • “elmondtam már többször”
          Ja, az meg alapigazság: attól, hogy valamit elmondanak többször, nem jelenti, hogy igaz is lesz.
          De ha neked úgy jobban tetszik, hívhatjuk Kukisikolynak is.

          • Kukisikoly? Ezt muszáj elraktároznom, még jól jöhet!

            • Nyugodtan. én is loptam. :)

            • Pöcscsattogás!

              • CsaCSogás :D

              • Nem akarom a humorlufikat kidurrantani, de nyelvtanilag és stilisztikailag sem stimmel.
                Egyrészt a férfi szinonimája nem a pöcs. (a férfinak nincs szinonimája, hiszen egyszeri és megismételhetetlen) Másrészt a kétjegyű mássalhangzók megkettőzése torlódása sosem vicces. :/ (ennél még a pasisirám/faszharang is kreatívabb, ha már fittyet hányunk a nyelvtanra) Ettől függetlenül minden reklám jól jön. Tessék szépen lájkolni, olvasni aki eddig még nem tette meg! :)

                • A férfinak tényleg nem szinonimája, Tibi. Ezt nem is mondta senki.

                  • Ráz a röhögés ezen a párbeszéden bakker:)))
                    A folklórhoz: még kukiszóniának is hallottam “lefordítva” ezt a csodablogot. És persze a kuki sem a férfiak – oppárdon Férfiak:) – szinonimája, de akkor jó is lenne, ha nem tűnne úgy ennyire gyakran, hogy de.

                • Szerintem már csak azért is megérte ez az egész, hogy egy faszharangos férfiú nevezte itt nyilvánosan faszharangnak a faszharangot :D

                • Nekem az önértékelési zavaros/kisebbrendűségi komplexusban szenvedő emberek alázása nem vicces akkor sem ha férfiak, és akkor sem ha az internet egy szűk szegmensén porrá égetik saját magukat, és ismételgetnek bizonyos részigazságokat amelyek összefoglalva a következő: “A” témájú jogi és/vagy gyakorlati hátrányra nem megoldás “B” témájú jogi és/vagy gyakorlati jogelőny.
                  Ennyi igazságotok van, a többi helyett pedig inkább menjetek kapálni, bár időszerűbb fát vágni.

        • Na, erről azt hiszem, lemaradtam, méghozzá gyaníthatóan azért, mert sose kellett alvást színlelnem, hogy megússzam a szexet. Ugyanis ha nincs kedvem, akkor azt mondom a férjnek, hogy most nincs kedvem. Nem neheztel rám ezért, ezért nincs is mit színészkedni, mismásolni, túlragozni. Puszi.

    • De Leo DiCaprio egy progresszív, femcsi, vadlibsi.

  7. “Óriási lépés, hogy ez a fiatal lány rájött arra, hogy mindez ront az életminőségén és letette a függőséget (letörölte az oldalt). Az viszont kissé aggasztó, hogy egyelőre nem vállalja a felelősséget a történtekért, hanem a rendszert jelöli meg hibásként, a saját rossz döntései helyett.” Valahogy úgy érzem, még el kell telnie egy kis időnek és vállalni fogja a felelősséget, hiszen az első nagy lépés már meg van.

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: