Létezik olyan, hogy egyszerre babráltak ki Tibi atyával és Oravecz Nórával?

Lehetséges-e az, hogy az ország egyik legnagyobb kiadója ekkorát hibázik a két legkelendőbbnek számító szerzőjével? Merthogy Oravecz Nórát és Tibi atyát lehet szeretni vagy utálni, de tény, hogy mindkettejük könyve abszolút bestseller. Arra gyanakszom, hogy talán új marketingese van a Librinek, és ezt a fél országot bezengő botrányt közösen, egy jó humbákfalvi pálinka mellett eszelték ki a menedzsmenttel összefogva, miközben Nóri sajátidézetes párnáján dőltek hátra kényelmesen egy hintaágyon.

Tibi atya szerint cenzúra, Oravecz Nóra szerint gyűlöletkeltés

Mi is történt? Megjelent „Tibi atya – Minden napra egy feles” című könyve a Librinél, benne egy kis szösszenet arról, hogy Oravecz Nóra miként tölti napjait pornózással a messzi Humbákfalván, leszbikus felnőttfilmek sztárjaként. A Tibi atya-projekt sosem a polkorrektségről volt híres, de azért röhögni általában lehetett rajta, és egyfajta markáns társadalomkritika is kirajzolódott a vulgaritás mentén. Akárhogy is, ez a fiktív kis sztori nem sikeredett se különösebben viccesre, se pedig kritikusra: inkább akkor már a „személyeskedés” és a „nőgyűlölet” az a két szó, ami eszünkbe jut, ha olvassuk.

Namármost, Oravecz Nóra évek óta a Libri arca, így – saját bevallása szerint – arra kérte a kiadót, hogy „a következő kiadásban ne szerepeljen a neve”, a vezetés viszont úgy döntött, hogy egy az egyben törli a problémás részt a könyvből. Tibi atyák erre egy hosszú, belső ügyeket részletesen tárgyaló posztban panaszolták el a világnak, hogy csak utólag, élesben szembesültek a szerkesztett verzióval, és úgy fogalmaztak, hogy „Oravecz Nóra letiltotta a könyvet a polcokról”. Emiatt ők a jövőben inkább függetlenednének, „cenzúra nélkül” adnák ki műveiket.

A dühös kirohás után – ne feledjük, a fiktív humbákfalvi plébánosnak több mint egymillió követője van a Facebookon – Oravecz Nórát gyalázni kezdte a több ezer Tibi-fan, a blogger pár napra elérhetetlenné is vált. Bihari „Tékasztorik” Viku sajnálatát fejezte ki, hogy „olyan világban élünk, ahol Oravecz Nóra diktálja a feltételeket”, s ezzel képes ellehetetleníteni a „népművelő” aktivizmusáról híres Tibi atyát,  röviddel ezután pedig a kiadó dagályos üzenetben jelezte, hogy „kiáll szerzői mellett”, s „elítéli az uszítást”. Estére kiderült az is, hogy a Libri végül visszaadta Tibi atya szabadságát, hogy a jövőben magánkiadásban jelentethessék meg a könyveiket… addig is elérhető a polcokon a feles-könyv, mintha mi se történt volna, csak épp immár oravecztelenül.

A vicc az, hogy Tibi atyával és Oravecz Nórával is kitolt a „szerzői mellett kiálló” kiadó

Eddig hát a történet, de nézzük, mi van mögötte. Tibi atyának természetesen joga van ahhoz, hogy kritizálja bárki munkásságát. Vitatható, ízléses-e, ha a dolog személyeskedésbe csap át, és a szatíra pornósként ábrázolja a kritizált szerzőt (ez utóbbi egyébként a szexizmussal kapcsolatban is felvet néhány kérdést, Oravecz Nórától függetlenül), viszont Tibi atya mindig is rosszabb volt, mint a South Park, akiknek semmi sem szent, a kiadó nyilván látta a szövegeket, mielőtt a könyv a polcokra került volna.

Ahogyan Tibi atyának joga van a vitriolos társadalomkritikához, amihez Oravecz munkásságának és népszerűségének kritikája is hozzátartozik sajátos stílusában, ugyanúgy Oravecz Nórának is joga van ahhoz, hogy legalább ne a saját kiadójánál töröljék képen egy nagy adag öncélú, személyeskedésbe hajló szexizmussal. Itt ugyanis nem egyszerű véleményközlésről van szó, hanem egy fiktív sztorit adnak el a nevével, amiben őt „rózsaszín felcsatolható dildókkal, kétperces váltásokban rakják seggbe”. “Aki azt kérdezi, hogy ez miért nincs rendben, az BETEG, sőt… helyettesítse be a megalázó, alpári szövegkörnyezetbe a nevem helyére a lánya/barátnője/testvére/vagy az anyja nevét” – zárja a gondolatsort Oravecz nemrég újra élesített Facebook-oldalán.

A napnál is világosabb, hogy a kiadó hibázott. A szövegrész miatt aggódó Tibi atya-csapatot kezdetben megnyugtatták, hogy semmi baj nem lesz a kérdéses jelenettel, majd – mikor kiderült, hogy mégis, merthogy ez nekik maguktól nem tűnt fel – a szerző engedélye nélkül, utólag módosítottak a kiadáson. Ez legalább annyira barbár és etikátlan dolog, mint az, hogy az egész történettel saját régi szerzőjüket – aranytojást tojó tyúkjukat – hozták méltatlan helyzetbe, a mindent elsöprő bevétel reményében. Olyan durva hibáról van szó, hogy arra már nincsenek szavak: kénytelen vagyok visszatérni a kezdőgondolathoz, miszerint ez az egész csak egy merész gerilla-marketing akció, hogy mindkét szerző könyveinek eladásán tuningoljanak még egy kicsit, és hamarosan kiderül, hogy csak poén volt a balhé, és ez igazából már a Kétfarkú Kutyapárt 2018-as kampányának előszele…